Kár, hogy nem mondott semmit. Kár, hogy ezért vártuk Kínából.
Mr. Darcy remek, tényleg ohhwáó színész. Őt kell nézni és semmi mást, mert csak róla szól a The King's Speech. Egészen unalmasra sikeredett film, amit két remek színész - Geoffrey Rushról se feledkezzünk meg - is feledtet. Szerintem Darcy - Natalie Portmannel együtt - Oscart kap, így lesz.
Én vagyok az oka. Amikor ma az új evőeszközkészletet - amit sose fogunk használni... ne kérdezzétek miért, hosszú... - pakoltam a szekrény tetején, morgás közben kicsúszott a számon, hogy bárcsak földrengés lenne és lehullana mind. A földrengés megvolt, a kanalak+kések+villák... a helyükön. A rezgésből persze nem éreztem semmit, mert a Nemzeti felé az 1-es villamos amúgy is döcög.
A hét asszonya nem úgy hatott, ahogy vártam. Jó volt, de Csákányitól arra számítottam, hogy mind a hét monológ eredetien brilliáns lesz. A háztartásbeli rajzoló és a BKV-s egyedülálló (félrészeg) anya tetszett a legjobban. Sziporkázó volt, édes-bús és közben hallottam, hogy igen, ez egy Parti Nagy. A legnagyobb ötlet a jelenetek közötti készülődés áthidalása volt, gyakorlatilag magával beszélt az "öltözőjében" - mi meg hallgattuk a sötétben:) (hihetetlen mennyire nem tudták ezt kezelni a nézők) -, kedves, humoros kiszólásai voltak. Nincsenek fenntartásaim a monodrámákkal, de ebből nagyon hiányzott a mini-minimális történet.
Bodóka bejött az éjszaka közepén, körülnézett, adott egy puszit és visszament aludni.
Az a mondat, hogy "Elzárták az internetet." egyszerűen nem létezhet. Mi az, hogy elzárták? Úgy mint a vízcsapot a fürdőszobában? Hogy lehet egy országnyi internetet elzárni. Felettébb különös...
Furcsán nehéz olvasni ezt a Zehuzét. Nagyon tömött és mivel napló, pusztán elbeszél (legalábbis eddig), óriásmondatai vannak, hömpölygő, összefolyik minden, miközben nagyon érdekes, amit ír. Kicsit félreteszem pihenni...
Ciklikusan csak deprimált filmeket nézek. A Rabbit Hole is ilyen (a The Kids Are All Right kevésbé). Nem adnék Nicole Kidmannek Oscart érte, Aaron Eckhart sokkal figyelemreméltóbb, nyilván engem az köt le, egy férfi hogyan dolgoz fel egy ilyen tragédiát, és hát a Conversations with Other Women óta mondjuk úgy, elfogult vagyok.
Rémes dolog tükörbe nézni... ez a beteg ábrázat...
Miközben azon vagyok, hogy leküzdjem eme kórságot újra az jutott eszembe, hogy ZáróraLány vajon gondolt-e már arra, hogy kvázi hangoskönyvként adja ki/rakja fel a netre az interjúit, mert a kép nem ad hozzá annyival többet a beszélgetéshez. Hanyatt fekve is ugyanannyira figyelek Szirtes Ágira vagy Kieselbach Tamásra, mint amikor látom őket.
Nagyon mehetnékem van, annak ellenére, hogy alig álltam ma is a lábamon. Nem vagyok hozzászokva ehhez a nem megyek sehova dologhoz. Nagyon hiányzik az állandóság, a részleges napirend. Túl sok már az itthonból, pedig ez egy jó darabig így lesz még. Itthonról dolgozom, írom a szakdogát - érzem, hogy sírás lesz a vége... -, tanulok majd, ha már ott tartunk...
Szerintem szánalmas... Tényleg. Nem érzi?
Alig várom, hogy megnyíljon a CET - rákattantam erre a városiblogra. Csodás lesz. Igazán nem szoktam az időjárás miatt nyavalyogni, de mostmár elég belőle. A szülinapomra tavaszt szeretnék, mert amire igazán vágyom, azt - évek óta - hiába várom.
Jó fajta izgalom volt ez a tegnapi. Versenyfutás az idővel, elkészül-e a kiegészítés a cikkhez? Na és a konferanszié szerep, ami az előzetes félelem ellenére szuper jó volt. Jó hatással van rám, jó vele...
Azt hittem - én naiv -, hogy ezen a télen megúszom a megfázást, hamár ősszel olyan sokáig szenvedtem, de nem.
Az élet nélkülem? Önző dögök vagyunk és ezt Mark Ruffalo tudja csak igazán, pedig milyen kis édes volt... Egy újabb life sucks. Mintha csak a tegnapi kultúrintézmény egyik eszmecseréjét ismételném...
Amikor kicsi lányként Nonival nagyon martuk egymást, egyszer Apa azt mondta: az, hogy az embernek van testvére, a világon a legjobb dolog, mert amikor már senki nem lesz... a testvérünkre még mindig, minden körülmények között számíthatunk. Ez jutott eszembe ma is, miközben a My Sister's Keepert néztük. Így lesz, ebben biztos vagyok. Egy elképesztően jó film. Technikailag, a történet és hát olyan szinten hat az érzelmekre... Végigbőgtem. Csúcs az a könyv, megindítóan szép, amikor a két beteg gyerek szerelmes lesz, ahogy a sokat megélt Fiú ápolja a Lányt. Na és a lényeg, ahogy ez a piciLány túléli, hogy Ő abszolút mellőzött és csak azért született, mert...
Máté Gábor a régi-új szerelmem.
A könyves lista kívánságai közül lemaradt Vágvölgyi B. András: 1989-e és pont Ő az, akitől olyan, de olyan cikket olvastam ma... Már az első bekezdés után nagyon mérges lettem, hogy mindezt miért nem a Narancsba írja - most sem értem -, de utána csak ámultam, hogy ez a pasi így tud írni - ez lehet, sőt valószínűleg az én tudatlanságom, nem csoda. Lehetne naplórészlet, de nem, nem találom a megfelelő szót... - ilyen is ritkán van -, olyan kortárs fricska, értelmiségi katyvasz, ami nekem nagyon bejön.
Megpróbáltam ugyanazt a kérdéssort kitölteni, de mivel nincsenek abszolút kedvenceim - sem író, sem könyv -, így nem volt elég vicces, szóval csináltam saját listát:)
Mindennek ellenére arra kell rájönnöm, hogy sose tudok eleget olvasni...
A tenyeremet nézve arra jutottam, hogy vagy vérzem vagy hülyegyerek módjára még az ágyamban is csoki van. Nem derült ki az igazság.
Picit olyan mintha sziklákat görgetnék. Ilyen ez a gyakornokság. Meg néha olyan, hogy a főszerkesztő-helyettes - akinek még nem találtam új nevet, de a régit már nem használhatom, mert nem illik rá - azt írja, hogy "Kérem, ne tétovázzék, azonnal fogjon hozzá egy erről szóló cikk elkészítéséhez!" :)
Imádom a pici színházakat, ahol nem lehet elég hátul ülni ahhoz, hogy ne legyek elöl. Rövid időn belül másodszor találkozom igen erős szöveggel, ami önmagában is él a színpadon. Az előadás első harmadában a szereplők csak igen nehezen tudtak hozzátenni bármit is ehhez a nagyon komplex, ohhwáó textúrához, szerencsére később sikerült. Kovács Patríciával nemtudom mi volt - szerintem új fogai vannak vagy fogszabályzója vagy nemtudom -, olyan hihetetlenül pösze volt, hogy rossz volt hallgatni. Nem volt olyan erős a felhozatal. Wéber Kata tetszett a legjobban, megközelíthetetlen, okos dög. Gyerekpolitikájáról a Vinnai-darab jutott eszembe, érdekes... Csányi és Nagy Ervin hozták a szokásosat, utóbbi lehet, hogy jobb színész, de időnként futkos a hátamon a hideg annyira visszataszító és arrogáns. Az Asztalizene korrajz, társadalomkritika; igazi tükör, igazi színház - kár, hogy nem rendezték meg.
Színház előtt KedvencKönyvesBoltomban az eladólány megsúgta - vásárlásom tárgya és kérdése kapcsán -, hogy csütörtökönként fél 3 körül ott szokta az ÉS-t olvasni.
Szert tettem életem első Moleskine-ére. Kis piros gyönyörűség, aminek még könyvjelzője is van - azért imádom a Magvetős könyveket, mert azokban is majdnem mindig van -, jah meg boríték szerű titkos rekesze is. Egymásrataláltunk!
"Egy jó csók olyan, mint egy komoly intellektuális beszélgetés." Ez a Térey nagyon tud valamit. :)
Egyik nap a másik után, közben meg sok-sok jegyeznivaló.
Egyik délelőtt majdnem megfulladtam. Majdnem. Csak semmi ijedtség, nem akárhogy. Álmomban egy fiú csókolózás közben meg akart folytani - szerintem ez jelzés! nem kéne... - és a valóságban a takaró úgy nehezedett a torkomra, mintha vákumot képezne. Rémes volt, de felhívott Anya és élek.
Furcsa dolgok történnek, például, hogy sosem tudok eleget aludni és kifejezetten kívánós vagyok. Nem kell félni! :) Nem! Az olivás ciabatta és a tonhal imádják egymást, a málnás túrótortáról meg rólam ne is beszéljünk... Jövő héten elébe megyek a hízókúrának és mostmár tényleg! elmegyek tornázni - zumbázni szeretnék nagyon.
A műhely kezd rendes formát ölteni, pezsgés van és fórumot szervezünk, folyamatosan frissül a blog... Így kell ezt!
Csipetcsapattal fotókiállítás-megnyitón jártunk, ahol sajnos szemtelenül kevés kép volt. Pótoltam a táncos film 3. részét, ami igen gyengére sikeredett, konkrétan a legrosszabbra mind közül, akkor is, ha egy jelenet kipróbálnám kategóriás lett és háát az a világítós, dobálható, ragadós kütyü pont olyan, amilyenre szükségem lenne. Soha többet nem hiszek a trailereknek! A Love and other drugs is nagy csalódás, semmi extra. Egyedül a lány loftja wáó.
A Narancson folyamatosan és mindig, meg újra és újra ámulok :) Befejeztük a doxikat! 23 év-nyi időutazás, igazán jó móka volt.
Mostmeg iszom ezt a csalánizét, ahelyett, hogy valami borfélét kortyolgatnék és nem! ennék éjszaka.
HH hallgatás közben remekül szórakozom, szinte mindig. Érdekes volt Hajós értetlenkedése, bár érteni nem igazán értem. A szellemi Hortobágy - azt hiszem így fogalmazott - szerintem elérkezett, meglátjuk ki úszik és ki sodródik.
Valószínűleg fronthatásról beszélhetünk, ami a rosszindulatot illeti, na meg a kiállhatatlanságot. A FelismerhetőcipősNő is erről ír és az én fejem is ezzel van tele. Tényleg senki sem elég jó? Nem felel meg? Pedig ez így nem is igaz, tudok ellenpéldát, csakhát... Az Anyukám és az Apukám is mindig azt mondja, hogy milyen egy finnyás egy nőszemély - nem ezt a szót szokták használni :) - vagyok. Elég mélyen gondolkodtam, hogy lehetne ezen változtatni, de őszintén nemtudom.
Szépre csináltam az idei asztalinaptáramat is, na így lehet összegezni - minden benne van -, naptárral az igazi. És regisztráltam, mostmár tényleg moly vagyok. Bár még nem látom át egészen a rendszert, a dolog egy ideig elég vicces volt - Noni meg is kérdezte, hogy elment a netem, azért ülök majdnem az ajtóban? -, ültem a könyvespolc előtt és jegyezgettem, hogy mit olvastam eddig, de hamar meguntam szóval nem fejeztem be. Meghagytam holnapra vagy...
A comme il faut sosem foglalkoztatott igazán - ez hazugság -, csak amennyire muszáj, most viszont azt érzem, hogy magasról teszek rá. Merek önző lenni, ezt bizonyítja az is, ahogy viselkedtem... LegLánynak van igaza! Nem kell őket félteni, aggódni meg igazán túlzás lenne.
Munka, munka, munka. Majdnem kész cikk, telefon Kínával, vicceskedés egy fotó erejéig, folytatás hétfőn.
Sajtótüntetés némi munkával - meglepő. Forgáchot ismernem kell(!), csak előtte elolvasom a Zehuzét. Több ezer ember, sajátos hangulat és a sok-sok ismerős arc. Énélmény.
Koncert, helyes csacsogás mindenről, bármiről. Majd tovább.
Óriási kék folt van a lábamon - ami fáj is -, ez a Narancsbuli hozadéka. Irtó jót táncoltunk és hát a folytatás sem volt rossz, hagy ne részletezzem. Érdekes párosítás, amikor egy Fiú - koránál fogva igazából már nem az - a vagány és mohó szavakat egészen rövid időn belül használja velem kapcsolatban. :) ...és hogy tetszett neki a nevem! Újra és újra rá kell jönnöm, hogy imádok ..., kapualjban meg főleg...
Az iTunesom minden bizonnyal utálja Lovasi és a Csík Zenekar Csillag vagy fecskéjét, mert sehogy sem akarja befogadni. De majd én... A családom meg valahogy Kiendével nincs megbékélve. Kiérti ezt? Lehet, hogy a hangerővel vannak problémák...
Bodóka helyes kis dzsida lett, ezentúl talán nem lesz jó fél óra a fürdetési és szárítási ceremónia. Ezért az egyért útálom a telet.
Dolgos nap volt ez a mai, csak még holnap délelőtt hagy sikerüljön, amit szeretnék és kész :)
Tevékeny nap az, amikor nem halok bele az álmosságba és a házimunka - jesszus, itt tartunk... - mellett a MédiaMűhelyes megbeszélés is eredményt hoz. Hát még a háttérinterjú a következő cikkemhez - lazán ment minden, irtó kedves úriembert - tényleg ritka a hozzá hasonló... - volt szerencsém megismerni, aki ráadásul extra jó informátornak is bizonyult. Holnap ügyesen össze is rakom, mim van eddig.
Új és közös munka? Hm... Simán elcsábulnék!
Gerlóczy miatt tuti hülyének néztek ma a metrón, folyamatosan vigyoroghatnékom volt, miközben olvastam, bár próbáltam konszolidáltan virulni, azt hiszem nem sikerült 100%-osan.
Holnapra is van terv a fejemben, így kell ezt csinálni. Előző éjjel kitalálom, mi lesz másnap. :) Mosok, halat eszem(!), jegyet veszek, elhozom a könyvet, megnézem Eschert, cikket/cikkeket írok, és Darcyval Genovába megyek, mert hosszas - véletlenül sem részletezem - szenvedés után, végre! megérkezett.
Narancsnap tegnap és ma. Igazi kulimunka :) (értsd:boritékolás) meg a doxihegyek. Vicces nézegetni a régi címlapokat, gyakorlatilag minden Ő-nél arra jutottunk, hogy "milyen kis fiatal volt", de megfejtettük a haj koncepciót is, felfedeztük Picurt a címlapon és egyéb érdekességek. Kaptunk egy igazi Magyar Narancsot (értsd:stresszlabda), amit Bodóka is nagyon szeretett volna megrágicsálni, de olyan gonosz voltam, hogy nem adtam oda neki. Úgy sajnálnám ha pici darabokra szedné...
Találkoztunk egy kedves, húdeismerős bácsival a liftben, akiről ügyesen kiderítettük, hogy miért is volt ez az érzésem. Ungvári Tamással csacsogtunk, aki 3 emelet erejéig kifejtette véleményét a MaNcs címlapról is:)
Megijedtem. Első helyreigazítás/olvasói levél egy cikkemmel kapcsolatban? Tényleg? "Nem kell aggódni." Rendben! Viszont olyan kis helyesen hívott akinekmégnincsnevedeleszFiú, hogy mehet a FestőBácsis interjú... :)
Koltai Tamás nyílt levele Vidnyánszkyhoz az ÉS-ben gyönyörű. Az intelligencia és a zrikálás művészi párosa.
KiendeFiú koncert meg egy basszusklarinét súgó-búgó hangja, egy háp hangszerrel kiegészítve. Vegyes érzések. Őket hallgatom! Útálom a fáziskéséses sms váltásokat, azt, hogy akár egy egész napot is várnom kell... Hm:) Imádom a "deDorka" hangsúlyú válaszokat. Call me...
Kezdek olaszosodni. Párizs még féltékeny lesz... Pálcika kenyér, füstölt sonka, paradicsom reggelire, az új dili a ciabatta, a régi meg a milánói, ami olivával sem rossz.
Úgy sajnálnám, ha tényleg elköltöznénk. Igazán közel kerültem a Naphegy-térhez és kár lenne ezt a jó kapcsolatot csak úgy megszakítani. Doxi archiválás, suhanós értekezlet, helyes arcok, jókedv, csupa mosoly - ilyen ez a Narancs. Az év első lapja, újdonság, na meg ötletelés... Szeretne egy decemberi Kommódot, mert nem kapott. Háát mi ez kéremszépen? :) Az új évben is folytatódik az olvadozás.
Ohwáó Dorka egy tündér ZáróraLánnyal. Ahogy mesél a papájáról és kíméletlenül őszintén a Nyugalomban játszott karakteréhez hasonló mamájáról, képeket mutogat, gyönyörű a hangja és olyan kifejező, szép arca van... Sokmindent megadnék, hogy lássam Mucsival Amalfi hercegnőt játszani. Látom Őt a Bárkában... Hohó háát milyen jó lesz jövő héten SzívSzerelmemmel egy majdnem kétszemélyes darabban. Ohh! :)
Utolsó vizsga kipipálva. Vége az 5. félévnek is.
Kiadó, Napocska, kávé, ... Kell ennél több? Azért egy kis jó idő nem ártott volna, mert az Andrássy út így a mínuszokban picit hosszabbnak tűnik, mint egyébként. Elmentünk a Szépművészetibe és megnéztük mind a három kiállítást: Lucien Hervét, Klimtet és a bécsi haverjait, na és Boterot. A magyar-francia fotósból kevés volt, a szecesszióból sok, a kolumbiaiból pedig túl sok. Sokkal több fekete-fehér csodát vártam, tengernyi Párizst és egy igazi életművet. A Nuda Veritas tárlat egy kisköltségvetésű Klimt bemutatónak értelmezhető, amit kiegészítettek egy-két igazán érdekes, de kevésbé ismert alkotóval. Bár simán el tudtam volna viselni a monumentális Klimteket festményformában is, a rajzai is elképesztően szuperek, már megérte. Botero számomra nézhetetlen. Ez nem festészet, még csak nem is vicces. Szinte egyforma színes óriások. A tárlatrendezéshez itt sem értenek, ezt egészen szomorúan konstatáltuk, pedig háát...
Elkezdtem pótolni a Zárórás hiányosságaimat és rögtön egy igazival találkoztam. Vágvölgyi 1989-ét el kell olvasnom!
Normális dolog ez? Folyamatosan listákat írok...
Nincs a kisboltban újság. Semmilyen. Egyáltalán... Rémes, hogy ha mostantól napilap-olvasó akarnék lenni, minden nap legalább 5 - de inkább 10 - percet kellene sétálnom. Nem mintha nehezemre esne, csak hát... Ide még köntösben is leszaladhatnék, de messzebb azért lehet, hogy felöltöznék... főleg télen. Igazán tetszetős a mai Népszabi címlap. Kár, hogy a Népszavát későn vettem észre és nem volt a küldetés része...
Ez a németvizsga egyre jobban aggaszt. Nem szeretnék pont az utolsó vizsgámon nyöszörögni. Nagyon nem. De hát most is ahelyett, hogy átnézném az anyagot, itt írogatok, miközben a hipercuki apa-fiú kép villan fel újra és újra előttem, na meg agyalok ezen a "mit tegyek" dolgon... és névötleteket kiabálunk felváltva a telefonba, meg stip-stop kórust alkotunk. Szuper lenne keresztanyának lenni:)
Írjak neki?
Soha nem szórakoztam még ilyen jól egy fiú nyavalygásán sem, a hazaút nehéz légzéses nevetéssel telt. Legalább nem haltunk bele az álmosságba.
Van két nagyon pozitív Lány élményem, igazán jó társaság. Viszont Ő nagy kérdőjel.
Nem szeretem a nem törődöm telefonhívásokat. De a távpuszilgatást annál jobban:)
Még jó, hogy nem fogadkozom. A szilveszteri bújócska nem várt ohh! élményt hozott. Pedig igazán mantráztam - nem szabad -, de az ölelések és a folytatás után már mindegy is volt. Furcsa érzés...
Légy boldog 2011!
