A Csáki Judit-óra ohhwáó volt. Szeretem hallgatni, jelenség és remek példákat hozott, egészen elképesztő előadásokba néztünk bele szöveg-színház viszonyt vizsgálva. A Wilson-féle The threepenny opera (Koldusopera)-ra nagyon vágyom! Sajnos az rejtély maradt, hogy megismert-e, mert az "előttem az utódom" mondatot, ha akarom így, ha akarom úgy is értelmezhetem :)
Találékonyságom már-már utánozhatatlan (nem!), sikerült bejutnom a Félelem és macskajajra, méghozzá a kevésbé segítőkész pénztár nélkül, na meg sajnos! ZsS egyezkedés híján, pici ügyeskedéssel. Másodszorra még jobban hatott, őrültjó - kezdhetem elemezni...
Ez a mai Bíít a nézhető kategória, jó volt hallgatni, klassz a Novák-osztály Beatles egyvelege, de mélysége, az nincs.
Viszont a kommunizmus áldozatainak tegnapi napja alkalmából olyan klasszságokat adott a tévé, mint az Utolsó jelentés Annáról, amiben Fekete (Tibi) Ernő és Eszenyi brillírozik, egyéb kedveltek mellett. Ezután a sokadszorra látott Mások élete már csak altató-féle volt, jófajta.
Már csak a csajok hiányoznak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése