Last night

Nehéz összegezni ezt az évet. Sokminden történt. Sokminden változott.

(az oly nagyon vágyott) státusz: viszont nem

A Narancs (majdnem) konstans és még mindig ohhwáó

a testsúly-változásomról nem nyilatkozom - majd csak 3 hónap múlva!

sok változás:

diplomás nőszemély vagyok (volt szakdolgozat, záróvizsga, diplomaosztó: egy furcsa félév)

új iskola

sok-sok új ember

az öröm és siker mellett a változás csalódással is (!) járt, leginkább hozzám közel álló emberekben csalódtam, ami nyilván a legfájóbb, mert háát a kis semmiségek elmúlnak, elfelejtődnek, de ezek nem...

a quartettünk csak egy szép emlék

de az új barátok/ismerősök mellett ott van azért az az 1-2-3-4 :), pár nagyon fontos ember

idén is volt (1) hello stranger élmény - nem értékelném :)

meg egy tengerélmény, ami csodás volt

megszámlálhatatlan kulturális csodában volt részem - könyv, kiállítás, koncert, beszélgetés/előadás, nyílt próba, újság, na meg színház (amit megszámoltam:44)

• legjobb színházi előadás: Nemzeti Színház: Én vagyok a Te, MU Színház: hamlet.ws
• kétszer (!) láttam: Nemzeti Színház: Mohácsi János: Egyszer élünk...
• legnagyobb felfedezés: kortárs tánc: Bozsik Yvette, Frenák Pál
• legjobb (, de a legkényelmetlenebb ülőhelyes) hely: Trafó
• legszokatlanabb színházi élmény: Fogasház: Kárpáti Péter:Vándoristenek
• legjobb kiállítás: Nyolcak, Szüts Miklós
• legjobb könyv: Térey János: Protokoll, György Péter: Apám helyett
• legjobb film:sok régi, sok új

idén annyi tüntetésen voltam (sajtó, rendszer, diák, színház), mint még soha, mert (majdnem) 2011-gyel kezdődött mindez, és sajnos biztos, hogy folytatódik

nagyon hiányzik Robi - színházban és színházon kívül, az Alexandrás-beszélgetésekért elmorzsoltam egy-két könnycseppet (most gyorsan)

nagy felfedezés volt: György Péter és a könyve

és háát a színháztudomány szak olyan sok újdonságot hozott, annyi új ismeretet - kedvenc tanárt, a kezdeti nehézség után kezdődő barátság(ok)at, szemléletmódot...

Mozgalmas, változásban és élményekben gazdag év volt ez, a folytatás lehetne hasonló, csak az általános kedélyállapot és a politikai kilátástalanság lehetne kevésbé nyomasztó.

majdnem last

Még gyorsan beiktattuk a majdnembezárt André Kertész kiállítást - Nonival nagyítóval vizslattuk a picike képeket, meg néha a nagyobbakat is.

De még egy spontán táncelőadás is belefért a mai napba - Bozsik Yvette Menyegzője meg Tűzmadara. Előbbi nemrossz, utóbbi ohhwáó.

Ahová csak megyek gyerekekkel találkozom: a Nemzetiben egy nagyon helyes baba teknősbéka módjára masírozott a padlón, miközben a szülei fél szeme a képeken volt, a Müpában pedig két nagyon vagány kiscsaj nézte egészen fegyelmezetten a táncoló testeket - bár az ízlésünk különbözik, nekik nem tetszett a Tűzmadár, mert nem volt elég vörös fény :) Olyan nagyon természetes, ez jut eszembe.

nem és nem

Ez A vizsga egy tényleg nagyon klassz - magyar - film, amit az a Bergendy Péter rendezett, aki előtte csak az Állítsátok meg Terézanyut. Na, ez nem jelent semmit, sőt, jobb, ha ezt nem is tudjuk. Nagyon szépen fényképezett, más szemszögből megmutatott képek. Kulka és Nagy Zsolt ohhwáó - NZs olyan kis szelíd -, de persze a többiek is jók, a történet meg eredeti, nem a lerágott csont újrafőzve...

"Nem akart olyan országban élni, ahol betiltják a Szomorú vasárnapot."

Á demain

A Midnight in Paris egy vágyakozós film, nagyon klassz hangulata van, a 20-as évek vonzósága csodás, a művészek tobzódása ohhwáó és háát a kezdő Párizs imázs x percben...

A Winkler-könyv informatív is, rácsodálkozós, vicces, kicsit olyan, mint a Kultúrház volt. Ulickajával nekikezdtünk az Imágó állapot felfedezésének, meglátjuk... Közben meg a hetilapok karácsonyi kiadásai között barangolok - az ÉSsel tényleg takarózni lehet, főleg így télen :) - ahelyett, hogy a vizsgákra tanulnék, ez a szomorú helyzet :)

A Katonás-Veiszer Alindás videókat látni kell, mert nagyon jók! Most épp Fekete (Tibi) Ernő varázsolt el az éjjel.

Bodó egy gólyát hord újabban - egy újabb madár a lakásban, egy újabb kutyabarát, Gedi :)

Art

Ez pont az a karácsony, amire vártam. Béke, csend és nyugalom - kiscsalád, rengeteg finom falat és a saját ünnep.

A közös filmezés, főzés, evés-ivás között új szerzeményemet, Winkler Nóra könyvét olvasom. Klassz! Az a könyv, ami arra késztet, hogy bizonyos dolgokra rákeress az interneten, elővedd az albumot vagy a szótárt és megnézd... na az csak jó lehet. Ráadásul jó humora van, kicsit karcos, de megkapó. És háát hirtelen megint világmegváltásra törekszem - egyelőre csak - fejben (megint egy új téma), azonkívül múzeumba vágyom: most! Na, meg el, hogy lássak, érezzek...

Szabadságharcos(lány)

A töltöttkáposzta és a bejgli készítés között elmentem tüntetni. Stop. Klassz volt. Stop. Találkoztam sok ismerős arccal, Gerzsonnal, meg VGyvel, aki még az apukájának is bemutatott - édes volt. Stop. Holnap karácsony. Stop.

avant Noel

Erre az évre vége a sulinak, már ami az intézményesült formáját jelenti, mert tanulni még idén is kell.

Mostmár tényleg mindjárt karácsony van, aminek a jelei már itt-ott tényleg megmutatkoznak. Például esett egyszer a hó; kedveskis csoporttársaimmal forraltborozni voltunk a vásárban - na az egy élmény volt, de más miatt -; sőt már kiskarácsonyt is tartottunk, ami tényleg megadta a kezdő lökést - fát díszítettünk, aszisztáltunk a "közös" főzésnél, ajándékoztunk, közben meg a fontos beszélgetéseken kívül nagyokat nevettünk, bár volt, aki hiányzott...

Az ajándékhajkurászás mellett belefért egy kis kávé meg aktuális csacsogás, na meg némi mozi is a rohanásba. Aki Kaurismaki Kikötői története abszurd mód bájos - nyilván a vége -, ez a normandiai dokkéletkép meg szép, szomorú, de megint csak az emberek szituatív viselkedése az igazán érdekes.

Már csak két csoki van a kalendáriumomban :)

Egyébként ennél depresszívebb karácsonya nem is lehetne ennek az országnak... Borzalom.

Álom (volt)

Pápá szorgalmi időszak, helló vizsgák! A zhk után jöhetnek a vizsgák, még 20-án lenyomok egyet, aztán mostmár tényleg jöhet a karácsony, mert az valami botrány, hogy semmilyen érzésem, hangulatom nincs... Ma azért kicsit jobb lett, végre elmentem korizni - na ez például része a karácsonynak.

A színház is olyan minimálisra redukálódott, hogy csak na.

Az élet álom. Kovács Dani Calderonja egészen klassz. A Gondnokság kreatív elemei már ekkor megvoltak. Eszembe nem jutott volna eddig, hogy egy csatajelenetet úgy is el lehet játszani, hogy műanyag kiskatonákat dobbal és cintányérral ütnek egyik oldalról a másikra - mint a baseballban, teniszben... - egészen zseniális megjelenítései vannak ennek a nagyon fiatal srácnak - aki egyébként a Zsiga bátyja. Az meg különösen tetszik, hogy a drámához nem valami szent és sérthetetlen dologként nyúl, hanem jól leporolja.

Kizárt

Semmi meghatározó nem történik. Csak zhk meg szakszövegek vannak, értsd: tanulás, ami háát lássuk be, nem olyan klassz elfoglaltság. Közben kicsit mindent és mindenkit kizártam, de megvan a kulcs!

Like Crazy

Erre a hétre az a nagyon várt film jutott. Nem olyan könnyfakasztó, mint a trailer, de nem is baj. Egészen szép, de tényleg. Ha az, ami a filmben van, tényleg létezik, akkor tényleg nagyon szeretném megtapasztalni. Néha - vagy újabban sokszor - kételkedem benne, ami nem túl jó. Az a szék dolog nekem nagyon bejönne :) Na meg ilyen formában a gyűrű is.

Találtam egy olyan szuper pdf olvasót, aminek még hangja is van ahogy lapozok...

El kellene kezdeni a karácsonyi készülődést, át kéne rendezni a polcot, korizni vágyom nagyon :)

Vissza a könyvekhez.

Nem nő. Nem férfi. Ember.

Két zh pipa. Egyelőre nem számolom még mennyi van hátra, következő harci cselekmény kedden várható.

Miközben a végkimerülés állandósul, és a könyvtárban töltött órák száma egyre csak nő, a suli még mindig klassz. Bánk bán után ma Novák Eszter látogatott el hozzánk, aki háát jelenség, méghozzá igen kedves. Marha jót beszélgettünk kicsit több mint 6 órában Bródy tanítónőjéről - őrültkíváncsi vagyok, milyen előadást rendez, na majd a főpróbahéten kiderül ;) Egyébként meg van abban valami báj, ha a tanárnő nikotinista, és óra közben dohányzik, meg egészen színpadiasnak is nevezhetők a szenvedélyes megnyilvánulásai.

Az útálatos szakszövegek mellett másra is jutott idő - a zh után -, RA bevezető táncesztétika órája egészen felemelő élmény volt. Egyrészt minden utalást értettem, mert előző napra bevágtam a tánctörténetet ámblokk, másrészt pont olyan volt, mint nyár végén a Ludwigban - őrültjóó :) Az meg, hogy a táncot a képzőművészettel inkább rokon művészetnek gondolja, mint a színházzal, és ahogy megkülönbözteti az alakot meg a figurát... :)

A látásmód bővítés, kisebb fejtágítás után megvolt életem első Frenákja is. A Frisson döbbenetes, megrázóan szép. Mást most még nem tudok mondani, mert annyira durva a zene és a mozgás, olyan összetett táncmű...

Zabos

Ez a vizsgaidőszak részben egy hiperdepresszív időszak, de ami ezt váltja az valami egészen klassz. Szerda után jobb lesz kicsit, bár ez sokmindentől függ.

Egészen jókislány lehettem, mert a Télapó nemcsak Gombóc Artúros csodakalendáriumot hozott, de még ma is találtam ezt-azt az ablakban :)

Kipróbáltam magam tánckritikusként, legalábbis egy beadandó erejéig. Meglátjuk működik-e!

Ezekről az elképesztő Yves Rocher-s kencékről eszembe jutott az a film, amiben a pasi szerelmi bánatában megissza a sampont - na ilyen érzésem nincs, de nem csodálkoznék semmin, olyan elképesztő illatuk van. Zabtej meg málna :)

Azon kapom magam, hogy úgy várom az ünnepeket, mintha nem kellene trilliárd oldalt elolvasnom muszájból, és nem lenne egy rakat vizsgám. Át kellene állítani az agyam, hogy nem az ajándékkönyveket fogom olvasni, hanem drámákat meg szakszövegeket.

kisTücsök

Egy egész hétnyi vágyakozás után ma újra a helyemen voltam :)

De előbb inkább a csudálatos www.magyarnarancs.hu-ról, ami csütörtökön hajnalban (!) olyan boldogságot okozott a nevemmel meg az összes cikkemmel, hogy azt azért nehéz überelni - hiába gyarló ember volnék.

Szorgalmas kis tücsök vagyok, egész héten szépen könyvtárban tanultam/olvastam, ami még mindig túl zajosnak bizonyult, de beszereztem egy pár narancssárga (!) füldugót, biztos, ami biztos.

És nem voltam az égvilágon sehol. Ezt azért már erősen érzem magamon, de meg lesz az eredménye...

Ez már a sokadik felismerés. "Teher alatt nő a pálma!" Annyira, de annyira igaz. A bankos riport, meg a gépelőlány funkció, mind-mind ezt bizonyítják, csak ezt tudni nagy felelősség ám :)

Bozsik Yvette Bálja nagyon klassz kortárs táncelőadás, Marozsán Erika arcjátéka lebilincselő, a tánc meg funkcionalitásában szép - mit fogok én erről írni? RA kisebb csalódást okozott a fényesre símogatott (nagyon (!) finoman fogalmazok) lányok között, meg egyébként is - és háát az anyaság mítoszával lássuk be a workshop után, se tudtam mit kezdeni, ez nem változott, szerintem van még egy kis időm felnőni ehhez :)

Több kortárs táncot kell nézni!