Egy koncert, meg még egy a belváros szívében. Hosszú-hosszú séta, ebben a nagyon szerethető és igenis élhető városban. Váratlan találkozás és egy kincs, amivel egymásra találtunk (remélem nemsokára más is hasonlóképpen örül majd neki).
Szülinapos Bodókutya:) már 4 éve...
A látszat csal... az élet még így is szép...
Ismerőseim körében nagyon dívik új életet kérni. Azt kell mondjam, tesznek is érte és remélem elérik, amit igazán szeretnének. Ma a sokadik pillanatban arra a megállapításra jutottam, hogy fel kell tennem a kérdést:
(Nem feltétlenül szeretnék újat, csak pici változásnak is örülnék, 2 dolgot szeretnék...)
Hol lehet sorba állni?
Régóta nagyon szeretem. Mióta igazgató mindenki, aki picit is ismeri sejtette, hogy egyszer eljönnek ezek a napok is... Már a megválasztása sem volt egyszerű történet, nade most...
Egyszerűen nem lehet olyan emberekkel mit kezdeni, akik nem vesznek tudomást ész érvekről, releváns tényekről. Nem értenek a kultúrához, a színházhoz meg még csak annyira sem. Még csak véletlenül sem feltételezem, hogy egyetlen darabot is láttak volna az általa vezetett intézményben vagy egyet is azok közül, amit ő rendezett, netalántán olyan előadást amiben játszott is.
Csak remélni tudom, hogy a döntéshozók nem annyira kockafejűek, mint egyesek... és figyelembe veszik, hogy a színház eddigi működése alatt most először volt nyereséges és talán a New York Times kritikusai által dicsért színész/rendező/színházigazgató... mégiscsak tud valamit. Valamit jól csinál.
Vizsgaidőszak, azaz mégse, mert 1 vizsga az nem vizsga, de a tünetek abszolút megegyeznek. Nincskedvem, kicsit később, van még idő... Nehogy már ez az egy szem Médiagazdaságtan kifogjon rajtam!
Édes November. Nem vonzott különösebben, nem is kötötte le a figyelmemet. Egy nem várt fordulat és értetlenkedve néztem, hogyan lehet ilyen vége egy ilyen ... filmnek. Az apropótól eltekintve az ötlet, miszerint legyél a(z) ...(aktuálishónap)-om, egészen vicces!
Lassan itt a nyár... Ha az időjárást tekintem egészen lassan, míg érzésre már szinte itt is van.
Köntörfalak. Eszméletlen nagy hatással volt rám majdnem egy éve a premier előttielőtti vetítésen. Egy fantasztikusan sokszínű loft, szeretett városom Budapest és 3 szuper színész. Csavaros történet, pergő, mai párbeszéd... Látni kell kategóriás film. Tényleg! (Tudomtudom, magyar, de ez egy jó magyar film...Rólandtól pedig olvadozom, szuperapasi)
Színházba vágyom! Nagyonnagyon! Legalább egyszer a szünet előtt... Nem is értem nyáron, miért nincs rendes színház...
Egészen sokat gondolkodtam ezen a biztonság dolgon... Már akkor este tudtam, hogy igaza van, nade ennyire...
Pénteki randi, mert hív, keres, újra meg újra. Péntek, 12.45. Ellenőrző sms-es, biztos? Abszolúte. Gyors óra a suliban, indulás a nem megszokott útvonalon, majd háromnegyed után egy-két perccel telefon. Hohó, csak nem pontosan érkezett és már vár? Igazi naiv... Közbe jött és csak most indul, és a nagy tehetetlen csönd, hátőőő... Legalább fél óra az út és kettőre az irodában kell lennie... Kurvára nem tudja, mit akar, kicsit sem. Barátok vagyunk - ezért szeretem -, nade velem ne szórakozzon...
Olyan sok már ebből a tehetetlen, teszetosza...
Egy lányról. Csodás film egy pocsék könyvből, Nick Hornby igazi bűvész... ahogy apa mondaná: "szarból várat építeni..."
Elképesztően hosszú nap. Kommp és a jövő zenejé. A végén ohwáó film és Ulickaja. Mindenképpen megnézem a kéket és a pirosat is - remélem társaságban:) Jóízű beszélgetés, egy újabb kocsma(lassan, de biztosan szakértő leszek). Mindig újabb és újabb meglepetéseket okoz... Biztonság? Igen. Reggeli hazatérés, már virrad...
Talán még sincs világvége hangulat:)
Szigorú, mert...
Lehetne jobb is... Lesz. Ebből tanulok, nem másból. Ma és holnap.
Kis szünet következik, de szuperokosra olvasom magam a témámból, hogy hiperokos legyek, mikor találkozunk. Már várom! De csak szép sorban!
Addig is tovább gyűjtöm az 5ösöket és remélhetőleg pótolom a hiányérzet tárgyát.
Hosszú napok, sok-sok munka. Csordultig...
„Valaki egyszer azt mondta, hogy amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla." (Zafón)
Nagyon igaz, már nem... és nem sajnálom. Azt hiszem, nem.
Vizsgára, zhra tanulok vagy helyette Egy lányról olvasok és közben (sokszorosan )Üvöltenek a szelek...
Tény. 1000 férfira 1106 nő jut.
"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami."
Azért a nyomorulttal vitatkoznék...
Talán elég...
Fáradt lelkem megpihen. Vár. Új erőre szomjas, vár, hogy ami hiányzik, végre meglegyen.
Suliszülinap. Nem megyek. Telefon... Najó, mégis. Mókás, tintás:) emberek. Helyes fiú, szédületes dumával. (H2O koncentrátummal...) Valaki. Mióta jobban ismerem, nem tudom mit gondolok. Egyrészt ohwáó nagyonokos. Másrészt... , nemtudom.
Interjú. Kornis Mihály. 1 óra tömény információdömping mese formában. Ilyen közelről még nem találkoztam olyan emberrel, akinek totálisan tönkretette az életét politika/rendszer... Szerencsés, mert talált valami mást. De a szerelem nem múlik el. A fájdalom is örök.
Újra és újra telefonál. Hétről hétre keres. Miért? Talán jövő héten megkérdezem. Személyesen.
Ambivalens.
Remek este. Elképesztő film. Mások élete. Izgalmas, de érzelemgazdag. Borzasztóan őszinte. Humánus, helyenként hideglelős. Világmegváltás. Helyes, okos emberek. Igen. Mások élete, Kundera. Politika, társadalom és az embertpróbáló hétköznapok.
Délutáni agyvérzés. Vérlázítóan pocsék előadások!
Szanaszét. Pici darabokra. Torokszorító őszinteség és ami mögötte van. Még most sem értem...
(Nem. Nem és nem. Tényleg nem. Nem.) (Nem érdekel. Nem kérdeztem. Nem is fogom. Nem.)
Áradozhatnék, de nem teszem. Először is reggelig itt ülnék (márpedig, holnap is van nap, picikét aludni is kell), másodszor az a kevés? (vagy nem) olvasóm is fejvesztve menekülne, miközben csak azt ismételgetnék - amit én is szoktam - újra meg újra. Miért?
Egy igazi tündér!
"Nekem akkor az a pár ember jelenti a mindenséget. Egy is - hozzáteszem."
Amikor 10 perccel egy email elküldése után hív Kornis Mihály, azt hiszem természetes, ha remeg mindenem:) és még csak mindjárt 10!
Ohhh...
Sokadjára utálom, ha a trailert ügyesen összevágva nem azt kapom, amire számítok. Filmélményparáznaság. The Brothers...
Ulickaja: Szonyecska. Újabb női sors. Újabb miért. Szürke, csúnyácska könyvtároslány, akinek mindene az irodalom. Színes, eseménydús, élménygazdag élet. Egy sorsszerű találkozás, véletlen szerelem. Boldogság. Szürke hétköznapok. A Sors. Szótlan tűrés. Fájdalom. És mégis ember marad, nő, aki mindent kibír...
Idegen lények, furcsa történetek... Miért? (Ez a nap szava, újra és újra)
Kundera.
Életművésznőkre vágyom!
