Annyi, de annyi ember... A villamos az Oktogon és a Király utca között haladt, mikor láthatóvá vált az embertömeg az Andrássy úton. Csak álltam a mozgásban lévő combinon és elszorult a szívem. Aztán folyton ez történt. A hátulról megközelített objektum mentén rengeteg rendőr, akik mind bevetésre vártak, ha action van. Körbekerített opera, ahol a faarcú rend őreit, na meg persze a bent mulatókat szidalmazták a kevésbé higgadt tüntetők. Mi meg a press dobogó előtt hallgattuk/néztük a műsort, amikor egyszer csak az én kedvenc festőbácsimat konferálták fel, meg is jelent, és olyan klassz beszédet mondott - meg egyáltalán a jelenléte is olyan hatást keltett bennem -, hogy ott, akkor azt mondtam, hogy szerelmes levelet írok neki, amit komolyan is gondoltam, csak háát talán félreértené :)
Eddig csak jó tapasztalatom van tüntetésügyben, pedig mindig számolok a rosszaságokkal is - például a mostanin mi egyetlen nácit sem láttunk, csak hallottuk, ahogy messze, hátul a tömeg azt skandálja: "nácik haza". Ehhez képest a Vörös kis kedves segítséggel talált meg minket, és mindenki olyan nagyon kedves volt - olyan jó ez a fajta összetartozásérzés, hogy sok-sok ember, valami nagyon hasonlót - ha nem is pont olyat, ami nem baj ám - gondol, mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése