Sóvárog

Nézegetem a POSZT műsorát, és sajog a szívem. Hogy én mennyire szeretnék ott lenni...

Mondanám, hogy jövőre mindenképp, de ha minden jól megy épp a vizsgaidőszak kellős közepén leszek egy év múlva, szóval... Bár egy ilyen tárgyú képzésben... Hátha! Mindenesetre nagyon-nagyon vágyom rá!

Most kezdődik

A bábelőadás nem színház, ezért még csak véletlenül sem hívjuk így. Szerintem én már gyerekként sem bírtam az ilyesmit, egyszerűen nem köt le, pedig emlékszem, hogy a Dunakorzón sétálva buta PaprikaJancsi előadás ment...

Hamlet szöveg nélkül, marionettfigurákkal. Az nagyon tetszik ahogy lépdel a figura, meg ahogy az előadó mozgatja a bábját, de ennyi.

Szegény, ha ez megjelenik... Kíméletlen vagyok. Közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon a bábszakzsargonban a figura, játék és ezek szinonimái megszentségtelenítésnek számítanak-e, vagy mi is a pontos megnevezése a marionetteknek máshogy.

Szerintem ideálisan indul ez a hét: már reggel dolgoztam - megírtam egy visszhangot -, nekiláttam a tételeknek, és kedvemre olvasok. Még este elviszem magam futni és minden csodás lesz.

Szebb, kerekebb...

Hazatérvén a kedves vidékről elmesélem, hogy:

• a Mama sütött nekünk lángost! A hétfői Koccanás óta erre vágytam.
• meghalt szegény madárka - eredete nem ismert, mert vércsétől, vadgalambig minden volt szerencsétlen: sólyom, sas, de még veréb is... pont ennyire értünk a szárnyasokhoz -, akit furfangos módon visszacsempésztek Anyáék a fészekbe. De ha már madár, akkor a kiscsirkékről is meg kell emlékeznem, akik miatt meg kellett állapítanom, hogy a madár buta egy jószág - nemhiába nem szeretem.
• bejártam V-ék földjét. Papucsban. Háát valljuk be, nem volt egy szerencsés dolog, kicsit lassú művelet volt, fokozottan figyeltem a bokámra.
• olyan kapálhatnékom volt. Ez most sajnos kimaradt, de legközelebb - rendes cipőben - tényleg fogok, úgy mint kislányként - talán kicsit ügyesebben, bár...
• Gubó :) kevésbé érti, mit mondok
• megnyugodott a lelkünk, remélem még találkozunk!

Soha nem akarom azt az élményt, amit a The other woman kapott. Soha!

Egyébként furcsa dolog arra hazajönni, hogy... Nem kavar fel érzelmileg, már egészen máshol tartok, mégis érdekes, nyilván ezért is kell (?) írnom. Legyen boldog! - velem úgysem... Tudjátok: túl sok.

Minden nagy sztori...

Az megvan, mikor Christopher Lorelainak szabadtéri mozit rendez? Cabrio, istállókapura vetített Audrey és Fred, üdítő, popcorn...

Könnyű az embereknek örömet szerezni, csak tudni kell a titkot :)

Emlegettem már a Színmű könyvtárát. Na, most az igazság az, hogy ebben az iskolában idegenként is otthonosan érzem magam. Mindenki köszön, pedighát... mindenki kedves, szóval minden nagyon klassz.

Eddig olyan szkeptikusan álltam a mesterképzéshez, de a motivációs levél megírásával valóban kedvet kaptam, és tényleg semmire nem vágyom jobban, mint... (najó, az az örök egyvalami...)

Köztér-közügy

Az Építész Szakkollégium vendége: György Péter volt. Egy érdekes beszélgetés, egy nagyon közeli találkozás, sőt... Nemcsak kérdeztem , de még a végén érdeklődött is, hol tanulunk... Őrültjó a pasi, tényleg, lenyűgöző! (kísértetiesen hasonlít valakire - "ha fiatalabb lennék ezután együtt innánk, és megmutathatnám maguknak, hogy a Hegedűs utcában...") Kiolvasom belőle magam, már elhatároztam, ha kicsit szabadabb leszek. Feszülten várom a következő találkozást, mert nagyon nyitott és kommunikatív és háát ez... :)

Érte(m)

Napok óta róla szólnak a hírek.

Meglepően jó érzés, hogy az ismerőseim közül, mennyien gondolkodnak hasonlóan, mint én. (bár nyilván kevésbé kötődnek hozzá - bár ki tudja...)

Volt egy érdekes pillanat, amikor igazán elgondolkodtam - hezitáltam, hogy valaki, mit szólna, ha... -, de gyorsan észbe kellett kapnom, hogy senki nem lehet annyira meghatározó (ráadásul nem is...), hogy változtassak az ízlésemen, értékrendemen, véleményemen, mert vannak dolgok, amik kapcsán nem vagyok befolyásolható. Ő egy ilyen sarkalatos kérdés nekem.

Féltem, hogy itt a vége, nagyon szomorú lettem volna, ha így bukik el, de nem...

Váratlan fordulatokban gazdag volt ez a hajcihő - Blaskó Péter beszéde, a HV jegyzete, a Magyar Színházi Társaság levele és a 10 perces álló(vas)taps Az ember tragédiája tegnapi előadása után -, amik igazán jóérzéssel töltöttek el.

Azért június 8-án ott a helyem!

Koccanás

Háát ilyen egy őrültjó előadás - a könnyedebbek közül. Spiró az egyik - ha nem a legjobb - kortárs drámaíró. Van eleje, vége a darabnak, játszható, egyedi karakterek tömkelege köti le a figyelmünket, felismerhető a nyelve, humora... Őszintén sajnálom azokat a képmutató embereket, akik húzzák a szájukat a színpadi trágárság miatt. Ez annyira nem direkt, helye és szerepe van, hogy nem kifogásolható.

Az elképesztő színészek egyike helyesebb, mint a másik. A tündérien somolygó bácsika az erkélyen (Kun Vilmos), szerelmem, aki úgy csomagolja a lángost, mint kevesen (Máté Gábor), a nagyonszép és okos, nagyszínész (Fekete Ernő), és a többiek, merthát mindenkit nem sorolhatok fel, de Vajdai Vilmosnak külön pirospont jár, ahogy a homelesst játszó Hajduk Károlynak és a káromkodás mintájaként szolgáló kismamának (Pelsőczy Réka) is.

Ha férfi lennék a jenő biztosan a szlengszótáram kiemelt csücskében lenne, de így szellemes szexista szidkozódásnak tartom. :)

Ohh Katona, Te!

kávékávékávé

Május van. Ma a szüleim útifilmet néztek Horvátországról. Hangsúlyozom, május van :)

Egyébiránt holnaptól erőt veszek magamon, és leküzdöm a nemtörődömséget, a minekúgysekelleksenkinek komplexust, és visszanyerem a régi formám. Viszlát felesleg!

Mindezt azzal kezdem, hogy reggel 8-kor (!!!) elmegyek futni. Már megvan az is, hol fogok zumbázni, szóval semmi sem menthet meg attól, hogy a gyönyörűkék tenger mellett ne lapos hassal és feszes idomokkal szívjam magamba a sós levegőt és az égető napfényt.

(többet nem írok a fogyókúráról, jobb lesz így mindenkinek!)

Gilmore Girls napot tartottam, elképesztő ez a két csaj. Annyiszor nem láttam még, mint a Jóbarátokat, dehát...

Ha egyszer fel akarnám adni az álmaimat, tessék jól megrugdosni.

Kár, hogy soha nem volt olyan szuper szerkesztőségünk, na és a legnagyobb kár mégiscsak az egyetem körítése miatt jár.

Jess írt egy könyvet, van egy saját könyve...

Úgy innék egy kávét, szerintem ez ragályos! :)

Konyhatündér

Egy egész órán át paníroztam. Oké, hogy lassú vagyok, na de ennyi kis gomba meg cukkini, plusz még a hús, szóval ez azért mennyiség...

Akkor a legelégedettebb, ha a konyhában serénykedem. Ki érti ezt? :)

Egy kis szerelem

Nagyon-nagyon vártam, és így némi hiányt érzek, mert nem volt fenomenális, mint amire számítottam. Jó volt, nemrossz, ami egy átlagos, nézhető előadást jelent, de a Katonától nem ez a megszokott.

A Dilettánsokkal az a legnagyobb probléma, hogy Flaubert nem színházban gondolkodott, nem drámát írt, hanem egy regényt, amiből Forgách Andrásnak - önhibáján kívül - nem sikerült klassz színdarabot írnia. Nehéz ügy, hiányzik a szerkezet, az igazi dramaturgia.

Pedig a díszlet őrültjó, a jelmezek nagyon szépek, a politikai áthallás csodás, és a színészek elképesztően jók. Máté Gábor és Elek Ferenc abszolút profik, tündérek. Fekete Ernő vörös lobonccal is csodás - ő is egy nagy színész! -, Szirtes Ági keveset játszik, de Pálos Hanna az Ágytörténetek öregnénije nagyon helyes, belőle Katonás lesz.

Viszont két dolog is nagyon érdekes volt: abban mutatkozik meg leginkább, hogy egy-egy színház milyen anyagi helyzetben van, vagy a színházigazgató/rendező mit tart fontosnak, hogy az előadásban imitálják-e az evést-ivást vagy tényleg van mit... Ascher Tamás a második felvonásban előttem ült, és egyrészt végig mondta a szöveget, másrészt instrukciókat diktált az aszisztensének. Az elején így nézik az előadást - szerintem ebből akár még igazán jó is lehet...

Színház meg én imádjuk egymást, ez egy igazi szerelem.

Véletlenül (?!) nyertem két jegyet. Véletlenül a Katonába. Véletlenül a Koccanásra.

Elképesztő egy nőszemély - csak ennyit mondott mosolyogva az Apukám. :)

Ámuldoz...

Visky András Pornó című drámája egészen meglepő. Egyrészt félrevezető a cím, másrészt agyalni kell azon, hol jelenik meg a 8. parancsolat (Ne lopj!). A történet '89-ben játszódik és egy ifjú színésznőről szól, aki jobb híján az utcán a kiskoszosoknak (értsd: kis cigánygyerekeknek) játszik, ezzel hívva fel magára az állambiztonság őreinek figyelmét, akik a Pornó fedőnevet adják a lánynak. Kissé szövevényes a történet. De gyakorlatilag ellopják az életét. (szerintem)

Többszörösen hiányos az élmény. Adott egy jó sztori, de kevésbé hatásos a szerzői kidolgozás, ami miatt Radnay Csilla egyszemélyes felolvasószínházi előadása nem okozott olyan hatást, mint amilyet vártam.

Érdekes vitaest AR személyéről. Őrültjó csapat vagyunk... :) Egyébként pedig nagyon élveztem a véleményütköztetést, kicsit tartottam a hazaúttól, de nem volt rá egy csöppnyi okom sem, folytattuk másról...

Azért az a kockásinges fiatalember a metróról és a Jelen intézményből máskor is tiszteletét tehetné, mert - bár a nevét nem vesszük számításba - egészen szépérzésem van tőle!

Egészen nagyon közel engedtem magamhoz - azthiszem tudat alatt -, ami azt eredményezte, hogy észrevétlenül része lett a nagyon személyes álmomnak, amiből felébredve csak hápogás és hümmögés, na meg értetlenkedés lett.

Ohhjaj

Igazából tegnap tudatosult bennem, hogy mindjárt vége a színházi évadnak, mert jön a nyár, és májussal gyakorlatilag a színház bezárja kapuit, elhúzza függönyeit.

Most azért még gyorsan elmegyek kicsit feltöltődni, mert hosszú ez a három hónap...

Ne már...

Először Magyarország kormánya, most meg Orbán Viktor küld nekem (és mindenki másnak) levelet. Lehetne kérni, hogy inkább ne?!

Tragédia

Úgy, de úgy szeretem!

Tényleg öregszik, sokkal megengedőbb...

Szeretném, ha megkapná a 7 évet. PS képviselőúr pedig bekaphatja, hogy finom legyek és nőies, de igazából legszívesebben ajándékoznék neki egy példányt a tragédiából, hátha felolvassa neki valaki...

Lenyomta!

Kedves ez a Balkán.

Szép idő, helyes emberek, csend, ütemszerű szalonnasütés, zenezenezene.

Őrültjót beszélgettünk a nálam sokkal bölcsebb Mormóckával. Sírtunk, nevettünk.

A budapesti gráciák azt hiszem abszolút tetszést arattak.

Miskolc utcáján szembe jött velem a twitterhátterem. El se hiszem... :)

Küzdj, és bízva bízz!

Elképesztő.

Az ember tragédiája önmagában egy kolosszális mű, nade színházban, nem akárki rendezésében...

Sokszínű, ötletes, modern, hű, igaz. Durván jó arányérzéke van R-nek, azt hiszem minden tetszik, értem is, legalábbis a saját kis szemszögemből meg tudom magyarázni...

Őrültjó.

Ádám és Lucifer óriásiak. Szatory Dávid egy rendkívüli elsőember, tényleg, míg László Zsolt az egyik legtehetségesebb gonosz, aki háát... Tenki Réka Évája nem győzött meg, de jó színésznő lesz egyszer. Blaskó Péter, mint Úr egy tökéletes karakterszerep, de semmi több - ami lehet, hogy nem baj -, sajnos emberileg problematikus számomra, amit ez a szerep nem feledtetett.

Fékeveszetten jó.

A zene, a kellékek, a díszlet, a mozgás - a közönség "bevonása" - a mellékszereplők megjegyzendő epizódszerepei mind-mind a nagy mű részei.

Megszámlálhatatlanul sokszor eszembe jutottak az irodalomórák, mikor Madáchot tanultuk. Tudjuk azokat a bizonyos részeket kívülről.

Ha egyszer kisbabám lesz, biztos, hogy úgy fogom elmondani az apukájának. Az egyik legszebb mondat a drámában, kár lett volna kihagyni.

Újra és újra képeket látok. És kavarog a fejemben, nem ereszt. Az utóbbi idők egyik legjobb élménye. Úgy alkot, hogy...

Optimista Ő, akkor is, ha... Feláll és megy tovább.

Kimaradt

Nagy volt a lélegzet. Igazából nem is értem.

Sűrű, gyors hét. Sok pici apróság.

Dolgozás, sokjó élmény és zsákutca. Institut Francais, Godard-Kifulladásig és az ifjú Belmondo gyönyörű szája. Egy váratlan találkozás. Narancs és a dicséret, beszélgetés a folytatásról és a szokásos. Kusturica Undergroundja a frenetikus zenéjével és groteszk elbeszélőkészségével abszolút meghatározó, egy újabb hely, egy újabb este.

Némi jóérzés, gond...

Van egy... ?

Azért olyan igazi, mert bármennyi idő telik el, pont onnan folytatódik minden és pont úgy, mint azelőtt - 19 év az már mennyiség.

Elhatároztam magam, és már futni is voltam. Milyen jó, hogy van a közelben egy sportpálya... Most tényleg hősnek érzem magam :)

Esterházy ijesztően őszinte, nagyon ismeri a nőket.

Sokat gondolkodtam a kérdésen, hogy vajon miért pont most olvasom. Nyilván nem véletlen. Talán miatta, talán nem...

Amíg lehet

Petri kötetet akartam venni, de fent van azinterneten az összes, tényleg az összes verse egy helyen, szóval, mivel így nem létszükség, egy időre megelégszem a netes változattal is.

Bírom őt nagyon!

A mai nap talált, új szava a: blaszfémia.

Talán, lennék Maya.

Nem helyette...

Szerintem egy zseni. Bármit mondhatnak, őrülten okos, igazi tanárember - nagyon helyes, amikor belemelegszik a beszélgetésbe (nem tudja hol van), és visszakérdez, hogy érti-e a közönség, oké? -, elképesztően érdekesen beszél, biztos vagyok benne, hogy a legvadabb szellemi kihívások közé tartozik vele érdemben beszélgetni - nyilván úgy, hogy egyenlő partnerekről van szó -, mert egyébként feltűnően unatkozik és izeg-mozog csak, hogy ne látszódjon a pofavágásainak sorozata.

A Narancsos kritika szerintem botrányosan rossz erről a remek könyvről, egyébként pedig, ha azt mondja valóban mosolyogva, hogy jól szórakozott rajta az felér egy... - mondjuk a szellemi szintkülönbségek érzékeltetésével, amit úgy művel, ahogy csak kevesen.

Igazi német szellemiségű - saját bevallása szerint patrióta - értelmiségi.

A botlató kő, mint kifejezés önmagában valami fenomenális, élőben pedig valódi megakasztó városépítészeti korjelenség, amit egyébként rengeteg célra lehet(ne) használni - nemcsak a zsidósággal kapcsolatban.

Van egy kérdés, ami egyrészt nem hagy nyugodni, másrészt nem mertem megkérdezni, pont ott, pont tőle... majd hétfőn! :)

Kemény István verseket fogok olvasni és elmegyek a múzeumba, a Páva utcába - megnézem a fal mögött elrejtett titkos kertet.

Megérte-e?

Nem akarok Jane Austen lenni! Soha!

Édes élet

Ha epres túrótorta túlevésbe halnék bele, csak annyit írjatok: "Imádott..."!

Kimarad

... és még a korábban halnak dologban is egyformán buták vagyunk, de okosan meg tudjuk magyarázni pro és contra is! Hogyne! :)

Úgyis...

Ha egyébként nem lenne tele elég kérdőjellel az életem, akkor még azért, csak úgy egy-két újdonsággal megtámogat az élet. De a kérdőjelek között a biztos pontok olyan, de olyan jóérzést adnak. Tetszik, amit gondol, ahogy véleményt mond a nemlétező kérdésről, mert jóleső támogatás ez, akkor is, ha nincs is miért.

Elképesztően kicsi a világ, érdekes találkozási pontokra bukkantunk - a közös gimnáziumtól a Hegedűs a háztetőnig... :)

A nyomozósdi valószínűleg kedvezőtlen, sőt szomorú fordulatot vesz, mert gyanítom ebből nem lesz semmi. Ha minden szép és jó, arról csak úgy nem írunk...

Bomló anyag

Ez a franciaizé olyan jót tesz a gondolataimnak, hogy csak na! :) Nyilván kellőképpen megterhelő, le is köt rendesen, hogy helyes, értelmes legyen. Így folytassam?

A nyomozati fázis ezen része higgadtságot és kitartást igényel. A holnapi interjú a vízválasztó - bár a megkeresésnek nagyon örül, amit én eléggé furcsállok, bár nyilván csak egyszerűen nem tudja mire készülök... Legalább nem kell élőben szétcincálnom és rettegnem.

Annyira hiányzik, hogy meghallom a hangját és becsukom a szemem, máris látom. Olyan érdekes az a véletlen párhuzam, hogy Ő is vesebeteg volt. Úgyszeretném látni... Most.

Quand je serai adulte...

Nem leszek tanmese. Se így, se úgy...

A penetránsan (!) rossz portugál film után kellett némi képi frissesség, jóérzés, bár ez most nem egészen olyan volt, mint amilyen lenni szokott, mert bár már rongyosra néztem, most más...

Meg volt a menetrendszerű kérdés-válasz is...

Vörösmarty félmondata jár a fejemben - ... az élet megrontója -, miközben ez az egész akkora butaság, hogy felesleges is rá gondolni. Kicsit önmagamban is csalódtam, bár nyilván értem... :)

Je ne sais pas comment c'est passé tout, mais c'est ma vie...

Nem vagyok vagy nem lehetek?

Tobzódunk a jó fajta moziélményben. A La tête en friche egy átlagos, megszokott... szerelem nélküli szerelmes történet, aminek a végemonológja a legszebb, miközben az egészet az a francia báj jellemzi.

Az utóbbi idők egyik legklasszabb filmje mégiscsak az Io sono l'amore. Azok a képek, a vágás, a zene... Talán még nem láttam filmvásznon annyira szép szerelmi jelenetet, mint mikor a természet lágy ölén két test tücskök és bogarak közt egymásra talál. Az olasz nemtudommilyen osztály hűvös és kissé idegen mindennapi életét látjuk, amiben az orosz emigráns anya - az eldönthetetlenül szép Tilda Swinton - a színfolt, akit nem úgy hívnak, de már nem tudja hogy... Girbe-gurba burjánzó hegyi út, ami kitudja hová vezet...

... tetszik az éjjeli bolyongás, a séta, a beszélgetések, a mese. El kell mennem megnézni két helyet itt Óbudán, és meg kell találnom két könyvet. Picit beleásom magam, hamár...

Háát milyen mikor egy kis bicebócához jön haza az ember, és a kis sánti máris bújik...