HH hallgatás közben remekül szórakozom, szinte mindig. Érdekes volt Hajós értetlenkedése, bár érteni nem igazán értem. A szellemi Hortobágy - azt hiszem így fogalmazott - szerintem elérkezett, meglátjuk ki úszik és ki sodródik.
Valószínűleg fronthatásról beszélhetünk, ami a rosszindulatot illeti, na meg a kiállhatatlanságot. A FelismerhetőcipősNő is erről ír és az én fejem is ezzel van tele. Tényleg senki sem elég jó? Nem felel meg? Pedig ez így nem is igaz, tudok ellenpéldát, csakhát... Az Anyukám és az Apukám is mindig azt mondja, hogy milyen egy finnyás egy nőszemély - nem ezt a szót szokták használni :) - vagyok. Elég mélyen gondolkodtam, hogy lehetne ezen változtatni, de őszintén nemtudom.
Szépre csináltam az idei asztalinaptáramat is, na így lehet összegezni - minden benne van -, naptárral az igazi. És regisztráltam, mostmár tényleg moly vagyok. Bár még nem látom át egészen a rendszert, a dolog egy ideig elég vicces volt - Noni meg is kérdezte, hogy elment a netem, azért ülök majdnem az ajtóban? -, ültem a könyvespolc előtt és jegyezgettem, hogy mit olvastam eddig, de hamar meguntam szóval nem fejeztem be. Meghagytam holnapra vagy...
A comme il faut sosem foglalkoztatott igazán - ez hazugság -, csak amennyire muszáj, most viszont azt érzem, hogy magasról teszek rá. Merek önző lenni, ezt bizonyítja az is, ahogy viselkedtem... LegLánynak van igaza! Nem kell őket félteni, aggódni meg igazán túlzás lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése