A tenyeremet nézve arra jutottam, hogy vagy vérzem vagy hülyegyerek módjára még az ágyamban is csoki van. Nem derült ki az igazság.
Picit olyan mintha sziklákat görgetnék. Ilyen ez a gyakornokság. Meg néha olyan, hogy a főszerkesztő-helyettes - akinek még nem találtam új nevet, de a régit már nem használhatom, mert nem illik rá - azt írja, hogy "Kérem, ne tétovázzék, azonnal fogjon hozzá egy erről szóló cikk elkészítéséhez!" :)
Imádom a pici színházakat, ahol nem lehet elég hátul ülni ahhoz, hogy ne legyek elöl. Rövid időn belül másodszor találkozom igen erős szöveggel, ami önmagában is él a színpadon. Az előadás első harmadában a szereplők csak igen nehezen tudtak hozzátenni bármit is ehhez a nagyon komplex, ohhwáó textúrához, szerencsére később sikerült. Kovács Patríciával nemtudom mi volt - szerintem új fogai vannak vagy fogszabályzója vagy nemtudom -, olyan hihetetlenül pösze volt, hogy rossz volt hallgatni. Nem volt olyan erős a felhozatal. Wéber Kata tetszett a legjobban, megközelíthetetlen, okos dög. Gyerekpolitikájáról a Vinnai-darab jutott eszembe, érdekes... Csányi és Nagy Ervin hozták a szokásosat, utóbbi lehet, hogy jobb színész, de időnként futkos a hátamon a hideg annyira visszataszító és arrogáns. Az Asztalizene korrajz, társadalomkritika; igazi tükör, igazi színház - kár, hogy nem rendezték meg.
Színház előtt KedvencKönyvesBoltomban az eladólány megsúgta - vásárlásom tárgya és kérdése kapcsán -, hogy csütörtökönként fél 3 körül ott szokta az ÉS-t olvasni.
Szert tettem életem első Moleskine-ére. Kis piros gyönyörűség, aminek még könyvjelzője is van - azért imádom a Magvetős könyveket, mert azokban is majdnem mindig van -, jah meg boríték szerű titkos rekesze is. Egymásrataláltunk!
"Egy jó csók olyan, mint egy komoly intellektuális beszélgetés." Ez a Térey nagyon tud valamit. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése