Most volt elég, de tényleg!!!
Amikor - ilyen icipici - kislány voltam, azt mondtam ilyenkor:
... akkor világgá megyek.
Jópár év elteltével nem változott semmi, a helyzet változatlan.
Vajon, miért nem csodálkozom?
Talán most bánom a legjobban, hogy nem tudok angolul... mehetnék Afrikába vagy Indiába. Borzasztóan vágynék oda vagy csak el, jóó messzire.
Kora reggel teafőzés közben a pult előtt, miközben arcomba sütött a nap, megmagyarázhatatlan módon az jutott eszembe: Vajon a titkoknak van elévülési idejük?
Hosszasan gondolkodtam, vajon, milyen titkot őrzök, de nem jutott eszembe semmi. Nemtudom. Mindenesetre érdekes.
És nem találom az óraátállítást a blogomon...
Ismét megpróbálkozom a lehetetlennel, ejutni az iskolába azzal a sárga szarral... Már előre rosszul vagyok.
Előítéleteim voltak a sárgabusszal kapcsolatban. Na, ez mostmár nem az. Saját tapasztalat. Tényleg útálhatom. Elindultam ma a második iskolámba - már nem sokáig az -, de nem értem oda. Ez a kis sunyi dög előbb érkezett. Szaladtam - gondoltam simán elérem, majd a kedves sofőr megvár, mert látja, hogy hozzá rohanok... Egy frászt, olyan szépen csukta be az ajtaját az orrom előtt, hogy más esetben öröm lett volna nézni. Nem kell mondanom, hogy a következő sárga rém 40, azaz 40 perc múlva jött volna. Egész egyszerűen olyan ideges lettem, hogy fogtam magam és hazajöttem. Cirka 15 perc alatt megjártam az érdekesre sikeredett - nem így -, tervezett utat. Bodóka nagyon örült, mert mondtam, hogy sietek. Azonban egyikőnk se gondolta, hogy ennyire.
Levelem érkezett. Nahát! :)
MorciÚr tehet arról, hogy szebb a holnapom, már...
Nekem tetszett. Andrei Şerban Három nővére egy remek előadás, de szó, mi szó, ez bizony Csehov. Brilliáns szereposztás, ez a titka. Egysíkúnak mondható történet, ami nem szól semmi másról csak az elvágyódásról - annak tárgyáról, Moszkváról -, na és arról a kisszerű életről, ahonnan menekülne mindenki... legfőképp Olga (Udvaros Dorottya), Mása (Schell Judit) és Irina (Péterfy Bori). A nihilista szemléletmód, na és a változásra megmutatkozó igény, a munka iránti sóvárgás, a boldogság keresése teszik színesebbé - töltik az időt, teret - a mehetnéket.
Úgy folytatnám:) de választott hivatásomnál fogva megpróbálom máshol prezentálni!:) Mindenesetre egészen vicces volt, hogy KedvencSzíniKritikusom előttünk ült, na meg 1-1 színész is párjával, akik miatt erősen elkenődtem. Megint két jó színész... SzívSzerelmemet elképesztően jó volt látni, még mindig remek, mondjuk amikor a lépcsőn felfelé jövet - láthatatlanul - majdnem elhasalt, azért megijedtem...
Elkészült és felkerült az első MédiaMűhelyes munkám. Mostmár megállíthatatlanok leszünk, legalábbis remélem, hogy más is hasonlóan lelkes!
Marcival egy újabb szintre emelkedtünk. Mivel grafomán vágyaimat vele kapcsolatban ma már kiéltem, sajnálatos módon ide csak a következő opusról írhatok, ami nyilván minimális időt vesz majd igénybe és ha jobban belegondolok a Kommód is csak később jelenik meg... Énse szeretek várni...:)
A mai beszélgetésen - szokásosan a földön ülve - egy szintén színész, rendező, színházigazgató kollégájával beszélgetett nagyon helyes, oldott hangulatban. Igazán hiányzott már ez a fajta találkozás, na és az a figyelő szempár - azért odatéved...
A kedvenc kórházas sorozatom közben nem eszünk! Mostmár nem szabad elfelejtenem... Egy ideje amúgy is nehezen viselem a naturalisztikus (értsd: túl véres) jeleneteket. Mondjuk mikor leszedik a beteg arcát... Úgy nézem a képernyőt , mint a gyerekek - kukucskálva. Egyébként nem is értem, miért - igazából tudom! - minden résznél tendenciális sírás a vége (részemről), hát mert...
Oroszlánkölyökből kisgida. Igazán csinos, formás kis jószág!
Rég láttuk Mozartot… Szerinted meghalt?Mint kiderült, szerencsére nem, csak vidékre költözött. Már nem tud lépcsőzni.
Gondolkodom ezen a mi legyek dolgon. De még semmi frappáns nem jutott eszembe... Megkérdezem a barátaimat. Hátha. Vagy...
Mintha megéreztem volna, hogy álnévre van szükségem. Agyalok, hogy ki legyek. Kicsit kreatívabb névre van szükségem, mint szegény Rob robotnak - aki egy kitűző -, mert szegényt picit lenézve szemlélték...
Egyre kilátástalanabb a helyzet, reménykedek, hogy minden jobb lesz, kialakul a rendszer, lesznek embereink, de...
Annyira vártam ezeket az újságírós órákat, de annyira nem jók sajnos!, mint amire számítottam.
Úgy bánt, hogy elhagytam a pulcsim. Olyan kis béna vagyok, de mindez azért történt, hogy a rohadt nehéz közgázkönyvet ne hagyjam el/ott. Na ez sikerült, de a szekrényem erősen hiányolja az elvesztett feketémet.
Kicsit tanácstalan vagyok. Picit félek is. Történhetne valami, olyan igazi... Tudom mire van szükségem. Sajnos.
Elhagytam a pulcsim... Milyen szomorú is ez...
Amikor megláttam, ma az újságban azok után, hogy olvastam az emailt... egyszerűen csak elszomorodtam. Nagyon. El sem olvastam, mert... Nem.
Ez a pasi... Már az első előadáson kiderült és a helyzet csak fokozódik. Óráról órára nem haladunk semmit, egy büdös filmkockát nem vetített még, csak dumál... Vannak kedvenc szavai, amiket az adott alkalommal sokszor, nagyon sokszor elmond. Eddig volt a "bocs", a "posztmodern", és ma a "túl vagyok/vagyunk rajta". Szerintem nem ép, nade vajon, miért is csodálkozom... Miközben ezt az infantilis szöveget hallgattam az jutott eszembe, milyen jó kis cikksorozatot írhatnék a tanárok szokásairól, előadásmódjáról, na és vallás és politikai demagógiájukról... Persze csak és kizárólag álnéven!
Ha megkérdeznétek, mi a legjobb dolog az új iskolámban, igazán meglepő dolgot mondanék... Lehet, hogy egyből kettőt is.
Marcival megtaláltuk a hihetetlen jóó módját, hogyan hangolódjunk kellőképpen egymásra. Folytatás következik és írnom is kell neki.
Hosszas utazgatás... Nem emlékszem mondtam-e már, de... Útálom a sárgabuszt! Az összeset, azt is, ami fehérnek álcázza magát!
Nyűgös, álmos, bújós én voltam, de mindjárt vége, mert elmegyek aludni, ha már nincs, aki...
Ohhh!!! A lényeget már tegnap is elfelejtettem, ma meg majdnem. Csak megnézném a LegLánnyal készült közös képünket a színház honlapján, ha már az az ügyes fotósfiú ilyen tuti képet csinált rólunk. Úgyörültem:) Én kis...
Olyan tündérek vagytok:) (na ez az, ami Rólatok szól:))
Iskola, ahol lehet perecet kapni, hát nem csodás? Már megérte... Cikkírás, Műhelymunka, színház... Vágyakozás. Esti roma divatbemutató a cukorházban - ami halandó nevén Iparművészeti Múzeum néven ismert. Vicces, nem profi show, ahol Hajós András a Hős, na és hello! Mr. Életmód:) Ringbe szállok, hátha...
Éjszakai műszak, mindjárt hajnal. Már ma van...
Csodanap. LegLány és én. Nyílt nap A Színházban. Kulisszajárás, ami során nem csak a kelléktárt, fodrászatot láttuk, hanem az irodáját is megkukkantottuk picit. Csodaszép képek a falon, jellemző könyvek a polcon, nem túl kényelmes - nem biztos, hogy mindenre ideális:) - kanapé, árulkodó íróasztal és a parafatábla. Nyílt próba Andrei Serbannal. Ez a Három nővér egészen érdekesnek ígérkezik, nem csak azért, mert... Szombaton kiderül! Kávé és beszélgetés, na meg ismerkedés Szabó Kimmel Tamással... Aztán beszélgetés és zene, aminek résztvevői között szerepelt a nagyon helyes dalos pacsirta Závada Pál; a ficánka és a borzasztóan szimpatikus, a Mohácsi-testvérek; a vérprofi ifjonc zeneszerző, Bella Máté és az örömzenét játszó Szakértő zenekar nemtudom Kovács Márton vezetésével. Színdarabírás, kész dráma, komponálás, rendezői tevékenység és az átkötő talpalávaló. Az örömszerzés más módja is érvényesült ma, meg van a következő két hét tuti programja. Még pár nap sóvárgás, de mindjárt vége, mert tényleg kezdetét veszi az évad! Csodanap.
Annyiraannyira hiányzott már! De újra itt van. Olvadozom:) Ha egy valamit kérhetnék...
Durciság tisztázva. Tényleg az őszinteség a legcélravezetőbb. Édesen zavarban volt a miért haragszom választól. Minden tisztázva, kíváncsi vagyok keres-e a héten, mert... Ha belegondolok, nem biztos, hogy szegény lánnyal a legszolidárisabban viselkedtem, de - gonosz vagyok - sajnos nem érdekel. Olyan nagyon szeretem amikor mosolyog, meg amikor érzem, hogy büszke rám:)
Helyes film, amiben a szakmai párhuzam volt a legérdekesebb -egy 31 éves nő, aki újságíró akar lenni, még 1 éve van a suliból, de már gyakornok, de még nem... Nem kellett választania munka és szerelem között, mert az okos barátja megtette helyette. Igaza volt, nem lett volna boldog a lány... így viszont a végén minden csodás.
Séta, kávézás, színházi kavalkád FanFiúval. Artmagazin teszt, amiben háát elég ügyes voltam:) Színházi standok, JegyÚr, aki emlékszik rám és lehet, hogy az ígért szélforgóm is meg van még :)
Holnap...
Az mennyire csodajó dolog, hogy KedvencTanárNőmnél fogjuk tartani a speckolokat? :) És hogy NépszabiÚr emlékszik a nevemre?
Úgy szeretném, ha...
Itt van ez a fiú dolog... Egyszerűen nem értem... Ennyi töketlen, tesze-tosza pasi... Ha fiam lesz - muszáj, hogy fiam is legyen! - tuti, hogy egy belevaló, vagány kissrác anyukája leszek, aki nem lesz olyan mint... Tutinem!
Ha már itt tartunk és nyöszörgés van. Vajon, hogy lehet gúnyos mosoly és hozzászólás nélkül, nem reagálva meghallgatni, hogy valaki büszke arra, hogy a borsnál (!) gyakornok? Apa olyanokat mond ilyenkor - abszolút jogosan -, hogy milyen egy... vagyok :)
Megyek is Marcihoz az ágyba...
Kedvvesztett KirályLány, ez az új nevem...
SzexitáskásTanárÚrral indult a mai reggel - aki ismeri MarciFiút -, ami hasznos és nagyon kedves volt. Még mindig jó vele beszélgetni, akkor is ha... :) InfoNőcis óra volt a folytatás, ahol a legintelligensebb csoport Napocska szerint is mi voltunk:) Majd irány a világ mögé, ahol a tenyérbemászó pasas 185 percen keresztül beszélt a semmiről, illetve elkezdte felolvasni az első zh anyagát, azt hittem egyetemre járok, nem a dedóba...
Ez az újságosdi bár egyesek szerint nagy buli lehet, annyira azért mégsem, főleg ha... na mindegy, nem vagyok ideges!!!
Azért ma egy picit nagyon elbizonytalanodtam. Rendesen sírhatnékom támadt az iskolában! De összeszedtem magam, megnyugodtan, mert jól döntöttem, ezt akarom és minden rendben lesz. Jóérzés, hogy egy iskolába járok Nonival. Fura, mikor meglátom a folyosón, de például a közös ebéd olyan, mint itthon, olyankor úgyse számít senki és semmi. Egyébként lököttek vagyunk:)
Oszloprendek, tömérdek információ, restaurálási alapok... Ha a hülye muszáj tárgyakat - mint a filozófia - letudom, tényleg csodás lesz.
Olyan jó lenne azt mondani a Fiúmnak, hogy "ide menjünk szombaton!"
Folytatódnak az elsők. Megtartottuk ma az első Kommódos értekezletünket, ami bár nem a legtökéletesebb volt, mindenesetre nem volt rossz. Van még mit tanulnunk... de leginkább annak örülnék, ha többen lennénk. Sokkal.
Rámozdulok Gerlóczyra :) Már alig várom! Csak közben még kiolvasom magam belőle vagy mégmég bele! :)
Fiúk... Hagyjuk!
Ismét ott! Milyen nagyon jóó is ez. Tálca, FigyelőÚr, mint vendégelőadó - aki mindjárt, pénteken tanít -, MagazinNő, aki minden bizonnyal leginkább egyvalaki tetszését nyerte el, nyilván nem véletlenül... Olyan hihetetlenül fura... Miközben mesélt ez a kedves, okos nő, az járt a fejemben, hogy pont az Ő esete, és tényleg... Valami velem sincs rendben. Na mindegy... Csak okosan!
Műhelykezdet, ami ígéretes témákkal veszi kezdetét - kicsit lelkes lettem -, csak a végét nem látom még... Elnökfiú, aki egyetért a kedvesen szigorú definícióval... És a látni kívánt személy, akitől fülig ér a szám, de a vigyorgás kölcsönös... ohhh!
Ilyen rosszul még nem kezdődött tanév. Ágyban fekszem. Betegen. Köhögés, orrfújás, ez a program. Csak azért, hogy valamivel színesebb legyen ez az egész rosszaság időnként lázmérés, mézevés, gyógyszerszedés, mint kiegészítő programok kötik le a figyelmem. Pillanatnyilag nem látom, holnap hogy a fenébe fogok én iskolába menni és nem valami majdmeghal lényre hasonlítani.
Nem iszom soha többet mások után... Folyton az jut eszembe, legalább valami (nemakármilyen!) fiúval folytatott intenzív hello!-tól lennék ilyen szarul, hogy azt mondhatnám, megérte... de nem!
Ébren álmodom. Így van ez általában, pont ezért ijesztően furcsa, mikor álmomban ébren vagyok. Vállalni a vereséget őrülten nehéz dolog, akkor is, ha így könnyebb lesz, majd, egyszer... Rettegve tekinteni a telefonra, hogy akkor ez most igaz vagy... nemjó dolog. Pont ezért nem működhet. Még így is a legkevésbé kívánt feszültséget hozza ki belőlem...
Viszont folyamatos rácsodálkozásban van részem, mikor egy-egy egyáltalán nem ismert, csak tudomkicsoda fiúval hoz össze a sors... Bár közös munka egyelőre(!) nem születik, bármi más megtörténhet...
Richard Gere-rel kezdeni a reggelt könnyfakasztó. A héten több számomra nagyon kedves leányzó is az Ősz New Yorkbannal üdvözölte az évszakváltást. Így tettem ma én is. Az egyik kedvenc film, amit újra és újra látni kell, mert csodásan, őszintén szomorú.
" ...én csak szeretnélek szeretni..."
Borzasztó érzés Anyát sírni látni... Tehetetlenek vagyunk, mert sajnos nem tudunk segíteni... Nagyon szeretném, ha Dédimama velünk lehetne még! Tudom, hogy az elmúlt éveket Ő már nem akarta igazán, mert egyedül maradt... Minden más lett. De még... Sokáig hittem, hogy az én gyerekem is ismerheti Őt. Talán... Miért ne? Nemtudom... ennyire optimista nem vagyok már, de nagyon szeretném...
Megyek és megnézetem az anyajegyet a pocimon... és ezentúl újra és újra elmegyek, nemcsak akkor, ha rám jön a hoppáré...
Önző vagyok tudom... Maradj!
Azt írta, "hiányozni fog..." :) Mennyivel szívesebben lettem volna ma is ott...
Alakulnak a dolgok, vannak szuperjó óráim, csakhát betegen, egyedül valahogy nem az igazi! Nem vagyok antiszociális típus! Nagyon szeretem, ha helyes emberek vesznek körül, akikkel jó együtt lenni, de mit akarok a második nap után? Türelmes leszek! Ígérem.
Várom nagyon, hogy a megszokott helyre mehessek, azokkal az emberekkel, akiket ismerek, szeretek és esetleg találkozhassak azokkal is, akiket szeretnék ismerni. Munka vár, méghozzá színház, ha minden jól alakul, kezdődik a Műhely.
Ha beteg vagyok a mellékhatás mindig spontán sírhatnék, aminek mindig sírás a vége. Bármitől. Zenétől, filmtől vagy csak egy plakáttól. Így volt ez ma is - Bécs az oka - , bár a buszon modoráltam magam, a sírva blogolás még új...
Bár szerencsére(!!!) szájfertőzést nem kaptam az egymásután alkoholizálástól, azért a betegség összejött, hogy valami mégis maradjon nekem is ebből a gt-ből.
Útálok elsős lenni! Nagyon furcsa érzés, hogy egyszerre két helyre is tartozom. Az egyik hely már otthon, biztonság, jóérzés, a másik csupa ismeretlen, félelem és bizonytalanság. Az első fantasztikum azért meg volt, muzeológia (LudwigTanárÚr), ohhwáó. Sőt a helyi Mimózában/Zöldkancsóban is jártam, ami Jenő névre hallgat. Sose ittam alkoholt 2 óra között, de ma ez is megadatott. Kezdek tényleg úgy élni, mint egy egyetemista/főiskolás..., jah, mert ezek vagyok... :) És azt hiszem jól választottam... kötelező múzeumba járni...
Úgy szeretném... megmagyarázhatatlan, illetve egyáltalán nem, hogy mennyire jóó volt az a "semmi", merthogy erre vágyom...!!!
Vasárnap kezdetét vette az Őrület... Legnagyobb szomorúságomra nekem ma véget is ért. Máshol várnak... Hihetetlenül klassz csapat, fergeteges hangulat, sírás-nevetés és újabb történetek, amik akár folytatásosak is lehetnek...
Hajnali kelés, indulás az állomásra kis segítséggel. Érkezés és ámuldozás, mennyi rohadt sok ember... Póló és karszalag osztogatás, gólyaterelés, majd ugrás a nosztalgia vonatra, kezdődhet a móka! ElnökÚr és Napocska vonatroadshowja fel-le, hangulatteremtés, avagy (ilyen szó MorciÚr szerint nem létezik...) Őrület, ordítás, alkohol... Huncut, aki ordít! Gyűjtőakció, amely során ideiglenesen szert tettünk egy pa-pa-partyszemüvegre, kaptunk két - hát, hogy is fogalmazzak - foszforeszkálós hímtagszívószálat és kölcsönkaptam egy kis időre Hercegemtől a koronáját, így avanzsáltam királylánnyá:) Volt ott minden... Bemutatkoztunk Kommódunkkal és egy-két régi kapcsolatot felújítottunk, de születtek újak is ám:) Esti mulatozás, tánc kifulladásig a lányokkal, Hercegemmel:) BaywatchFiúval, na és MinténFiúval... - vagy ha jobban belegondolok nem is kifulladásig, fájdalomig... Reggeli készülődés, nemakarokelmenni elköszönés és meglepő búcsú attól a két fiútól... Egyik helyesebb, kedvesebb és édesebb, mint a másik:) Csak építeném a kapcsolataimat...
Levágtam... Véget ért, de a legideálisabb hangulatteremtő volt. Várom a jövő hetet, nagyon, hogy kezdetét vegye valami új, más...
Fél nap az ágyban, a másik fele pizsamában. Semmittevés, de mégis...
Kiselejteztem a fiókom nagy százalékát, kidobtam a régi naptárokat, megszabadultam jó és rossz dolgoktól. Felkészültem az újrakezdésre. Már alig várom!
Napocska, GT, Kommód, suli, LegLány, Narancs... szép remények...
"...Gyere és gyűrjük össze a párnát..." - a nap legklasszabb mondata :)
Már csak 14-et kell aludni:) Húú, de várom már... Igazi színházi vidámpark lesz ez felnőtteknek. Kulisszajárás, nyílt próba, csacsogás azokkal az emberekkel, akik egyébként a világot jelentő padlózaton állnak... Előtte még ügyesen elintézem a jegy dolgot is, csak hogy teljes legyen az öröm és tudjam, mit kell olyan nagyon várni!
Dejólesz! Na ezért szeretem annyira az őszt:) Amikor hosszú idő után először lépsz be abba az épületbe és ülsz le azoknak a székeknek az egyikébe... Sötét, függöny, szippantás. Hmmm...
Két dologra van szükségem. Az egyiket tudom, ismerem, a másikat keresem...
Ezt már szeretem...
Szeretek nyerni! Köztársasági ösztöndíj; csodás, kész, első Kommód - gólyatábori különszám - a kezemben; ElnökFiú sokatmondó pillantása; elismerésözön; Napocska és én...
Szeretem, ha megismernek. Szeretem, ha a Fiú azt mondja a Lánynak - mielőtt még megszólalnék -, aki nem akar felengedni az évnyitóra - mert megtelt a terem -, "dehát Ő A Dorka"...:)
Szeretem, hogy a metrón mosolygósan szemezünk a CsiniFiúval és amikor leszáll még mindig mosolyog, hosszan néz és... lehet, hogy nem látom soha már.
Szeretem, hogy szeretnek. Szeretem, hogy szeretek.
Szeretném még...
Tegnap óta vágyakozom, hadd írhassak...
Elmúlt a nyöszörgés. Csupa jóság... Nincs értelme idegeskedni, minek? MorciÚr az eddigi legkedvesebb módon szólított - a Csibike óta helyesebb (nem családi) becézést nem kaptam. Mosolyfakasztó emailváltásainkkal pedig nem tudok betelni... A cikk is sínen van, és bár rühellem a várakozást, ha ez kell... Hát legyen! Ezért megéri!
Napocska hazatért, FestőnevűLánnyal el is költöztek. Csodás lakásukban minden szuper. Csacsogás, vacsi, bor, zene, Ők... minden.
Igazán jó érzés, ha segíthetek, ha a segítségemet megbecsülik. Imádom, ha kedvesek az emberek!
A legjobb dolog Leglánnyal - a finom kávézáson és extra segítőkész, jópofa fiún kívül - a véget nem érő beszélgetés, a soha el nem múló kíváncsiság a másik iránt, na és a törekvés, hogy minden, ami régen volt, olyan legyen, mintha csak tegnap lett volna.
Izgatottság. Sokféle várakozás.
