Last night

Nehéz összegezni ezt az évet. Sokminden történt. Sokminden változott.

(az oly nagyon vágyott) státusz: viszont nem

A Narancs (majdnem) konstans és még mindig ohhwáó

a testsúly-változásomról nem nyilatkozom - majd csak 3 hónap múlva!

sok változás:

diplomás nőszemély vagyok (volt szakdolgozat, záróvizsga, diplomaosztó: egy furcsa félév)

új iskola

sok-sok új ember

az öröm és siker mellett a változás csalódással is (!) járt, leginkább hozzám közel álló emberekben csalódtam, ami nyilván a legfájóbb, mert háát a kis semmiségek elmúlnak, elfelejtődnek, de ezek nem...

a quartettünk csak egy szép emlék

de az új barátok/ismerősök mellett ott van azért az az 1-2-3-4 :), pár nagyon fontos ember

idén is volt (1) hello stranger élmény - nem értékelném :)

meg egy tengerélmény, ami csodás volt

megszámlálhatatlan kulturális csodában volt részem - könyv, kiállítás, koncert, beszélgetés/előadás, nyílt próba, újság, na meg színház (amit megszámoltam:44)

• legjobb színházi előadás: Nemzeti Színház: Én vagyok a Te, MU Színház: hamlet.ws
• kétszer (!) láttam: Nemzeti Színház: Mohácsi János: Egyszer élünk...
• legnagyobb felfedezés: kortárs tánc: Bozsik Yvette, Frenák Pál
• legjobb (, de a legkényelmetlenebb ülőhelyes) hely: Trafó
• legszokatlanabb színházi élmény: Fogasház: Kárpáti Péter:Vándoristenek
• legjobb kiállítás: Nyolcak, Szüts Miklós
• legjobb könyv: Térey János: Protokoll, György Péter: Apám helyett
• legjobb film:sok régi, sok új

idén annyi tüntetésen voltam (sajtó, rendszer, diák, színház), mint még soha, mert (majdnem) 2011-gyel kezdődött mindez, és sajnos biztos, hogy folytatódik

nagyon hiányzik Robi - színházban és színházon kívül, az Alexandrás-beszélgetésekért elmorzsoltam egy-két könnycseppet (most gyorsan)

nagy felfedezés volt: György Péter és a könyve

és háát a színháztudomány szak olyan sok újdonságot hozott, annyi új ismeretet - kedvenc tanárt, a kezdeti nehézség után kezdődő barátság(ok)at, szemléletmódot...

Mozgalmas, változásban és élményekben gazdag év volt ez, a folytatás lehetne hasonló, csak az általános kedélyállapot és a politikai kilátástalanság lehetne kevésbé nyomasztó.

majdnem last

Még gyorsan beiktattuk a majdnembezárt André Kertész kiállítást - Nonival nagyítóval vizslattuk a picike képeket, meg néha a nagyobbakat is.

De még egy spontán táncelőadás is belefért a mai napba - Bozsik Yvette Menyegzője meg Tűzmadara. Előbbi nemrossz, utóbbi ohhwáó.

Ahová csak megyek gyerekekkel találkozom: a Nemzetiben egy nagyon helyes baba teknősbéka módjára masírozott a padlón, miközben a szülei fél szeme a képeken volt, a Müpában pedig két nagyon vagány kiscsaj nézte egészen fegyelmezetten a táncoló testeket - bár az ízlésünk különbözik, nekik nem tetszett a Tűzmadár, mert nem volt elég vörös fény :) Olyan nagyon természetes, ez jut eszembe.

nem és nem

Ez A vizsga egy tényleg nagyon klassz - magyar - film, amit az a Bergendy Péter rendezett, aki előtte csak az Állítsátok meg Terézanyut. Na, ez nem jelent semmit, sőt, jobb, ha ezt nem is tudjuk. Nagyon szépen fényképezett, más szemszögből megmutatott képek. Kulka és Nagy Zsolt ohhwáó - NZs olyan kis szelíd -, de persze a többiek is jók, a történet meg eredeti, nem a lerágott csont újrafőzve...

"Nem akart olyan országban élni, ahol betiltják a Szomorú vasárnapot."

Á demain

A Midnight in Paris egy vágyakozós film, nagyon klassz hangulata van, a 20-as évek vonzósága csodás, a művészek tobzódása ohhwáó és háát a kezdő Párizs imázs x percben...

A Winkler-könyv informatív is, rácsodálkozós, vicces, kicsit olyan, mint a Kultúrház volt. Ulickajával nekikezdtünk az Imágó állapot felfedezésének, meglátjuk... Közben meg a hetilapok karácsonyi kiadásai között barangolok - az ÉSsel tényleg takarózni lehet, főleg így télen :) - ahelyett, hogy a vizsgákra tanulnék, ez a szomorú helyzet :)

A Katonás-Veiszer Alindás videókat látni kell, mert nagyon jók! Most épp Fekete (Tibi) Ernő varázsolt el az éjjel.

Bodó egy gólyát hord újabban - egy újabb madár a lakásban, egy újabb kutyabarát, Gedi :)

Art

Ez pont az a karácsony, amire vártam. Béke, csend és nyugalom - kiscsalád, rengeteg finom falat és a saját ünnep.

A közös filmezés, főzés, evés-ivás között új szerzeményemet, Winkler Nóra könyvét olvasom. Klassz! Az a könyv, ami arra késztet, hogy bizonyos dolgokra rákeress az interneten, elővedd az albumot vagy a szótárt és megnézd... na az csak jó lehet. Ráadásul jó humora van, kicsit karcos, de megkapó. És háát hirtelen megint világmegváltásra törekszem - egyelőre csak - fejben (megint egy új téma), azonkívül múzeumba vágyom: most! Na, meg el, hogy lássak, érezzek...

Szabadságharcos(lány)

A töltöttkáposzta és a bejgli készítés között elmentem tüntetni. Stop. Klassz volt. Stop. Találkoztam sok ismerős arccal, Gerzsonnal, meg VGyvel, aki még az apukájának is bemutatott - édes volt. Stop. Holnap karácsony. Stop.

avant Noel

Erre az évre vége a sulinak, már ami az intézményesült formáját jelenti, mert tanulni még idén is kell.

Mostmár tényleg mindjárt karácsony van, aminek a jelei már itt-ott tényleg megmutatkoznak. Például esett egyszer a hó; kedveskis csoporttársaimmal forraltborozni voltunk a vásárban - na az egy élmény volt, de más miatt -; sőt már kiskarácsonyt is tartottunk, ami tényleg megadta a kezdő lökést - fát díszítettünk, aszisztáltunk a "közös" főzésnél, ajándékoztunk, közben meg a fontos beszélgetéseken kívül nagyokat nevettünk, bár volt, aki hiányzott...

Az ajándékhajkurászás mellett belefért egy kis kávé meg aktuális csacsogás, na meg némi mozi is a rohanásba. Aki Kaurismaki Kikötői története abszurd mód bájos - nyilván a vége -, ez a normandiai dokkéletkép meg szép, szomorú, de megint csak az emberek szituatív viselkedése az igazán érdekes.

Már csak két csoki van a kalendáriumomban :)

Egyébként ennél depresszívebb karácsonya nem is lehetne ennek az országnak... Borzalom.

Álom (volt)

Pápá szorgalmi időszak, helló vizsgák! A zhk után jöhetnek a vizsgák, még 20-án lenyomok egyet, aztán mostmár tényleg jöhet a karácsony, mert az valami botrány, hogy semmilyen érzésem, hangulatom nincs... Ma azért kicsit jobb lett, végre elmentem korizni - na ez például része a karácsonynak.

A színház is olyan minimálisra redukálódott, hogy csak na.

Az élet álom. Kovács Dani Calderonja egészen klassz. A Gondnokság kreatív elemei már ekkor megvoltak. Eszembe nem jutott volna eddig, hogy egy csatajelenetet úgy is el lehet játszani, hogy műanyag kiskatonákat dobbal és cintányérral ütnek egyik oldalról a másikra - mint a baseballban, teniszben... - egészen zseniális megjelenítései vannak ennek a nagyon fiatal srácnak - aki egyébként a Zsiga bátyja. Az meg különösen tetszik, hogy a drámához nem valami szent és sérthetetlen dologként nyúl, hanem jól leporolja.

Kizárt

Semmi meghatározó nem történik. Csak zhk meg szakszövegek vannak, értsd: tanulás, ami háát lássuk be, nem olyan klassz elfoglaltság. Közben kicsit mindent és mindenkit kizártam, de megvan a kulcs!

Like Crazy

Erre a hétre az a nagyon várt film jutott. Nem olyan könnyfakasztó, mint a trailer, de nem is baj. Egészen szép, de tényleg. Ha az, ami a filmben van, tényleg létezik, akkor tényleg nagyon szeretném megtapasztalni. Néha - vagy újabban sokszor - kételkedem benne, ami nem túl jó. Az a szék dolog nekem nagyon bejönne :) Na meg ilyen formában a gyűrű is.

Találtam egy olyan szuper pdf olvasót, aminek még hangja is van ahogy lapozok...

El kellene kezdeni a karácsonyi készülődést, át kéne rendezni a polcot, korizni vágyom nagyon :)

Vissza a könyvekhez.

Nem nő. Nem férfi. Ember.

Két zh pipa. Egyelőre nem számolom még mennyi van hátra, következő harci cselekmény kedden várható.

Miközben a végkimerülés állandósul, és a könyvtárban töltött órák száma egyre csak nő, a suli még mindig klassz. Bánk bán után ma Novák Eszter látogatott el hozzánk, aki háát jelenség, méghozzá igen kedves. Marha jót beszélgettünk kicsit több mint 6 órában Bródy tanítónőjéről - őrültkíváncsi vagyok, milyen előadást rendez, na majd a főpróbahéten kiderül ;) Egyébként meg van abban valami báj, ha a tanárnő nikotinista, és óra közben dohányzik, meg egészen színpadiasnak is nevezhetők a szenvedélyes megnyilvánulásai.

Az útálatos szakszövegek mellett másra is jutott idő - a zh után -, RA bevezető táncesztétika órája egészen felemelő élmény volt. Egyrészt minden utalást értettem, mert előző napra bevágtam a tánctörténetet ámblokk, másrészt pont olyan volt, mint nyár végén a Ludwigban - őrültjóó :) Az meg, hogy a táncot a képzőművészettel inkább rokon művészetnek gondolja, mint a színházzal, és ahogy megkülönbözteti az alakot meg a figurát... :)

A látásmód bővítés, kisebb fejtágítás után megvolt életem első Frenákja is. A Frisson döbbenetes, megrázóan szép. Mást most még nem tudok mondani, mert annyira durva a zene és a mozgás, olyan összetett táncmű...

Zabos

Ez a vizsgaidőszak részben egy hiperdepresszív időszak, de ami ezt váltja az valami egészen klassz. Szerda után jobb lesz kicsit, bár ez sokmindentől függ.

Egészen jókislány lehettem, mert a Télapó nemcsak Gombóc Artúros csodakalendáriumot hozott, de még ma is találtam ezt-azt az ablakban :)

Kipróbáltam magam tánckritikusként, legalábbis egy beadandó erejéig. Meglátjuk működik-e!

Ezekről az elképesztő Yves Rocher-s kencékről eszembe jutott az a film, amiben a pasi szerelmi bánatában megissza a sampont - na ilyen érzésem nincs, de nem csodálkoznék semmin, olyan elképesztő illatuk van. Zabtej meg málna :)

Azon kapom magam, hogy úgy várom az ünnepeket, mintha nem kellene trilliárd oldalt elolvasnom muszájból, és nem lenne egy rakat vizsgám. Át kellene állítani az agyam, hogy nem az ajándékkönyveket fogom olvasni, hanem drámákat meg szakszövegeket.

kisTücsök

Egy egész hétnyi vágyakozás után ma újra a helyemen voltam :)

De előbb inkább a csudálatos www.magyarnarancs.hu-ról, ami csütörtökön hajnalban (!) olyan boldogságot okozott a nevemmel meg az összes cikkemmel, hogy azt azért nehéz überelni - hiába gyarló ember volnék.

Szorgalmas kis tücsök vagyok, egész héten szépen könyvtárban tanultam/olvastam, ami még mindig túl zajosnak bizonyult, de beszereztem egy pár narancssárga (!) füldugót, biztos, ami biztos.

És nem voltam az égvilágon sehol. Ezt azért már erősen érzem magamon, de meg lesz az eredménye...

Ez már a sokadik felismerés. "Teher alatt nő a pálma!" Annyira, de annyira igaz. A bankos riport, meg a gépelőlány funkció, mind-mind ezt bizonyítják, csak ezt tudni nagy felelősség ám :)

Bozsik Yvette Bálja nagyon klassz kortárs táncelőadás, Marozsán Erika arcjátéka lebilincselő, a tánc meg funkcionalitásában szép - mit fogok én erről írni? RA kisebb csalódást okozott a fényesre símogatott (nagyon (!) finoman fogalmazok) lányok között, meg egyébként is - és háát az anyaság mítoszával lássuk be a workshop után, se tudtam mit kezdeni, ez nem változott, szerintem van még egy kis időm felnőni ehhez :)

Több kortárs táncot kell nézni!

Ahogy tetszik

Durvulnak a dolgok, én meg fáradok. Nagyon. Így történt, hogy átaludtam a BookClubot - a csodatelefon is aludt...

Homburg herceg olvasata klasszság, háát még...

Rendesen szomorkodtam, hogy nem mehetek A filozófusos beszélgetésre, mert nem tudtam átíratni a HoppArtos jegyemet. Az Ahogy tetszik abszolút kárpótolt. Klassz volt a kezdet: közönség között beolvadó színészek, majd a nagy "kivonulás". Katona László egy kis ördög, Mucsi sóhajától (is) elkap a nevetés, háát még ha megszólal, Scherer Péter szintén egy bohóc, Kiss Diána Magdolna operaepizódjától rendesen rázott a hideg, egyébként végre karakterében is nagyon jó volt - nem úgy, mint a Nehéz istennek lenniben -, Roszik Hella helyes fiú és a többiek sem rosszak. A koncepció ötletes, sokszínű, de a vége szöveg kicsit sántít - kár érte.

A kiszámíthatatlanság (na meg a túl sok stressz újabban) kikészít.

Közben csudajó apró apróságok történnek :)

Hölgyem, Moszkva, vodka

Ha a nyílt próba ohhwáó, majdnem biztos, hogy a kész előadás is az lesz. A Nordost egy durván jó, nagyon kortárs témájú előadás, ami elképesztően jól működik.

Forgács Péter nagyot alkotott, biztos arányérzékkel vitte színre ezt a dokumentumdrámát. Csinált egy abszolút minimálelőadást, ami pőreségében a leghatásosabb. Nagyon egyszerűen szöveg és színész elementáris erővel hat. Nem is kell hozzá semmi, csak egy kis fény. Fullajtár Andrea és Pálmai Anna istennők (továbbrais), Bodnár Erika pedig végre jó.

Kéremszépen: a művésznő átél.

Meghatároznak

Rendesen jegyzeteltem a héten, hogy majd mit írok, ha egyszer eljutok odaáig, hogy leüljek, mert nem volt erőm/időm a nagy rohanás és élet közepette.

Találkoztam Térey mesterrel, szuper volt a könyvbemutató, dedikált nekem - néha előveszem megnézni :) -, csevegtünk a készülő Radnótis Protokollról - nagy egyetértés van köztünk Fekete Tibit illetően. Egy hiperszende határozottság. Tényleg fontos a kortárs író-élmény, az élő szerzős találkozás. Meghatároz. Margócsy tanár úr beszédmodora(hibája) rém vicces, SBvel pedig másodszor találkoztunk- csak annyit mondok: hello stranger!

Közben már majdnem karácsony van - az Andrássy mini Champs Elysées-vé változott, a Batthiányra is megérkeztek az angyalok.

Kedden volt 44 éves. Hiányom van!

Kaktuszember

Háát bezárt a Golden Dragon. A sokadik Schimmelpfennig szöveg után már nagyon otthonosan néztem az épp aktuálisat. Gothár Péter legalább olyan díszlettervező, mint rendező, nagyon klassz tereket álmodik. A Hangya és a Tücsök, mint visszatérő motívum nagyon durva megjelenítést kapott - kicsit továbbgondolta Hajnóczyt. Fullajtár Andrea tényleg egy istennő, durván klassz férfi szerepben is, Tenki Réka végre nem naiva, Mészáros Béla, Hajduk Károly, Kocsis Gergely meg csak pont olyan szuper, mint szokott, na jó a kiszolgáltatott tücsöktestű MB kicsit jobb, mint... Ötletes a színpadi utasítás használata, a nemváltás, azért a panelek ellenére tud ez a német.

Felfedeztem egy új kultúrintézményt is a Kazinczy utcában, kis csoporttársaimmal olyan helyen voltunk, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy az ami - álmomban talán.

Nem lett igazi a meglepetés. Legközelebb...

Térey mesterrel befejeztük a Protokollt. Elképesztő, de tényleg. Holnap megyek is, megnézem őt élőben - nem mintha nem láttam volna már :)

Woyzeck minthaPárizsban

Az annyira várt, vágyott Woyzeck ezennel kipipálva. Olyan nagyon kettős érzés. Részben tényleg olyan hatása van, mint egy musicalnek, nem mindig jön ki a Waits-dal, viszont a próza - meg egy-egy dal - felhozza annyira, hogy nagyon klassz. A színészi játék verhetetlen, tényleg borzongató, csak az összhatást illetően hiányzik ez az érzés. Keresztes Tamás tuti, hogy nem százas :) Fekete Tibi ohhwáó, Jordán Adél is, az meg külön klassz, hogy mit tudunk KTvel folytatott kettősével - Andor gyönyörű. Nagy Ervin, Bezerédi, Lehel és Elek Feri hozzák a formájukat. Olyan hmhm érzés, de a vágyotthoz képest kevés.

Nagyon tetszett tegnap, amit egy nénitől hallottam telefonálás közben. Arról beszélt, hogy milyen jól érzi magát a Katonában - bár nem tudja, milyen lesz az előadás -, mert ide nem sznobságból járnak az emberek, nincsenek túlcicomázva. Természetes, hogy itt vannak, egyszerűen szépek a színek, akár Párizsban is lehetne. :) Na, ezt sajnos nem tudom, mert ott még nem jártam színházban, mindenesetre nagyon klassz volt hallani.

Kicsit szétestem, de majd...

Értem

A tobzódás netovábbja, na meg a fokozódó stresszé.

Wenders Pina Bausch filmjét tényleg látni kell, nagyon szép, de olyan szinten megterhelő, hogy... Mégis nagyobb a híre - már-már mítosz -, mint amilyen élmény a film. A 3D meg ötletes, néhol borzongató, de nagyon fárasztó a szemnek.

Útálom, mikor a jól megkomponált időbeli terveimet keresztülhúzzák semmi kis csúszások - például egy filmet, hogy nem lehet pontosan kezdeni... Rejtély.

Csalódás volt A pitbull cselekedetei. Hosszú, terjengős, egy rendezői gesamtkunstwerk. Az utolsó szereplőpáros cselekményszála abszolút kihagyható lenne... NZs nyilván egy tündér, őrültfigyelmes, a teste meg... :)

Mostmár a sokadik lakásszínház ez az Ibsent a nappaliba. Furcsán bájos és rendkívül szórakoztató meg valós ez a játék. Ördögh Tamástól én egészen le vagyok nyűgözve :)

Pont a vizsgaidőszak előtt találnak meg a klassz lehetőségek. Az univerzum - vagy mifene - összeesküdött értem :)

hello stranger!

Vannak napok, mikor - minden ok nélkül - olyan szinten kelek bal lábbal, hogy magamat is nehéz elviselni, nemhogy másokat :) Még jó, hogy tudok róla, így a mai nap csak a legszükségesebb dolgokat akceptáltam és rohantam is haza.

De előbb felfedeztem a könyvtárban egy szupercsendes és gyönyörű olvasótermet - pont ma szidkozódtunk a Tanárnővel - ide fogok járni tanulni!

Tanulok és töltődöm - a következő három nap kultúrterápia :)

Kívánj!

Nemtudom, mit jelent átaludni a bűvös '11.11.11.11:11-et, mindenesetre sikerült. :) Majd jövőre '12.12.12.12:12-kor jobban figyelek, és nem bízom a technikára magam. Eyébként meg ősidők óta mindig ugyanazt kértem, és eddig még valahogy nem tapasztaltam, hogy megvalósult volna... Lehet, hogy ezért aludtam.

Néha kicsit kételkedem abban, hogy a mindenféle elemzés nem csak belemagyarázás-e. Például Sándor bácsi Beszél a fákkal a bús őszi szél verse a háttérinformációk (Julis naplójából tudjuk, hogy...) hiányában nehezen szólna a maszturbációról...

Ennyi egyforma embert én még nem láttam egy helyen. Minden nagymotoros ugyanúgy néz ki. Rémes. Nem baj, megkerestem a jövő heti kultúrpénzt.

Kiscsillag, nem viszel haza?

Úgy kezdem, hogy nem kezdem, hanem folytatom.

Johanna a Nemzetiben kevés. Hiányzik a miértje, a feszültség, az érdekesség... Az eleje és a vége nagyon klassz. A kezdet NZs meg a tyúkok, zseniális - na és ahogy a tapsnál örült, háát kész :) - a vég meg Johanna mágjahalála és szentté avatása, ami nagyon hasonlít az AR féle Bárkás Koldusoperához. A köztes rész kevésbé izgalmas, bár Bánfalvi Eszter karakteres Johanna. Kevés és egyszerű, csak nyomokban ismerhető fel az igazi AR. Kár.

És nem jelent meg a szövegkönyv... Ez nem jelent olyan jót... Ahogy a rendezés formátuma sem...

A lakásszínház valami egészen másfajta élményt ad. Amikor nem tudod, hogy ki színész és ki nem, amikor nem tudod, hogy mi valóság és mi improvizáció, amikor része vagy a játéknak... A Vándoristenek egy bántóan őszinte előadás, és igaz, éppen ezért durva. Ez nem játék. Ez a valóság. NZs-ben van valami. Ez az állítás továbbra is áll, sőt... A köszönőviszonyunkat meg nem tudom hova tenni :) - egyelőre!

Heti narancsadag, meg szerzői fotó. Mi lesz itt kéremszépen :)

Megint hétfő

Konkrétan ma majdnem megszakadtam. Vészesen közeleg a vizsgaidőszak. Annyi könyv volt nálam hazafelé, hogy könyvárusnak is simán beillettem volna.

A mai olvasópróba tényleg olyan volt, mint amilyen egy ilyen felolvasósdi lehet - ráadásul Schimmelpfennig Nő a múltból drámája jó is. Kicsit szöszöltünk is vele, dramaturgnak lenni legalább annyira klassz, mint szerkesztőnek, vagy mégolyanabb.

Szendrey Júliáról, Charlotte-ról, meg Kazinczy kamu vér-sztorijáról már nem is nyilatkozom... :)

Lovarnő

Úgy szeretnék egy kis esőt! :)

Időttölt

A rövidfilm nehéz műfaj - sokból hiányzik az a befejezetlen, de felfokozott állapot a végén, ami miatt érdekes, és folytatható lenne, ha készülne belőle nagyjátékfilm. A tegnapi háromból jóindulattal is csak az egyik volt érdekes, a többi csak szimpla semmi vagy még rosszabb, mert bosszantóak - na az nem jó... Megírtam, meglátjuk olvasható lesz-e...

Van annak valami gyermeki bája, amikor spontán módon a földön vacsorázunk a szobánkban. Régen nem volt Bodó, aki bele akart mászni az ételbe :)

újságírónak lenni=menő

Az milyen, mikor azért lobbiznak, hogy AR interjút készítsek?

:) jaj, ha rajtam múlna...

Mondjuk nem kicsit csinálnám össze magam!

Hajnali láz

A Szép új világ egy regény. Nem egy dráma. Mint ahogy már sokszor láttuk, regények színpadra adaptálása igencsak nehéz feladatnak bizonyul. Más a szerkezet, a karakterábrázolás... Na már most, a Huxley regényben nincsenek dramatikus alakok, vagy csak nagyon szolidak, a történet pedig bármennyire is klassz olvasva, színházban unalmas. Egyedül a vége válik igazi színházzá, mikor a vadember Shakespeare-t szavalva érvel, de akkor már késő.

Most épp az a munkám, hogy regényt olvasok :)

(ha az utóbbi idők beszélgetéseire gondolok, ez tényleg luxus, de...)

A hangya és a tücsök

Aki a Melankólia után kardjába akart dőlni, na az a Somewhere után tuti, hogy bele is dőlt. Unalmas, érdektelen, jaj...

Senki sem szólt, hogy Beckettről megfeledkeztem, és gondolatban a Godot-t csak úgy, simán Brechtnek tulajdonítottam - mindez a könyvespolc legtetején turkálva esett le, meg én is majdnem.

A Tom Waits zene igazán szuper - nagyon rá vagyok kattanva a Woyzeckre -, az alakuló november is, a Narancs, na a Narancs meg... :)

Hajnóczy tud valamit!

Protokolláris érdeklődés

Térey (vagy én/mi) most ért(ünk) meg erre. A Protokoll sziporkázó, nagyon mai, olvasmányos és nem nehezebb azért olvasni, mert verses formában íródott regény - ez hülyeség -, mert valahogy nem úgy verses. A kaktuszember már végérvényesen Fekete Ernő(Tibi) az én fejemben. Eddig ohhwáó!

Kicsit féltem, hogy majd nem hat úgy azért, mert fent ülök az ál-karzaton, de annál ez sokkal erősebb. Rába Róland fösvénye tényleg a színészekre koncentrál - miközben nagyon is meg van ez rendezve. Blaskó Harpagon és Törőcsik Frosine elképesztő. Nem szerettem különösebben Blaskót - most sem -, de ez nagyon találó, pontos játék. A kis picurka néni pedig egy furfangos tündér. Ez a majdnem díszlet nélküli minimál előadás Moliere humora és a színészi teljesítmény miatt pont elég, nincs hiányérzet.

