Borzasztó érzés Anyát sírni látni... Tehetetlenek vagyunk, mert sajnos nem tudunk segíteni... Nagyon szeretném, ha Dédimama velünk lehetne még! Tudom, hogy az elmúlt éveket Ő már nem akarta igazán, mert egyedül maradt... Minden más lett. De még... Sokáig hittem, hogy az én gyerekem is ismerheti Őt. Talán... Miért ne? Nemtudom... ennyire optimista nem vagyok már, de nagyon szeretném...
Megyek és megnézetem az anyajegyet a pocimon... és ezentúl újra és újra elmegyek, nemcsak akkor, ha rám jön a hoppáré...
Önző vagyok tudom... Maradj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése