kiBírom!

Ilyen lelkesen többet nem megyek értekezletre, mert csak a baj van velem... De megoldom! Nehogymár én ne!

Kiskopasz egy csoda - energiabomba -, elképesztő! Lassan már kokettálunk... :)

Bodó Viktor Kockavetője a zsenialitás egy szelete, olyan nagyon működik és annyira hat, hogy egyelőre még írni is nehéz róla, pedig már tegnap volt... Egyébiránt tilos gyönyörű férfiaknak elém ülnie a párnasorba, mert zavarják a koncentrációt - egy Spáh meg egy Závada...

... ,mint a többi

Udvaros Dorottyára.... Tudtam, hogy van benne valami, ami nagyon ismerős, a hangja, időnként a hangsúlyok, és néhány gesztus. JM tanárnőről a csodaszínésznő jut eszembe - becsuktam a szemem, miközben mesélt ma, és Őt láttam :)

Ez volt az első szar hétfő. Egyrészt a nátha már kezdett elviselhetetlen méreteket ölteni, másrészt az emberi gonoszság és/vagy ostobaság rendkívül bántó tud lenni, de teszek rá, tehetnek egy szívességet...

Cserébe hosszan értekeztem a főszerkesztővel, remélem nem hiába ;)

Összefoglalom magam

Most épp azért nem írok, mert olyan klasszul zsúfoltak a napok, hogy örülök, ha bezuhanok az ágyba esténként/éjszaka.

A kortárs társtöri előadás a BKF-en szuper, bár IR előadása kihagyható lenne...

A Dardenne testvérek Srác biciklivelje szomorúan közhelyes, miközben értem a szocio téma fontosságát, csakhát ez így kevés.

Lessing Emilia Galottija meglepően jó, míg a másik Lessing, a Nobel-díjas Doris nem éppen a várakozásoknak megfelelő.

Na, dehát a klasszság tetőpontja az, hogy legújabb szerelmetes (kiskopasz) tanárom kétféle Tartuffe értelmezésétől azt hittem elalélok. Annyira csúcsszuper a pasi, olyan szintű információdömpinget zúdít ránk, hogy az már tényleg jóó.

Lakást is avattunk a héten, a Víg utcai hajlék ezúttal őrültklassz felnőtt beszélgetések helyszíne volt. Nagyon szeretek M.-mel beszélgetni, mindenről! :)

Egy munka kipipálva, erre egy főszerkesztői telefon után (!) lett még egy :) A fenntarthatósági nap nagyon helyes keretek között zajlott, rendkívül élveztem. Lehetett játszani, mindenfélét ültetni, beszélgetni, vagy beszélgetést hallgatni, közben meg csupa olyan dolog vett körül, amiben én is hiszek.

A babázás - J. szülinap - is megvolt, olyan furán jó érzés, mikor ezek a manók már emlékeznek rám, és az ő saját kis baba nyelvükön külön hangutánzó néven szólítanak :)

A mi osztályunk őrültjó lesz. Máté Gábor ügyesen választ darabot, érthetően instruál, és utána tündéri módon mesél, meg GyP-t olvas :) Bár a Kamra elképesztően kicsi, és az elvetemültséget a fél négyzetméteren, földönülés prezentálja legjobban. Azért szeretem nagyon az ilyen kultprogramokat, mert utána olyan máshogy jár az agyunk, hogy irtó klassz beszélgetések kerekednek belőle, és A pontból egy egészen messzi K pontig jutunk, vagy mégtovább.

Néha olyan, mintha baj lenne, de nincs nagy, csak időnként kicsit mind szétesünk, hogy kicsit másképp, megint összerakjuk magunkat.

Van valami letörölhetetlen mosoly az arcomon, mert azt csinálom amit szeretek, akkor amikor akarom, és úgy ahogy nekem tetszik. Szerintem ez a szabadság netovábbja :)

És lehet, hogy a Grey's Anatomy minden egyes epizódján kitör belőlem a sírás vagy zokogás, de akkor lennék egészen ijedt, ha nem így volna...

Áhitat

Festőbácsi (Szüts Miklós) röpkiállítása - Spiró szóalkotás - a Nemzeti Színház festőműhelyében olyan, de olyan klassz volt, hogy... Először is egy tündér, másodszor gyönyörűek a legújabb képei, és a róla szóló portré pedig nemcsak információdús, de hasonlít egy picit a mi beszélgetésünkre is, édesen őszinte. És hát amikor létrán állva szemléli a gigantikus akvarellt, hogy sikerült... háát csúcs! :)

Még egy éve is sokmindent megadtam volna azért, hogy meghívót kapjak tőle, hát még, hogy egy ilyen exkluzív tárlaton részt vegyek... És tessék... :) Márcsak egy képre vágyom, nagyon! :)

Minden más

Kicsit langyos volt ez a mostani Nemzeti nyílt nap. Nem volt olyan nyüzsgő, kaotikus, csak olyan...

A nap fénypontja az este volt. A Szent Johanna próba egyrészt nagyon érdekes - R. mindig olyan beavatóan viselkedik ilyenkor, mesél, plusz információkat mond, minden abszolút érthető azoknak is, akik még nem láttak ilyet... Bánfalvi Eszter remek Johanna lesz, bírom őt nagyon! El kéne olvasni Shawt-t. A rendhagyó irodalomóra azon része, amit láttunk/hallottunk nem volt rossz, de olyan hűde újat sem hallottam, viszont a Romagyilkosságok dokumentum-drámapályázat középső felolvasószínházi előadása nagyon klassz volt, ígéretes drámaalapanyag, meg háát Básti Juli egy istennő! Volt még (parasztvakító-hogy ez milyen csúnya szó!) színpadtechnika, meg kiállításmegnyitó GyP-vel, de nélkülem. A fösvény próba bejutásakor sem voltunk elég rafkósak, emiatt picit szomorkodom, Rólandot látni rendezni... Meg háát jutott Belőle egy kevés, ami már nagyon-nagyon hiányzott!

Tér-idő kontínium

Tengernyi információ, csordultig naptár, na meg a folytonos rácsodálkozás. Nagyon klasssz, de tényleg. Még a szociális helyzetem nem kielégítően biztos a csoportban, de nagyon igyekszem...

Furcsa dolog ez a munka intézménye. Majdnem hivatalos munkaemailre azt a választ kapni, hogy nagyon szép neve van... :) egészen mosolyfakasztó, nemvárt feladatot kapni meg háát őrültjó, hogy én jutok eszébe, rám gondolt...

Az elkövetkező időkben drámaköteteket fogok kérni, minden mennyiségben, mert felháborító, hogy nincs bent a könyvtárakban (jókora többesszám), amire szükségem van.

Naivából szak"barbár"

Korai óralátogatás, bevásárlás, kétfogásos vacsorafőzés - ez mi, ha nem hőstett :)

Az utalások fele megvan, de a másik fele hiányzik, vagyis rendkívüli dolgok következnek... Itt tényleg mindenki azt szeretné, ha hét napból ötöt színházban lennék. Hm :)

Olyan nagyon tekervényes történetről van szó, hogy ilyen késői órán azt se tudom már, ki kivel van, pedig ez még csak az eleje... Ohhjaj...

Irány az ágy!

Tetszés volt célom

Olyan nagyon sajnálom, hogy a Krétakör fénykorában még majdnem gyerek voltam. Nagyon!

A hamlet.ws őrült klassz. Három szereplő (Gyabronka József - alias Hakapeszi:) -, Nagy Zsolt és Rába Róland :) ), akik kisujjból lenyomják az előadást - csak hárman (!) - úgy, hogy énekelnek, zenélnek, néha akrobata mutatványokat csinálnak, miközben nincs semmijük - se zene, se jelmez, semmi. Csupán egyetlen könyv van, amiből a szerencsés (?) néző helyenként felolvashat, de akad olyan is, aki mellett ülve, némi bíztatást várva játszanak egy-egy szerepet. Őrültklassz érzés, mikor egyikőjük mellettem ül és nekem meséli a sztorit, vagy mikor Nagy Zsolt csak szimplán majdfelfal. Ezt a fajta elképesztően közvetlen színházat szeretem igazán. Úgy váltogatták abszolút követhetően szerepeiket, hogy az egy picit sem volt zavaró vagy parodikus. Ez a profizmus. Nagyon informatív volt az előadás után következő beszélgetés is: Schilling Árpád tehetsége abban mutatkozik meg igazán, hogy nagy rendezőkhöz méltan, meg tudja magyarázni a koncepció miértjét, nagyon komplex válaszai vannak. Furcsa érzés, mikor valaki úgy bántóan őszinte,hogy közben senkit sem bánt...

Az első nap a masteren hosszúsága ellenére egészen jó volt - már egy kedvenctanárom is van.

Érdekes kérdés, hogy hol leszek az elkövetkező két évben, ha nem színházban - gyanítom ágyban, párnák közt... :)

Intelligens és boldog

Diplomás nőszemélynek lenni pont olyan, mint előtte...

Elviselhető ceremónia - Kepes András kedves beszéde -, finom ebéd - hm, azok a tengeri falatok... - és az esti kalandozás. Útálom (!) a játszmákat - a véletlenül nem veszlek észre otrombaságot meg főleg... Annál is inkább, mert a kedves megnyilvánulás - hiába - semmissé válik.

Új ismertséget kötni mindig klassz, akkor is, ha nemértem... :)

Interjúalanytól a legjobb bókot kapni, még a virtuális keretek között is nagyon klassz a dicséret.

Kicsit össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy működik az igazi felnőtt élet...

Mindenesetre a cél, egyszerre lenni intelligensnek és boldognak! Hátha sikerül...

Itt a vége

Furán jelentősége lett a holnapnak. Talán a készülődés teszi, a családi ebéd, hogy fontos lett mindaz, amit nem is vágytam egy kicsit sem.

Rendkívül szép a gyűrű :) (kár hogy egy másikról le kellett mondanom a férjhezmenés reményében... kínos, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust (!), hogy azt hordjak, ami tetszik... nem vall rám... kicsit kétségbeejtő, milyen lemondásokkal jár ez a státusz.)

Érthetetlen az is, ahogy az évek során eltávolodunk egymástól... Még jó, hogy pont annyi meghívóm van, amennyire szükségem van - bár Bodó itthon marad :) -, mert a végén még ez is frusztrációt okozna.

Kár lenne érte...

Csak egy kis...

Hát mi a boldogság, ha nem az, hogy az általam írt kis szösszenet nemcsak megjelenik, hanem pont úgy, ahogy írtam: rímmel, gúnnyal, mindennel együtt. Ez ám! ;)

Klassz kezdettel indult a sokelőadós társtöri. Kepes András előadónak pont olyan klassz mesélő, mint a tévés munkái során, Rozgonyi Ádám egy nagyon megnyerő ismeretlen rendező, míg TGy és kedvencTanárnőm szokásos, magas színvonalú formájukat hozták - ez hiányzott anno annyira TGy szemináriumáról, hogy ő maga beszéljen.

Kicsit idővesztett lettem, kezdenek összefolyni a napok, de pont ellentétesen, mint a nyáron, most a sok tennivaló teszi folytonossá a hetet, és a helyzet csak fokozódik.

Megint számolok :)

Pótlék

Az éjszakai munka egyenlő az érthetetlen rímképzéssel, aminek a szerkesztő valószínűleg - biztos! - nem fog örülni, mindenesetre én magam remekül szórakoztam. Lehet, hogy itt az ideje újra próbálkozni a versekkel, vagy mindez csak "szóbuzera"?

Szörnyű ez az atlasz, amiről írtam, förtelem.

Míg a másik - nem a problémás, a másik - sztori megint rendkívül szerteágazó, sokszereplős, részben érthetetlen, de csupán egyelőre, jó úton haladok a megvilágosodás felé.

Inspiratív kezdet

Szerintem ez az iskola tudja, mi tesz boldoggá :)

Először is némi órarendi változásnak köszönhetően, hogy, hogynem, tudok járni az értekezletre - viszlát szívfájdalom!

Másrészt az őrültklassz órákhoz pont ilyen tanárok passzolnak... Hello Novák Eszter, Fuchs Lívia és a többiek!

Egyébként pedig kutatás, TDK-OTDK, alternatív Erasmus és társaik... A cél Berlin vagy valamilyen német nyelvterület magyar alkotóval...

Ohwáó :)

J'adore la début

Elkezdődött.

Kezdetét vette egy újabb évad. Színházzal kezdeni a szeptembert a legklasszabb dolog, ami történhetett. Mindjárt-mindjárt kezdődik az iskola, de a rég várt élményforrás most beelőzött.

Nem is értem... Hogy maradhatott ki Pintér Béla? A Parasztopera egy kacagtatóan realista, igazi hungaromán előadás. Fekete humorával profán operaparódia - aminek közben olyan real szkeccs hatása van -, ami sajátos színpadi nyelvezetével válik karakterisztikussá.

Olyan nagyon jól esett!

Még kicsit fáj a szívem - néha tényleg -, hogy ez az értekezlet dolog olyan problémás lesz az órarend miatt, de majd ügyesen megoldom. Hiszen a nagy visszatérésemről van szó, ahogy VGy is mondta...