Egészen fura élmény volt azt látni, tapasztalni, milyen az, amikor a nagyon klassz kortárs táncosnak a figyelme nem rám, hanem a fiúra irányul, akivel éppen vagyok, méghozzá egészen nyilvánvaló fizikai jelek kíséretében - annak ellenére, hogy az első villanásnyi találkozó után (Trafóban zokniban és melegítőben előadás előtt) meglepő módon emlékezett rám. Vicces. Na meg az is, ahogy a negyven pluszos pasik nyála a földre csöppen bizonyos szituációkban :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése