it's love

Megint úristen van...

Sorolom:

unatkozós csalódás az Ódryn. A gömbfejűek és a csúcsfejűek ősbemutató elég Zsótér, de a miértjén kívül nagyon sajnáltam.

Volt Gólemes Narancs-revü, amely egyik-másik száma kifejezetten üdítő volt, de akadt borzalom is.
Mohácsi valami csodát művelt a Liliomfival, persze testvérével közösen. Ez nem egy Szigligeti, hanem egy Mohácsi testvérek jegyezte őrültség. Annyi geg, intertextualitás, értelem és humor van benne, hogy kötelező darab.

Az NTlive a kibírhatatlansággal vetekedett, csak nagyon-nagyon nagy rendezők ilyenjére szabad jegyet venni, semmi lutri, mert megint öregedtem...

Az az előadás, ami napokig nem hagy nyugodni, és zakatol a fejemben, folyton értelmezem, és ijesztően jó kérdéseket implikál a fejemben, na az maga a tökély. Ilyen, meg még ilyenebb Zsótér Kurázsi mamája a Radnótiban. Igazi, nagyszabású, formakánonszemléltető ohhwáó.

(Nem kell mondanom, hogy azóta kutatom - persze nem csak őt -, rá vagyok kattanva!)

Untató, igazi csalódás volt viszont Horváth Csaba Peer Gynt rendezése, ami csak egészen halvány nyomokban mutatta azt a Fortés vérmérsékletet, amit ezek után lehet, hogy csak képzeltem.

A kattanásom levezetőjének Zsótér Vágyvillamosát szántam, őrült érdekes látni, két egymás utáni rendezését ugyanott, majdnem ugyanazokkal a színészekkel - totál más, persze az alapanyag is. Az egyik előadás tisztességes, jól megcsinált, a másik meg, maga az iskolapélda, az igazi kivétel.

Ez már a beteges kategória, tudom. Ez már mennyiség, de...

Van egy nagyon érdekes kérdés, amire igazán nem tudok válaszolni. Ez persze nem igaz. Tudok, csak, nem biztos, hogy igazat. Mindenesetre történt egy névcsere, és csak most vettem észre.  Volt már ilyen, de nem emlékszem, mi jött utána.

Sokminden hiányzik, időnként egyre jobban, mert megint egy olyan korszakot élünk, amikor csak a biztos pontok maradnak meg, minden más elhal.

Persze a színházon kívül ott van még az egyetem, azok azemberek (!), meg a sokmás, ami épp lázba hoz. Most épp a szuperkütyüm...

De most Berlin a soros!

"Próféta vagyok, bazmeg!"

Megint abbahagytam az életem, ami a blogolást illeti. Megpróbálom utolérni, de nem lesz könnyű. Zajlik, ahogy szokott :)

Voltak Narancs-sztorik, munka, megjelenés: Szakítós szkeccsfilm harmadéves operatőrhallgatóktól, Armel interjú. A klasszság felső fokát mégis az jelentette, amikor az "igazgató asszony" irodájában felismertem a festményt és szerzőjét.

Eléggé beindult az évad is, volt Bagossy A vihar az Örkényben, Castellucci  a Trafóban, na meg premier a Nemzetiben. A vihart még kellőképpen nem dolgoztam fel, de egy nagyon ötletes, slusszpoénos megoldásokkal teli előadás, Gálfival. Castellucci Az arc fogalma Isten fiában műve frenetikus, akkor is, ha egyesek szerint giccs - érteni vélem ezt a nem pejoratív értelemben is használatos esztétikai kategorizálást -, de azért az Előadáselemzés órán megvitatottak után biztos, hogy nem az.

(Ha már az óránál tartunk, egyszerűen katartikus élmény - a múltkori Zsótér: Csongor és a mostani Castellucci)

Serban Angyalok Amerikában rendezése a Nemzetiben pedig botrányosan jó. Alföldi főszereplő, méghozzá sokféle értelemben. Nehéz témákat boncolgat a darab, és van egynémely hibája az alapanyagnak, ami a kulturális és időbeli kontextusát illeti, de az elképesztő színészi játék, és a nyers valóság bőven elviszi a hátán az apróságokat. AR mellett Kulka és Szabó Kimmel brillíroznak, na meg Udvaros Dorottya sokszereplős jelenléte főleg Ethel Rosenbergként és a mormon anyaként, és nem elfelejteni Tenki Rékát, aki nekem most bizonyított csak igazán, fantasztikus dilis nőszemély. A többiek sem rosszak - persze!

Midnight Musicoztunk, rendesen babzsákból majdmegfagyva - Vivaldi és Zelenka mellett földöntúli, márfáj Ligeti zene szólt. Közben tényleg elköszöntünk a nyártól, vége a kerthelyiséges éjszakáknak. 

Történtek apróságok: aggódás, találkozás, kutatás és más "ás" végű izék,

de most épp szörnyen lefoglal, hogy ötnapnyi programot tervezek Berlinbe :)

Terhes bagázs

Idén először kimaradt a nyílt nap. Van némi hiányérzetem egy bizonyos személyt illetően, de majd csak pótolom valahogy.

Helyette elmentünk a Nők lázadására, az ugyanis, amit Varga István mondott vérlázító:

"Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé, és elsősorb
an azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak."

Bájos volt:_sok nő és gyerek, meg a szolidáris "kedvesek". Megcselekedtük, amit...

Sőt beiktattuk Ai WeiWeit is, ha már a megnyitón a tömeg miatt nem sok mindent láttunk. Érdemes volt. Van egy-két vicces kattanása a csávónak: Duchamp-vállfa, napraforgómag, macska, hegedű, cipők. A ciklámen "kapdbe" szoborhoz nem igazán tudok hozzászólni, bár ha turnéztatják, és épp a parlamentnél jár, azért egy közös fotót elfogadnék.

Zsótér Csongorjához a felvétel minősége miatt még nem tudok hozzászólni, de annyira nagyon érdekes, hogy csak na!

Pörgés van ezerrel, munkával és mindenféle jóval.

Eszmélet

Eltelt az első hét és többnyire csalódást jelentett az iskola - persze voltak kivételek.

A kötelező körökön túl írtam, megjelentem, tonbzódtunk az előkészítőn. Megnéztük végre a Final Cut-ot, ami rendkívül szórakoztató, de nem lehet nem találgatni, elkezdeni azonosítani a filmrészleteket, zenéket.

Rendíthetetlenül rajongok továbbra is a kórházas sorozatokért, most épp a Private Practice van soron - marha klassz, csak a tipik "betegségem" itt is előjött, mindig eszek, ha nézem, márpedig szintén véres... Viszont kicsit sok már, hogy minden részben gyerekszülést látok, így én egy darabig tuti nem akarok! (Nem mintha...)

Az igazi éjszakázás lehet, hogy a végét járja, nemtudom, átlendülünk-e.

Ez a Vidéki Színházak Fesztiválja jó kezdeményezés, de a mai Scapin mellé ment. Trill Zsolt hiába eszméletlen, most kevés volt ahhoz, hogy hátán vigye az előadást, rutin-színjátszást láttunk -  már nem jelent újdonságot, egymás után több előadást látva elmúlt a varázsa. A tetszés, a szórakoztatás volt a cél, ami többnyire - persze nem nálam -, de be is jött, zabálták, vastaps volt... Szóval Purcarete lehet világklasszis, lehet a román színjátszás fenegyereke, ez most akkor sem volt jó - értem a csődként való véleményezést, mert számomra (!) is az.

csak a 3. emeletig ne jussak el!

Munkával telt az elmúlt két hét. Megjelent a rövidfilmes duplavisszhang, elkészült a bábriport. Interjúztam próbát néztem, és nagyon tetszett, tényleg. Ezentúl irány a bábszínház.

Tobzódtam a programokban, szokás szerint.

Volt Alexandra-pódium beszélgetés - Csáki az igazgatókat szólítja meg, szép sorban. Pintér Béla érdekes delikvensnek bizonyult, de végtére is, csak nem tudta levetkőzni kritikusi-ellenszenvét. Pont jókor, mikor a JAK-videó Vidnyánszky és Koltai - enyhén összevágott - vitájáról ellepte az internetet.

Megnyílt a rendhagyó kiállítás az MNG-ben, háát...

A Havanna szeretlek! nézhető, de sokkal gyengébb, mint az eddigi szkeccsek.

Viszont a Megáll az idő őrültjó volt moziban, tényleg klasszik - 80 éves a Toldi.

Belevetettük magunkat az éjszakába, és csodás volt :)

És ezennel elkezdődött az évad, megvolt az első őszi előadás. Moha kecskeméti Buborékok rendezése vendégeskedett a Tháliában, és bár az első két felvonás Bolha a fülbe-érzést keltett, a harmadik meghozta az ismert jóérzést, miközben az egész bővelkedett a zseniális megoldásoktban verbális gegekben, amitől nyilván oda meg vissza vagyok.

Kezdődik a tanév, ez egy nemsemmi év lesz, ha minden igaz.

je ne suis pas completement idiote! compréhensible?

Szeretném tudni, hogy mégis, mit gondol magáról? Vagy mit várt?

Az, hogy barátok vagyunk, az smafu?

Vagy a "legyünk barátok" igazából azt jelenti, hogy soha többet nem akarlak látni kisanyám? (A végén még majd rám keni a vallomást is, mint a Spanyol...)

Najó, befejeztem: a morgást is, az agyalást meg főleg.

Az pedig még mindig megdöbbentő, hogy sérült embereket bazári majmokként lehet csak promotálni, na meg celebeket felvonultatni, hogy a jó öreg hírérték is meglegyen.

"Az ember fogalmai megváltoznak idefenn"

Akármit ír is tévésmaci, szerintem a Három szín klasszság, nemzeti identitás ide, műmájerség oda. Kieslowski szereti a "sorozatokat", lásd: Tízparancsolatra - most épp a Fehér kezdődik.

Az elmúlt hét utazással telt, kedvesvidék után egy utolsó nyár végi Balatonozás következett, ami azt jelenti, hogy az itthon töltött idő minimálisra sikeredett. Dolgoztam, és megnéztük A vérszipolyt. Viszont a mamának segítettünk a befőzésben, megint rengeteget sikerült ennünk, csak annyit mondok: szilvásgombóc, szalonnasütés... Az immár végleges apadásnak indult tóban pancsoltunk, napoztunk; na meg mindenfélét olvastam, és fejben már elkezdtem az őszt.

Rákattantam Thomas Mannra. A Halál Velencében után most A varázshegyet cipelem majd. Nem fér a fejembe, hogy a megkapó hangulatú, súlyos mondandójú kisregényt, hogy olvashatta a 8-10 éves kisfiú a Bor, mámor, Provance-ban... Egyébként meg a Balbec Beach ideillő novelláját azonosítgatom, mint motívikus forrásfelhasználót.

"Magány termi az eredetiséget, a merészen, meghökkentően szépet, a költeményt. Ámde a magány termi a fonákot, az aránytalant, az abszurdot és a tilalmast is."

Idén nem találkoztam a tapolcai bolhapiacon a bácsival, akitől tavaly a kincseket vettem - ehelyett egy újabb színházas könyvvel gyarapodott a polc, potom 300 forintért. Többek között ezt hívják tehetségnek!

Független mosoly

Kínomban elkezdtem futni. Ez sok szempontból kényszer, meg jó terápia is. Újra érzem, hogy van testem, mert itt fáj, ott fáj... De ott már nem.

Drámázásunk ez alkalommal végleg kizárólag másról való beszélgetésbe torkollott, így hozta az élet. Sőt a kíváncsian várt Ai Weiwei kiállításról is egy kósza kör után kifordultunk, mert tömeg az volt az Ernstben, de levegő nem, a képeket meg majdhogynem meg sem lehetett közelíteni. Majd egy nyugis hétköznap újabb kísérletet teszünk. Sajnálatos, hogy a megnyitóbeszédek is kimaradtak, hangerő híján hiába vártuk Gothár szavait, nem jutottak el hozzánk.

Megnéztem Marguerite Duras L'Amant című könyvének adaptációját, és háát kicsit értetlenül nézek magam elé. Elképesztő írónőről van szó, aki már a Vörös-féle Nyáron, este, féltizenegykor előadással lenyűgözött. Tengermániás, akinek a kínos helyzetekről is elmélete van. Felvettem a listára, arra a listára.

Viszont Maslowska drámájától teljesen kiborultam. Elborult egy csaj lehet, mert a Megvagyunk egymással című dráma elég betegre sikeredett.

Van valami, amit a nagy rajongásban elfelejtettem. Én vagyok.

"Nesze neked remény színháza!"

Tény: az élet nem egy nagyoperett. (csak zárójelben jegyzem meg, mivel a műfajtól - csekély kivétellel - alapvetően a hideg ráz, talán nem is baj)

A Szerencsés flótás egy fogyasztható, az átlagnál kicsit zenésebbre sikeredett, extra látványos - a tánc és a vetítéstechnika zseniális - profi produkció, aminek a mélyen ülő utalásai és belső poénjai tetszettek legjobban, na meg a kérek még szám ,és háát Tibi.

Fliegauf Bence Wombja azért fantasztikus film, mert letaglóz, elgondolkodtat, és ezernyi kérdést implikál. A képei csodásak, Eva Green pedig utánozhatatlan.

Forgách András all round.

Ha megmarad konstans örömforrásnak oké, de kérek még.

Rinyagép

Majdnem megálltam, de vérbeli konspirátorságom azért nem hagyott teret, ami pedig mint megtudtam egy igen vonzó olasz színházi trénertől, már-már művészetnek számít. Szóval sem tér, sem művészet.

Gyakorlatilag csak attól félek, hogy a "mindig igazam" van státusz most is annak bizonyul ami. Nyilván nem törnék össze pici darabokra, de azon kívül, hogy nem esne jól, valószínűleg az életem más területét is meghatározná némiképp. (Vigyázzatok, nem leszek kedves!)

Így virágnyelven elég titokzatosnak hagzik mindez, pedig rém egyszerű: türelmetlen vagyok. Jaj, nagyon. Simán útálok várni.

Pedig kaptam új feladatot: megnéztem, megírtam. Drámáztunk. A vonzó ufóról kiderült, hogy nem is néma. Vettem egy "reggelizős" szoknyát, amit nem vettem fel. Rongyosra nézem/hallgatom az aktuális kedvenceimet, ahelyett, hogy olvasnék.

Ha nem úgy alakul bármi (sic!), ahogy épp számításaimból kiolvasható, én leszek a legjobban meglepve, de persze csak azután, hogy abbahagytam a pánikolást :)

talán (túl) sok...

A folytatás hasonló: Balaton, Narancs és Revizor megjelenések, munka, mozi, barátok.

Rengeteg minden történik, de nincs kedvem mindent megírni. Egyrészt rengeteget beszélgetek, és amit egyébként szívesen kiadnék magamból, az egyébként is kint van - morgolódni tudnék, de nem akarok -, másrészt annyira az itt és mostra koncentrálódik minden, hogy épp kicsit motivációját vesztette a blogolás. Vagy csak pihenek.

A nyár, mint mindig alapvető elmélkedéssel telik, de semmiképp nem a nyavalygás jegyében, sőt. Állandóak a kérdőjelek, de közben ezek  őrületes izgalmat jelentenek, folyamatos készenlétet, meg persze bizonytalanságot dögivel.

Viszont a Narancs-beli "szereplésem", és a nagyon várt Revizoros cikk publikálása rengeteg erőt ad mindennek a folytatásához, akkor is, ha sokszor csüggedek, és örökké türelmetlen vagyok.

A Summertime Sadness mellett persze olyan dolgok is történnek, amiktől csak hápogok, mint mondjuk az Ai Weiwei portréfilm, ami tényleg ohhwáó. Minden amit a kortárs képzőművészetről, az empátia kifejezéséről és az alapvető, végtelen szabadságról gondolok benne van ebben a kínai fickóban. Annyira klassz a film, hogy míg egyszer a hideg ráz, máskor jókat lehet kacarászni, addig sírás a vége.

Most épp "szünetet tartunk" Nádast, kicsit megcsalom Sartre-tal, aki óriási! Persze a mindeféle kutakodás közben az ateizmustól, az egzisztencializmuson át eljutottam Simone de Beauvoirhoz - nem volt nehéz -, akitől muszáj lesz olvasnom egy s mást.

Ha az őszt egyedül kezdem - és most nem vagyok pesszimista -, nem lesz különösebb problémám legalább 10 hónapig, mert a tanulás-olvasás-írás annyira leköt majd, hogy nem foglalkoztatnak majd olyan butaságok, mint hogy ki mit miért csinál, és vajon mit gondol. Persze ez így egyáltalán nem igaz, de majdnem.

Talán sokmindennek most jött el az ideje, vagy nem.

(m)it(t) szabad?

Francia kertmozi, római parti dumaparti Fellini Kultúrbisztrójában, kedvesvidék, Bánk-Bánk.

Kicsit hullámvasút az érzelmi életem, ami nyilván némi hektikus magaviselettel és az átlagnál nagyobb önmarcangolással jár.

A munkabeli elégedetlenség-siker sorban váltogatják egymást, ami gondolom normális, de azért nem könnyű.

Talán nem szabad nagyon akarni semmit, mert akkor az tuti, hogy nem valósul meg - nem jön(nek) el, nem lesz(nek) ott... -, és az sem jó, hogy mindez alapvető dolgokat határoz meg, mint amilyen a kedv. Nem vagyok én...

Miközben erőteljesen sajnálom magam, bájos fesztivál, kedvesvidék, barátok, klassz munka teszik ki a mindennapjaimat, ami a bőven nemrossz kategória része, sőt!

A farkastörvények bekaphatják!

bán, bán, ...

Vihar volt Szentendrén. Majdnem, amiből valójában csak mérnöki pontossággal szabott mennyiséget kaptunk, olyan időzítéssel, mintha Maszlobojcsikov így rendelte volna. A beregszásziak előadása pont a természeti összhang miatt egészen különlegesre sikeredett, amihez maga a helyszín is hozzáadott némi értéket. Nem részletezem, mert meg kell írnom, de Trill Zsolttól nyilván olvadozni lehet, mert az a megfejthetetlen, rejtélyes kedvesség és sárm, amivel rendelkezik, engem azért simán levesz a lábamról.

Az olvadozás nyilván a hétköznapi dolgok miatt sem esik nehezemre, háát ez van!

"Nem most tanulták a magányukat."

Annyira-annyira rég volt már, oly sokminden történt.

Például "híres" lett a blogom.

És kínosra sikeredett még két hete a Závada-beszélgetés, aminek a hozadéka a leendő csodás, önkínzó különóra, amiről csak...

Volt új projekt-egyeztetés is, ez most épp egy könyv lesz :)

De a gimnáziumi magyar tanárunkat is meglátogattuk hármasban, ami a bájos nosztalgia és az ismerős "krém"-érzést elevenítette fel.

Van az az éjszakai élet, amibe a meccsnézés is beletartozott egy ideig, de most egészen másról szólnak. Egy egészen kicsit izgalmasabb terepről van szó. Ki hinné? Férfiak.

Állandó baráti együttlétekkel vérteződöm fel, egyik klasszabb mint a másik, bár egy s más nem éppen egyszerű dolgokat szül, de majd megoldjuk, szépen.

Hableánykodtam még kicsit a kádvíz melegségű Balatonban, alig várom az újabb merülést. Hamarosan.

De az eheti tobzódás is megvan: Grecsó-est és egy nem várt, de sejtett vallomás, lányos este némi meglepetésszerű kiegészítéssel, meg háát a szerelmetes munkám, amiben most épp megint jóérzéssel tobzódom.

Kicsit szerelmes vagyok Nádas Péterbe, ha még nem említettem volna :)

A folytatás csodásnak ígérkezik, de egészen nyitott vagyok a meglepetésszerű (!) váratlanságokra.

"A test nem felejt."

Állatokban gazdag volt a hétvége - szőlőben felbukkanó őzikék, vidra a parton, ez így elég is lett volna, egyáltalán nem hiányzott, hogy úton hazafelé elénk ugorjon egy másik őzi, bár szerencsére túl nagy baj nem történt -, és ma ez egy egészen más minőségben, metaforikus értelemben folytatódott is...

Gyűlölöm, ha hülyének néznek. Márpedig szerintem (!) egy tanárnak nem ez a feladata! Mindenesetre az önbecsülésem a helyére került, megint jelentéktelen kis senkinek érzem magam, amiért igen hálás vagyok. Nem.

Minden rosszaságot félretéve folytatódnak a Párhuzamos történetek, és ez valami királyság! A hét további részét hátradőlve, kedvem szerint töltöm. Mert megtehetem.

bienvenue á Ederics

Első nyári utazás. Első Balaton. A városi hőségből a vízpartra szabadultunk, ahol egészen más a klíma, nem kell megdögleni. Napsütés, enyhe szellő, kellemes tóvíz.

A hétvége nagy élménye a pancsoláson kívül Dunajcsik Mátyás Balbec Beach noválláskötete, amit nemcsak vízparton lehet ennyire élvezni, mert a szövegek önmagukban is annyira csodásak, hogy nem számít tér-idő... Elbűvölő, titkos, távolinak tűnő történetek. És olyan nagyon szép maga a könyv is.

Rászánom magam, és megpróbálok megírni egy-egy sztorit a  gyűjteményemből. A strand most is kiváló terepnek bizonyult, gyűjtöttem egy s mást.

bonjour vacances

Jóleső a figyelem, és a kedves érdeklődés. A Narancs szerelem, ez tény. Visszhang a könyvmegállóról. Belevetem magam a cikkgyártásba, ez most a terv.

Igazából terv van bőven:

• megtanulok vezetni
• angol órára járok
• elolvasom a Párhuzamos történeteket, és minden héten egy eddig sosem olvasott drámát
• elmegyünk Bánkra fesztiválozni
• egyengetem a karrieremet? a Narancsban és a Revizorban
• ...

Szép remények következnek, most hogy megírtam az utolsó vizsgát is. Pénteken indexleadás és au revoir á septembre!

szublimáció?!

Kis vákuum keletkezett a vizsgaidőszak érdemi részében, ami így nem is igaz...

A vizsgák pakolgatása, az újra előtörő maximalizmus megnehezítette a helyzetet. Na meg a temérdek idő az első vizsgáig, ami nyiván ritmuszavart okozott. De így az Európai drámatöri maximálon  túli, az Európai színháztöri viccesen könnyű és kedves, a Magyar drámatöri pedig minden beszarás ellenére klasszság, őrületesen nagy és igazán jóleső, hízelgő dicsérettel :) Most még van egy Magyar színháztöri, és vége a dalnak.

Kezdődhet a nyár, ami igazából már elkezdődött. Állandósult találkák, "bulik", meccsnézés... Végéhez ért a színház is, Serban Suttogások és sikolyok vendége mellett megvolt Mundruczó Szégyene is, ami háát elképesztő, nagyon durván hatott, akkor is, ha megfeleltethető minden a Mundruczó-formakánonnak, és teljesen kiszámítható volt. Igaz, hogy ugyanazokkal a színészekkel dolgozik (én még nem unom őket), nade Zsótér elég nagy frissességet hozott, Miska kutyus meg aztán főleg. Ritkán fog el a zokogás - színházban -, de ez durva volt.

Volt még Szerelemtérkép: Nyáry Krisztián a készülő könyve miatt kapott már hideget-meleget egyaránt, de ez a definiálatlan felolvasó-est klassz volt Elek Ferivel és Bartsch Katával.

A Múzeumok éjszakája idén sem maradt ki, Tihanyi a Kogartban ohhwáó, főleg az első emelet, Mapplethorpe a LuMúban AR tárlatvezetésével szintén, ami bájosan őszintére sikerült, és azáltal, amit mondott, egészen máshogy néztünk egy-egy képet, elmúlt a zavartság, a szemérmesség. Még hazafelé beugrottunk a zsinibe is, olyan otthonosan furcsa érzés abban a közegben létezni, mindig.

A hello stranger érzés változatlan, akkor is, ha nem is stranger, éjszakánként találkozunk, de... Csak a szokásos.

Igazán naiv kis dinka vagyok :)

to be or not to be?

A héten bepótoltam a Nemzetis előadásokból a lemaradásomat. A Hazafit nekünk! elképesztően klassz alapanyag, de egészen hosszan lett tálalva, konkrétan belefáradtam. Pedig érdekes az előadás - a színpad alatt játszódik -, nyilván klasszak a színészek, a téma pedig nagyon fontos. László Zsolt ohhwáó! A téma, a téma pedig valamiért régóta foglalkoztat, már a Brokeback Mountain a gimiben is tetszett - nem is értette a magyar tanárom. Pedig ma már a választ is tudom, hogy miért :) A szerelem az oka.

Olyan érzésem van, mintha az egész város a Hamletről beszélt volna eddig, nyilván nem. Nagyon vártam, tényleg kultelőadás. AR zseniális, ez az évadban a legjobb rendezése. Nehéz volt megírni, szenvedtem egy sort, igazából kevés a 6000 karakter, legalább mégegyszer ennyit tudnék róla értekezni, szóval tömörítettem, és kihagytam.

A gogoli-történet kimaradt, de majd az első sikerélmény után elmesélem.
Szerintem előbb vagy utóbb konyhatündér leszek, és ha egyszer lesz kinek főznöm, még az is lehet, hogy nem marad éhen, és boldog lesz.

Ha még nem mondtam volna, szörnyű a vizsgaidőszak, most épp azért mert van.

Én marha elkezdtem a Párhuzamos történeteket, ahelyett, hogy Corneille-t, Racine-t és Moliere-t olvastam volna - hiba volt, tudtam.

Csak a szél

Kicsit nagy spättel láttam a nagyon fontos Fliegauf-filmet. Féltem tőle, joggal. A Csak a szél őrültjó, egészen hátborzongató, durván hat. Soha nem éreztem azt, hogy nem akarok itt élni, vagy hogy annyira végtelenül kilátástalan legyen a helyzet, mint most. De én szégyelltem el magam mások gaztette miatt, mert olyan országban nem szeretnék élni - sem most, sem máskor -, ahol ilyesmi csak úgy megtörténhet.

Gogol köpönyege

A jó dolgokra érdemes várni. Talán ez a mondat tényleg igaz. Muszáj, hogy az legyen. Most legalábbis annak tűnik. Kétségbeesés, beletörődés, elengedés után végülis csak összejött. A Narancs-szerelem most vetélytársra talál. Csodaizgalmas az egész!

Egyébként meg, úgy általában - csak hagy ne kelljen a végtelenségig várni!

szégyen!

Undorító szokás a hazudozás. Egyszerűen nem elegáns. Visszatetsző és hiteltelenné tesz. Mindig a farkast kiáltós mese jut róla eszembe, vagyis többet hogy lehet hinni annak az embernek...

Kijátszani azt a valakit, aki mindent megtesz érted, szemét dolog. Nagyon.

Annyira útálom, hogy igazam van. Néha olyan jó lenne, ha tévednék...

gyere, gyere...

Pocsék egy elfogalatság a beadandó-írás. Főleg, ha önként vállalt szobafogsággal párosul. Semmitmondó egy hét volt ez. Narancs és a szombat esti fröccsözés volt a nagybetűs kivétel, de azért ez így a nyár és a vizsgák elején, elég szegényes.

Ezen változtatni kell.

Mondjuk ez volt az első olyan hét, amikor kedvemre napozhattam délelőttönként az erkélyen - persze, csak ha az időjárás is úgy akarta -, kiolvastam hipp-hopp az újságot, meg ezernyi mást össze...

Terveket gyártok, csak félek, sokminden csak gondolat marad.

Mennyire, de mennyire várom már Mundruczót...

... vagy sem

A vasárnap esti programmal kezdődik a hét. Jeles Andrásnak híre van, nem kicsi, ráadásul színháztörténeti jelentősége sem csekély. Ma Kaposváron tanít, és diákokat rendez, meg néha vidéken mást. A Téli utazás a Stúdió K-ba érkezett, vendégként, és háát ohhwáó. Annak ellenére az, hogy a felétől egészen unatkoztam, de az a látásmód, megjelenítés, ötletes színészvezetés, amit az 1 óra 40 percben láttunk, na, az nem semmi.

Mától vizsgaidőszak, neki kellene állni a heti beadandóknak...

Ehelyett Térey Kovalikról és az operajátszásról elmélkedik, mesél a "Krétakörös" drámáiról, meg Szomoryról, aki sajnos egyelőre fekete lyuk a műveltségemben.

Legyen úgy!

Kicsit táncos volt ez a hét, az utolsó szorgalmi. Bozsik Yvette Lány, kertbenjével indult, vasárnap. Klassz életrajzi ihletésű előadás, humoros táncszínház a Kamrában. Szerdán meg kaptam egy jegyet Frenák majdnem első előadására, a Gördeszkákra, ami egy egészen más nyelven szól, mint a mai előadásai, de ami közös mindben, az a nagyon személyes, őszinte hang, és az, hogy voltaképp minden előadás az emberi sérülékenységről szól. Ez a mostani a gyerekkorát jeleníti meg, részben: süketnéma szülők gyerekeként született 8. gyereknek a családba, majd az apukája halála után intézetbe került, mert az állam úgy ítélte meg, hogy egy süketnéma nő nem tud 8 gyereket felnevelni... Mintha egy legalább 200 éves történetről lenne szó, közben meg 50 sincs. Csodás a tárgyhasználata, a tánc kifejező ereje, a meghökkentő zeneiség - csak azon a beszélgetésnek imitált valamin ne maradtam volna...

Radnóti Zsuzsa órája most már egészen unalmas volt, Hegedűs D. Gézáról meg hagy ne kelljen semmit mondanom. Elég annyi, az önazonosság meg ő, két külön fogalom. De a Találkozásból szépen olvasott fel, egyedül akkor nem hitte, hogy színpadon van.

Volt a héten egy klassz Térey-könyvbemutató is, egészen helyesek voltak, izgalmas rövid esszéket írt a mester, Fekete (Tibi) Ernő olvasott, VGy meg Csobánka Zsuzsa beszélgetett okosan. Igazán jó szívvel...

Phaedra, elemzés, kritika, négyesek meg ötösök, és egy Narancs-visszhang.

Ma valami rendkívül bájosat láttam. Azért néztem meg a bábelőadást, mert Borkáról és Dorkáról szól. Pálfi Kata, Fehér Dániel és Ivanics Tamás játsszák a Borka Mumusföldönt, amiben Borka (PK) a szertelen kislány babájával, Dorkával büntetésből elkerül a mumusokhoz. Nagyon helyes kis történet, szép és vicces bábokkal. Annyi gyerek volt, hogy picit megijedtem, de egészen jól viselkedtek, és nagyon élvezték.

Vizsgák és a nyár, ez jön most.

Hiába

Alulmaradtam a lelkesedéssel folytatott versenyben. Olyan kis piszlicsáré dolgok is le tudnak törni, és olyan mérges tudok lenni... Pedig most olyan jól jött volna egy kis bátorítás, egy kis pozitív megerősítés. Majd máshonnan.

Szóval, annak ellenére, hogy nyilván még abszolút tobzódás van, most épp nem jó. Kétnapi munkát fektettem egy előadáselemzésbe, és nem érzem a jegy alapján - mivel más értékelést nem kaptam -, hogy megérte volna. A nagyon vágyott válasz sem érkezett meg azóta sem, sőt már értelmét sem nagyon látom annak, hogy akkor most bármit is sürgessek...

Jól kisírtam magam a Grey's Anatomy évadzáró részén. A többit majd nemsokára. Jaj!

Kis herceg(nő)

De soha ne légy, ki a sorba beáll,

Mások után, ameddig élsz.

Soha ne szégyelld, ha máshogy élsz,

Amíg érzed, hogy így többet érsz.

Soha ne szégyeldd, legyél önmagat,

Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd.

(És hogyha döntöttél, mondd, hogy tévedtél,

S kezdd újra el, úgy hogy önmagad leszel.)

Akarat

Tegnap még legalább annyi minden eszembe jutott, mint amennyit leírtam. Rájöttem, hogy nagyon beszélgethetnékem van, vagyis volt. Csak úgy, kötetlenül, bármiről, na ez az, ami az utóbbi időben, pont az idő általános hiánya miatt kimaradt.

Szedegetem összefele magam, nagyon koncentráltan kell most létezni, hátha jól alakulnak a dolgok, és akkor muszáj kész lennem a vizsgákkal hamar, hogy elmehessek. Sajnos már nagyon beleéltem magam, így egyrészt kevesebb az esély a megvalósulásra, másrészt simán szar érzés lenne, ha nem sikerülne.

Mérges vagyok alapvetően, hogy az emberek kommunikációképessége egészen gyatra, nehéz így bármit is akarni... Na, azt meg, hogy hülyének néznek abszolút nem tudom elviselni. Szóval, ezennel nem hagyom magam...

Spiró Az imposztorját olvastam ma, és háát valami csúcs. Egyrészt a keletkezés története sem érdektelen - Major Tamás -, másrészt maga a dráma egy őrültjó Tartuffe elemzést hordoz a saját történetén túl. Nagyon megörültem ennek a felfedezésemnek, és már ott tartottam, hogy egy illetékesnek írok is egy ohhwáó tartalmú emailt, de aztán visszafogtam magam, és nem tettem. Bár még kacérkodom picit.

Képtelenségekről álmodozom mostanában. Kicsit paradoxnak érzem az egészet, mert abszolút tisztában vagyok a helyzettel és a körülményekkel, mégsem érdekel.

Utolér

Megint majdnem egy hét telt el, és nem jutok el mostmár sokadszor odáig, hogy leüljek írni. Pörgés van, meg volt. A szokásos programok meg mostmár a "rendes" tanulás és a beadandó-írás is teljesen leköt, semmire sincs időm, egyre kevesebbet alszom, ami probléma.

Kimaradt az Artus-élmény megosztása. Láttuk az Ulysses nappaliját, ami egy egészen különleges térben játszódó előadás. Egy régi gyárépület a bázis, amely egyes részei képzőművészek műtermei - ezeket sajnos nem láttam -, más helyeken pedig színházat csinálnak. Az előadás tere frappansán rímel a címre, rengeteg fehér kanapé, kisasztal, és sok lámpa egy helyen. Az előadás epizodikus jellegébe belefért a tánc, a színház, a film, némi zene, sőt kollektív bor és ropi fogyasztás is. Két végén égettük a gyertyát egy 3 éves kislánnyal közösen. Különleges este volt.

Volt Midnight Music: Strauss Zarathustráját játszotta a BFZ, Fischer Iván meg Nietzschét olvasott. Nagyon klassz, de elég rövid, volt, bár nem voltam formában, sajnos ez meg is látszott rajtam, nem tudtam jó társasági lény lenni... Legközelebb mindenképpen babzsák fotelben szeretnék ülni, vagy csak simán a földön feküdni.

Hivatalból megnéztem újra a Ledarálnakeltűntemet - ebből írtam a szcenikai beadandót, meg ez lesz az az előadás, amit szépen végigelemzek -, másodszorra is nagyon működik, még mindig el vagyok varázsolva Bodó infantilis zsenialitásától.

Aztán túl vagyunk az első zh-n is, a kedd éjszaka miatt nem volt gáz, hála 9 témakörnek és vagy 43 kérdésnek sima ügy volt. Eljött szerdán Goda Gábor beszélgetni, készültünk rendesen, klassz kérdéseket raktam össze, és jól is sikerült, érdekes volt nagyon KSKPSZ meg hát egy tündér volt előtte :) Meg aztán másnap is, nyilván olvadoztam.

Az e heti olvasmány Racine Iphigéniája volt, meg Füst Milán Boldogtalanokja. Racine már túlságosan kiszámítható, viszont a Füst-darab valami kurvajó! Bepótoltuk a Nórát is, ez volt a legjobb drámatöri óra idén, az utolsó.

Elmerészkedtem Vidnyánszky Tóték rendezésére a Tháliába, ahol Határon túli magyar színházak szemléje van. Háát nagyon érdekes. Felfüggesztettem minden előzetes tudásomat, véleményemet, és csak az előadást néztem, ami egészen jó is volt, nemcsak nézhető, de még érdekes is, és hát Trill Zsolt valami eszméletlen. Viszont a nézői reakció, az ováció és állótaps, ami az előadás végén volt, na az valami elképesztő volt. Ha őszinte örömből és elégedettségből fakadt volna mindez, nyilván nem lenne vele baj, de ez egy demonstratív gesztus volt, annak meg, lássuk be, gusztustalan.

Ma Radnóti Zsuzsa néni tartott órát - igen, pénteken is iskolában vagyok... -, kis csalódás, sok ismert és kevés új, de annál érdekesebb információ.

Máté Gábor a hibás, hogy most így megszaladt a kezem. Egy 2007-es Színházba nagyon klassz naplót írt, így megjött a kedvem, bepótoltam, amit be kell, ami belémszorult.

Hidas műsor

Ilyen hőségben nem lehet iskolába járni, főleg, ha a terem egy katlan vagy szauna - kinek mi. Szóval szenvedünk, miközben meg vicces ez az előnyár.

A szerdai előadáselemzés, vagyis az Üdlak befejezése és Nádas Találkozása valami egészen ohhwáó volt - az meg, hogy végre valahára kedvenctanárom is tudja a nevemet, na az ám a klasszság :)

Végre képben vagyok a Philther-projekt kapcsán, már csak be kéne kerülni, de csak szép lassan...

Nagyon várok egy emailt, elég jóó dolgom lenne, ha ez most összejön :) 

Pihegősre sikerült a hét, és még csak most jön a java, a rendes seggelős tanulás.

De azért kimentünk ma Moszkvába, megnéztük hol épül a ház, milyen messze van a Duna - durva nagy váltás lesz. De majd, ha elérünk a hídig, átmegyünk rajta! ;)

Találkozás

A hirtelen jött nyár hirtelen érzéseket hozott. Olyan tudathasadásos állapot uralkodott szombat-vasárnap, mintha egy nyári hétköznap lett volna, mikor Anya-Apa nincs itthon, közben meg elutaztak, hétvége volt... De ez a furcsaság nagyon klassz volt. Végre Nonival is hosszabb időt töltöttünk együtt, mint amennyi mostanában életviteli dolgaink miatt jellemző.

Volt semmittevés, első napozás az erkélyen, papucsot húztam...

Elkészült nagy nehezen a Hamlet-beadandó, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok az eredményre!

Az ajtó valami egészen fantasztikusan szép film! Abszolút ohhwáó élmény, annyira, hogy a nyáron elolvasom a regényt - hamár szégyen szemre semmit nem sikerült még Szabó Magdától olvasnom, valahogy kívül esett a látó- és érdeklődési körömön.

Nádas Péter Találkozását meg épp most emésztem, de már megint olyan extázisban vagyok attól, hogy a nyáron őt fogom tervszerűen olvasni, hogy furcsán jó érzés ilyesmiről álmodozni :)

Mondanám, hogy valami van a levegőben, de unalmas is, és valószínűleg nem is igaz, hacsak nem a sok pollen.

Definiál

Csalódások hete.

Moha a Bolha a fülbe című vicckategóriába tartozó előadásával sokkolt - a hétfő volt a mélypont, míg Bodó Viktor rég várt Anamnesisével nem sikerült elkápráztatnia. Sajnos.

Közben folyton drámázunk, hol jobban, hol kevésbé.

Olyan csodafinom rákocskákat ettem, hogy az valami mennyei - pálcikával!

Az Üdlakos előadáselemzéstől alélhatnékom támad, így a sajátommal összehasonlítva...

Nehéz az emberekkel, a sokkal felnőttebbekkel úgy kommunikálni, ha nemhogy felnőtt, de szinte emberszámba sem vesznek. Ez szívás.

Beadandótenger írására készülök, na meg a vizsgákra... Közben körvonalazódik a nyár, terveket gyártok :)

És az a kérdés zakatol bennem: megbecsülnek-e...?

se

Közmédiumokról szóló konferencia.

Hello stranger!

Botrányos Abramovic kiállítás, egyszerűen nem is értem... Hihetetlen! A két teremből és egy előtérből álló exhibition egy harminc perces filmből, és annak dokumentumaiból - fotók, vázlatok - és az így készült filmből áll, ami így önmagában kicsit sem elég!

A Karnyóné-gyakorlatok ohhwáó :) egészen különleges bábnélküli bábelőadás. Működik a dráma, ötletbörze az egész... Klasszság, no.

Majd csak egészen kicsit, plátóiba nyomom.

Addig is, amíg...

Valaminek értelme is lesz.

Párhuzamos történetek

A Könyvfesztivál egy mini könyves paradicsom, ahol nagyon klassz beszélgetések résztvevője lehet bárki. Nádas Péternek elképesztő humora van, klassz program volt, Forgách András meg pont jó partner: nem félt az íróóriástól.

A Szirénének súlyos dráma, nemcsak feszült koncentrációt, de némi türelmet is kíván, igazi Nádas - mondanám -, Dömötör András átment a vizsgán, méghozzá jelessel.

Szeretem bennünk, hogy nem feszülünk bele semmibe, megengedjük magunknak a spontaneitást, ami mindig szuperül sül el, ma is :)

Egyszerűen olvadozom, ha szép fiatal férfiak kezében gyönyörű gyereket látok! Háát még ha nem is a sajátjuk...

Nessun dorma

Az iskolai taposómalom megvan, működik, bár amikor nagyon várt, klassz órák maradnak el, azért az kicsit fáj.

Novák Eszter Üdlakja (Csongor és Tünde álnéven:) csodás: a szcenika, a zeneiség és ez a fájóan szép "mese" együtt...

Őrületes volt így az Ivanov másodszorra is, utoljára. Soha nem láttam még ehhez hasonló ovációt, álló tapsot a Katonában - nagyon örültek.

Hal és vodka.

Közben futom a köreimet, kicsit - nagyon - fájt a lábam, de egynapi pihenő után, ma újra ringbe szálltam, ez ám az életérzés! Mostmár tudom. Büszke vagyok :) Bár a lábam szüntelenül fáj.

A nyávogó hangot adó madár a páva? Nem tudom eldönteni, ki köszön mindig...

Jah, és a Narancs :) A Narancs, a Narancs.

Présent

Három napja rovom a szigetköröket - ne túlozzunk, napi egyet, ami 5350 m - egyre többet futok, ami azzal jár, hogy egyre inkább érzem, vannak testrészeim, sőt izmaim is, ami ennyi mozgásnélküli idő után, egészen új.

Zenén és barátnőn kívül olyan társat találtam a futásban, akit akárki megirigyelhetne - rég láttam mókust, még Schönbrunnban évekkel ezelőtt, na meg ma. De állandó köszönőviszonyban vagyunk a híd alatti pad meg én, ahol egyszer talán nem egyedül ülök majd, na meg a kisállatkert lakóival, a pónikkal, gólyákkal, és a fára mászó pávával.

A Virágos Magyarország új operett valami olyan zseniális lesz, hogy látni kell. Méghozzá annak is, aki hozzám hasonlóan egyébként hidegrázást kap az operett műfajától. Kovács Dániel-Vinnai András az eredeti francia(!) operetthagyományt éleszti újjá, kortárs társadalomkritika az egész, illeszkedve a kánoni normákhoz. Az eddigi kedvenc dalom a Lobbi a hobbim című opus :)

Mundruczó Frankeinstein-tervétől kicsit vagy inkább nagyon többet vártam, nem szorongtam, nem hatott úgy, egyedül Róland és a szerepbeli őszinte kinyilatkoztatása sokkolt, de ez azért kevés.

Goda Gábor őrültnehéz falat.

A Mika Tivadar pedig megkaphatná a Színészmulató előtagot... Dj dr Vajdai pedig még mindig közel sincs a Narancsbuli színvonalához - viszont egész éjjel szépséges emberek vettek körül, hiába.

csibészség

Bodó Viktor nagy felfedezése zajlik, miközben nyilván már felfedeztem. A Ledarálnakeltűntem olyan szinten ohhwáó, hogy még az idegesítő környezet is megszűnt. (Nehezen viselem el nézőtársaimat...) A per és valami olyan zenei egyveleg, ami megteremti az összetéveszthetetlen stílust. A szokásos karakterjegyeken túl groteszk, furán jó atmoszférát teremt. Rég volt ilyen...

Ahol megszakad. Ott folytatom. Zenés könyvbemutató, klassz versek, Závada - egyre több ismerős.

Nagy kaland!

szeszély

Csodás Kétfejű fenevad megint.

Kedvenc Tanárnőm, na és Berlin.

Kedvesvidék, húsvét, nagy család.

Plusz kilók, csoki,

És jöhet a fogyás.

Lolita

Nem bírta a gyűrődést!

Olyan szinten összefolynak a napok, hogy az már zűrös, pedig szünet van.

Zsótér 1/2 kegyelműje igazi néznivaló képeskönyv. Kerek egész adaptáció - nem az! -, remek szereplőkkel, igazi (vizsga)előadás. Nem úgy, mint az eredetileg mindössze 18 oldalas Szép Ernő-mű. Az Isten madárkáitól mentsen az ég - egyedül a madárjáték volt értékelhető.

Az olvasmány- és filmélmények is gyülekeznek, közben meg pótoljuk az összes barátos találkát: Leglány meg Napocska, minden napra jut valaki

Utolsókra járunk, most épp a Dilettánsok volt(ak) soron.

Narancsos tobzódás és mosolyáradat van...

r/mém

A tánc lesz az a színház, amihez nem értek, és csak tátott szájjal tudom nézni, anélkül, hogy azon agyalnék, vajon mi, mit jelent. Frenák Pál zsenimeniális. Nem nagyon vannak arra szavak, amit csinál :)

A legszebb dolog amellett, hogy tényleg szép, azért olyan nagyon klassz, mert a valóságról szól. Nem csöpög, nem hazudik - legalábbis szerintem. Féltem, hogy ez az a film, ami után mindenki gyereket akar, de nem!

SP-nek milyen vastag bőr van a képén, az valami hihetetlen. Olyan szinten idegesítő ez a magatartás, hogy...

Akárki hivatása

A színházi világnap értelemszerűen színházban telt, kicsit segítettem, és végre láttam a híres Lefigymálva-darabot. Nagyobb a híre, mint... Viszont megéri, mert Bánki Gergelyt egyszer jól játszani látni kell, Vinnai szövege pedig nagyon klassz, főleg az első epizód szuper, de nagyon. Ez a gáz dolog... :)

dj Vajdai most nem remekelt úgy ahogy a Narancs-bulin tette, de így sem volt rossz a Mikában. Viszont reggel 3 óra alvás után tréningre menni, ahol Jeles András Angyali üdvözlet filmjét néztük, na az halál. Fárasztó, de nagyon érdekes film, viszont elég nehéz azzal küzdeni, hogy nem esek össze a fáradtságtól, fejfájástól...

Az, hogy Mi történt miután Nóra elhagyta a férjét... továbbra is jó kérdés, nagyon komplex darab ez a Zsótér, de egyrészt kiborító volt a közönség, olyan szinten vihogtak a semmin, hogy még a térdüket is csapdosták, másrészt számomra Kerekes Éva azon kívül, hogy kategorikusan: nem! továbbra is nagy kérdés a játéka.

Jaj, és a Narancs meg... :)

Tündérgyár

Nagyon bírom a Hoppartosokat - a múltkori Ahogy tetszik ohhwáó volt -, de ez a Hajrá Háry elég gyengére sikeredett. Ha a cél a szimpla nevettetés, akkor nyertek, de ha némi tartalmat is akartak szolgáltatni, na akkor elbuktak. Jah, és nem látszik, hogy Novák Eszter rendezte...

Kárpáti Péter előadásairól meg elég vegyes tapasztalatom van, ez a Szörprájzparti is olyan feles csak, pedig még NZs is benne volt.

Van már Lolitám!

Kertész leszek

"Mindig volt egy titkos életem, és mindig az volt az igazi"

...honder

A kortárs egészségügyről szóló Anamnesis előadás durván jó lesz, legalábbis a nyílt próba erről árulkodott. Bodó Viktor egészen groteszk darabot rendez, súlyosan reflektál a mai valóságra, miközben az összes megkülönböztető stílusjegyét bravúrosan használja. A bemelegítő játéka nagyon érdekes, ami utána következett, az meg méginkább. Csúcs lesz!

A Músic, Musique... viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába a klassz kor, zene, jelmez, tánc - kevés!

Kezdődjék a tánc!

Átlép

Schilling Árpád tényleg klasszság! Nemcsak tényleg kíváncsi másokra, de jó kis pedagógiai vénája is van - nem véletlenül tanít Párizsban is... Azon túl, hogy mindennel egyetértek, amit kultúráról gondol, a művészi teljesítménye egyre szerteágazóbb, felelősebb, bár az, hogy a klasszikus színházcsinálós nagy korszakáról lemaradtam - mert ilyen icipici voltam - azért még mindig fáj, de az, hogy rengeteg előadásfelvétel letölthető az oldalukról, na az mi... :)

Kell az az idézet, amiből a név jön, de hiába olvasom Brechtet, nem találom... még.

Reprezentációból jelenlét

Szokásos gyorsvonat - szuper órák, kevés levegő...

Durva, amit ma kihoztunk ebből a Synge Nyugati világ bajnokából, egészen ámuldozós.

AR Viharjának kerete ohhwáó, de nagyon igaz a ténymegállapításunk. Novák Eszter Üdlakja meg megint csak lélegzetelállítós...

A két egyfelvonásos az Ódryn vegyes felvágott. Berenice nem működik, csak sima szövegmondás maradt, de A kis Marivó (Marivaux: A szerelem és a véletlen játékai alapján) nagyon klassz, humoros, mai, és a szereplők helyzetére való utalások, információ csepegtetések bájosan emberik.

Kafka király volt, annyira jó dráma lehetne A per, klassz, tömött sorok, gyakorlatilag egy végigmonologizált regény kis megszakításokkal, mikor mások is levegőt kapnak, közben meg az a nem szűnő feszültség, vajon mi lesz K.-val.

Furcsák ezek a férfiak. Felettébb furcsák... Hm? :)

Magyar Alexandria

Gigaszörny megírva, ilyenkor ez mindig olyan nagyon jóó érzés.

Az meg - főleg mostanában - különösen jól esik, mikor kedvenc szerkesztőm majdnem rögtön (!) válaszol, ráadásul amit... :)

Hiányzik a Narancsos közeg, jövő héten megyek!

Van két férfiember, akiktől...

Szőr mentén

Kimaradt még némi kultúrbeszámoló:

Grecsóka Magyar ugaron tánca szemtelenül rövid, és csak úgy kontextusából kiragadva nehéz nem csak a felszínt értelmezni. A szőr jelmez tényleg szépen száll, na meg a hangmontázs Martin Luther Kingtől Orbánig zsenimeniális.

Viszont a Dangerous Method nagyon kevés, ahhoz képest, amit vártam, meg háát az elődje a Lélekszakadva nagyon klassz volt. Kár.

titkos, nem titkos - az igazi?

Rövid hét, hosszú hétvége. Kevés iskola, sok más.

Prezentáltam Márkus Emíliát, sokszorosítottam őrültjó Wilson Koldusoperát meg Claus Guth Don Giovanniját - már csak meg kellene néznem... Volt klassz, de tartalmát tekintve kevés bábelőadás, ahol a darab kísérete egy gyerek kommentálása volt. Érdekes beszélgetésnek ígérkezett a Sirály-est Halász Péterről, mondjuk nem róla, hanem a Dohány utcai lakás színházról szólt..., de a moderátor csaj miatt szinte kihívás volt végigülni, hihetetlen, hogy még nem szólt neki senki, hogy egyszerűen csak rossz! Kaptam Napocskától egy őrültklassz albumot, Reigl Judit egy csoda :)

Március 15-e alkalmából tüntettünk Milla módra, találkoztam rég és kevésbé rég látott fiúkkal, lányokkal, sőt Dalival még a Várba is elmentünk megnézni a Ferency-kiállítást, ami ohhwáó, és meglátogattuk az állandók közül a 20. század részleget is, ahol gyönyörűségek vannak. Pechünkre a kortárs emelet műszaki okok miatt zárva volt, véletlen?

Szépséges tavasz van (még a gigacikk csak rám vár, de ha kész lesz, tényleg minden szép lesz), élni jó!

"te vagy a rendhagyó eset"

Ez a hét az elmaradt, lemondott, "nemvoltkedvemelindulni" eseményeké volt.

Ez a napsütés nemvárt, vagyis de, régvárt nyugalmat hozott. Elképesztően klassz volt kedden lemenni, és plédbe csavarva egy padon olvasni Strindberget. Kár, hogy Bodó ezt annyira nem élvezte, így váltottunk, és sétálva olvastam, ami még jobb is volt :)

Julie kisasszonyt el kell olvasni, klasszság!

Végre beindult a Narancs-szezon folytatása is: interjú pipa, jöhet a gigacikk (!) megírása, meg a kis picike színházas és egyéb gyöngyszemek :) Jaj, mondtam már, hogy...

Imádom, ha az az ember is tudja a nevem, akiről nem is gondoltam volna. Az meg, hogy irodalmi körökben mozgolódó férfiember emlékszik rám... :) Viszont, ha rossz keresztnévvel illetnek, és még viccelődnek is, na azt az érzést az arcberendezésem sem bírja leplezni.

Minden napra jut egy Mizantróp, még jó, hogy kvázi házi! Már csöpög a blog Fekete (Tibi) Ernőtől, de háát, mit lehet tenni, ha őrültjó?!

Moha még mindig cuki, a kocsmai balesete ijesztő, a Bolha a fülbe meg rendkívül vicces, hemzseg a mohácsizmusoktól, bírom őt nagyon!

Tündöklő középszer

Pintér Béla ohhwáó! Az, hogy valaki tud önmaga szarkasztikus paródiája lenni, elég ritka, na ő tud, méghozzá elegánsan. A Gáspár Tádé-féle felismerés a jelen idő miatt hatott annyira, míg Csáki Judit szimbolikus és konkrét megjelenése állleesős élményt nyújtott. Bár már értem a kiüresedés, önismétlés lehetőségét, azért egészen karakterisztikus, olyan sok nemnormális (mint én/mi) meg nem sok van, aki megnézi az összes darabját, ráadásul egymás után. Viszont a leányzó - akiről, mint kiderül igazi operaénekesnő, csak nagyon jól titkolja, na ott a nemlétező másik állunk esik le, őrültjó.

Azért sem hal be/meg a könyvklub! Tilda (Orlando) Swinton már nagyon vár...

Egyesek egészen szép férfiemberek! Az a mondat meg, hogy kinek a cicije nőtt, és mekkorát, na az klasszság :) meg háát igaz - sajnos nemcsak az.

„Egymás nyitott-könyv-életéből kihullott könyvjelzők vagyunk”

Folyton tobzódás van, de ez nem panasz!

Kornis Mihály lökött, ez már tuti, valami nagyon jó anyagja lehet... Mikor VGyvel beszélgetek mindig erőt kapok a folytatáshoz, mert kedvesen számonkér :)

Volt Moliere meg Hamlet, Szigligeti szökött katonája a héten, na meg borzasztó színház - ilyet is ritkán mondok! Az Ódryn a Futótűz penetránsan rossz, nem csoda, hogy mögöttem horkolt a pasas... Még Udvaros Dorottya, Gergye Krisztián, Szalontay Tünde és Terhes Sándor sem tudta emelni a színvonalat, a két egyetemistáról már nem is beszélve. Ugyanaz a történet, mint a Incendies, csak ez borzalom.

Viszont a majdnem (!) véletlen színház volt a csúcspont eddig, a Radnótiban Lorca Yermája őrültjó, egy női sorstragédia Rába Rólandtól, akinek ez az eddigi legjobbja. Na, ez ohhwáó volt, nem úgy, mint az utána következő beszélgetés, az a kínzás kategória.

Kicsit ambivalens minden...

De klassz volt Napocskával és Kangával sétálni, festeni, hintázni. Őrültjó, de nagyon fura babakocsit tolni az Oktogonon - olyan húúú :)

... egy jó embernek

A Csáki Judit-óra ohhwáó volt. Szeretem hallgatni, jelenség és remek példákat hozott, egészen elképesztő előadásokba néztünk bele szöveg-színház viszonyt vizsgálva. A Wilson-féle The threepenny opera (Koldusopera)-ra nagyon vágyom! Sajnos az rejtély maradt, hogy megismert-e, mert az "előttem az utódom" mondatot, ha akarom így, ha akarom úgy is értelmezhetem :)

Találékonyságom már-már utánozhatatlan (nem!), sikerült bejutnom a Félelem és macskajajra, méghozzá a kevésbé segítőkész pénztár nélkül, na meg sajnos! ZsS egyezkedés híján, pici ügyeskedéssel. Másodszorra még jobban hatott, őrültjó - kezdhetem elemezni...

Ez a mai Bíít a nézhető kategória, jó volt hallgatni, klassz a Novák-osztály Beatles egyvelege, de mélysége, az nincs.

Viszont a kommunizmus áldozatainak tegnapi napja alkalmából olyan klasszságokat adott a tévé, mint az Utolsó jelentés Annáról, amiben Fekete (Tibi) Ernő és Eszenyi brillírozik, egyéb kedveltek mellett. Ezután a sokadszorra látott Mások élete már csak altató-féle volt, jófajta.

Már csak a csajok hiányoznak...

A Szutyok mindenit!

Ezerrel pörög minden, pont ezért szinte semmire sem marad idő. Lenyűgöz az iskola. Amit hallok... Kristályosodik a TDK is, mostmár munka van, durván.

A lehengerlést olyan apróságok okozzák, mint hogy a Tanárember kívülről idéz Shakespeare-t, de nem akárhogy, legalább három változatban, ami az eredeti angolt jelenti, a fólió1 és a fólió2 változatait, a klasszik magyar fordítást és az újmagyart. Közben meg mini performanszokat lenyom zirka 180-240 perc alatt.

Na meg itt van a magyar színházi kultúra a második világháború után és a rendszerváltás előtt. Elképesztően színes, a lakásszínházaktól, az egyetemi színpadokig - amik túlmutatnak a gagyin -, a szamizdat mindeneken át...

Szóval, ez megint ohhwáó :)

Pintér Béla Szutyok című remekéről meg csak annyit, hogy Pintér Béla és remek.