Ébren álmodom. Így van ez általában, pont ezért ijesztően furcsa, mikor álmomban ébren vagyok. Vállalni a vereséget őrülten nehéz dolog, akkor is, ha így könnyebb lesz, majd, egyszer... Rettegve tekinteni a telefonra, hogy akkor ez most igaz vagy... nemjó dolog. Pont ezért nem működhet. Még így is a legkevésbé kívánt feszültséget hozza ki belőlem...
Viszont folyamatos rácsodálkozásban van részem, mikor egy-egy egyáltalán nem ismert, csak tudomkicsoda fiúval hoz össze a sors... Bár közös munka egyelőre(!) nem születik, bármi más megtörténhet...
Richard Gere-rel kezdeni a reggelt könnyfakasztó. A héten több számomra nagyon kedves leányzó is az Ősz New Yorkbannal üdvözölte az évszakváltást. Így tettem ma én is. Az egyik kedvenc film, amit újra és újra látni kell, mert csodásan, őszintén szomorú.
" ...én csak szeretnélek szeretni..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése