Tegnap még legalább annyi minden eszembe jutott, mint amennyit leírtam. Rájöttem, hogy nagyon beszélgethetnékem van, vagyis volt. Csak úgy, kötetlenül, bármiről, na ez az, ami az utóbbi időben, pont az idő általános hiánya miatt kimaradt.
Szedegetem összefele magam, nagyon koncentráltan kell most létezni, hátha jól alakulnak a dolgok, és akkor muszáj kész lennem a vizsgákkal hamar, hogy elmehessek. Sajnos már nagyon beleéltem magam, így egyrészt kevesebb az esély a megvalósulásra, másrészt simán szar érzés lenne, ha nem sikerülne.
Mérges vagyok alapvetően, hogy az emberek kommunikációképessége egészen gyatra, nehéz így bármit is akarni... Na, azt meg, hogy hülyének néznek abszolút nem tudom elviselni. Szóval, ezennel nem hagyom magam...
Spiró Az imposztorját olvastam ma, és háát valami csúcs. Egyrészt a keletkezés története sem érdektelen - Major Tamás -, másrészt maga a dráma egy őrültjó Tartuffe elemzést hordoz a saját történetén túl. Nagyon megörültem ennek a felfedezésemnek, és már ott tartottam, hogy egy illetékesnek írok is egy ohhwáó tartalmú emailt, de aztán visszafogtam magam, és nem tettem. Bár még kacérkodom picit.
Képtelenségekről álmodozom mostanában. Kicsit paradoxnak érzem az egészet, mert abszolút tisztában vagyok a helyzettel és a körülményekkel, mégsem érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése