Csak annyit mondanék:
LEGENDARY
Mondhatnám határozott. Vagy csak simán esztelen. Tapasztalatlan, naív lélek, aki hisz a szerelemben.
'Jövőre veled itt'. Talán szép mondat. Szép, de fájdalmas. Egy egész év. 365 vagy 366 nap. Kurvasok. Egy-egy ember, akik csak ritkán - mit ritkán? - és akkor is rövid - mit rövid? - időre láthatják egymást. Csak egyszer-egyszer szoríthatják a másikat karjukba, érezhetik egymás illatát, rezdüléseit...
'A nő másik arca'. Látni kell kategóriás film. Tényleg! 2 ember (2 kamera, 2 kép), akik örökké szeretik egymást, mégsem élnek együtt. Se veled. Se nélküled. Kinek-kinek könnyebb vagy éppen nehezebb. Nem érdekes a 'milenneha'... A lényeg benne van!
Azt hiszem nincs válasz. Kérdés sincs. Minek?
Tréning. Ötletes szó, ami igazából nem árul el magáról semmit, tényleg semmit. Rejtőzködő.
Mit tanultam ez alatt a 2 nap alatt? Türelmet. A nemakaromnemakarom érzés után mély levegő, mert úgyistúlélem!!! Így is lett!
Koncertélmény, bár nem a legpozitívabb értelemben. A nemrossz kategória, nekem, aki még nem láttam színpadon Palya Beát. Másra számítottam, másra vágytam. Arra a révületes, extatikus, katartikus lányra, aki elvarázsol a hangjával. Talán legközelebb...
Ma is jó mély levegőt kell vennem, mert ha valamit elsőre nem akarok, akkor elég nagy csodának kell történnie ahhoz, hogy megváltozzanak az érzéseim. Makacs... Ha nem akarom látni, minek megyek? Nemtudom...
Hipp-hopp elszaladt egy újabb hét. Durva. Nem is értem teljesen. Újra és újra belegondolok, ha másképp lenne, minden más lenne? Sok-sok élmény... kivéve: 1
Katona. A kétfejű fenevad. Színes, picit szedett-vetett mókázás remek zenékkel és jelmezekkel, egy-egy klassz színésszel. Csupán tetszetős...
Napsütötte szombat, Szépművészeti és a kedves régi-új arcok. Degastól Picassoig. Picike kiállítás, ez legsúlyosabb kritikai megjegyzésem. (már többektől hallom a megvilágítási problémát is, festőbácsiblog, Napocska... - nem vagyok szakavatott, de van benne valami) Nyereményjáték... hováhová? Párizs... Vicces lenne, ha...:)
Lear király bemutató a Nemzetiben. Ohhhh... Kulka egy isten, de tényleg. Fantasztikus. Már az Ármány és szerelemben is bravúros alakítást nyújtott. Akkor utálatos, alávaló dög volt, most pedig maga Lear, a kíméletlen majd szánnivaló öreg bácsika. Szép ember lesz öregen is, ha majd picit jobban elhagyja magát, bár őt ismerve, ez nem következhet be... Zalán óriási wááó élményt okozott újfent, Rólandról nem is beszélve. Szabó-Kimmel Tamás hivatalosan is csodás!, hab a tortán Robi, akit elég rég láttam színpadon, nagyon jó érzés volt ismét, de furcsa is... Annyi új és ohhwáó színész játszott ebben az egy darabban, hogy nehéz lett volna csak rá figyelni... Lehet, hogy más oka van... Talán. Rejtett díszlet, meglepetés 'kapszula' helyiségekkel. Ágy, fotósdoboz, újszerű, ötletes és nem utolsó sorban más... Varró Dani fordításáról pedig "csak" annyit, hogy vérátömlesztést ad a darabnak, mert nemcsak friss, pergő hanem humoros, igazi ékszerdobozzá változtatja a nyelvet!
Egészen illusztris közönséget sikerült öszzehozni az előadásra:) Természetesen! Ámultam, bámultam, persze diszkréten, mert azért ez nem újdonság. Írók, festők, rendezők, színészek... Például? EsterházyPéter, Darvasi László, Szüts-Vojnich házaspár, Forgách András, Sándor Pál... a színház és nem a színház színészei: Mészáros Piroska, Pogány Judit, Garas Dezső, Balla Eszter, a pénteki Kétfejű főszerplője... jah kedvenc színikritikusom, Csáki Judit
Az évad második kedvence! Bárki bármit mond, azért őrületesen tehetséges ez a pasi. Mindenben.
Ohhh, a mai nap legszebb mondata... attól, akitől...
Nemtudom miért, Csokonai jutott eszembe:)
Feltámad napom fénye...
Folyamatosan egymásba botlunk... Párizs és én!
Nagyon mennék... Fitzgerald, aztán Remarque és most Faludy is...
Filmélmény: Egek ura és a Juno. Helyes történetek. 1-1 apróság, ami miatt érdemes megnézni...
"Lennél a segédpilótám?" Szegénykém, egy ilyen igazán helyes pasi... Mekkora pofáraesés... a sztori csúcspontja, nade utána már csak lefelé vezet... Viszont a hátizsákos filozófia jópofa, frappánsan adja elő és Remarque utolsó oldalain is felmerült bennem ez a kérdés...Rájöttem, hogy tárgyfetisiszta vagyok. Nem volnék képes az egész életemet, mindent, ami fontos berakni egy picike táskába...És bevallom arra is rá kellett eszmélnem, hogy nem tudnék olyan mértékben önzetlen lenni, mint a 'Zeusz feleségéről kapta a nevét' lány, inkább a küzdelem!
Összefolytak a napok...
Garbo.
Remarque és Remarque, jah és ... Párizs!
Lapértekezlet és világmegváltás.
Szerelemóra, ohh!:) 'fizetett' reklámelőadás... hehe "nem elfogult... vagy pártatlan" vagy hogyismondta? mindegy hisziapiszi, na ne nézzen már madárnak... Orfeusz alászáll.
Tálca és a kulturális pofon. Aggódom!Nagyon! Gondolatébresztő politikai eszmefuttatások és a fénypont. Cabaret. Úton hazafelé...
mostmár lassan angolul sem adnak el...
Tartozom a 2 színházzal, mert nagyon kívánkozik! Szerelmeimről nem ömlengek...minek?:)
Azon kapom magam, hogy a bejegyzés, amit a mai színházélményemről írok kritikának is megfelelne... Inkább kifejtem picit bővebben :)
Fantasztikus este! Fullajtár Andrea istennő! Még mindig és sokadszorra is!
Picit frusztrál... Siker, magány. Magány, siker...
Arra a remek és igen tanulságos megállapításra jutottam, hogy az Életem (igen nagybetűvel) olvassa a blogomat:)
Már kiszomorkodtam magam, hogy nem kaptam, nincs jegy... Délutáni sziesztára készülődtem - már másodszorra -, majdnem aludtam, amikor ismét csörgött a telefon... engem keresnek, minő meglepetés! És igen! Nyertem.:) Máshol mást... de színház! Hihetetlen boldogság:)
Vasárnap Garbo (Greta Garbo) a Pince Színházban!!!
Holnap lehet, hogy elpanaszolom mi hiányzik legjobban... Hátha Életem úgy gondolja, najó, most ezt is megkapja...Hátha:)
Nem nyertem. Nincs is már... Szomorú!
Ha már panasznapot tartok, azért elég SZAR érzés, mikor az embert elfelejtik...
Mennyire reális dolog beleesni egy olyan férfiba!, aki picit! idősebb, mint te?:) Igazából teszek a realitásra, mert fantasztikus a pasi! Egy kis segítséggel blogger énjét is figyelemmel kísérhetem. Mit ne mondjak... Elég jó;) Helyes, kedves, humoros, van esze!!! és a szeme...
Najó, nem ártana a földön járni... sajnos a tények pillanatnyilag nem engem igazolnak, mármint a valóságot, a vágyálmaimat... pillanatnyilag! Ez a kulcsszó!
A mai nap legfájóbb pillanata: hazaérek fáradtan, meggyötörten... várom a felüdülést, a pihenést és akkor! Tündéri húgom mit mesél?:)
Kutyánk az erkély előtti fotelben áll, kezei a karfán, ügyesen egyensúlyozik - eddig még sosem esett le -, lábai a párna részen és halálkomoly, szuperokos tekintettel néz kifelé... Figyel, fülel...
Olyan jóízűt kacaghattam volna...
Azt kell mondanom, vége! Végre!
Újult lendülettel jöhet bármi... (a következő szót, ami eszembe jutott nem írhatom le, mert a végén még...)
Nade kicsit más! Mein Kampf. Ez az a német szó, amit ha lehet elkerül az ember. Máshogy mondja. Kiráz a hideg, összeszorul a gyomrom, mérges leszek és fáj. De ma este a főszerepet ez az elhíresült szó kapta. Tábori György drámája - ami valójában egy farce - merész választás. Tulajdonképpen nem is értem, illetve, dehogynem..., hogy került bele a repertoárba. Azt kell mondjam, a jó színész sokmindent feledtet. Az ügyes rendezőnek (Róland!) pedig sokmindent elnézünk. Sokrétű, mégis egyszerű díszlet, jóó nézni. Ötletes, mulatságos jelmezek. Szuperhős, csirke(madár)... Tehetséges színészek. A színészóriások és a fiatalok. Sinkó László helyes, bölcs bácsi; Makranczi Zalán már-már a mindenem, énekel, táncol és mosolyog:); Mátyássy Bence fenomenális, ahogy az elején darálja a szöveget, az a tempó, a hanglejtés, a mimika, wáóó és akiért bármikor mégegyszer, a tündéri öreg hölgy, fiatalos lendülettel, ének-tánc, mindenminden, Törőcsik Mari!
Van az úgy... Hiányzik!