Háát ilyen egy őrültjó előadás - a könnyedebbek közül. Spiró az egyik - ha nem a legjobb - kortárs drámaíró. Van eleje, vége a darabnak, játszható, egyedi karakterek tömkelege köti le a figyelmünket, felismerhető a nyelve, humora... Őszintén sajnálom azokat a képmutató embereket, akik húzzák a szájukat a színpadi trágárság miatt. Ez annyira nem direkt, helye és szerepe van, hogy nem kifogásolható.
Az elképesztő színészek egyike helyesebb, mint a másik. A tündérien somolygó bácsika az erkélyen (Kun Vilmos), szerelmem, aki úgy csomagolja a lángost, mint kevesen (Máté Gábor), a nagyonszép és okos, nagyszínész (Fekete Ernő), és a többiek, merthát mindenkit nem sorolhatok fel, de Vajdai Vilmosnak külön pirospont jár, ahogy a homelesst játszó Hajduk Károlynak és a káromkodás mintájaként szolgáló kismamának (Pelsőczy Réka) is.
Ha férfi lennék a jenő biztosan a szlengszótáram kiemelt csücskében lenne, de így szellemes szexista szidkozódásnak tartom. :)
Ohh Katona, Te!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése