Nem leszek tanmese. Se így, se úgy...
A penetránsan (!) rossz portugál film után kellett némi képi frissesség, jóérzés, bár ez most nem egészen olyan volt, mint amilyen lenni szokott, mert bár már rongyosra néztem, most más...
Meg volt a menetrendszerű kérdés-válasz is...
Vörösmarty félmondata jár a fejemben - ... az élet megrontója -, miközben ez az egész akkora butaság, hogy felesleges is rá gondolni. Kicsit önmagamban is csalódtam, bár nyilván értem... :)
Je ne sais pas comment c'est passé tout, mais c'est ma vie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése