Egész jól alakult a semittevős nap. Bár az alvás, kicsit nagyobb szerepet kapott, mint terveztem, de nem baj... Arra ébredtem a délelőtt során, hogy Bodó kutya vonyít. Az átlagosnál kicsit hangosabb sokkhatás azért is bizonyult durva ébresztőnek, mert közelebb volt KisDrágám, mint máskor, ugyanis a lábamon feküdt. Rosszat álmodott, de elmúlt és aludtunk tovább.
Óriási sétát tettünk délután a napsütéses fagyban. Majdnem lefagyott a fülem! Holnaptól sapkát hordok. Jó kis út volt ez a TV székháznál, még címlapfotónak valót is csinált Noni.
Az utóbbi idők egyik legjobb híre! November 27-én Bécsbe megyek:) Már adventi hangulat lesz, de még talán nem lesz akkora tömeg; még Frida Kahlo kiállítás lesz; remélhetőleg operatúra vár és a szokásos császárvárosi finomságok. Ohh már csak nemtudom, hány nap...
Amikor Závada regényt olvasok, mindig nosztalgikus időutazásban van részem. Olyan részletesen ismertet teret, időt, na és a szereplőit, hogy nehéz nem rá koncentrálni, nem őt akarni.
Vous avez depasser votre declination. Mondja Bor, mámor, Provence.
Je t'embrasse!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése