A két lengyelül beszélő román durván vicces, meg nagyon valós. Az abszolút minimálelőadás ötletessége tényleg példaértékű. Klassz vég volt.
Végre eljutottam. A műjég tényleg csodaszép lett, kívül-belül impozáns. Azért ezen a pályán egészen más siklani, mint a kis négyzet alakún... (Bár a rokkantságom nem jött túl jól. És nem beszélek franciául autóul - ki hitte volna.)
Orosz fan lettem. Elképesztően jóó Zsámbéki Kispolgárokja a Katonában. Kicsit rólunk szól, a mai mindennapokról. Bezerédi Zoltán és Rezes Judit ohhwáó. Máté Gábor valami egészen klassz, ennyire még nem tetszett soha, pedig eddig is imádtam. A többiek a szokásos... Bán János madárembere rendkívül bájos. De az biztos, hogy nem akarok Tatjana lenni. Nem! Furcsa Fullajtár Andrea ebben a szerepben, nem ehhez szoktunk, az identitásválság kérdéssel meg nem értek egyet, nincs neki olyan, csak egyszerűen magányos és máshogy akar élni.
Közben mostmár tényleg Ulickaját olvasom, pont profilba vág.
Nincs itthon stolicsnaja a heringhez - így nem az igazi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése