"Ahogy öregszel, egyre jobban hasonlítasz Apádra." - mondta az Anya szombat délután, a nagyágyon fekve.
2012. január 28., szombat
2012. január 27., péntek
"A zsenialitás és a gonoszság összeegyeztethetetlen"
A két lengyelül beszélő román durván vicces, meg nagyon valós. Az abszolút minimálelőadás ötletessége tényleg példaértékű. Klassz vég volt.
Végre eljutottam. A műjég tényleg csodaszép lett, kívül-belül impozáns. Azért ezen a pályán egészen más siklani, mint a kis négyzet alakún... (Bár a rokkantságom nem jött túl jól. És nem beszélek franciául autóul - ki hitte volna.)
Orosz fan lettem. Elképesztően jóó Zsámbéki Kispolgárokja a Katonában. Kicsit rólunk szól, a mai mindennapokról. Bezerédi Zoltán és Rezes Judit ohhwáó. Máté Gábor valami egészen klassz, ennyire még nem tetszett soha, pedig eddig is imádtam. A többiek a szokásos... Bán János madárembere rendkívül bájos. De az biztos, hogy nem akarok Tatjana lenni. Nem! Furcsa Fullajtár Andrea ebben a szerepben, nem ehhez szoktunk, az identitásválság kérdéssel meg nem értek egyet, nincs neki olyan, csak egyszerűen magányos és máshogy akar élni.
Közben mostmár tényleg Ulickaját olvasom, pont profilba vág.
Nincs itthon stolicsnaja a heringhez - így nem az igazi...
Címkék:
jégmező,
Katona,
Kispolgárok,
Puskin,
Ulickaja
2012. január 24., kedd
Next
A vége a vizsgaidőszak mondat súlyát még nagyon nem érzem, pedig igaz. Most épp hőn szeretett újságom felé vállalt tartozásaimat nyögöm - csak egy kicsit. De ez már a jófajta teher.
Mostmár majdnem mindjárt mindenre és mindenkire lesz időm.
Ugye? :)
2012. január 22., vasárnap
Midnight Music
Koncert éjjelélőknek. Fischer Iván egy tündér, ha ezt eddig nem tudtuk volna... Madárénektant tart Messian előtt, vicceskedik a francia zongoristával, aki kevert angolt használ, és úgy vezényel, mintha kicsit táncolna is. A Budapesti Fesztiválzenekar játéka, Roger Muraro, na meg a mester együtt a Millenáris nagyon vegyes, többnyire fiatal közönsége között abszolút ohhwáó. Az meg, hogy lehet olyan komolyzenei koncertet tartani, ahol nem kell feszengeni, nyoma sincs a sznobságnak, hanem ki-ki széken vagy babzsákfotelben elterülve műélvez, na ez ám a nagy ötlet :)
2012. január 21., szombat
Gyévuska
Nehezen viselem, ha valaki át akar verni - gondolom ez nem meglepő. Ennyi hülyét egy rakoson már rég láttam. Hihetetlen.
Pintér Béla az Pintér Béla, nincs mit definiálni. Van egy saját stílusa, ami minden darabjában megjelenik, elképesztő pontossággal lavírozik a humor és a megdöbbentés között. Groteszk, zenés ohhwáó. Thuróczyt én még nem láttam színpadon, durván jó :) Az a kis érces hangja! Lenyűgözően ijesztő a jelmez, a kicsavart tipik magyar zene az 50-70-es évekből pedig elképesztő.
Vicces és érthetetlen, mikor az ablakon keresztül integet, majd egy mondat után a kisebbik Závada is benéz... Legalább annyira vigyori, mint én. Azért meghallgatnám azt az egy mondatot :)
2012. január 20., péntek
kisTúlzás
A szerzett öregség hiábavaló. A halálosnak hitt vizsga a végén nemcsak nevetség tárgya lett, de erőteljes indulatoké is, mert a pofám leszakad, ha valaki ilyen bunkó, mint ez a férfi. Míg a másik tanárember meg feltűnően laza, amivel nincs baj - persze ez majd csak az eredmény ismeretében lesz igaz.
Még egy és vége.
Most egy kis intermezzo következik.
Egyébként meg a feltűnően intelligens és helyes fiatal és kevésbé ifjú emberek megkeresésétől "a bugyi leesik rólam" ;)
2012. január 18., szerda
2012. január 15., vasárnap
Tudod te...
Van az a dal, ami nekem szól? :) Vagy nem. Mindenesetre, ha nem lenne kompromittáló címe még imádnám is, najó, lehet, hogy így is.
Nagyon bírom, ha van benne játék, meg kétértelműség, de bírom a szókimondó őszinteséget is, viszont... Ezt már mind tudjuk.
Tudtam én azt is, hogy a problémák a tánccal kezdődnek. Tapasztalat. Így szokott lenni :)
2012. január 14., szombat
Tapaszt
Egészen fura élmény volt azt látni, tapasztalni, milyen az, amikor a nagyon klassz kortárs táncosnak a figyelme nem rám, hanem a fiúra irányul, akivel éppen vagyok, méghozzá egészen nyilvánvaló fizikai jelek kíséretében - annak ellenére, hogy az első villanásnyi találkozó után (Trafóban zokniban és melegítőben előadás előtt) meglepő módon emlékezett rám. Vicces. Na meg az is, ahogy a negyven pluszos pasik nyála a földre csöppen bizonyos szituációkban :)
Dance with me
Egyelőre bárki bármit mond cukorfalat :) Megint két vizsgával kevesebb...
Csehov egy zseni volt. Ez tény. Az meg egy másik, hogy kicsit át kell magamat kapcsolni, mert nagyon másképp kell nézni. A Katonás Ivanov á la Ascher ohhwáó. Elképesztő karakterek, szuper játék, de annyira! Nagy Ervin most volt a legjobb, Tóth Ildikó, Máté Gábor, Bezerédi Zoltán, Szirtes Ági és a tömeg a szokásos színvonal - ami tudjuk, mit jelent: Katona-minőség. Bán János olyan sziporkázó, hogy csak na. Kun Béla az öreg bácsi annyira cuki, hogy majd' meg kell zabálni. Jordán Adél nemcsak szép... Fekete (Tibi) Ernő meg csak simán, úgy ahogy van... Az, hogy mindig Moszkvába vágynak, vodkáznak, heringet esznek, na meg uborkát, az olyan erővel hat, hogy vodka pipa, hering pipa - az uborkát én nem kívánom - Moszkva meg az egy éves tervben benne van, ha felépül.
A Narancs-buli évről évre jobb - nekem ez volt a második, vagyis a tendenciózus javulás még nem 100%. dj Vajdai Vili, TGM és Grecsó Zoli az est summázata, na meg a kollégák, és a látásból ismert egyének, klassz beszélgetések és visszafogott táncest. Csak pont az az egyvalaki maradt ki...
2012. január 11., szerda
2012. január 8., vasárnap
El, vele
Ez a mai egy igazi ohhwáó volt :) (Onnan tudom - azt hiszem -, hogy olvassák a blogomat, hogy úgy kérdeznek vissza, mint ma:)
A Zsámbéki-féle A mizantróp a Katonában. Fekete (Tibi) Ernőbe eddig nem voltam szerelmes - nem is értem... -, de most bekerült abba a bizonyos körbe... Elképesztő a pasi.
Klassz a kortárs áthallás a kor tekintetében. A zenének nagyon megörültem, az első Bachot már én is rongyosra hallgattam, és ahogy odabújik a kismagnóhoz és elzárkózik... A színpadkép úgy jó ahogy van, a kivonulás és az azt megelőző pakolás, meg háát a kis kalyibája a végén... Vajdai Vili tud rajzolni, nem is akárhogyan, Ernő - kicsit fényezem még - gyönyörű, ilyet ritkán mondunk férfira, de tényleg az, minden porcikája, az outfitje, minden :) Kellemes meglepetés Ónódi Eszter, tényleg! És háát a Katonás gárda a szokásos magas színvonalat hozza, ahogy ezt a Narancs hír rovatára is mondani szoktuk :) Fullajtár nyilván istennő, a szonettet bevezető és szavaló Máté Gábor szintén, csak ő hím, Tenki Réka klassz, ő szokott kevésbé az is lenni, sőt... Tóth Anita most nagyon helyes volt és háát Ernő :)
2012. január 6., péntek
I'm not Rézi
A narrációs szerkezet párhuzamba állítása a regényben szereplő tekintetek struktúrájával és mindezt az Üvöltő szelekben - na ez valami feminista botrány, vagy egyszerűen csak: agybaj. Úgy érzem kezdek besokallni.
Míg ilyen szarságokkal töltöm a drága időt Ulickaja várat magára, és csak álmosító olvasmány marad a nap végére... - de Csongor és Tünde egész jók szakirodalommal együtt (!).
Bölcs és igaz: Mindig van egy bolond, ha nem: te vagy!
Címkék:
Azinterpretációgyakorlata,
CsT,
Ulickaja
2012. január 4., szerda
2012. január 3., kedd
Köztársaságpárti
Annyi, de annyi ember... A villamos az Oktogon és a Király utca között haladt, mikor láthatóvá vált az embertömeg az Andrássy úton. Csak álltam a mozgásban lévő combinon és elszorult a szívem. Aztán folyton ez történt. A hátulról megközelített objektum mentén rengeteg rendőr, akik mind bevetésre vártak, ha action van. Körbekerített opera, ahol a faarcú rend őreit, na meg persze a bent mulatókat szidalmazták a kevésbé higgadt tüntetők. Mi meg a press dobogó előtt hallgattuk/néztük a műsort, amikor egyszer csak az én kedvenc festőbácsimat konferálták fel, meg is jelent, és olyan klassz beszédet mondott - meg egyáltalán a jelenléte is olyan hatást keltett bennem -, hogy ott, akkor azt mondtam, hogy szerelmes levelet írok neki, amit komolyan is gondoltam, csak háát talán félreértené :)
Eddig csak jó tapasztalatom van tüntetésügyben, pedig mindig számolok a rosszaságokkal is - például a mostanin mi egyetlen nácit sem láttunk, csak hallottuk, ahogy messze, hátul a tömeg azt skandálja: "nácik haza". Ehhez képest a Vörös kis kedves segítséggel talált meg minket, és mindenki olyan nagyon kedves volt - olyan jó ez a fajta összetartozásérzés, hogy sok-sok ember, valami nagyon hasonlót - ha nem is pont olyat, ami nem baj ám - gondol, mint én.
2012. január 1., vasárnap
First wish
Bridget Jones módjára tölteni a szilvesztert egyáltalán nem gáz, sőt...
Hello, Te csodás 2012! Ugye, jó leszel?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)