Visszaszámol

Mivel nálam kétszer kezdődik az év, nem emlékezhetek (pontosan) mindenre. De azért nagyon koncentrálok:

státuszváltozás: 1+1

újságok az életemben, ahol tevékenykedek: 2

leadott kilók száma: 0

felszedett kilók száma: 0-nál több

káros szenvedélyek: eggyel több mint volt

csalódások: 1+1

hello stranger élmény: 1

sikerek száma: van egy pár :)

Szerelmeim száma: nemtudom, sok vagy igazából... (de nem félek, hogy egyedül és kövéren, farkaskutyák martalékaként halok meg - ez nem teljesen igaz, de...)

kiiratkozások száma: 1

ohhwáó élmények száma: megszámlálhatatlan

rosszaságok száma: megszámlálható

blogok száma: 2 (az egyik közös)

posztok száma: 236 (+2)

Közben rájöttem, hogy nem tudok összegezni, mert annyi minden történt, ami miatt számot vethetnék... Nem fogadok meg semmit, mert nem csak egyszer kell egy évben elhatározni ezt-azt, de: nem kezdek alkoholista, munkaholista, lelkisérült, barátnővel rendelkező hímekkel, e célból kerülöm a durván nagy korkülönbségű egyedeket is, és igyekszem nem kapkodni, nem türelmetlenkedni.

Kész a következő féléves tervem.

Szép volt 2010!

Jah, még...

Majdnem elfelejtettem, hogy tegnap igazi KirályLánnyá avanzsáltam, mert a kedves vidékről kaptam egy szuper koronát, amit a nyakamban kell hordani. Csodás:)

Ha Petite nem lenne ki kéne találni. Tényleg:)

De ma végülis szerepzavarba keveredtem. Hamupipőke módjára válogattam a lencsét, miután Apa meg én jól bevásároltunk. Olyan szép karfiolt választottam, és találtam olyan olasz sóspálcát is.

Szépség

Elképesztő film, ohhwáó érzés. Natalie Portman gyönyörű, igazi hattyúhölgy. Fehér és fekete. És ahogy táncol... Vincent Cassel egy szexisten, olyan tekintete van, hogy nemmondommitcsinálnék - dee... :) Sokszor félelmetes a film. Black Swan. Nemhiába útálom a madarakat. A balettnál nincs gyönyörűbb. A hattyúk tava pedig nekem a legszebb, Csajkovszkij zenéjéhez nincs hasonló. Úgy vágyom rá. Nagyon. Igazi klasszikus előadásra, tütüvel és harisnyával, tollas fejdísszel... Ohh! :)

Panem et circenses

Rengetegszer jártam ott. Évek óta nem, és az újbóli látogatás egészen rossz élményt okozott. Igazán szép emlékeimre gondoltam, miközben ezt a musicalparódiát néztem. Semmi más definíciót nem tudok adni. Lehet, hogy kritikus leszek. :) Elképesztő értetlenség uralkodott bennem: teltház, folyamatos vastaps - jelzem, elszoktam a jelenetek közötti tapstól... - és ohhwáó érzés az emberek arcán. Pedig ebben a színházban játszanak igazi műfajilag abszolút stimmt darabokat is, nem is akárhogy. De ez...

A legrosszabb a taps volt. Nem esett jól. Olyan fura érzés volt, hogy nem szeretnék tapsolni.

Érdekes, hogy az elmúlt években mennyit változott - ma azt mondanám javult - az ízlésem:) Teljesen más. Ennek részben Ő az oka... Jól választottam:)

Bon Appétit

Torkig vagyok az ételekkel. Mindenért ők a hibásak. Rosszul vagyok az evés gondolatától is. Lassan már gurulásra is képes leszek, szóval rendesen sírógörcsöt tudnék kapni újra meg újra... Na, de nem nyöszörgök. Pont ebben az élethelyzetben kell megnézni a Julie & Juliat, mert így nem akarok közben enni. Ez a film pont nekem való. A főzéstudományom és a mentalitásom pont olyan hektikus, mint a kis vörösé. Olyan jókat nevettem, miközben magamra ismertem, pont így csapkodok vagy rugdosom a kukát:) Nemtudom engem hányan olvasnak - titkon kíváncsi lennék:), bár lehet, sőt valószínűleg frusztrálna, pont ezért nem teszek az ügy érdekében lépéseket -, de helyes kis történet ez a közalkalmazottról, akiből gourmet író lesz.

"Én igazából ám francia vagyok. Tényleg. Biztos, hogy az." Ezt akár én is mondhattam volna, mert pont így gondolom. :) Tudni illik ugyanis, hogy csőstül...

Nemtudom, hogy gondoljátok, de az ágyban történnek a legjobb dolgok. Egy hete mást sem csinálok - jórészt -, csak ágyban vagyok. Azért holnap kiteszem a lábam a lakásból is!

Még az igekötőid is...

Száműzetésem az internetnélküliség világában kicsit! elhúzódott. Elmaradt a Boldog Karácsonyt Nektek, de remélem azért mindenkinek szépen teltek az ünnepek. Itt minden csodás - még mindig -, ezért nem is ecsetelném mihogymerre...

(Ez egy hosszú bejegyzés lesz, szólok előre:) mert sokminden kimaradt az elmúlt héten.)

Kezdjük ott, hogy a virtuális világ beszivárgott az álmaimba, hamár a valóságban nem volt... Aztán, milyen szuper álmom volt Vele, akitől érdekes módon többen is egészen erélyesen féltettek: LegrégebbiLány, Bobi és még NonplusultraFiú is. Megosztotta velem, mire lenne szükségem, majd valami egészen más helyen folytatódott a kicsit sem kusza - á, dehogy - álmom.

Megtaláltam azt a helyet, amit simán nevezhetünk a könyvek katedrálisának. Nem, ez nem valami mese... Eddig még csak olvastam róla, de látnom kell! Maastrichtban egy régi, elhagyatott katedrálist - mi mást - könyvbirodalomnak rendeztek be, elképesztően csodás lehet belépni...

Sokmindent láttam/hallgattam/olvastam, egy kis ízelítő: kiolvastam a karácsonyi Narancsot elejétől a végéig. Szerintem - elfogultság nélkül - szuper lett. Csákányit látni kell! Az Ortutay naplókat nem veszem meg - Nádas gyakorlatilag leírta a lényeget, meggyőzött, hogy ne. Ha újra vehetek magamnak könyvet - merthogy 2723 oldalnyi új könyv várja, hogy elolvassam (helyük természetesen nincs a polcon) + az elmaradások... - akkor a könyvudvaros listán kívül Térey Protokollja lesz az első. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mit tud, na és azt hiszem felnőttem a Mesterhez is. A sok kosztümös film között láttam egy mesét is, aminek a főszereplőjének polcos fenekű királylány ruhája volt, teljesen, mintha könyvespolcot - könyvek nélkül - hordott volna a hátsóján... Csodás volt! Na meg arra vetemedtem, hogy hírTVt néztem. Inkább ne is beszéljünk róla...

Ha ezentúl megkérdezik a címem, csak annyit fogok mondani, hogy "jobbra a második felé, arra reggelig":)

"Az egyik szexfilmet néz a másik kártyázik." Ez azon a délutánon szaladt ki Apa szájából, mikor bejött a szobánkba, Noni valóban passziánszozott - már nagyon szenvedett:), tényleg függő:) -, én meg a Nyugalmat néztem. Hm. Nagy Maritól tényleg, még mindig odáig meg vissza vagyok. Bár a madaraitól rosszul vagyok. Ohhwáó Dorka is tudja, hogy "az a lényeg, hogy francia legyen, és vitaminos." Mostmár nevetni is tudok ezen a filmen, ez a fanyar humor... kész:)

Ennél csak az viccesebb, amikor a facebook oldalát olvasva hangosan kacagok, már várom, hogy élőben is hallhassam a zrikálódását. Egyébként nagyon szép Fiú...

Bodóról is szólnom kell. CsodaKutya - akinek legújabb barátai közé tartozik Bari, Szürkület, na és a karácsonyi ajándék Pet - nem nagyon érti, mi az a karácsony - hiába magyaráztam -, de nagyon élvezi:)

Nincsenek szavak

Az utóbbi évek (értsd, mióta a Szerelmem) egyik legjobb előadása. A legutóbbi ohhwáó rendezése az Ármány és szerelem volt, most meg ez a Závada csoda... Minden perce jelentős agymunkára késztet. Elképesztő. Nagy Mari egy utánozhatatlan jelenség. A Nyugalomban játszott madárrajongó, enyhén dilis, szakadt nemtudomdefiniálni nőszemélye miatt lett az egyik kedvencem. Weiner Jankája elegánsan bohókás, rendkívül okos és határozott. Söptei Andrea igazi Emma, nekem a könyvben sem a szívem csücske, de remek bemutatás. Egy igazán szép test (Gáspár Kata), és élvezője Szabó Kimmel Tamás, aki hát, olyan, mint mindig:) Palcsika (Mátyássy Bence) egyszerre kacagtató és lebilincselő, hol hülyegyerek, hol kisfelnőtt, akiből pap lesz. A Kar egy szuperjó ötlet, nem zavaró tényező, mert a darabbal él, egyenrangú, mégis kiegészít, színesít a három férfi, három nő hangja, megjelenése. Karmester az úszómester széken, fent. A fejkapkodós díszlet egyik legérdekesebb pontja, mikor a nemtetsző könyveket halomba gyűjtik a bedarálás előtt és Janka épp a Závada Idegen testünkkel hadonászik. Vagy amikor a színház és sajtó szabadságáról(!) beszél Szatory Dávid - a szerelmes lelkész - és kihallatszik a zsidó származás hátrányos megkülönböztetése...

Závada hangja - merthogy Ő Gábor Dezső, akiről beszélünk, levelei formájában Ő is beszél, de sosem jelenik meg - kedvesen símogató. Ő maga pedig egy tündér, úgy mosolyog :)

Összetett kor, kissé kusza történet. Magyar ünnep. Találkozás az értelemmel, hol máshol, mint a színházban :)

Egy látni kell kategóriás előadás. Élmény, hihetetlen (de) élmény :)

Nem nyár, nem szerelem

Szilvaevős Áttentő megint főszerepben: Viktor a diplomata, aki igazából csak lakatos. Átveri a szebbnél szebb nőket, de nem ám azért, hogy testileg jól kihasználja őket, és ha már nem elégítik ki megfelelően szexuális igényeit továbbáll. Nem, nem. Csak az igaz szerelmet keresi - igen, hát egészen furcsa módon. Jah, és retteg már a házasság gondolatától is. Róland remek nagyszínpados rendezése, ami végre egy olyan előadás, ami tényleg(!) mozgatja a színpadot. Zenés csábítások. Jó estét nyár. Jó estét szerelem. Péterfy Bori igazán helyes pocakkal táncol és énekel, Kátya pedig egy olyan számmal kápráztat el mindenkit, hogy csak na! Schell Judit már régóta hivatalosan is szupersztár, tegnap is, ma is... Kedvenc KisÖregeim tündérek, egyszerűen nem lehet betelni azzal a pár perccel... ahogy Törőcsik rózsát árul, és Garas fejben készül a halálra... A plakátot is értem, vágyom arra az egy vagy két dalra - Radnay Csilla is durván jó mostmár sokadszorra (tegnap, Bánk bán, János vitéz).

A baráti - felnőtt - karácsony igazán helyesre sikerült. Azt éreztem, hogy tényleg örülnek. Finom vacsora, hópihegyártás, fontos dolgok, levél... Hazafelé azon gondolkodtam, hogy legalább két - biztos - embert, tényleg barátot ettől az iskolától is kaptam, méghozzá elég érdekesen a végefelé... Sokmindent kaptam Tőlük, segítettek magamra találni, remélem én is tudtam legalább egy keveset adni. Nem is tudom, mi lett volna, ha...

Babamuri

Igazi vigadós előadás. Bár Móricz nem a szívem csücske - kicsit se -, ez a darabja színpadon nagyon szórakoztató, látszólag(!) könnyed, abszolút emészthető, igazán kikapcsolós. Ha össze kell foglalnom röviden, miről szól ez a buli, akkor azt tudom mondani, hogy a férfiak sokat isznak, énekelnek, táncolnak, na és orrvérzésig püfölik egymást, hol, hát hol, a kocsmában, na és van benne - nyilván - egy kis szerelem is: intrika, lányszerelem és a feleség feladatköre, alias szerelemféltés. László Zsolt egy isten, igazi szeretgetnivaló, makacs férfi; Stohl pedig zseniális, az az infantilizmus és az a sok szín, amit meg tud jeleníteni ilyen nagyon rövid idő alatt, elképesztő... Könyörgöm nézzétek meg színpadon, mielőtt véleményt alkottok róla, mert személyiségének ez a része utánozhatatlanul jóó!  Nem sorolom a jobbnál jobb neveket. Nívós szereposztás, sok-sok tehetség és önfeledt kacajok közötti Úri muri, hol máshol, mint a...

Utolsó tanítási nap az iskolában. Valahogy az ilyen végső dolgoknak olyan hamar vége lesz, hogy szinte észre sem vesszük, nem érünk rá belegondolni. A Narancs a legjobb műhely - mondta FigyelőÚr. Népszabi elintézve, kicsit később érkezem...

Olyan jó volt ez a mai babázós délután:) rendesen hálás vagyok Napocskának! Gyönyörű és hihetetlenül okos gyerek Traktorka. Tudja a nevem, kaptam puszit, na és még telefonáltunk is mielőtt eljöttem. Igazi élmény volt:) 

A legnagyob...

Lehet, hogy már mondtam. Nem rémlik, de ki tudja... Szerelmes vagyok.:) 

Háát, milyen őrületesen jó kezemben tartani az extra vastag újságot, benne a saját cikkemmel a 82. oldalon; milyen szuper dolog koccintani a szerkesztőség tagjaival, csacsogni velük a teleport dobozban és azon kívül; milyen tündér már a liftől kalimpáló Ő.

Hogy én hogy szeretek ott lenni. 

Élni tanul

Folytonos mosolysorozat volt ez a nap. Hol egy pozitív értékeléssel, dicsérettel teli üzenet, hol a nevem birtokos személyjellel ellátott változata okozott igazán szép perceket. Egy váratlan telefonhívás azért kibillentett nyugalmamból - egy percre -, de nincs ok az ijedtségre. Egy újabb beszélgetés egy újabb szám... 

Egy-egy fiú, na és a már-már szerelmetes szakma hoz újra és újra lázba.

Arra riadtam reggel - de még félálomban rekedtem -, hogy az összes!, tényleg az összes cikkemből eltűnt a cím és a lead. Vagy hülye vagyok vagy kezd az agyamra menni a cikkesdi, a beadandótengerről ne is beszéljünk, ami csak-csak apad, de nem fogyott még el. 

Hercegnő ismer. Tudja mit eszem és mit nem, na és, hogy az általam választott ebédből, mit hagyok meg. Szegénykém túl sokat evett már velem, jó érzés, hogy ismer:)

Tanulok. Visszafogom magam - sokaknak jobb lenne, ha tényleg csendben maradnék:) Nem taszítom zsigerből, akit nem kéne... főleg Őt nem.

Nagyon figyelek!:)

Mosolyka

Háát mennyire gyönyörűen kezdődik a nap, ha az ember ilyen sorokra ébred... :) Már megérte felkelni. Egy hétfő reggel. Egy email meg egy sms. Csodaszép! Ennyi a boldogság?!

KözösTöbbszörös

Nem is tudom hová legyek örömömben... A tényfeltárás, na meg a fotós telefon. Lassan az egész Narancs benne lesz a telefonkönyvemben... :) Jó és még jobb hírek.

Gyakorlatilag be vagyok zsongva színházilag - meg egyébként is. Alig várom, hogy szerda legyen és a kezembe vehessem, aztán meg csütörtök és szombat-vasárnap. Most épp egy ohhwáó (dekár, hogy foglalt) Fiúval chatelek és csak ámulok:)

Pont arra vágyom!

Váratlan Hello!

Ezentúl soha nem készülöm túl a dolgokat, mert a legjobb dolgok nem akkor történnek, ha...

Elszaladtam színházjegyet venni:) és a jegyirodába belépve, levéve a sapkám, kesztyűm tekintetemmel JegyUrat kerestem. Nála akartam jegyet venni - mint mindig - koncentráltam is, így sikerült nem észrevennem SzívSzerelmemet pont velem szemben. Aztán mégis csak sikerült. Mosolyogva köszönt és annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem zavarban lenni:) Vettem jegyet a várva-várt elődásra, méghozzá Tőle(!) és hát még a szakdolgozatomhoz is beszerveztem. Pedig KedvencSzíniKritikusom azt mondta, hogy nem fog sikerülni, mert ezekben a zűrös időkben nem ad senkinek interjút. Háát de:) Milyen bátor voltam... (azért nem volt nehéz az orra előtt ülve, mert kedvesen természetes, mint...) Csodajó volt:)

Ez volt a napom fénypontja. Mostmár biztos vagyok benne, hogy megéri, mert ha nem állok ki valamiért, bármi legyőzhet.

Dobby

Végre eljutottam nemtudom, hány hét után a HP 7 első részére. Király. De tényleg. Izgalmas, részletes, hű a könyvhöz, de nem érthetetlen - legalábbis szerintem, bár mivel mindet olvastam, nem tudhatom igaziból. Nagyon tetszett! Az egyik résznél akkorát ugrottam, hogy egy porcikám se érintette a széket - még jó, hogy nem 3D-s, mert simán infarktust lehetne kapni... Viszont borzasztó szomorú - még sírtam is -, mikor Dobby meghal. Ahogy tartja a KisHülyét a kezében és Ő meg csak haldoklás közben megjegyzi, hogy milyen jó, hogy vele van a Barátja és milyen szép itt... Aztán eltemetik, mint egy babát. Természetesen a végénél jajdoklás közepette nem akartam felállni, mert nincs vége. De. Júliusban folytatás. Igaza van a Manónak, a tengerpartnál és a víznél nincs szebb, akkor is ha hideg van, mint akár most itthon. Tiszta Balkán... 

Most múlik...

Ez egy nagyon ambivalens nap. Nagyon kétségbeestem és borzasztó rossz érzés volt, hogy nincs senki(m).

Nagyon érdekes, hogy a végén még pont Ő hagyja itt az országot. Remélem nem.

Két magában beszélő színészt (Keresztes Tamás, Mucsi Zoltán) is láttam ma és rendesen konstatáltam magamban, hogy háát igen, senki sem normális, miért pont ők... De akkor eszembe jutott. Egy beszélgetés alkalmával azt mesélte valaki, hogy a durva próbaidőszak közepén időnként van olyan, hogy észre sem veszi, hogy mondja a szövegét. Simán lehet ez is...:)

A fotóriporter is egy külön létforma. Nagyon okosan fura volt és hát az a szó, hogy sínbusz! Megnézem a filmet róla...

Olyan jó Veled, LegLány levelezni:) Csinálhatnánk úgy is, mint régen: franciául. Vagy a másik két nyelven is. Vagy trikolorban(!)... az lenne az igazi:)

Visszaszámolok! (na, nem Karácsonyig...)

Búsuló Szerelmes

Lehet szexi a harisnyám, lehet szép rövid ruhám; lehet tollas fejdísz a hajamban, lehet fekete körmöm... Ohh, 20-as évek! Igazából annyira mindegy. Pont olyan, mint a farmer-póló-tornacipő. Jah, nem, az sokkal pozitívabb élményt hagyott bennem. Lehet, hogy velem van a baj, csak azt nem tudom, hogy mi. Sejtem, de arra nincs gyógyír.

Nem fogom elmondani szóban, mert véletlenül(!) sem szeretném, hogy bárki félreértse, de Neked elmondom. (Csendes leszek, mint régen. Befogom.)

Szerelmes vagyok. Nagyon. Ennél csak egy dolog jobb, de a fentiek tekintetében, az valahogy nem akar összejönni. Nekem nem megy? Anya azt mondta, hogy nem lehet mindent egyszerre akarni. De én... Ezek szerint Életem megkérdezésem nélkül választott...

Az egyik széles mosollyal köszön. A másik kedvesen foglalkozik velem - nem is keveset -, érdeklődik, kérdez... Elégedett a munkámmal és a rovatvezető figyelmébe ajánlja, mert ez egy nagyon jó cikk:) A rovatvezető - a harmadik - pedig egy kis idő múlva - még haza sem értem - ír egy emailt, hogy "kedves én, ez egy tök jó cikk". Nem is kell javítani rajta. A képkeresők hosszú utat jártak be, de azt gondolom, megérte. Szeretném hinni, hogyha elég kitartó vagyok előbb-utóbb - nyilván az előbbe nem megyek tönkre - minden sikerülhet. Mindenesetre szerelmes vagyok és ez jóó:)

Ohh, Te...

Muszáj elmondanom, hogy mostmár tényleg, hivatalosan is megállom a helyem a konyhában. Nem fogok éhenhalni, bár ettől azért én magam sosem féltem... Apa minden piszkálása ellenére - gumis muffin... haha - igen jól sikerült a süti, rendesen büszke vagyok.

A videóban nyújtott alakításomra :) már sokkal kevésbé, ahogy azt sem tenném kirakatba, amit a hétfő estéről mondtak...

Majdnem elfelejtettem, hogy mekkora szívfájdalom ért - amire azért valahol mélyen fel voltam készülve, de... A kép nem = a képeslap szóval. Tehát, ha elég naiv kis hülye vagy, mint én, inkább ne hidd el, hogy nyertél egy Bruno Bourel (fény)képet, mert biztos, hogy nem! Még nincs meg a gyűjteményem első darabja, de lesz olyanom. Ezek után még mindig az áhított Szüts-kép szerepel az első helyen - elérhető vágyaim között. Mondjuk a kedvenc esernyős, mintha Londonos vagy az újak közül egy szép...:)

Mondtam, hogy...

Nem. Nem és nem. Rögzísd, hogy: nem!

Nem csinálom végig mégegyszer, nem teszem tönkre magam. Nincs rá szükségem. Nem nézünk hátra, csak ha szép... Most nem!

Mégmég

Nem hagyom! Nem engedem, hogy elrontsák a jókedvem! Senkinek!

Holnap lesz az a nap, amitől minden hónapban rettegek. Már az első elégedetlenkedő email meg is érkezett. Kicsit ingerülten, enyhén kioktatóan, de beismerően válaszoltam... Haragszom magunkra, amiért folyton biztosítjuk a támadási felületet.

De folytatódik a csodás hét, pont ott, ahol abbahagytuk, mert annyiraannyira jó volt, hogy azt el sem tudom mondani. :)

Csak még egy...

Csak az ember olvas.

Milyen szép mondat. A szuper szlogenen kívül nagyon igaz és a mostani hektikus helyzetben a plusz tartalma egyszerűen gyönyörű:)

Nagyon tetszik nekem. Egyre több szituációban látom és egyre inkább azt gondolom, hogy Igen. Nem ismerem, de szeretném...

Olyan furcsa volt kimondani azt, amit egyébként nem szoktam. Nem jó érzés bevallani, de talán itt az ideje. Valamit valamiért.

Hogy mondjam el?

Egyszerűen nem találok szavakat. Hihetetlen!

Csupa-csupa csodás dolog történt ma velem. Mr.Figyelőnek nagyon tetszett a magyarázat, amivel késésem indokoltam, kedvesen mosolygós volt. Szexi(Táskás)TanárÚrtól rendesen olvadoztam, mikor elkezdett magyarázkodni, miért nem volt ott szerdán a Színháznál... Nagyon érdekes, hogy keveset találkozunk és soha nem tudunk rendesen a feladatra koncentrálni, mert mindig másról is beszélünk, most éppen HP-ről, a színházról, Szerelmemről - akivel kapcsolatban jól el is szomorított... -, de azért egy picit az apropóról is. Rendesen tűrtőztetnem kellett magam (már megint), hogy ne ugorjak neki annak a fiúnak, aki nemcsak tudatlansága és elfogultsága miatt esik a szék jobb oldalára, de NépszabiÚrtól kapok újságot! Tónika vendége nagyon szugerálós volt, minek ülök az orra elé? Pont ezért tetszett...

Na és aztán...

A találkozás KedvencSzíniKritikusommal elképesztően jól sikerült. Pont olyan! Nemcsak a szakdolgozat szempontjából volt érdekes és hasznos, hanem sokminden más miatt is. Megnyugodtam, mert nem költözik el - Ő már csak tudja... :) Ötletet adtam és beszélgettünk - mondjuk így - közös munkahelyünkről, az interjún kívül rendesen csacsogtunk... Hát mire, ha nem erre...! Szuper lenne a szárnyai alatt gyakornokoskodni egy elsőrangú, nívós kritikai oldalnál. Wáó!

Amikor MorciÚr smsben szól, hogy ne menjek be potyára (úgy, mint máskor), mert neki most el kell mennie... Háát :) Nem hittem el, hogy Ő írt... Fejlődés a köbön! Mondtam már, hogy: Imádom?! 

Nemtudom, mi történik, csak azt, hogy szerelmes vagyok a szakmámba, a kollégákba, hosszú idő után újra hiszek az emberekben, őszintén tudok Nekik örülni. Már nagyon hiányzott!

Jól megy...

Újra forrásban vagyok. A visszhangok igen lelkesítőek, pedig már kezdtem belefásulni a beadandók sűrűjébe. 

Kitöltöttem, megírtam, átírtam, sőt össze is írtam. Nagyon tevékeny nap volt ez a mai, pedig még sehol sem tartok. Nem tudom, mi történt, de szinte egyáltalán nem vagyok frusztrált, csak úgy jól vagyok:) Lehet, hogy öregszem...

Azért napom fénypontja mégiscsak az a 10 perc volt, amikor imádott újságom főszerkesztője(!) telefonos interjút adott nekem:) Jah, meg KedvencSzíniKritikusom levele és annak tartalma:)

SzerelmesTiltakozó

A tegnapi lelkes, aktív, gondolkodó lény státusz ma megkapta a magáét. Beteljesült, amire vágytunk. Azt mondtuk, ideje, hogy valaki az asztalra csapjon, és azt mondja: Elég!

Kedves barátaim és üzletfeleim! Vegyetek fehér címlapos Narancsot meg ÉS-t, mert így kell tüntetőleg megmutatni (értelmiségi eszközökkel), hogy nem értünk egyet. Nem. A kör bővül... Lehet, hogy az "internet" is elfehéredik.

A gyakornoki pozícióm új színeket ölt. Elképesztően imádok bent lenni, csupa pozitív élmény. A szerkesztőségi megbeszélés summás gondolatai és poénjai, a személyes dicséret, sokszoros érdeklődés, segítség, ismerkedés Pandival... és a kedves hello!k tömkelege. Mind-mind a napom fénypontjai, amitől egész napra mosolyoghatnékom van.

Életem első tüntetése. Ott kellett lennem, nem véletlenül. Elvhű vagyok, nekem ez is nagyon fontos! Kedvesen barátságos kis tömeg voltunk, egy-egy megkapó személyiséggel. KedvencSzíniKritikusom nagyon vehemensen osztotta ki a bácsit, élmény volt hallgatni a felvilágosítást. Kukorelly olyan helyesen, mosolyogva köszönt, egyre többször Závadába botlok, véletlenül... Nagyon tetszett, hogy nem fél, hogy hálás, SzívSzerelmem.

Felnőttlét

Az elégedetlenség egy új szintjét fedeztem fel magamban. Milyen fantasztikus már, hogy saját magamnak is tudok újat mutatni!:)

A kötelező izéken kívül a villámgyors Narancs látogatásom megint gondoskodott a napi jóérzésről. Még Neki is megdicsért... Imádom!

Az esti koncert másképp volt jóó, mint először. Annyira hangulati előadás volt az első fele, hogy öröm volt ezt a fajta melankóliát hallgatni. Azért volt némi delfinhang és mosolygás is, meg hát csacsogás a zenészekkel, puszi, ezaz...

Imádom, hogy a nagyon közeli barátaimmal detto egyezik a politikai véleményünk. Egy pohár bor,... mellett eszemecsere a mindennapokról, csak úgy, mert fontos!

Azt gondolom, hogy holnap - illetve ma, mert ma már ma van - új alapokra helyeződik a kapcsolatunk. 5-8-ig kiállok/lunk az elveinkért, protezsáljuk, hogy ezt nem tehetik. Ő az az ember, aki fontos és értékes annyira, hogy ott kell lennem. Muszáj. 

MűGyűjt

Rövid kötelező teendők után - értsd: iskola, zh - kávé és isteni finom svéd mandulatorta várt Napocskával. Hétvégi beszámoló és egy helyes kis béka. Gyönyörködés egy komód és egy találószekrény szépségében, még az iskolában... Ruhakeresés. 3 egészen szép bálra való, 20-as évekbeli ruhát próbáltam fel, de egyik sem tetszett. Mi lesz így? Csak nem mehetek ruha nélkül...:)

Azt hiszem ma tudatosult bennem igazán, hogy lehet, hogy lesz egy Bourel képem, méghozzá pont az, amelyikről nemrég áradoztam és meg is vettem képeslap formájában a Ludwigban. Tuti, hogy nincsenek véletlenek. Nyertem! Ha tényleg egy eredeti lesz, akkor megkeresem a fényképészt és dedikáltatom. Ez lesz gyűjteményem első darabja...

Travail

34387 karakter, 10 oldal, nemtudomhány óra. Azt kell mondanom megérte, mert ez a dicséret teszi igazán értékessé a munkát és varázsolja 2 perc alatt szebbé a napomat:)

Nem csak JegyÚr, de tegnap éjjel óta MorciÚr - ha így folytatja új nevet kell kapnia...:) - is tudja már, hol lakom.

Olyan stresszhelyzet volt ez, mintha vizsgáznék. Rendesen rámjött a köhögés és a fokozott szomjúság, amit csak olyankor produkálok, ha...

Hátmiértvigyorogsz? :)

Natürlich Wien

Adventi Bécs. Egy szombat a mostmár sokévi megszokás szerint. Egy hagyomány. Hajnali kelés, rövidke buszút, amin aludni és "mesét" is lehet hallgatni. Miről? Sacher tortájáról és feleségéről, aki okosan kihímezte a terítős aláírásokat, na meg Cilike fánkjáról vagy az aranypor és a Winer Schnitzel kettőséről; Mária Teráziáról, véletlenül egy kicsit Napóleonról, sőt a többi kedvesen ismerős történetet is hallottuk legkedvesebbTanárnőmtől, akinek csak Mucika.

Egy váratlan találkozás és egy egész nap.

Michelangelo rajzai az Albertinában, ámulás a Stephansdomban és séta, amíg a lábunk bírja. Fridat kerestük, de sehol sem leltük. Nagyon fájt a szívem, de aki megtalálta, az sem jutott be, mert kilométeres sorok álltak egész nap... Így azért kevésbé fáj. Andalogtunk az ottani Duna-parton, ami sokadszori megállapításra sem olyan szép, mint itthon. Strauß tuti nem a bécsi Kék Dunáról írta keringőjét.

Karácsonyi vásár, Mariahilfer straße, hideg, forró kávé és irány haza. Fájdalomdíjként megnéztük a Frida Kahlo filmet, ami most igazán tetszett.

Újra hóesés, szélvihar, hideg. Tényleg tél.

Szerelmem megint mellényúlt. Választása nem mondható sem érdekesnek, sem... Látnom kell, mit tud színésznőként, mert a butácska naiva furcsán taszító. Egyetértek és igazán becsülöm Mácsait, amiért azt mondta egy nem sikerült darabra (Tóték), hogy "akkor ezt nem mutatjuk be", ahelyett, hogy egy nem Örkény-színvonalú előadást prezentáltak volna. Inkább nem. 

...à la nuit

Csordultig zene. Kiende. Egy elképesztő hang - még delfinül is tud:) -, egy Hegedű, aki olyan fantasztikusan játszott... és egy kedvesen ismerkedő helloFiú, aki csak úgy hang és gitár. Egyszerű dallamok nagyszerű hangzásvilágba illesztve. A legjobb koncertélmény - tényleg katarzis! -, ami szívmelengető és könnyfakasztó - nemcsak a füsttől - is egyszemélyben.

A wáóélmény után a ma reggel is hasonlóan sikerült, csak épp ellenkezőleg. Wáó, deszarulvoltam. Nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért megfontolt módon visszafeküdtem aludni, ami a legjobb döntésnek bizonyult... Na ilyet, soha többet.

Kedves Tálca nagyon helyes volt, ahogy Mr.Irónia is:)

Haragszom, nagyon rosszul esik, ezért haragszom.

A vasárnapi HP úgy látszik picit csúszik, mert gépelőLány leszek egy éjszakára, de nem akárkinek(!).

Mondtam már, hogy szeretlek?

Az egész várost ellepték a varjak. Egészen csúnyák, félek is tőlük. Bezzeg Bodóka ügyeletes prédának tekinti őket, hiába mondom neki, hogy egyszer csak felkapják karmos lábukkal vagy éles csőrükkel és akkor vagánykodhat.:)

Ma megismertem Napocska tündéri kishúgát, aki nemcsak szép, de nagyon okos is. Tudja mondani szépen, hogy Dorka.:) Kis pillekönnyű baba, picike puha kezekkel.

Mostmár tényleg azt gondolom, hogy nekem borzasztó egyszerű örömet okozni... csak tudni kell a titkot.:)

Ma a Narancs volt a világ legjobb helye és rendesen vigyorogva másztam le a Naphegy-térről. Győztem! Mindent megírhatok. A minden nyilván túlzás, de azt a 2-3-at igen. Nem kiabálom el, nehogy..., de egészen jól hangzik és minden csodás. 

Nem fogadom, de

Nem leszek türelmetlen és elégedetlen. Annak örülök, ami van, törekszem a szebbre-jobbra, teszem a dolgom és élvezem a jelent, mert ez is fontos része a jövőnek.

Egészen direkt távolságtartó tudok lenni.

Morminak nagyon igaza volt, mikor azt mondta, hogyha egyedül nem érzem jól magam, a "nem egyedül" ezen nem változtat... 

A Műhely egyre jobb, a hangulat is kialakult, méghozzá nem is akárhogy. Haladunk a munkával is... A Fiú, aki olyan nagyon helyesen zrikál, ma olyat alakított... durván jót mondott az egyik Gyümölcsnek... :)

Azért útálom, ha sokat esik az eső, mert szerencsétlen gilisztákat erősen koncentrálva úgy kell kerülgetni, hogy véletlenül! szét ne trancsírozzam őket. 

Kultúrfölény

A meg nem valósult... események győztesei: Narancs, ami nagy szívfájdalmat okozott valljuk be, egyébként is folyton fáj, nade... meg a szombati fiús délután, aminek keretén belül nem csak a Csendest mutattam volna meg, hanem ittunk volna egy kis forraltbort és  - a lényeg - végre hosszasan beszélgettünk volna...

De annyira azért nem volt rossz, mert: Stylewalker nightoztunk, ami nagyon jó hangulatban telt. A kortárs divat és design lelőhelyek azért nagyon szimpatikusak, mert nem fogyasztásra ösztönöznek, hanem fogadnak... bárkit. Bár többet ismertem már, most tágítottuk a látókört. Egy olyan tálat mindenképpen nagyon szeretnék!

Munkácsi Marci - mi már csak így maradunk - nagyon tetszett. Elképesztően jó fotókat rakott össze a Ludwig, csak az volt a problémám, hogy sok olyan falfelület volt, ahol még-még elfért volna jónéhány kép vagy legrosszabb esetben ismeretterjesztő-szöveg/idézet, mert a fehér falak elborzasztanak. A fotóriporter című szuper újság MM száma kielégítő - bár még nem olvastam el -, de az elképesztő kategóriás a 3 számot egyben tartalmazó 2005-ös PestiNapló képeit feldolgozó kiadvány, ami hát csúcs. Móricz a búzamezőn, Karinthy egy napja, Munkácsi meg Escher(!) fotók és sok más, mindez pedig 260 oldalnyi válogatás... és még kapható is, nem is horror kategóriában, hanem egyszerűen csak 3 lap áráért, ami igazán a korrektség jele. 

Megtaláltam ma a kedvenc Bourel képemet is, amiről nem akartam elhinni, mikor először láttam, hogy ez bizony itthon készült. A Jégbüfé "kirakatában" - ahogy már jellemeztem a typique image-t - áll egy férfi kávét iszik és a tejhab a szája fölött helyes bajszot ragaszt rá; kissé morcos, kémlelei a "kinti" világot és annyira Paris, je t'aime...

Elhatároztam, hogy nem fröcsögök róla, mellette, mert hát minek. Volt már majdnem rosszabb is, túléljük és pont. De nagyon haragszom a MüPára, rettenetesen gusztustalan dolognak tartom, amit csináltak, ezért egy jóó darabig - még ki kell találnom pontosan meddig - nem megyek hozzájuk - a Ludwig kivétel, mert az külön intézmény az én fejemben, akkor is ha egy épületben vannak... Nyilván nagyon sajnálják majd és nyugodtan ki lehet röhögni, de így lesz. Balikó darabot se láttam egyet se a Nemzetiben, akármennyire is jó állítólag a 12 dühös ember... A Magyar ünnepet nagyon várom - az első kritika szerint emelt fős... -, de addig is míg eljön az én időm decemberben, meg kell teremtenem a nyugodt olvasás feltételeit, mert itt az idő Závada, Idegen testünk. 

Volt jobb

Egy tartalmasan szar nap áll a hátam mögött, hivatalosan is vége. Sok kötelező kör után már csak az interjúírás szépségei vártak rám, ami be kell vallanom, korántsem volt olyan hű, de vonzó dolog, mint ahogy gyakorlatilag máskor sem. Kurva sok melóval jár és még akkor sem biztos, hogy jóó lesz.

Alig várom, hogy lássam végre, hogy feltöltődjek, na és elmehessek szombaton... De előtte még a fiúké a terep.

Mérleg

Nem haladtam a munkámmal; nehéz volt az interjú; majdnem elkéstem a főszerkesztős izéről - hangsúlyozom, majdnem -, ami ráadásul nagy-nagy csalódás volt; nem voltam a Narancsban..., és még Ő sem volt ott a műhelybeszélgetésen - ez fájt ma majdnem a legjobban -, de még csak Závada sem. 

Mondhatnám, hogy ez egy igazán szar nap volt (majdnem sírtam a metrón), de:

megcsináltam! a telefonos interjút a profi pasival; kaptam egy holnapi! HVG-t; beszéltem Vörös Róberttel, aki nagyon kedves volt és interjút ad nekem a következő anyagomhoz; megtudtam, hogy Závada, hogy lett színész a darabban! és lebeszéltem a fiúkkal a pénteki-szombati programokat.

Egyrészt borzasztó és nem is értem, hogy még ép vagyok, másrészt valószínűleg lesz ennél rosszabb is...

Dolgos

Sosem tudok elég korán indulni, hihetetlen.

Vezetők letudva, inkább nem mondanék semmit...

Első interjúalanyom a jogtudós, adatbiztos, egykori ORTT elnök jól megijesztett az első pillanatban, mikor kérdésemre közölte, hogy őt nem érdekli a médiatörvény - a téma, amiről szól az interjú... Ehhez képest egészen jól sikerült a beszélgetés, dolgozok vele még egy kicsit(!) és meglátjuk.

Azt álmodtam, hogy átaludtam a mai interjúmat és a főszerkesztős izét is. Nemtudom, hogy ez a bennem lévő feszültséget jelzi vagy a kialvatlanságot, merthogy a hétvége kivételével minden nap úgy kelek, mint aki bele akar halni az ébredésbe... pedig még csak nem is nagyon álmodok, szépet meg annyira sem.

Azért a mai napi jóérzésem majdnem biztosan garantálva van:) Elég könnyű nekem örömet okozni!

Halló, halló, nagy baj van kérem...

Ma nagyon szerettem telefonálni. Mindkét alanyom vállalta az interjút, ami gigantikusan jóó, felkötöttem a gatyámat... És egy Fiúval olyan jóó első telefonélményem volt, hogy csak na! Időben keresett, kedves és még érdeklődik is, nem csak illendőségből...:)

Húú, igazi 20-as évekbeli szédítő nőszemély leszek:)

A reggeli könyv, kávé és ... trió remeknek bizonyult.

Kattogok, hogy a szociológus végzettségű, könyveihez nagy-nagy kutatómunkát folytató íróm, vajon ír vagy mesél... Amikor azt mondja, hogy Adynak lehetett egy eltitkolt fia, aki a cselédtől és nem Csinszkától született... Igaz nagyon elfoglalt volt Berta... Ady szerelme, Babits felesége, Márffy múzsája... értem én... melós egy dolog lehetett...

É(l)j

A Berlin-videók egészen érdekesek. Mennyire érthetetlen, hogy a sikeres szépíró (Szív) szóban, milyen nehezen nyilvánul meg, édesen zavarban van, pedig hát szuperintelligens...

Závada, mint színész?! az általa írt darabban! Ohhwáóóó!!! Úgy énekel, hogy azt látni kell! Hátha most is majd dalra fakad... :)

Szeretnék éjjel egy háztetőn helyes kis asztal mellett borozgatni A Fiúval - apró hiba a gépezetben, Ő még hiányzik -, miközben könyvekről(!), filmekről, színházról(!), kiállításokról, politikáról(!) - és mindenmásról elmélkedünk...

Nemvagyoktürelmetlen!Nemvagyoktürelmetlen!Nemvagyoktürelmetlen! 

Szemle

Belehalt a teámba... a kis dög.

A cenzúra miatt bizonyos részeket ki kellett szedni a könyvből, de a rajongók, barátok és a feleség(!) sajátos reakciója révén mégiscsak olvasható volt a megcsonkított tartalom. A könyvet beragasztásokkal, kiegészítésekkel látták el... Hát nem tökéletes fricska? Kicsit HP-re emlékeztet... Nagyon sajnálom, hogy igazából nem mozognak a fényképek szereplői, nem bagoly hozza az újságot és nincsenek olyan összeírt könyveim, mint neki... 

Bodóka ma kirándulni volt Apáékkal. Elmentek a piacra... Hihetetlen, hogy mennyire a család központi személyisége :)

Minden alkalommal, mikor a Naphegy-térre megyek látom ahogy az emberek egyedül vagy párban, esetleg társaságban finomnak tűnő sütit esznek és kávét vagy bármi mást isznak, miközben a "kirakat" pultján támaszkodnak, csacsogva vagy némán... Olyan jó nézni, az ilyesmiről mindig Párizs jut eszembe, ahogy a múzeumlépcsőn napozásról is... Bár mindig rohanok és csak villanásnyi ideig szemlélem a Jégbüfét, ahová mostmár muszáj betérnem! - Anya szerint 25 éve ugyanolyan szuper hely, pont ennyi ideje él a városban és nem otthon.

"Érezze magát újságírónak!"

Annyi minden kimaradt...

Találkozók, rohanás, éjszakába nyúló cikkírás, menekülés, könyvtár...

A tökéletes reggeli, hivatalosan is: kürtöskalács és (általam készített) tejeskávé. C'est magnifique...

Nagyon szeretem.. Egyre jobb, kedvesebb (két hete egyfolytában), remélhetőleg eredményesebb. Újságíróiskolákról a karácsony előtti számban... Kicsit meglepődtem, de érkezett is a gyors indok, még mielőtt elszomorodom... "mert akkor másfélszer annyian veszik a lapot" ó, igen? :) Jah, és nem akarja átírni, meghúzni, kidobni... Logikailag jól felépített jók a mondatok, csak van még 2000 karaktere :) Jöjjön Rémecske...

Az egyik legkedvesebb dicséret, mert látszik, hogy IronikusIntelligenciaÚr olvassa a Narancsot, tudja a nevemet és érdeklődik... :) 

Szerintem a csütörtök mostantól hivatalosan is a Fiúké. FanFiúval és Vele moziztunk, most ők választhattak filmet, de abszolút elégedett vagyok, nézhető, sőt, jó volt. Megállapítottuk, hogy szegény(?) Ben Affleck jobb rendező, mint színész, bár most nem volt rossz... Jövő héten elviszem őket a Csendesbe és nem kávét fogunk inni... :)

Olyan régen volt már, hogy majdnem elfelejtettem, milyen amikor tele van színházjegyekkel - a ráadásul csodaszép - pénztárcám. JegymesterÚr nagyon kedves volt - mint mindig -, pont ezt szeretem a Nemzetiben és minden kedvenc dologban, hogy nem okoznak csalódást. Ő is úgy örült, hogy megyünk és mi, ketten, együtt - mondjuk ő kérte...! - alig várom, hogy torlódjanak az élmények :)

Berlin, Drágám! Nagyon szeretnék tavasszal Berlinbe menni. Talán Párizst eltolhatjuk picit, mert ott már voltam kétszer, viszont itt még nem és a kortárs írók antológiája annyira elnyerte a tetszésemet, hogy nagyon mehetnékem van. Petri a leghelyesebb, aki barátkozik az olvasószemüveggel és nem érti, hogyan lehet olyan gyorsan "piszkosra nézni a lencséket". Szinte mindenki ír, aki fontos, számít vagy érdekel. Legkedvesebb mégis Szív, akinek a novellája teljesen A diadalív árnyékát idézte, mintha Remarque Ravicja átugrott volna egy calvadosra Berlinbe... Ohhwáóóó :)

Psszt

A könyvtár csöndjébe menekültem, ami még mindig nem tiszta csend, de a hegedűszó, na meg Carla Bruni a fülemben egész jól kizár mindent és mindenkit. Az újságíró iskolás sztori majdnem kész, csak némi plusz info, na meg fogyasztható hangulati elemek kellenek hozzá. Még egy kis éjszakai műszak...

Viszont se film, se könyvkritika...

A folyamatos tárgyalások, kötelező körök egészen fárasztóak, hát még a személycserével kapcsolatos majdani teendők.

Meglepően sokan vannak a könyvtárban. Még itt is... 

Bor, jazz...

Havonta egy hétfő majdnem csak és kizárólag a Kommódról szól. Nem meglepő, hiszen speckol, megjelenés - ohh meghozták a nyomdából! -, lapterjesztés - na azzal csak csínyján - és az esti örömködés. Ez az este más volt. Egyrészt furcsán kevesen voltunk, SzépFiú sem volt ott meg más sem... Viszont eljött BölcsTanárnőnk, akivel remek beszélgetést folytattunk, nagyon érdekes volt, élveztem.

A Műhelyes állapot talán változóban van, meglátjuk, ki mennyire gondolja komolyan... Mondjuk azért kíváncsi vagyok, hogy...

Vészesen fogy az idő, tornyosulnak a teendők, nade muszáj színházba mennem, méghozzá a héten. Muszáj... Annyira hiányzik...

Nem kezdődik...

Vasárnap és vasárnap.

A sokfogásos ebéddel csak az a baj, hogy utána mozdulni sem tudok és akkor a jajmileszvelem részével nem is foglalkoztunk. Húsleves, rántott hal-sültkrumpli-tartár, vörösboros marhaprökölt, gyroshusi, aranygaluska. Nyilván nem ettem mindenből... Halpárti vagyok, a borfogyasztás ezen formája holnapra marad, a gyrost pedig nem szeretem... Még így is óriási leszek, ha így folytatjuk... És még ők mondják, hogy...

Vasárnap és vasárnap.

A másik része kevésbé tetszik,sőt... elég már a folytonos harcból és elégedetlenségből... 

Petite mindig színt hoz a vasárnapi ebédekhez. Jöhetne többet... Furcsán nézett, amikor... De nagyon tetszett, ahogy Apa helyeselt, miközben kifejtettem, hogy vagyunk olyan viszonyban, hogy... 

Az, hogy ma többnyire semmittettem kicsit frusztrál, méghozzá a sok-sok tennivaló miatt, de nem aggódom, nyomás alatt mindig attraktívan termékeny vagyok :)

Nem ilyen voltál, mindig...

Folyton piszkálnak. A baj csak az, hogy igazuk van, így azért még nehezebb... Pedig Ő azt mondta, hogy nem látszik rajtam, ami azért némiképp jóérzéssel tölt el, bár én is tudom, itt az idő!

Újra és újra elbizonytalanodom.

De egy valamit tudok. Fetisizmusom következő áldozatát már ismerem. Gyönyörű :) Talán a Mikulás elhozza nekem vagy ahogy türelmetlen magamat ismerem, én.

Az ügyeletes házitündér -egyébként még mindig KirályLány - szerepkörben eláztattam a fél fürdő- és előszobát. A zuhany épp nem Bodóka testét érte, hanem Apát és a falat, mert nem hitt nekem... Mókáztunk.

A sok munkából nem lett kevés, sok maradt.

Nem kár...

Beadandó készítés helyett LegLánnyal chateltem és rátaláltam az új kedvencemre.

Séta, kávé-süti, némi keserű múltidézés, majd a világ legjobb ötlete - a gyönyörű napsütésben kiültünk a Nemzeti Múzeum lépcsőjére. Elképesztően hangulatos volt. Beszélgetés mindenről. Gossip Girl-érzés, utazás, gyerekkérdés, na meg a karrier... Színházba megyünk és moziba, sőt akárhova... Picit elgondolkodtam. Talán Ő is. Egészen rossz mostmár, hogy pont Neki nincs neve... Többnejűség... Nem. Nem, de... Séta, na és sosem - vagy nem nagyon - hittem volna, hogy mi ketten...

Sajnálom, hogy a SzobrászFiú kiesett... A Narancs még mindig... Amikor ma találkoztam Mr.Életmóddal, majdnem megdicsértem a tegnapért, de aztán mégsem. MorciÚr különösen kedves.

Szerintem marron az igazi. 

Az új táska/tárcacsodámba fényképnek is van helye. Lehet, hogy nem SzívSzerelmemet vagy Bodót kellene beletennem... Ki mást? 

A hétvége munkával telik. Mennyi van...

tévésmaci

Nem is igazán értem. Mármint nyilván a koprodukció válasz lehet a miértekre, de egy ilyen friss filmet leadni a tvben úgy, hogy még bőven játsszák a mozikban... Még az is lehet, hogy elmentem volna, nade ha már így alakult, ágyból néztem a Kolorado Kidet. Egy igazi Narancsos film. Egészen vicces, hogy többen is részesei a filmnek, nyilván nem meglepő :) Egy tisztességes 56-os film. Mr.Életmód remekül fogalmazott, talán annyival egészíteném ki, hogy remek színészekkel. A Katona fél társulata így vagy úgy felsorakozik és azért még annyit mondanék, hogy a Szabadság, szerelemmel véletlenül sem hasonlítanám össze.

A címadás kiváló: vad messzi táj, ez...(BudapestBár-Kiss Tibi-régi idők) Nagy Zsoltra borzasztóan kíváncsi vagyok, milyen színházban. Vígbe hív...

A Szélesvászon egy nagy rakás... Pedig...

Két filmjelenet van - inkább három -, amit szeretnék abszolválni:)

Klimpírné

Ohh:) Kell egy zongora! ;) Na meg egy...

Milyen fura... amikor úgy volt, hogy... Vettem egy szuperszexi piros kiegészítőt, ami még sosem volt rajtam... (szerintem elsiettem, ez lehet az oka... pedig ha valaha látta volna...:)

A NarancsNap nyomdai herce-hurcával és LegLánnyal egészült ki. Míg előbbitől majdmeghaltam, addig Ő nagyon hiányzott már. Olyan jó, mikor az értekezleten tényleg számít, hogy ott vagyunk, kedves és kíváncsi ránk. Elképesztően intelligens (lehet). Hm.

FanFiú pont akkor hív, amikor rá gondolok. Milyen rég...

Azért volt egy hír, ami ma rendesen sokkolt, bár jól titkoltam, máshonnan közelítettük meg a tényt... A végén még elveszi.

F(Ny)omaték

A tegnapi nap a vártnál sokkal jobban sikerült, kevésbé volt fájdalmas a tömbösített speckol... A leggyakrabban használt szavak - meglepő módon - a fogyatékos és a megváltozott munkaképességű voltak. Megszámlálhatatlanoknak bizonyultak. A kezdeti strigulázás abbamaradt.

A Láthatatlan kiállítás félelmetes volt először, de abszolút hozzá lehetett szokni, kár lett volna kihagyni. Kétség kívül nagy segítséget jelentett Napocska és KoboldFiú (hamar nevet kapott, mert...) jelenléte, a kézfogás és a kedves helloénvagyok érintések. A Panda Hotel kevésbé nyerte el tetszésemet, óriási katyvasz alakult ki a fejemben, nem tudom megítélni a vállalkozást, bár tény, hogy a karitatív jellegük - és itt nem a foglalkoztatásra gondolok - példaértékű.

Tartottam attól, hogy nehéz lesz kezelni ezeket a fogyatékkal élő embereket, hogy megrázóbb lesz lelkileg. De annyira derűsen "látják" a világot, hogy egy pillanatig sem sajnáltam őket - nyilván nem úgy... -, nem éreztem rosszul magam. A hazaút pedig csak egy utolsó megerősítés volt.

Mondjuk a gyerekszüléstől egy időre elment a kedvem... - gondoltam Rád Mormi! És tuti, hogy soha nem fogok babakönyveket olvasni vagy hogyan neveld a gyereked kézikönyvet venni...

Bodó kutya a hátán alszik. Szerintem embernek hiszi magát:) A franciaágyon piheg...

Létkérdés

Ha van bármi, amit megbántam - azon kívül, hogy a szépséges Dagobert bácsis iskolatáskámat kitettük lomtalanításkor és elvitték...:( -, az az, hogy abbahagytam a zenélést. Zenetagozat, sokévi szolfézsóra és egy év csellózás után befejeztem. A gimnáziumban túl elfoglalt voltam, hogy igazán jó legyek... Na meg lássuk be: a csellóhoz nem voltam elég bölcs, zongoránk meg akkor se volt - most sincs és ez nagyon fáj, de lesz, egyszer lesz saját zongorám, amin játszani is fogok, nem csak dísznek -, a furulyát nevetségesnek tartottam, mert az vagy ugródeszka a fuvolához vagy időpocsékolás, és a hegedű nem jutott eszembe. Én hülye... Pedig hallás után tudtam kottázni. Kár... Szóval a legnagyobb álmaim közé tartozik, hogy zongorázzak és hegedüljek. Szépen.

Amikor moziban láttam a film előzetesét az első fél perc után hangosan azt mondtam, ezt látnom kell. Itthon nem játszották és nem is tudom megjelent-e dvd-n, nade az internet csodájának és memóriámnak köszönhetően láttam A szólistát. Igaz történet, valós - még élő - szereplőkkel. Ha férfi újságíró lennék kicsit olyan akarnék lenni, mint Robert Downey Jr. Olyan House-os hatása van... Ha pedig érdekes hajléktalan ismerősre vágynék - nemkizárt - , biztos, hogy olyan sokrétű fazont keresnék, mint Jamie Foxx. Elképesztő - már a Rayben is ohhwáóóó -, ahogy szakadt gönceiből egyszer csak jelmezben jelenik meg és Beethovent isteníti. Amikor nem ül be az autóba, mert nem hagyja ott a kocsiját (bevásárlókocsi) és több háztömbnyit futnak húzva-tolva a fémszekeret, csakhogy odaérjenek a koncertpróbára... Sokszor össze-vissza, borzasztó gyorsan beszél. Utálja a koszt, dekorálja a hangszereit. Hihetetlen. Hosszú sorokon keresztül írhátnám a film egyedi jellegzetességeit, de nem teszem, mert tényleg! látni kell. (Mostanában úgyis kisregényt írok.) Újságíróknak kötelező, mert ahogy BölcsTanárnőm mondaná, fontos a távolság. Mennyire igaz... Csak így tudjuk helyén kezelni a dolgokat, különben sokmindenki sérülhet... A rendezőtől az Atonement-Vágy és vezeklés (jó cím) és a Büszkeség és balítélet is tetszett, nade ez... 

Közeljövő=Paganini, Nyugalom, opera

BB

Lizzy vagyok. Szinte teljesen biztos:)

Sosem értettem, hogyan lehet valakinek ekkora egoja. Szerintem a második legrosszabb beszélgetés volt. Amikor azt érzem, hogy ez az ember tökhülye és olyan nagyra van magától, hogy még csak eszébe sem jut, hogy vele van a baj... Vicces, mikor Robival találkozik a tekintetünk és mindketten ugyanazt gondoljuk...:) Úgy szeretem, mikor ironikus és a kisButák észre sem veszik...  Melléfogott ezzel a meghívással, de ennyi belefér. Évi egy bal... Ugyanaz az eset, mint a gyakornokság. Miért szégyelli valaki, amit csinál, ha azt csinálja. Musicalben játszani nem gáz, mert vannak igazán jók is, nade a saját műfaját szidni... Arról meg ne is beszéljünk, hogy a zeneszerzésről úgy beszél, mint második Mozart, miközben számítógépes programból választ ki hangokat=komponál és kottát is csak nehézkesen olvas... A legviccesebb mégis az, mikor visszakérdez, nem tudva, hogy évekig zongorázott és operákat rendez... Új műfajt akar teremteni, ami zenés, énekelnek a darabban, de nem musical, hanem opera, de nem olyan unalmas, mint a maiak..., ez ám az újdonság! Kíváncsi vagyok mennyit jár operába, hány kortárs rendezést látott... unalmas... Tátám, Szemenyey János. Azon gondolkodtam, hogy a legnagyobb hibája mégiscsak az, hogy nem vonz, mint művész... csak miatta nem néznék meg semmit... Azért, ha a Vígben járok, megnézem az Othellot, rá is figyelek majd, hátha...

A filmhabzsolás mellett megint ügyeletes könyvfaló vagyok. Az idegen testünk mellé Jane Austen szállt le a polcról. 

ElkeseredettDe

Sosem kérném meg a kezét. Soha.

Szeretnék nem tervezni és tervezni. Játszva élni. Úgy zrikálni, hogy a legigazibb legyen.

Bárhol, bármit. Mert úgyse számítana semmi.

Szeretem, mikor ősszel csörögnek a levelek a lábunk alatt és szeretem hallgatni, ahogy Bodóka surran a lombban. Szeretem, hogy hideg van, de jól felöltözve - már a fülem se fázik - sétálunk, süt a nap és csak úgy megyünk. Jó lenne, ha nem egyedül mennék, bár kétségkívül:) Bodó a legjobb társaság és neki már tuti, hogy KirályLány vagyok - imádja a milánóimat. Legalább Ő értékel. Kevéske vigasz, dehát Szerelmem.

Nem egészséges fél 1-kor ilyesmin keseregni, de... Olyan jó lenne azt mondani, hogy menjünk el... /ahhoz lenne kedvem, hogy... és elmennénk, azt csinálnánk vagy meglepne, elvinne...

Elmegyek és megnézem a kiállításokat. Az összeset, mert nem én vagyok az a lány, aki itthon ül, sír és vár a... Pont nem. Nincs, de majd lesz. Vagy... Az összeset. Ha kell egyedül...

Françoise

Egész jól alakult a semittevős nap. Bár az alvás, kicsit nagyobb szerepet kapott, mint terveztem, de nem baj... Arra ébredtem a délelőtt során, hogy Bodó kutya vonyít. Az átlagosnál kicsit hangosabb sokkhatás azért is bizonyult durva ébresztőnek, mert közelebb volt KisDrágám, mint máskor, ugyanis a lábamon feküdt. Rosszat álmodott, de elmúlt és aludtunk tovább.

Óriási sétát tettünk délután a napsütéses fagyban. Majdnem lefagyott a fülem! Holnaptól sapkát hordok. Jó kis út volt ez a TV székháznál, még címlapfotónak valót is csinált Noni.

Az utóbbi idők egyik legjobb híre! November 27-én Bécsbe megyek:) Már adventi hangulat lesz, de még talán nem lesz akkora tömeg; még Frida Kahlo kiállítás lesz; remélhetőleg operatúra vár és a szokásos császárvárosi finomságok. Ohh már csak nemtudom, hány nap...

Amikor Závada regényt olvasok, mindig nosztalgikus időutazásban van részem. Olyan részletesen ismertet teret, időt, na és a szereplőit, hogy nehéz nem rá koncentrálni, nem őt akarni.

Vous avez depasser votre declination. Mondja Bor, mámor, Provence.

Je t'embrasse!:)

NarancsSzerda

Semmi sem úgy alakul... El nem megyek, de picit kivonom magam a forgalomból. Holnap szinte ki sem kelek az ágyból, ez a program. Megírom a feladatot, mert az nem sok, de azon kívül olvasok és filmeket nézek és zenét hallgatok és alszom.

A mai majdnem utazáson kívül a Narancs igazi élmény volt. A kulturális rovatvezető lapértékelése során dicséretet kaptunk, tetszett a cikkünk. MorciÚr megdicsérte a (csodaszép) kockás kabátkámat:) A szokásos jókedélyű közeget egy időszakos újonc, jajkérleknebánts gyakornoklány egészítette ki, kicsit sem irigylem...

Közös ebéd Nonival, majd nagy séta Bodókutyával. Úgy örült a kis drága. Már elköszöntem tőle, megölelgettem, hogy akkor majd hétvégén jövök és jó legyen... és nézzenek csak, milyen hamar érkeztem. Nem győzött félköröket futni (spanibetegség:)) a KisMajom. 

Konferenciakirándulás

Óriási csalódást okozott ez az Eat, pray, love. Annyira nem olyan. Zavaróan hosszú, mert szinte semmi nem történik a filmben. Az olaszországi rész szuperjó, tényleg Rómába vágyom és olaszul akarok tanulni, nameg pizzát és gelatot enni. A többi csak árnyéka. Javier Bardem furcsán nemszép, Julia pedig csak szenved és szenved, aztán szerelmes lesz - dejó neki! - és boldogan él, de nincs befejezés. Két és fél órán keresztül szép helyeken járunk, de szinte végig nyüglődik szegény. Pont az ellenkezője érdekelne, mert ezt a részét mindenki ismeri... Nagykár!

Szeretek konferenciákra járni. Jó társaságban meg főleg. Nagyon szimpatikus, ahogy InfóNőci él és dolgozik. Érdekes előadásokat hallottunk, bár sok új információhoz talán nem most jutottunk. Mégis jó volt, mert sok újságírót vagy a szakma más szegleteiből érkező embert láthattunk - a tegnapi hölgyeménnyel is találkoztunk. Jól éreztem magam!

Kis drágaságomat csak november végétől tudom teljes valójában használni. Nagyon fáj.

Elmegyek picit. A blog - és én is - addig szünetel. Pihen.

Énse

A hétvégi alszom-dolgozom-alszom után ma azzal indult a reggel, hogy elmentünk a NFM-be, találkoztunk a nővel, aki a politikailag független lapnak volt a lapigazgatója és hogy, hogy nem, ő ott a kommunikációs igazgató. Kicsit meglepő, de túltettük magunkat az első jéezhogylehet érzésen. A miniszter nagyon kedves volt, érdekes volt belülről látni ezt az egészet és hallani arról, hogy működik ez az egész miniszteresdi.

A diákújságosdiból pont most lett elegem. Innnetől kezdve nekem sem ez az első... Ha kész lesz, kész lesz, ha nem, akkor nem. Csakhogy véletlenül se bőgjek mérgemben, moziba megyek és megnézem a rég várt filmet. Jah és szerdától vasárnapig eltűnök. Tényleg.

Nemjóéjt

Miért van az, hogy ahelyett, hogy a hosszú édes álmom arról szólna, amiről szeretném, rövid is és ráadásul a Kommóddal foglalkozik. Hány oldalasak leszünk, osztható-e 4-gyel, beérkezik-e még az a 3 cikk, amit ígértek, ha nem, akkor mi lesz, hol vannak a képek, mi lesz a címlap... Miért van az, hogy ezzel a szarral csak én foglalkozom ennyit és másoknak nem okoz álmatlan éjszakát...

 

Élvezkedik

Szerintem Franciaországban élt. Így kezdődött a reggel. Helyes, okos vendégtanár, aki sok szempontból lekötötte a figyelmemet. Majd NépszabiÚr, aki azt mondta, hogy úgy gondolkodom, mint az ő szerkesztői. Egy RendőrBácsi, aki olyan ügyekkel foglalkozik, amivel már senki. Nagyon hasonlít Marcipán gazdájára, na és igazi rendőr, aki szereti is, amit csinál, és úgy mesél, mint...

Morci voltam, mert nem tudom kezelni a helyzetet. És ezt útálom. Az egész délután ilyen volt, nem lehetett hozzám szólni, mert mindenért haraptam.

Életem legjobb ebédjét ettem ma a menzán. Csőben sült sajtos-brokkolis csirkemell. Wáó:) Megérte bemenni!

Az este is csodás kulináris ajándékkal örvendeztetett meg. A feketeolivás ciabatta  vagy sajátos elnevezésem szerint - jelentése miatt -, az olasz papucskenyér (lehet, hogy mások is így hívják...) isteni volt. A hal, mint étel a legfinomabb dolog a világon, na és ezzel a pékizével, baconnel és zöldségekkel fenséges.

Tudatalatt készülök a várva-várt mozira.

Holnap nekilátok a tervnek. Stop. Mindent elterveztem. Stop. HűDeJóLesz. Stop.

Szeretném, ha...

Korai tanulás, délelőtti óra és egy jóleső meghívás. Nagyon kíváncsi vagyok, ki mindenkivel fogunk ott találkozni. Nevetséges túlélése a németórának - felesleges aggódás.

A szép napsütéses idő vicces változatába csöppentem hazaérve. Mintha nem is ugyanott laknék. A buszról leszállva szikrázó napfény, szél és óriási esőcseppek fogadtak. Hülyegyerek módjára forgolódtam a buszmegállóban:) És a szivárvány? Nem. Sajnos nem találkoztunk.

A rántottgomba a kukában végezte. Nem miattam. Ne is kérdezd!

Egy dacos, ellenállhatatlan fiatal lány. Egy boldog szomorú történet. Ohh... Szeretnék tóban/tengerben/óceánban vagy akár egy akváriumban halacskák között pancsolva játszani a Fiúmmal; sárdobálás közepette koszosan kacagni. Szeretnék teknősbéka-tojásokat őrizni a homokos parton az éhes mosómaci elől, miközben a Fiúm Tolsztojt idéz. Szeretnék együtt énekelve messze (el) kocsikázni és szurkolni a meccsen, ahol Ő játszik. Szeretnék megosztani. Mindent. Adni és kapni. Na, és szeretném, ha hasonló vehemenciával hallgattatna el ez a Fiú, ha már nem bírja, hogy benemállaszám:) 

ÉrtekezletNap

Háthajó! A holnapi Narancsban mindenki elolvashatja, milyen nehézségekkel jár egy hajóvásárlási projekt. És bár az ugrálás és a pofátlan boldogság elmaradt - MorciÚr úgy ránk ripakodott, kétszer... -, azért nagyon örültünk. Mr.Életmód nagyon kedveset mondott, nemvoltbaj:)

Az örömködés és némi étel-ital után - olyan nagyon éhes voltam -,  Kommódunk lapértekezlete következett, ami kicsit hosszúra, de igazán kellemesre sikeredett. Sokan voltunk, meglepően produktívak voltak, hoztak ötleteket. Nagyonjó érzés. Igyekszem legközelebb nem feltűnően kitüntetni figyelmemmel azt a Fiút, nade olyan nehéz ez, mikor szépkedvesen néz és mosolyog, na és... Elég. Nem csöpögök:)

Ha a holnapi német zh-t túlélem és nem kapok 1-est - nagyon rosszul esne -, már minden szuper lesz.

Mondjuk kisebb fejtörést okoz, hogy mikor tudok elmenni a kedves vidékre... Megoldjuk. 

 Nemhiába... Nagyonszép:)

Nempont

Nem került fel a pont az i-re. (nem is tudom, mire számítottam...) Sőt, a négy betűs szót felváltotta a három betűs.

Vészhelyzet utolsó évad. Ezen nem olyan sokat bőgtem eddig, mint a Grey's Anatomyn, de ma ez is sikerült. Meghalt. Nem is értem... (egyre több mindennel vagyok így... - mi lesz velem?) Ha valaki sír, evidens, hogy megpróbáljuk megvigasztalni. Akárki, akármiért. Megsimogatom, átölelem, vagyis jelzem, hogy itt vagyok, nem lesz semmi baj, minden rendben van... Lehet, hogy velem van a probléma, de ezen akkor sem tudok felülemelkedni.

Egyébként befejeztem.

Interjú a SzobrászFiúval, aki deszka/lécszobrokat készít és Dante a mindene, aki egy 4 éves dobermann, illetve alkotásai középpontja. Üldögélés, némi várakozás, közben eszmecsere a Csajokkal. Olyan furcsán jó hallani a csoporttársamtól, hogy a gyerekem. Nagyon tetszik, csak el is szomorít, mint mostanában minden gyerekkel kapcsolatos téma, mert... Nekem vajon, mikor lesz? Nyilván nem most, nem mintha mostazonnal akarnék, sőt, csakhát... Műhelyes fejtágítás a technikai alkalmazásokról, majd beszéllgetés... Útálom ezt a szót, de... Hagyjuk.

Van akit a szuper barátja vár vacsival, engem az Anyukám:)

Dorka, Te...

Franciásan indult a reggel. Egyszerűen csodás volt. Lehetne mindig ilyen:) Amíg levasaltam a ruhámat, bagettet sütött és kávét főzött. A forró petit pain lekvárral valami isteni, a tejeskávé pedig csak ráadás...

Az álmok sosem hazudnak:) Ezt már Apa is tudja! Hello MyPhone:)

Könyvkritika javítás kezdőlánnyal, majd Bill Mitchell és a Narancsos telefon. Keressük meg a törvényből 1 órán belül... Kétségbe estünk és csak fokozatosan lett egészen világos, ez mekkora jó hír. Úgy várom a szerdát! Ha benne leszünk ugrálni fogunk a Narancs folyosóján:) és a megbeszélés egész ideje alatt pofátlanul boldogok leszünk. Remélem...

Rohanós, órára nem megyünk délután, eszmecsere kedves Tálcával, na és ez a szakdolgozati fórum... Botrányosan nem bírtam magammal. Anya nagyon haragudna rám azért, amit előtte csináltam a Lányok társaságában. Hű, de nagyon!

Útálom, ha hülyének néznek és azonosítanak az átlaggal. Útálom!

Fel kell készülnöm a holnapi interjúra és tanulni a német zh-ra, mert csúnya lenne megbukni... Nagyon csúnya!

LegLány Drága! Látnunk kell az Eat, pray love-ot! Nagyon vágyom rá! Hiányzik a Színház! Nagyon! 

Az őszi szünet azzal fog telni, hogy élvezkedem. Elmegyek a kedves vidékre feltöltődni, majd hazajövök falni az életemet. Sétálok Bodóval, olvasok takaró és tea/kávé társaságában, filmet nézek, találkozom a barátaimmal, Színházba megyek, na és elkészítem a Műhelyes témám, nekikezdek rendesen a szakdolgozatomnak, buzgón igyekszem a Narancsban. Remélem kultúrkodunk Napocskáékkal és egy igazi táncos este is rámférne már. Aludni is fogok, nemkeveset. Ez a terv. A megvalósítás egyenlő a létfenntartással:)

Kicsit megszakadt a szívem, mert nem hívott fel. Mondanám, hogy úgy kell neki, én aztán nem fogom, de ez most nem igaz. Nagyon vágyom rá, hogy együtt töltsük a szabadidőnket.

Mostanában kisregényt írok. Nemsajnálom:)

Ágynak estem

Az alvás az egyik legjobb dolog a világon. Van még egy pár ilyen, nade ez... Amikor úgy ébredsz, hogy kipihent és tettre kész vagy, bár azért a finom, puha ágy még visszahúz picit... A franciaágyon keresztben alszom, a sajátomban pedig minden lehetséges helyet kihasználva. Soha - vagy csak egészen kivételes alkalmakkor került eddig - Bobó a földre. Bodóval osztom meg időnként a fekhelyem, mikor odakuporodik - vagy csak simán ráfekszik - a lábamra. Általában egyedül alszom - persze kivételek azért akadnak... Amikor ma odabújtam, borzasztóan rossz érzés volt felismerni, milyen jó ez így - mennyire hiányzik, vágyom rá, na és milyen egy kis szeretethiányos ... vagyok. És milyen jól titkolom... vagy mégse?

Semmi értelmeset nem csináltam ma. Ez részben a sok alvás hibája, részben pedig Petite foglalt le, olyan ritkán jön el hozzánk...

Lassan kezdek hozzászokni, hogy leendő interjúalanyaim sorra jelölnek be az Arcoldalon. Nagyon várom a hajókürtöt, na meg a holnapot, vajon felhív-e és milyen lesz, ha látom... 

Lélektöltés-kezdet

Ahhoz képest, hogy reggel aludni jöttem haza, mindent csináltam, sokminden történt, de pont az alvást nem sikerült beiktatni.

Kommódos főszerkesztés, némi emailhalom orvoslása, Bodókutya és a hiányolt családi örömködés. Ilyenkor hétvégén mindig jut időnk egymásra. Óriási "terülj-terülj asztálkám" reggeli, eszmecsere a szokásos vita formával színesítve. Apával azért nem olyan jó ez, mert - sajnos:) - általában igaza van. És pont ezért jó, mert helyére teszi a (már) nemkicsi lányát:)

Greys Anatomy közben még mindig nem szabad enni. Semmit. Tényleg semmit. Talán ez az a sorozat - az összes általam eddig nézett közül -, ami érzelmileg a legtöbbet nyújtja a nézőnek, nekem. Lélektöltő.

Mindent okosan kitaláltam. Tudom, mit kell tennem:)

Így lesz: Csukd be a szemed! Tedd meg az első lépést! És reméld, jól teszed!

Pesti Ibiza

Szerintem a telefon az egyik legveszélyesebb dolog, legalábbis az én(!) kezemben. Az írott szó félreérthetősége és kétértelműség faktora olyan magas - főleg nem a legnyugodtabb lelki állapotban -, hogy jobb nem is firtatni. Sokszor éreztem azt, hogy egy kedvesnek szánt üzenetet nem megfelelően értelmeztem és kissé gonoszan vagy indulatosan reagáltam rá... Hát barátom... Nagyon szívmelengető bókot kaptam tegnap, ami miatt rendesen újra és újra fülig ért a szám., habár...

A Star Wars vs. Ibiza  - már tudom is, hogy miért - buli igazán kellemesre sikeredett. Amidala, Leia, Han Solo - van akiből több is - meg a többiek, vicces kellékek, na meg az eszement:) fanatikusok kvízjátéka.

Eddig sem értettem, Apa miért rajong az animációs verzióért, miért kell hétről hétre gyerekként nézni - nyilván ez a bája! Az én kedvenceimet meg általában Ő nem kultiválja...

A buli legcsodásabb, legszebb pillanata a kicsinyített hőlégballon útrabocsátása volt. Viccesen rohantunk emeletről emeletre, csak még egy picit láthassuk, merre száll. Kívánj, amíg látsz! Milyen szép...

Elfoglalt rémek

Egy indulás előti gyors szösszenet.

A korán kezdődő, szaladgálós, sokat tevős nap után még mindig nincs megállás, nem is lesz...

Az iskolai órák-előadások, Kommód versenyeztetés, na meg hajócikk fésülés - szuper cím, szerzőpáros név és a vicces fordulatokban gazdag tartalom - után gyors megérkezés, étel-ital, némi egyhelyben Apa-Anya és indulj újra.

Fáj a szemem, picit nemszép nekem, de más nem látja. Remélem elmúlik.

Most pedig, hogy összekészítettem a Star Warsos kellékeimet indulok a Lányokhoz (Napocska, FestőnevűLány, GöndörhajúLány), már várják az érkezőket, ne várjanak olyan sokat...:)

Éjjeli műszak

Tea, na és az elengedhetetlen, kedvenc étel státuszt kapó pereccsoda. Lehet péktermék vagy ropi, ami olyan alakú. Kicsi vagy nagy. Sokat segítettek.

Hajósztori egyenként kész. Holnap megfésüljük, kitaláljuk a nevét és...

Most megyek, Bobó és az ágy, már nagyon vár... 

Megint Te

Iskola, némi munka, ismerkedés egy új tollal:), aztán irány A találka. Kávé, mesedélután - kivel mi történt. Újságolvasás - kapott egyet-kettőt, na Ő az, aki örül neki. 

Bár azt mondtam, hogy neki nem mondom el, de a hosszas beszélgetés során mégiscsak megtudta. És milyen jóó, érdekes volt hallani, mit gondol, mennyire más, mint Ő. Tetszett, hogy az a bizonyos bejegyzés csak méginkább motiválná...:) Egy nagyon fontos dolgot mondott, amit már más is - na meg én is tudom ám. Döntsem el, mit akarok, úgy azért sokkal könnyebb:)

Jövő héten folytatjuk...

Kicsit félek. Szeretné olvasni a blogom. 

Hogy vagy?

A nem bírok felkelni, alszok még egy picit kezdés és a semmit - vagy legalábbis nem sokat - tevés után a Narancs a legjobb hely a világon. Sejtettem, de... A 12 ezer karakteres, szerzőpáros cikkünk a jövő heti számba kell! Igen kell, mert FőszerkesztőÚr azt mondta. Na és a gesztusa is nagyon tetszett ma. Tényleg jó ott nekünk.

Egy csomó lelkes fiú-lány jelentkezik, hogy szeretne kis csapatunk, a Kommód szerkesztőségének tagja lenni. Annyian leszünk, hogy csak na! :) Lehet, hogy valamit jól csinálunk...

Úgy vágytam erre a mai találkozóra... Amikor hétfőn becsuktam magam mögött a kaput és elindultam azon fáradozva, hogy a lányok ne ijedjenek meg nagyon - na meg abbahagyjam végre... - az volt a legelső gondolatom, hogy fel kell hívnom LegLányt. Persze egy gondolattal később, tudtam, hogy nem teszem... Nagyon jó volt tőle is hallani, mit gondol. Egészen mást mond, mert másfél éve durván hasonló helyzetben volt és azt mondja, rosszul döntött. Persze, ma minden csodás, boldog, de kihagyta volna a több hónapos szenvedést... ha lehet.

Egyáltalán nem tudom, mit akarok. De sajnos már azt se, hogy mit nem.

Nehéz így nekem... Magammal.

(Nyilván másnak se könnyű... Velem.)

Te jó...

Lassan 24 óra elteltével azt érzem, hogy semmit sem így kellett volna...

Először is nem ünnepeltük a szép újságunkat, hanem... Másodszor hiába mondtam bárkinek bármit, semmi sem változott - és hogy kellően pesszimista legyek, nyilván nem is fog. Úgy érzem, hogy túl őszintén, de össze-vissza beszéltem, aminek nemjó vége lett.

A borfogyasztásra figyelni kell, főleg, ha olyan ember is van a társaságban... Illetve a Napocskától kapott bűnös ajándékkal is csínyján kell bánni, mert lehet, hogy szép a kezemben, de még mindig ellene vagyok... csakhát... És szerintem hazugság, mert nem stresszoldó, sőt!

Egyre több új tagja van/lesz a Kommódnak. Akad közöttük igazán ígéretes is, nem is egy - és nem is egy szempontból:)

Olyan jóérzés, hogy azok az emberek, akik fontosak, de nincsenek itt és olvasnak újra és újra keresnek, mi baj van... mi történt... Talán az önző grafománkodáson kívül ez is lehet cél... Tudjunk egymásról.

Még csak annyi, hogy feldobtam az érmét... és fej...

Bújj el!

Egész napos rohanás és múló - vagy nem - rosszkedv után újra meg kell érkezni. Megtörtént, nem egészen úgy, ahogy gondoltam... Dehát tudjuk, hogy semmi sem stimmel... Soha!

Újságunk nemcsak csodaszép, de elárasztotta az iskola egészét is. A negatív, hozzá nem értő visszhangokkal pedig nem foglalkozunk. Nem szabad!

Olyasmit csináltam, amit nem kellett volna. Soha többet nem szabad! Nem szabad sírni! Muszáj tartani magam az elveimhez - egyik fiú sem érdemli meg, hogy miatta potyogjanak a könnyeim, előttük meg főleg nem bőgünk... Ez az érzelmi kiszolgáltatottság borzasztó nagy esztelenség volt... Nincs sírás!

Kicsit - igazából nem kicsit - érzem magam szarul. De erős vagyok! Úgysem változik/változhat semmi...

Az idő és a távolság - amiben egyébként nem hiszek - majd megoldja... Remélem... Addig is megpróbálok észrevétlenül - vagy láthatatlanul - létezni picit...

Az éjszaka Napocskához bújva nyugodtam meg. Szükségem van LegLány okos gondolataira. És csütörtökön nem mondom el a Fiúnak, hogy mekkora ... voltam. Neki nem kell tudnia.

Téged is mindig bántanak. De megvédelek. Ne félj! 

Lekötöm magam, úgy mint máskor. Dolgozunk. Hajósztori, szerzőpáros, na és az áttörés...:)

CsirkeSzörny

Sajnos ma definiáltam egy borzasztó nagy problémát, ami a jövőre nézve igen csak aggasztó. Lehet, hogy éhen fogok halni... (vagy vegetáriánus leszek - amit erősen kétlek.) 

Amikor rendes konyhatündér módjára elkezdtem kibontani a csirkét... Na, akkor és ott kellett volna látni a kétségbeesett arcom:) Merthogy a zacskóból még csak kikászálódott ez az állat, anélkül, hogy hozzáértem volna, deháát meg is kell mosni... Rémálom. Horror. Apa olyan jóízűen kiröhögött - ahelyett, hogy átvette volna...:) Szóval leleményes én zacskót húzott a kezére, de nyilván nem mehet ez így mindig. Tényleg egészen rosszul voltam... Pedig nem vagyok én egy ilyen finnyás picsa, mint amilyennek a fenti sorok alapján tűnhetek. Bármit megfogok...:) Csak csirkét ne! Olyan egy... jaj!

Szóval vagy olyan férjem lesz, aki a konyhában is ügyeskedik vagy treníroznom kell magam - hiszen csak nem fosztanám meg a családom a csirke - még kimondani is szörnyű - ízétől - vagy nem eszünk ebből a szárnyasból, csak nem otthon.

Hozzátenném, hogy igen finom sültcsirke lett abból a szörnyből. Mind elfogyott.