... egy jó embernek

A Csáki Judit-óra ohhwáó volt. Szeretem hallgatni, jelenség és remek példákat hozott, egészen elképesztő előadásokba néztünk bele szöveg-színház viszonyt vizsgálva. A Wilson-féle The threepenny opera (Koldusopera)-ra nagyon vágyom! Sajnos az rejtély maradt, hogy megismert-e, mert az "előttem az utódom" mondatot, ha akarom így, ha akarom úgy is értelmezhetem :)

Találékonyságom már-már utánozhatatlan (nem!), sikerült bejutnom a Félelem és macskajajra, méghozzá a kevésbé segítőkész pénztár nélkül, na meg sajnos! ZsS egyezkedés híján, pici ügyeskedéssel. Másodszorra még jobban hatott, őrültjó - kezdhetem elemezni...

Ez a mai Bíít a nézhető kategória, jó volt hallgatni, klassz a Novák-osztály Beatles egyvelege, de mélysége, az nincs.

Viszont a kommunizmus áldozatainak tegnapi napja alkalmából olyan klasszságokat adott a tévé, mint az Utolsó jelentés Annáról, amiben Fekete (Tibi) Ernő és Eszenyi brillírozik, egyéb kedveltek mellett. Ezután a sokadszorra látott Mások élete már csak altató-féle volt, jófajta.

Már csak a csajok hiányoznak...

A Szutyok mindenit!

Ezerrel pörög minden, pont ezért szinte semmire sem marad idő. Lenyűgöz az iskola. Amit hallok... Kristályosodik a TDK is, mostmár munka van, durván.

A lehengerlést olyan apróságok okozzák, mint hogy a Tanárember kívülről idéz Shakespeare-t, de nem akárhogy, legalább három változatban, ami az eredeti angolt jelenti, a fólió1 és a fólió2 változatait, a klasszik magyar fordítást és az újmagyart. Közben meg mini performanszokat lenyom zirka 180-240 perc alatt.

Na meg itt van a magyar színházi kultúra a második világháború után és a rendszerváltás előtt. Elképesztően színes, a lakásszínházaktól, az egyetemi színpadokig - amik túlmutatnak a gagyin -, a szamizdat mindeneken át...

Szóval, ez megint ohhwáó :)

Pintér Béla Szutyok című remekéről meg csak annyit, hogy Pintér Béla és remek.

muszájherkules

Furcsa, mikor már nem érzel semmit. Elmúlt.

A Vaslady kicsit érzelmesebb lett a kelleténél, pedig tetszik a dramaturgiai koncepció... M.T. mottója nagyon közel áll hozzám, bár talán ő kissé túlzásba esett. Egy egészen kicsit :) Meryl Streep zsenimeniális, mint mindig, és ez a tipik angolság nekem nagyon bejön.

Őrültfinom a leves a LEVESben!

Valami történni fog, érzem a tavaszt a zsigereimben :)

ugye?

Elég menő, mikor a szinhaz.hu tőlem idéz :)

Sózott utakon

Tartozom a Kovalik-féle Mefistofele ohhwáójával, ez az amit tényleg látni kell. Nem vagyok egy opera fan, de ez tényleg a klasszságok egyike, nem az a poros agyonjátszott antik valami. Egy nagyon friss, modern, de értéket közvetítő előadás. Az ötletei nagyon hasonlítanak AR Bárkás korszakára. Az Opera meg újra meg újra megér egy misét, na :)

Znamenák Sütő-darabja megint csak nemrossz, ami ebben az évadban sajnos konstans, ha a Nemzetiről van szó. Az elmúlt tényleg kiváló, rendkívül izgalmas és sokszínű évad után ez visszaesés - bár a Hamletben és a különleges színpad alatti produkcióban én még nagyon bízom! A Kolhaas Mihály sztori nem rejt magában sok újdonságot, van ebben is áthallásos aktualitás a jelenre nézve, akárcsak a Johannában, de semmilyen bravúrt nem bír el a dráma - nincs is benne -, tisztességes, jók a színészek - persze -, meglepő módon Szavras József nem is irritált annyira, mint amennyire készültem rá. Nézhető, és Hevér Gáborért megéri.

Az iskola 100%-on pörög-forog. Megvan a TDK témám - őrültjóó lesz :) Ki sem látszom a drámaolvasás mögül/közül. Megjelentek kis Narancsos irományaim, ami aztán az abszolút boldogság...

A szülinapi köszöntések egyike-másika azóta is tart, kitart, míg ami elmaradt, azért már nem kár. Jó lenne látni, talán majd egy véletlen útján :)

Közben - újabban sziporkázó tanáremberemtől - olyan definíciót hallottam a házasságra, hogy majdnem leestem a székről. Lear eredetije meg egy pornósztori igazából. Mik vannak...

"Ahol a tudás véget ér, ott kezdődik a hit."

Azt, hogy nem tudok írni róla, úgy oldottam meg - ami persze nem megoldás -, hogy nem írtam semmiről.

Soha ilyen borzasztó szülinapom nem lesz. Nem lehet.

Fáj, fájt, de a legrosszabb akkor is Anyát látni. Nagyon szerettük, szeretjük - mert ez jelen idő marad.

A szörnyűség tényén túl, látni azt az embert, aki elképesztően hasonlít a dédipapára, aki már kilenc éve... és aztán a vele való beszélgetés, na az aztán csak az igazi furcsaság.

Közben meg az élet megy tovább, így van ez...

Az iskola első hete hihetetlenül izgalmas, klasszságok történnek.

Dolgozni kell...

20 éves lett a mi Nonink! Durva.

Ez a hét a nagy találkozások hete: rég nem látott Bogárka Brüsszelből, nagyon hiányolt Leglány, na meg a nemvárt megfázás...

Érdekelt a híres Bérczes-féle Cseresznyéskert, ami egy alkalomra a József Attilába érkezett, de sajnos a várakozásokat még csak meg sem közelítette - néhány jó ötlet és egy korrekt előadás, nem túl emlékezetes alakításokkal. Sejtem én régóta, hogy a sok jó színész elkényeztet, na de ennyire...

Virginia Woolf Orlandója teljesen leköt, olyan képekben ír ez anő, hogy nem győzöm olvasni :)

Konferanpsziché

A Szünet nélkül! - a magyar kultúra érdekében című konferencia szép, szomorú vasárnap délutánt rendezett. Klassz beszédek mellett óriási butaságok is elhangzottak. Jó volt látni Tarr Bélát, ahogy az apokalipszis lovasaként suhant föl-le, vagy Pintér Béla, Schilling Árpád okos szavait hallgatni. Grecsó Krisztián megvilágosított, miért nem elérhető az ÉS online változata - okos lépés, azt kell mondanom, meg kell venni a lapot, sokrétű válság van! Meglepően szépet írt Gergye Krisztián, az a Nádas-idézet különösen találó. A leggroteszkebb nyilván Szőcs Géza dilettáns beszéde volt, elképesztő, hogy ilyesmit felelős pozícióban megengedhet magának az ember. A legmeglepőbb kétség kívül Nemcsák Károlyé volt, aki kétszer is elmondta, hogy politikai nyomásra pályázott... Szép. A legértékesebb szöveg - ha lehet ilyet mondani - Esterházy Péteré volt, remélem meg is jelenik valahol. (Szerdától elérhetőek a videók, érdemes a kis belső zrikálások miatt megnézni - bár maratoni, semmi kétség.)

Egzaltált

Olyan sűrű a program, hogy csak pislogni van időm igazából.

Rég nem látott régi jó barát. Jó minden nehézség nélkül majdnem onnan folytatni, ahol abbahagytuk. Szeretek Dorci lenni :)

De volt szülinapozás, mély meg újabban nem túl jó beszélgetés, na meg a szokásos egóból is kijutott e hétre.

Leesett a várva-várt hó, megejtettük az első szánkózást, fürdést a hóban. Itt voltak az ikrek is...

Na meg folytatódott a színházdömping. A Nemzetis két főpróba nagyon érdekes volt, már csak a közönség miatt is... Borzalom.

Gigor Attila Náthán gyermekei jóó, csak nagyon rövid - oké diákoknak szól, na de azért... A színészek a szokásos klasszságot hozzák (Kulka János, Hollósi Figyes, Sinkó László, Martinovics Dorina, Földi Ádám), a modern, de megfelelően passzoló zene meg ohhwáó Halas Dórától.

Novák Eszter megrendezte Bródy A tanítónő drámáját, ami az órai élményeket és elképzeléseket messze túlszárnyalta. Az egyetemista főhősnő, Szilágyi Csenge tényleg pont jó választás, bravúros a szereposztás, őrültjó a díszlet, az ötletek és a dramaturgia. És ha eddig nem lettem volna Nagy Zsolt szerelmese, mostmár tuti az lennék :)

Pelsőczy Réka koncertszínházat rendez, amely definíció nem egészen tisztázott, mindenesetre a lényeg világos. A '20-30-as évek zenéje, hangulatvilága rendkívül vonzó - ehhez jönnek a Katonás színészek, ijesztően tehetséges zenészek, díszlet, szép ruhák, tánc... Rossz nem lehet.

Még mindig: hello stranger! :)

Egy lelakott lélek

Térey Protokoll versesregényéből klassz színpadi változatot készített. Fekete (Tibi) Ernő pedig pont olyan szuperszónikus Mátrai, mint ahogy azt kitalálójával beszéltük. Egy textualitásában nagyon erős előadás ez, amit tényleg a Katonás szívszerelem visz a hátán, mindenki csak kellék, jobb s rosszabb. A dizájn nagyon eredeti, rengeteg pici, de nagyon fontos ötletet rejt magában. (Imádom, ha esik a színpadon.) Látni kell, de nem katartikus, csak nagyon mai, fontos, nagyon jó.