Létkérdés

Ha van bármi, amit megbántam - azon kívül, hogy a szépséges Dagobert bácsis iskolatáskámat kitettük lomtalanításkor és elvitték...:( -, az az, hogy abbahagytam a zenélést. Zenetagozat, sokévi szolfézsóra és egy év csellózás után befejeztem. A gimnáziumban túl elfoglalt voltam, hogy igazán jó legyek... Na meg lássuk be: a csellóhoz nem voltam elég bölcs, zongoránk meg akkor se volt - most sincs és ez nagyon fáj, de lesz, egyszer lesz saját zongorám, amin játszani is fogok, nem csak dísznek -, a furulyát nevetségesnek tartottam, mert az vagy ugródeszka a fuvolához vagy időpocsékolás, és a hegedű nem jutott eszembe. Én hülye... Pedig hallás után tudtam kottázni. Kár... Szóval a legnagyobb álmaim közé tartozik, hogy zongorázzak és hegedüljek. Szépen.

Amikor moziban láttam a film előzetesét az első fél perc után hangosan azt mondtam, ezt látnom kell. Itthon nem játszották és nem is tudom megjelent-e dvd-n, nade az internet csodájának és memóriámnak köszönhetően láttam A szólistát. Igaz történet, valós - még élő - szereplőkkel. Ha férfi újságíró lennék kicsit olyan akarnék lenni, mint Robert Downey Jr. Olyan House-os hatása van... Ha pedig érdekes hajléktalan ismerősre vágynék - nemkizárt - , biztos, hogy olyan sokrétű fazont keresnék, mint Jamie Foxx. Elképesztő - már a Rayben is ohhwáóóó -, ahogy szakadt gönceiből egyszer csak jelmezben jelenik meg és Beethovent isteníti. Amikor nem ül be az autóba, mert nem hagyja ott a kocsiját (bevásárlókocsi) és több háztömbnyit futnak húzva-tolva a fémszekeret, csakhogy odaérjenek a koncertpróbára... Sokszor össze-vissza, borzasztó gyorsan beszél. Utálja a koszt, dekorálja a hangszereit. Hihetetlen. Hosszú sorokon keresztül írhátnám a film egyedi jellegzetességeit, de nem teszem, mert tényleg! látni kell. (Mostanában úgyis kisregényt írok.) Újságíróknak kötelező, mert ahogy BölcsTanárnőm mondaná, fontos a távolság. Mennyire igaz... Csak így tudjuk helyén kezelni a dolgokat, különben sokmindenki sérülhet... A rendezőtől az Atonement-Vágy és vezeklés (jó cím) és a Büszkeség és balítélet is tetszett, nade ez... 

Közeljövő=Paganini, Nyugalom, opera

BB

Lizzy vagyok. Szinte teljesen biztos:)

Sosem értettem, hogyan lehet valakinek ekkora egoja. Szerintem a második legrosszabb beszélgetés volt. Amikor azt érzem, hogy ez az ember tökhülye és olyan nagyra van magától, hogy még csak eszébe sem jut, hogy vele van a baj... Vicces, mikor Robival találkozik a tekintetünk és mindketten ugyanazt gondoljuk...:) Úgy szeretem, mikor ironikus és a kisButák észre sem veszik...  Melléfogott ezzel a meghívással, de ennyi belefér. Évi egy bal... Ugyanaz az eset, mint a gyakornokság. Miért szégyelli valaki, amit csinál, ha azt csinálja. Musicalben játszani nem gáz, mert vannak igazán jók is, nade a saját műfaját szidni... Arról meg ne is beszéljünk, hogy a zeneszerzésről úgy beszél, mint második Mozart, miközben számítógépes programból választ ki hangokat=komponál és kottát is csak nehézkesen olvas... A legviccesebb mégis az, mikor visszakérdez, nem tudva, hogy évekig zongorázott és operákat rendez... Új műfajt akar teremteni, ami zenés, énekelnek a darabban, de nem musical, hanem opera, de nem olyan unalmas, mint a maiak..., ez ám az újdonság! Kíváncsi vagyok mennyit jár operába, hány kortárs rendezést látott... unalmas... Tátám, Szemenyey János. Azon gondolkodtam, hogy a legnagyobb hibája mégiscsak az, hogy nem vonz, mint művész... csak miatta nem néznék meg semmit... Azért, ha a Vígben járok, megnézem az Othellot, rá is figyelek majd, hátha...

A filmhabzsolás mellett megint ügyeletes könyvfaló vagyok. Az idegen testünk mellé Jane Austen szállt le a polcról. 

ElkeseredettDe

Sosem kérném meg a kezét. Soha.

Szeretnék nem tervezni és tervezni. Játszva élni. Úgy zrikálni, hogy a legigazibb legyen.

Bárhol, bármit. Mert úgyse számítana semmi.

Szeretem, mikor ősszel csörögnek a levelek a lábunk alatt és szeretem hallgatni, ahogy Bodóka surran a lombban. Szeretem, hogy hideg van, de jól felöltözve - már a fülem se fázik - sétálunk, süt a nap és csak úgy megyünk. Jó lenne, ha nem egyedül mennék, bár kétségkívül:) Bodó a legjobb társaság és neki már tuti, hogy KirályLány vagyok - imádja a milánóimat. Legalább Ő értékel. Kevéske vigasz, dehát Szerelmem.

Nem egészséges fél 1-kor ilyesmin keseregni, de... Olyan jó lenne azt mondani, hogy menjünk el... /ahhoz lenne kedvem, hogy... és elmennénk, azt csinálnánk vagy meglepne, elvinne...

Elmegyek és megnézem a kiállításokat. Az összeset, mert nem én vagyok az a lány, aki itthon ül, sír és vár a... Pont nem. Nincs, de majd lesz. Vagy... Az összeset. Ha kell egyedül...

Françoise

Egész jól alakult a semittevős nap. Bár az alvás, kicsit nagyobb szerepet kapott, mint terveztem, de nem baj... Arra ébredtem a délelőtt során, hogy Bodó kutya vonyít. Az átlagosnál kicsit hangosabb sokkhatás azért is bizonyult durva ébresztőnek, mert közelebb volt KisDrágám, mint máskor, ugyanis a lábamon feküdt. Rosszat álmodott, de elmúlt és aludtunk tovább.

Óriási sétát tettünk délután a napsütéses fagyban. Majdnem lefagyott a fülem! Holnaptól sapkát hordok. Jó kis út volt ez a TV székháznál, még címlapfotónak valót is csinált Noni.

Az utóbbi idők egyik legjobb híre! November 27-én Bécsbe megyek:) Már adventi hangulat lesz, de még talán nem lesz akkora tömeg; még Frida Kahlo kiállítás lesz; remélhetőleg operatúra vár és a szokásos császárvárosi finomságok. Ohh már csak nemtudom, hány nap...

Amikor Závada regényt olvasok, mindig nosztalgikus időutazásban van részem. Olyan részletesen ismertet teret, időt, na és a szereplőit, hogy nehéz nem rá koncentrálni, nem őt akarni.

Vous avez depasser votre declination. Mondja Bor, mámor, Provence.

Je t'embrasse!:)

NarancsSzerda

Semmi sem úgy alakul... El nem megyek, de picit kivonom magam a forgalomból. Holnap szinte ki sem kelek az ágyból, ez a program. Megírom a feladatot, mert az nem sok, de azon kívül olvasok és filmeket nézek és zenét hallgatok és alszom.

A mai majdnem utazáson kívül a Narancs igazi élmény volt. A kulturális rovatvezető lapértékelése során dicséretet kaptunk, tetszett a cikkünk. MorciÚr megdicsérte a (csodaszép) kockás kabátkámat:) A szokásos jókedélyű közeget egy időszakos újonc, jajkérleknebánts gyakornoklány egészítette ki, kicsit sem irigylem...

Közös ebéd Nonival, majd nagy séta Bodókutyával. Úgy örült a kis drága. Már elköszöntem tőle, megölelgettem, hogy akkor majd hétvégén jövök és jó legyen... és nézzenek csak, milyen hamar érkeztem. Nem győzött félköröket futni (spanibetegség:)) a KisMajom. 

Konferenciakirándulás

Óriási csalódást okozott ez az Eat, pray, love. Annyira nem olyan. Zavaróan hosszú, mert szinte semmi nem történik a filmben. Az olaszországi rész szuperjó, tényleg Rómába vágyom és olaszul akarok tanulni, nameg pizzát és gelatot enni. A többi csak árnyéka. Javier Bardem furcsán nemszép, Julia pedig csak szenved és szenved, aztán szerelmes lesz - dejó neki! - és boldogan él, de nincs befejezés. Két és fél órán keresztül szép helyeken járunk, de szinte végig nyüglődik szegény. Pont az ellenkezője érdekelne, mert ezt a részét mindenki ismeri... Nagykár!

Szeretek konferenciákra járni. Jó társaságban meg főleg. Nagyon szimpatikus, ahogy InfóNőci él és dolgozik. Érdekes előadásokat hallottunk, bár sok új információhoz talán nem most jutottunk. Mégis jó volt, mert sok újságírót vagy a szakma más szegleteiből érkező embert láthattunk - a tegnapi hölgyeménnyel is találkoztunk. Jól éreztem magam!

Kis drágaságomat csak november végétől tudom teljes valójában használni. Nagyon fáj.

Elmegyek picit. A blog - és én is - addig szünetel. Pihen.

Énse

A hétvégi alszom-dolgozom-alszom után ma azzal indult a reggel, hogy elmentünk a NFM-be, találkoztunk a nővel, aki a politikailag független lapnak volt a lapigazgatója és hogy, hogy nem, ő ott a kommunikációs igazgató. Kicsit meglepő, de túltettük magunkat az első jéezhogylehet érzésen. A miniszter nagyon kedves volt, érdekes volt belülről látni ezt az egészet és hallani arról, hogy működik ez az egész miniszteresdi.

A diákújságosdiból pont most lett elegem. Innnetől kezdve nekem sem ez az első... Ha kész lesz, kész lesz, ha nem, akkor nem. Csakhogy véletlenül se bőgjek mérgemben, moziba megyek és megnézem a rég várt filmet. Jah és szerdától vasárnapig eltűnök. Tényleg.

Nemjóéjt

Miért van az, hogy ahelyett, hogy a hosszú édes álmom arról szólna, amiről szeretném, rövid is és ráadásul a Kommóddal foglalkozik. Hány oldalasak leszünk, osztható-e 4-gyel, beérkezik-e még az a 3 cikk, amit ígértek, ha nem, akkor mi lesz, hol vannak a képek, mi lesz a címlap... Miért van az, hogy ezzel a szarral csak én foglalkozom ennyit és másoknak nem okoz álmatlan éjszakát...

 

Élvezkedik

Szerintem Franciaországban élt. Így kezdődött a reggel. Helyes, okos vendégtanár, aki sok szempontból lekötötte a figyelmemet. Majd NépszabiÚr, aki azt mondta, hogy úgy gondolkodom, mint az ő szerkesztői. Egy RendőrBácsi, aki olyan ügyekkel foglalkozik, amivel már senki. Nagyon hasonlít Marcipán gazdájára, na és igazi rendőr, aki szereti is, amit csinál, és úgy mesél, mint...

Morci voltam, mert nem tudom kezelni a helyzetet. És ezt útálom. Az egész délután ilyen volt, nem lehetett hozzám szólni, mert mindenért haraptam.

Életem legjobb ebédjét ettem ma a menzán. Csőben sült sajtos-brokkolis csirkemell. Wáó:) Megérte bemenni!

Az este is csodás kulináris ajándékkal örvendeztetett meg. A feketeolivás ciabatta  vagy sajátos elnevezésem szerint - jelentése miatt -, az olasz papucskenyér (lehet, hogy mások is így hívják...) isteni volt. A hal, mint étel a legfinomabb dolog a világon, na és ezzel a pékizével, baconnel és zöldségekkel fenséges.

Tudatalatt készülök a várva-várt mozira.

Holnap nekilátok a tervnek. Stop. Mindent elterveztem. Stop. HűDeJóLesz. Stop.

Szeretném, ha...

Korai tanulás, délelőtti óra és egy jóleső meghívás. Nagyon kíváncsi vagyok, ki mindenkivel fogunk ott találkozni. Nevetséges túlélése a németórának - felesleges aggódás.

A szép napsütéses idő vicces változatába csöppentem hazaérve. Mintha nem is ugyanott laknék. A buszról leszállva szikrázó napfény, szél és óriási esőcseppek fogadtak. Hülyegyerek módjára forgolódtam a buszmegállóban:) És a szivárvány? Nem. Sajnos nem találkoztunk.

A rántottgomba a kukában végezte. Nem miattam. Ne is kérdezd!

Egy dacos, ellenállhatatlan fiatal lány. Egy boldog szomorú történet. Ohh... Szeretnék tóban/tengerben/óceánban vagy akár egy akváriumban halacskák között pancsolva játszani a Fiúmmal; sárdobálás közepette koszosan kacagni. Szeretnék teknősbéka-tojásokat őrizni a homokos parton az éhes mosómaci elől, miközben a Fiúm Tolsztojt idéz. Szeretnék együtt énekelve messze (el) kocsikázni és szurkolni a meccsen, ahol Ő játszik. Szeretnék megosztani. Mindent. Adni és kapni. Na, és szeretném, ha hasonló vehemenciával hallgattatna el ez a Fiú, ha már nem bírja, hogy benemállaszám:) 

ÉrtekezletNap

Háthajó! A holnapi Narancsban mindenki elolvashatja, milyen nehézségekkel jár egy hajóvásárlási projekt. És bár az ugrálás és a pofátlan boldogság elmaradt - MorciÚr úgy ránk ripakodott, kétszer... -, azért nagyon örültünk. Mr.Életmód nagyon kedveset mondott, nemvoltbaj:)

Az örömködés és némi étel-ital után - olyan nagyon éhes voltam -,  Kommódunk lapértekezlete következett, ami kicsit hosszúra, de igazán kellemesre sikeredett. Sokan voltunk, meglepően produktívak voltak, hoztak ötleteket. Nagyonjó érzés. Igyekszem legközelebb nem feltűnően kitüntetni figyelmemmel azt a Fiút, nade olyan nehéz ez, mikor szépkedvesen néz és mosolyog, na és... Elég. Nem csöpögök:)

Ha a holnapi német zh-t túlélem és nem kapok 1-est - nagyon rosszul esne -, már minden szuper lesz.

Mondjuk kisebb fejtörést okoz, hogy mikor tudok elmenni a kedves vidékre... Megoldjuk. 

 Nemhiába... Nagyonszép:)

Nempont

Nem került fel a pont az i-re. (nem is tudom, mire számítottam...) Sőt, a négy betűs szót felváltotta a három betűs.

Vészhelyzet utolsó évad. Ezen nem olyan sokat bőgtem eddig, mint a Grey's Anatomyn, de ma ez is sikerült. Meghalt. Nem is értem... (egyre több mindennel vagyok így... - mi lesz velem?) Ha valaki sír, evidens, hogy megpróbáljuk megvigasztalni. Akárki, akármiért. Megsimogatom, átölelem, vagyis jelzem, hogy itt vagyok, nem lesz semmi baj, minden rendben van... Lehet, hogy velem van a probléma, de ezen akkor sem tudok felülemelkedni.

Egyébként befejeztem.

Interjú a SzobrászFiúval, aki deszka/lécszobrokat készít és Dante a mindene, aki egy 4 éves dobermann, illetve alkotásai középpontja. Üldögélés, némi várakozás, közben eszmecsere a Csajokkal. Olyan furcsán jó hallani a csoporttársamtól, hogy a gyerekem. Nagyon tetszik, csak el is szomorít, mint mostanában minden gyerekkel kapcsolatos téma, mert... Nekem vajon, mikor lesz? Nyilván nem most, nem mintha mostazonnal akarnék, sőt, csakhát... Műhelyes fejtágítás a technikai alkalmazásokról, majd beszéllgetés... Útálom ezt a szót, de... Hagyjuk.

Van akit a szuper barátja vár vacsival, engem az Anyukám:)

Dorka, Te...

Franciásan indult a reggel. Egyszerűen csodás volt. Lehetne mindig ilyen:) Amíg levasaltam a ruhámat, bagettet sütött és kávét főzött. A forró petit pain lekvárral valami isteni, a tejeskávé pedig csak ráadás...

Az álmok sosem hazudnak:) Ezt már Apa is tudja! Hello MyPhone:)

Könyvkritika javítás kezdőlánnyal, majd Bill Mitchell és a Narancsos telefon. Keressük meg a törvényből 1 órán belül... Kétségbe estünk és csak fokozatosan lett egészen világos, ez mekkora jó hír. Úgy várom a szerdát! Ha benne leszünk ugrálni fogunk a Narancs folyosóján:) és a megbeszélés egész ideje alatt pofátlanul boldogok leszünk. Remélem...

Rohanós, órára nem megyünk délután, eszmecsere kedves Tálcával, na és ez a szakdolgozati fórum... Botrányosan nem bírtam magammal. Anya nagyon haragudna rám azért, amit előtte csináltam a Lányok társaságában. Hű, de nagyon!

Útálom, ha hülyének néznek és azonosítanak az átlaggal. Útálom!

Fel kell készülnöm a holnapi interjúra és tanulni a német zh-ra, mert csúnya lenne megbukni... Nagyon csúnya!

LegLány Drága! Látnunk kell az Eat, pray love-ot! Nagyon vágyom rá! Hiányzik a Színház! Nagyon! 

Az őszi szünet azzal fog telni, hogy élvezkedem. Elmegyek a kedves vidékre feltöltődni, majd hazajövök falni az életemet. Sétálok Bodóval, olvasok takaró és tea/kávé társaságában, filmet nézek, találkozom a barátaimmal, Színházba megyek, na és elkészítem a Műhelyes témám, nekikezdek rendesen a szakdolgozatomnak, buzgón igyekszem a Narancsban. Remélem kultúrkodunk Napocskáékkal és egy igazi táncos este is rámférne már. Aludni is fogok, nemkeveset. Ez a terv. A megvalósítás egyenlő a létfenntartással:)

Kicsit megszakadt a szívem, mert nem hívott fel. Mondanám, hogy úgy kell neki, én aztán nem fogom, de ez most nem igaz. Nagyon vágyom rá, hogy együtt töltsük a szabadidőnket.

Mostanában kisregényt írok. Nemsajnálom:)

Ágynak estem

Az alvás az egyik legjobb dolog a világon. Van még egy pár ilyen, nade ez... Amikor úgy ébredsz, hogy kipihent és tettre kész vagy, bár azért a finom, puha ágy még visszahúz picit... A franciaágyon keresztben alszom, a sajátomban pedig minden lehetséges helyet kihasználva. Soha - vagy csak egészen kivételes alkalmakkor került eddig - Bobó a földre. Bodóval osztom meg időnként a fekhelyem, mikor odakuporodik - vagy csak simán ráfekszik - a lábamra. Általában egyedül alszom - persze kivételek azért akadnak... Amikor ma odabújtam, borzasztóan rossz érzés volt felismerni, milyen jó ez így - mennyire hiányzik, vágyom rá, na és milyen egy kis szeretethiányos ... vagyok. És milyen jól titkolom... vagy mégse?

Semmi értelmeset nem csináltam ma. Ez részben a sok alvás hibája, részben pedig Petite foglalt le, olyan ritkán jön el hozzánk...

Lassan kezdek hozzászokni, hogy leendő interjúalanyaim sorra jelölnek be az Arcoldalon. Nagyon várom a hajókürtöt, na meg a holnapot, vajon felhív-e és milyen lesz, ha látom... 

Lélektöltés-kezdet

Ahhoz képest, hogy reggel aludni jöttem haza, mindent csináltam, sokminden történt, de pont az alvást nem sikerült beiktatni.

Kommódos főszerkesztés, némi emailhalom orvoslása, Bodókutya és a hiányolt családi örömködés. Ilyenkor hétvégén mindig jut időnk egymásra. Óriási "terülj-terülj asztálkám" reggeli, eszmecsere a szokásos vita formával színesítve. Apával azért nem olyan jó ez, mert - sajnos:) - általában igaza van. És pont ezért jó, mert helyére teszi a (már) nemkicsi lányát:)

Greys Anatomy közben még mindig nem szabad enni. Semmit. Tényleg semmit. Talán ez az a sorozat - az összes általam eddig nézett közül -, ami érzelmileg a legtöbbet nyújtja a nézőnek, nekem. Lélektöltő.

Mindent okosan kitaláltam. Tudom, mit kell tennem:)

Így lesz: Csukd be a szemed! Tedd meg az első lépést! És reméld, jól teszed!

Pesti Ibiza

Szerintem a telefon az egyik legveszélyesebb dolog, legalábbis az én(!) kezemben. Az írott szó félreérthetősége és kétértelműség faktora olyan magas - főleg nem a legnyugodtabb lelki állapotban -, hogy jobb nem is firtatni. Sokszor éreztem azt, hogy egy kedvesnek szánt üzenetet nem megfelelően értelmeztem és kissé gonoszan vagy indulatosan reagáltam rá... Hát barátom... Nagyon szívmelengető bókot kaptam tegnap, ami miatt rendesen újra és újra fülig ért a szám., habár...

A Star Wars vs. Ibiza  - már tudom is, hogy miért - buli igazán kellemesre sikeredett. Amidala, Leia, Han Solo - van akiből több is - meg a többiek, vicces kellékek, na meg az eszement:) fanatikusok kvízjátéka.

Eddig sem értettem, Apa miért rajong az animációs verzióért, miért kell hétről hétre gyerekként nézni - nyilván ez a bája! Az én kedvenceimet meg általában Ő nem kultiválja...

A buli legcsodásabb, legszebb pillanata a kicsinyített hőlégballon útrabocsátása volt. Viccesen rohantunk emeletről emeletre, csak még egy picit láthassuk, merre száll. Kívánj, amíg látsz! Milyen szép...

Elfoglalt rémek

Egy indulás előti gyors szösszenet.

A korán kezdődő, szaladgálós, sokat tevős nap után még mindig nincs megállás, nem is lesz...

Az iskolai órák-előadások, Kommód versenyeztetés, na meg hajócikk fésülés - szuper cím, szerzőpáros név és a vicces fordulatokban gazdag tartalom - után gyors megérkezés, étel-ital, némi egyhelyben Apa-Anya és indulj újra.

Fáj a szemem, picit nemszép nekem, de más nem látja. Remélem elmúlik.

Most pedig, hogy összekészítettem a Star Warsos kellékeimet indulok a Lányokhoz (Napocska, FestőnevűLány, GöndörhajúLány), már várják az érkezőket, ne várjanak olyan sokat...:)

Éjjeli műszak

Tea, na és az elengedhetetlen, kedvenc étel státuszt kapó pereccsoda. Lehet péktermék vagy ropi, ami olyan alakú. Kicsi vagy nagy. Sokat segítettek.

Hajósztori egyenként kész. Holnap megfésüljük, kitaláljuk a nevét és...

Most megyek, Bobó és az ágy, már nagyon vár... 

Megint Te

Iskola, némi munka, ismerkedés egy új tollal:), aztán irány A találka. Kávé, mesedélután - kivel mi történt. Újságolvasás - kapott egyet-kettőt, na Ő az, aki örül neki. 

Bár azt mondtam, hogy neki nem mondom el, de a hosszas beszélgetés során mégiscsak megtudta. És milyen jóó, érdekes volt hallani, mit gondol, mennyire más, mint Ő. Tetszett, hogy az a bizonyos bejegyzés csak méginkább motiválná...:) Egy nagyon fontos dolgot mondott, amit már más is - na meg én is tudom ám. Döntsem el, mit akarok, úgy azért sokkal könnyebb:)

Jövő héten folytatjuk...

Kicsit félek. Szeretné olvasni a blogom. 

Hogy vagy?

A nem bírok felkelni, alszok még egy picit kezdés és a semmit - vagy legalábbis nem sokat - tevés után a Narancs a legjobb hely a világon. Sejtettem, de... A 12 ezer karakteres, szerzőpáros cikkünk a jövő heti számba kell! Igen kell, mert FőszerkesztőÚr azt mondta. Na és a gesztusa is nagyon tetszett ma. Tényleg jó ott nekünk.

Egy csomó lelkes fiú-lány jelentkezik, hogy szeretne kis csapatunk, a Kommód szerkesztőségének tagja lenni. Annyian leszünk, hogy csak na! :) Lehet, hogy valamit jól csinálunk...

Úgy vágytam erre a mai találkozóra... Amikor hétfőn becsuktam magam mögött a kaput és elindultam azon fáradozva, hogy a lányok ne ijedjenek meg nagyon - na meg abbahagyjam végre... - az volt a legelső gondolatom, hogy fel kell hívnom LegLányt. Persze egy gondolattal később, tudtam, hogy nem teszem... Nagyon jó volt tőle is hallani, mit gondol. Egészen mást mond, mert másfél éve durván hasonló helyzetben volt és azt mondja, rosszul döntött. Persze, ma minden csodás, boldog, de kihagyta volna a több hónapos szenvedést... ha lehet.

Egyáltalán nem tudom, mit akarok. De sajnos már azt se, hogy mit nem.

Nehéz így nekem... Magammal.

(Nyilván másnak se könnyű... Velem.)

Te jó...

Lassan 24 óra elteltével azt érzem, hogy semmit sem így kellett volna...

Először is nem ünnepeltük a szép újságunkat, hanem... Másodszor hiába mondtam bárkinek bármit, semmi sem változott - és hogy kellően pesszimista legyek, nyilván nem is fog. Úgy érzem, hogy túl őszintén, de össze-vissza beszéltem, aminek nemjó vége lett.

A borfogyasztásra figyelni kell, főleg, ha olyan ember is van a társaságban... Illetve a Napocskától kapott bűnös ajándékkal is csínyján kell bánni, mert lehet, hogy szép a kezemben, de még mindig ellene vagyok... csakhát... És szerintem hazugság, mert nem stresszoldó, sőt!

Egyre több új tagja van/lesz a Kommódnak. Akad közöttük igazán ígéretes is, nem is egy - és nem is egy szempontból:)

Olyan jóérzés, hogy azok az emberek, akik fontosak, de nincsenek itt és olvasnak újra és újra keresnek, mi baj van... mi történt... Talán az önző grafománkodáson kívül ez is lehet cél... Tudjunk egymásról.

Még csak annyi, hogy feldobtam az érmét... és fej...

Bújj el!

Egész napos rohanás és múló - vagy nem - rosszkedv után újra meg kell érkezni. Megtörtént, nem egészen úgy, ahogy gondoltam... Dehát tudjuk, hogy semmi sem stimmel... Soha!

Újságunk nemcsak csodaszép, de elárasztotta az iskola egészét is. A negatív, hozzá nem értő visszhangokkal pedig nem foglalkozunk. Nem szabad!

Olyasmit csináltam, amit nem kellett volna. Soha többet nem szabad! Nem szabad sírni! Muszáj tartani magam az elveimhez - egyik fiú sem érdemli meg, hogy miatta potyogjanak a könnyeim, előttük meg főleg nem bőgünk... Ez az érzelmi kiszolgáltatottság borzasztó nagy esztelenség volt... Nincs sírás!

Kicsit - igazából nem kicsit - érzem magam szarul. De erős vagyok! Úgysem változik/változhat semmi...

Az idő és a távolság - amiben egyébként nem hiszek - majd megoldja... Remélem... Addig is megpróbálok észrevétlenül - vagy láthatatlanul - létezni picit...

Az éjszaka Napocskához bújva nyugodtam meg. Szükségem van LegLány okos gondolataira. És csütörtökön nem mondom el a Fiúnak, hogy mekkora ... voltam. Neki nem kell tudnia.

Téged is mindig bántanak. De megvédelek. Ne félj! 

Lekötöm magam, úgy mint máskor. Dolgozunk. Hajósztori, szerzőpáros, na és az áttörés...:)

CsirkeSzörny

Sajnos ma definiáltam egy borzasztó nagy problémát, ami a jövőre nézve igen csak aggasztó. Lehet, hogy éhen fogok halni... (vagy vegetáriánus leszek - amit erősen kétlek.) 

Amikor rendes konyhatündér módjára elkezdtem kibontani a csirkét... Na, akkor és ott kellett volna látni a kétségbeesett arcom:) Merthogy a zacskóból még csak kikászálódott ez az állat, anélkül, hogy hozzáértem volna, deháát meg is kell mosni... Rémálom. Horror. Apa olyan jóízűen kiröhögött - ahelyett, hogy átvette volna...:) Szóval leleményes én zacskót húzott a kezére, de nyilván nem mehet ez így mindig. Tényleg egészen rosszul voltam... Pedig nem vagyok én egy ilyen finnyás picsa, mint amilyennek a fenti sorok alapján tűnhetek. Bármit megfogok...:) Csak csirkét ne! Olyan egy... jaj!

Szóval vagy olyan férjem lesz, aki a konyhában is ügyeskedik vagy treníroznom kell magam - hiszen csak nem fosztanám meg a családom a csirke - még kimondani is szörnyű - ízétől - vagy nem eszünk ebből a szárnyasból, csak nem otthon.

Hozzátenném, hogy igen finom sültcsirke lett abból a szörnyből. Mind elfogyott.   

...ősz van

KisMajommal és Nonival kirándultunk ebben a szép napsütéses őszi időben. Séta, egy kis szaladgálós móka, na és padon napozás macskavadászattal színesítve. Helyes fényképek.

Esti édességet csináltunk - igazából Noni:) A tiramisu krém és a babapiskóta már tökéletes páros, az ízük szuper és még nem is ettünk a sütiből...

Egész nap valami jó kis filmre áhítoztam. Soul Kitchen... Gyere!

Sokóra

A tegnapi fura, majd ohhwáó dejó nap után igazán kellett ez a sokóra alvás. Mert...

Lesz interjúm:)

Reggel hosszan nyüglődtünk a gyakorlatokon. Egészen a HősNő órájáig tartott ez az állapot, ami hivatalosan is a félév legjobb órájává avattatott.

Picit eluralkodott rajtunk, a mi lesz, ha érzés... Félve néztünk pályánk következő állomásai elé. Szönyű ez a bizonytalanság.

Majd megérkezve a Narancsba hihetetlen jó kedvünk lett. Kaptunk 12.000 karaktert a hajó sztorira. Szerzőpáros leszünk. Már alig várom :) Na és a doxik táblázatba szedése is folytatódott, ami azért nagyon mókás, mert az összes eddigi MaNcsot végignézzük. Jah, és MorciÚr azt mondta, mostantól mindig járhatunk a szerkesztőségi ülésékre.

Hazafelé útbaigazítottunk egy kínai lányt, aki nagyon kedvesen hálás volt.

Megérkezve csak eszembe jutott, hogy lehet, hogy megkéne nézni szeretett ETR-emet, hátha felrakták az ösztöndíj összegét. Hát fel! Mocskosul sok pénzről van szó. Azt hittem hülye vagyok és rosszul látok, szóval kaptam is gyorsan a telefonért, amin látszott, hogy Napocska hasonló okokból már keresett:) Egészen viccesen visítoztunk:)

Vele is beszéltem, mert nem felejtett el. Nem felejt el...

Jobb?

Ahhoz képest, hogy a KisVöröstől reggel majdnem végigbőgtem az utat, egész jó alakult ez a nap. Csak semmi sírás.

A napsütés na és Ő:) maga sokat tettek a nemszeretem az embereket hangulat ellen.

Tolltoborzás keretén belül lelkes írópalántákkal találkoztunk. Promotáltuk pici Kommódunkat. Meglátjuk... Egy igen ügyes filmkritikát olvastam friss szerzőnktől, aminek nagyon megörültem. Még egy ember tuti jól ír.

Rendbe kell tennem a lelkem. Nem jó ez így. El kell mennem...:)

Kesereg

Megközelíteni is veszélyes. Így indult a hajósztori. Leereszkedés egy veszélyes övezetbe. Gyakorlatilag megnéztünk egy roncsot, amiről az ismereteink egészen jónak, de talán még mindig kevésnek mondhatók, bár tény, hogy nem tudjuk, mit írunk róla - hozzáteszem azt se, hogy ki...

Eléggé elszomorít, hogy semmim sincs... Nem is csak egyszerűen szar érzés, mert az egy idő után elmúlik, de konkrétan nagyon bosszantó. Nem szólhatok, maximum kérdezhetek. Feleslegesnek érzem a munkám, időpocsékolásnak és még irigy is vagyok. Nehéz nekem... magammal...

A folyamatos aggódás, váratlan és kurva korai! telefonhívások lassan pokollá teszik a napjaimat. Félve nézek rá, ha csörög. Arról nem is beszélve, hogy a hp-(k)től hisztérikus rohamot tudnék kapni - mert a 0 IQ nemcsak sajnálatos, de elképesztően problémás, főleg nem nekik...

Történt valami jó is ma? Hm... Nem emlékszem. Jah, de, egy kósza jóérzés volt, de a történet végét még nem ismerem...

 

Hasábfetisizmus? Nem...

Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy ma nem lehettem volna ott, ahol, ha nem hagyom ott... Nagyon konkrét véleményem van, éppen ezért nem esik nehezemre döntést hozni. Nem nyüglődöm hetekig, hogy jaj, mi legyen... Eldöntöttem - méghozzá szerintem jól -, megtettem. 

14 órás újságtördelés után azt gondolom, hogy elég volt. Csak az az egy dolog vigasztal, hogy csodaszép lett. Megérte.

0 email MorciÚrtól, ami valljuk be egészen zavar, mert ez egyenlő a 0 hír a Képkeresőkről, 0 hír a Trafós divatizéről és 0 hír az I love sleep flash mobról.

1 email Marcitól, ami háát, valljuk be, nem tett boldoggá. Újra és újra nyöszörgés tört rám. Pedig, hogy vártam... Igazi naiv hülyegyerek. Véget kell vetni a lelkes prekoncepcióknak, mert ügyes kis pofáraesés a vége. Azért megpróbálom bevetni verbális képességeimet, hátha...

Mondjuk, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretném, egészen rettegve fogok odamenni SzívSzerelmemhez, de biztos, hogy megteszem, mert ezt ilyenkor így kell csinálni. Sorban... Csak lesz jó része is...

hm-M

Emailt írni... Nem akárkinek, nemcsak szupcsi címkét kap:) de az izgit is kiérdemli.

Várom a reggelt!

Gyógyszöveg

Két "itt vagyok, ez vagyok" között megírtam egy...

Ááá... Nem fontos. Csak...

Ha egyszer...

Olyan nagy örömmel indult ez a nap. Jól esett a nyugodt készülődés. Még a sminkkészletet is elővettem, amire elég rég nem akadt példa. A kérdésre, hogy kiért... A válasz igen egyszerű. Nekem.

Nagyon jól sikerült ez a szerkesztőségi speckol. Némi aggodalom van bennem folyamatosan, készen leszünk-e, jó-e így... Az első számot megünnepeljük, meg a másodikat is...:)

Olyan igazán furcsa ez az egész. Biztos, hogy tudni akarom az igazságot, ami így nagyon komolyan hangzik, akkor is, ha csak erről a semmiségről van szó...

Újra és újra azt érzem, hogy... Én nem? Nekem nem? Soha?

Ez az a sóhajkeserű.

De csakazértis, holnap is felkelek és amikor a tükörbe nézek mosolyogni fogok. Szépen felöltözöm, kifestem a szemem és teszem a dolgom. Úgy, mint máskor. Magamnak, hogy nekem jó legyen. Mert ha jönnie kell, jöhet... Itt leszek. (Még egy kicsit biztos.)

Jeremiás

Ritkán van olyan, hogy nem tetszik, amit a színházban látok. Hát ez a mai, ezek kevesek egyike. Térey városdrámája egészen idegen volt, annak ellenére, hogy mondanivalója, tartalma nagyon is hiánycikk a kortárs szerzők színdarabjaiban. Egyszerűen nem ragadott magával a történet. Remek színészek alakítottak nagyon távoli szerepeket, pedig az előadás a máról szólt. László Zsolt és Bánfalvi Eszter, egy villannásnyi Zalán, na és Stohl András. Egyetlen mondattal levett a lábamról. Meglepően illik rá, kíváncsi vagyok direkt-e vagy a szöveg sajátja. Mindenesetre ezzel az eggyel bizonyította mindenki számára, márpedig a színház egy külön világ, ahol semmi sem számít, ami a falakon kívül van, mert az ott is marad.

Igazán sajnálom, hogy a Kritikus óráról lemaradtunk, részben figyelmetlenségem miatt. Mert az valahogy nem jutott eszembe, hogy délutáni előadás után tartják... Mindenesetre jó volt látni...

 

Semmiség

Soha nem álmodtam még vele. Tegnap sikerült. Olyan jó érzés volt, hogy minden úgy van, ahogy szeretném...

Ez a Trafós Diszfunkcionális divat izé - nem tudom definiálni, mert nem divatbemutató, nem táncelőadás, nem színház... nemtudom, mi - érdekesen rossz volt. Jó volt látni egy villanásnyit Gergye Krisztiánból, de semmi több. Egy óra ácsorgás, őrült "show" és dejó, hogy vége...

Ez a francia süticsoda igazán finom - Apa tudja, mi kell nekem -, akkor is, ha nem madeleine, amire olyan régóta vágyom. Na majd, ha Párizsban járok... Hátha hamarosan:)

LányosNap

Annyira árulkodó, ki mit vesz észre először...:) Nyilván nem véletlen, hogy a kiskacsás patent kapta el a tekintetem. Mennyi széptáskás fiút láttam ma. Igazi műlovarnő leszek! Csodás kalap, elképesztő mellényke... És igazi Babácskává avanzsálok holnap. Szépszínű és pörgős. Örömszerzős nap.

Vokfedőkön zenélő fiúkat hallgattunk szájtátva. Ilyen összehasonlíthatatlanul szép hangokat még sosem hallottam.

Megnéztük ezt az I love sleep day-t is. Nagyon vicces volt. Mikor a jégkorszaki állatos plázában sok-sok fiatal összegyűlik, hozza a kispárnát, takarót és az alvókáját!:) és egyszerre fekszenek le aludni - 5 perc szieszta és közös ébredés. Nagyon helyesek voltak. A sok "buta" ember meg vagy szájtátva nézte őket vagy bosszankodva lépdelt közöttük. Mi csak mosolyogva szemléltünk. Legközelebb mi is alszunk!

És a legviccesebb és egyben legszomorúbb mai élményem, mikor Bodóka nem ismert meg, mert felvettem az újonnan kapott kalap-mellény szerelést és szegénykém azt hitte, hogy... Nem én vagyok. Aztán, mikor megszólaltam újra szexi, rekedt hangomon és levettem a fejfedőt már riszálta is a kis hátsóját. Édesszívem.:)

()esti móka

Tegnap a Napocskánál megrendezett italozás során - after előtt - eljutottunk Sütibabától és a Polly pockettől az ovis szerelmekig, majd a Hupikék törpikék kazettáig. Nosztalgiáztunk picit, milyen régen voltunk igazi gyerekek. Elmeséltem szépséges magnóm történetét, hogyan veszítettem el könnyek között a hiperszuper Dagobert bácsis kisiskolás táskámat, na és hogyan kaptam életem első és utolsó intőjét.

Aztán, hogy felnőtt életünket is ápoljuk elmentünk táncikálni a Szeparé nevezetű helyre, ami igen kicsinek bizonyult iskolánk zöldfülű, lelkes és kevésbé fiatalka látogatóinak. Kaptam egy funkcionálisan serpenyőket "érintő" dobverőt.:) Csodaszép harisnyám igazán jó szolgálatot tett, bár SzépFiú túl elfoglalt volt az este folyamán - csak úgy tapadtak rá a ...csajok, nyilván nem véletlenül.

Meggondolatlanul írtam egy sms-t, ami nagy hiba volt. Nagy!  - a következő két mondat a moderátor tevékenysége miatt nem látható. Valamennyi felmerülő kérdésre csakis a szerző adhat választ.:)