Elfelejtettem, de újra meg újra eszembe jut, hogy amikor a kislányra vigyáztam hazafelé találkoztam a Köntörfalak egyik helyszínével - az a szép fás udvar...

Gondolkodom, hogy mi a vonzó Pestben és mi Budában. Az összes nagy író Budán élt, de Pestre járt élni. Márai szerint ez világnézet, Térey szerint is...

Még elmélkedem.

Igazi nő?

A Senki fája kicsit olyan, mint Sisso blogja. Nagyon személyes, néha ködös, érthetetlen - szeretem, hogy nem konkrét. Ez a picike könyv fontos, mert közben megtanulod magad/a helyzeted értékelni. De ilyen rosszul kiadott könyvet belülről én még nem láttam, elképesztően ronda és következetlen a tagolása. Egyébként pedig terjedelméből adódóan, témája kibontása miatt egy hosszú novella.

Játszol, vagy...

Azt kaptam, amit vártam. A One day pont azt az érzést nyújtotta, amit a trailer alapján, na meg aztán a könyv olvasása után sejtettem.

Szép és szomorú. Olyan nagyon valóságos. Csak semmi szirup, van viszont vicc, meg értelem - nyilván kevésbé árnyalt, mint a könyv, de abszolút nézhető.

Lehet, hogy nagyon érintve érzem magam - Noninak nem tetszett...

Meglepően jó még a Társas játék. Igényes, magyar, mindennapi. Remek színészek - Básti Juli karaktere majdnem (!) egyenlő Weér Rebekával :) -, a Nemzetis Martinovics Dorina, a sokat fogyott Thuróczy Szabolcs, a nagy orrú Pokorny Lia, az ismeretlen, de nagyon szép Balsai Móni, na meg Simon Kornél, akinek nem túl jó hírét csak hallomásból ismertem - nem igaz!

Krízis

Ez a Krétakör már nem az a Krétakör. Ez a színház, már nem olyan színház...

Nagyon furcsa, valós, rendkívül pontos előadás a Papnő. Ezek a fiatal gyerekek tudat alatt, a lényükkel hatnak igazán - egy egészen egyszerű történet, és a nem várt hatás. A videóbejátszások annyira jóra sikeredtek, hogy tényleg felmerült bennem, mennyi fikció és mennyi valóság építi az előadást. A stop-módszer és a nezők bevonása elképesztően klassz - a kérdés-válasz, na meg az éneklés!

A diáktüntetés bulis indulása után beszédek, videók következtek. Rengetegen voltunk, klassz volt, és a kis csapat, akikkel voltam, egészen előre jutott a rózsák és vicces táblák között. Sajnos megint előbb le kellett lépnem, mert most nem késhettem el a Trafóból. Nem is.

Sweet honey

Lars von Trier lehet, hogy mester, de az biztos - ez nagyjából az interjúból is kiderül -, hogy szereti kínozni a nézőit. A Melankólia egy hosszú szenvedés. A két részből - 1. rész: Justine, 2. rész: Claire - álló opusz első fele kicsit már idegtépő - Kirsten Dunst elképesztő -, aztán már elviselhető, sőt...

Az ilyen világvége hangulatú (témájú) film után nincs jókedve senkinek, nekem mégis olyan furcsa jóérzésem lett a villamosúttól (!) - talán azért, mert itt még nem tartunk.

Egyébként a rúzsom olyan fokú látványosságot kelt, hogy az már tényleg vicces :)

"Ne basszunk már szekéren"

Mohácsiék a BKF-en.

Ez már önmagában teljesítmény, háát még a beszélgetés ismeretében.

Kissé nehezen indult - nagyon kedvesek voltak -, viszont - sajnos, mint sok esetben (lásd: Zsótér) - egészen egyszerű magyarázatok állnak az ötleteik és megvalósításuk mögött.

Mégis érdekes volt, nekem.

...kérlek, meséld el nekem...

Jaj, és azt majdnem elfelejtettem, itt a nagy gondolkodás közepette, hogy Az anyaság mítosza nem kismama torna volt, légzőgyakorlatokat sem végeztünk - többnyire unatkoztam, meg jól megbizonyosodtam róla, hogy egészségesen gondolkodom erről a témáról, szerintem :)

Holnap tesztelem a kislányon ;)

Ezt ne!

Nagyon zavar, hogy még tényleg mindig ezen agyalok.

Jaj, Morminak van igaza

Milyen jó lenne, ha néha (!) hallgatnék másokra...

A hazugság mindig kiderül, mindig! Igazságban verhetetlen vagyok.

Én vagyok én, te meg te...

Szembenézni azzal, ami/aki vagy...

A saját Anyukám is mondta már kicsit másképp, de az nyilván más. Viszont amikor minden előjel nélkül, csak úgy egzecíroztatni kezdenek, na azt igazán nehezen viselem.

Sznob...

"Eredetileg:"úrhatnám polgár", aki a nemesek szokásait és életmódját utánozza, előkelősködik, az előkelőkhöz dörgölózik. Ma főleg a divatos művekért, művészekért és művészeti irányzatokért tüntenően rajongó, kifinomult ízlésével és bennfentességével hivalkodó ember."

Lehet, hogy hivalkodó vagyok, bár ezt így nem mondanám. Azt meg főleg nem, hogy a divatos dolgokért rajongok. Nem kérkedek direkt (!) bántó módon az eszemmel, a sikereimmel...

Nem venném senkitől zokon, aki így gondol rám, kivéve azoktól, akik ismernek. Na itt a probléma, lehet, hogy nem jól...

(Egyébként pedig szép dolog csupa jóindulatból úgy minősíteni másokat, hogy ez nem kölcsönös. Tudom, tudom, megint a blogos közlés...:)

Zsótér

A Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban elképesztő. Brecht, mint már mondtam tanulmányozandó, na de ez...

Lakásszínház az Akácfa utcában. Bántó közelség, borzongató történet(ek) és karakteres, felismerhető zsótéri megoldások.

A tehetséges Máté-Dömötör osztály a várt színvonalat hozta, egészen különleges élmény.

Zsótér Sándor egy különc tündér. A kedvesség és szerénység netovábbja.

Nemet mondani

Megvolt az első őszi tüntetés. Az Új Színház előtt rengeteg ismerős, és kedves idegen arc volt - akik mind valami nagyon hasonlót gondolnak, mint én -, sok felszólaló, előadó, üzenő... Klassz kis hangulat, szerencsére semmi atrocitás - megcselekedtük, amit...

Viszont a Krétakörös előadásról olyan szépen elkéstem, ahogy illik. Soha - de soha - nem késtem el színházból, most sikerült, és elképesztően szomorú voltam, de a Trafó a legnézőbarátabb hely, őrültkedvesek - átírták a jegyet csütörtökre, szóval "csak" a beszélgetésről maradtam le, az előadást láthatom. Így nyilván borul minden, főleg én...

Egészen szürreális élmény volt ez a mai nap: vágtató póni az Árpád hídon, hazavonuló huszársereg, katonai platós teherautó civil "utasokkal" a Margit hídon, meg lovashintó szintén itt. Mintha egy feje tetejére állított 50 évvel ezelőtti, lelassult városba kerültem volna. Egészen furcsa.

Azt hiszem eljött az idő, hogy (majdnem) fikciót írjak végre.

TF filmrendező igazi művész attitűddel él és beszél - érdekes mit mond a sajtóról, Márairól egy kávé mellett, némi alkohol társaságában.

Apropó Márai - el kell olvasnom az Egy polgár vallomásait, tudnom kell, hogy én is úgy olvasom-e, ahogy Kiskopasz...

Simple

Egy egész hét. A szünet(ek) előtti utolsó. Volt jó, s jobb.

Kicsit elég már.

Találkoztam rég nem látott baráttal, ismerőssel - úgy vágytam már egy olyan igazi beszélgetésre, mint amilyen a csütörtöki volt az Iszodában.

Csendes hét volt - a tobzódás a végére maradt. Többnyire EP meg én voltunk, könyvtárban, itthon - mégsem olvastam túl sokat... Pályáztam, Ungvárnémeti jóvoltából öregedtem, meg vágyakoztam. Moziba akarok (!) menni! Megyek.

A tegnapi Chorus Line-ról inkább nem is mondok semmit, csak azt, hogy ez nem az a Novák Eszter volt, vegyük úgy, hogy még nem láttam...

"Reflektálok, tehát vagyok."

Csupa ügynök-sztori vesz körül. EP, A vizsga, készülök a Tavaszi tárlatra, mert egyik lelkes kis tollunk klassz kritikát írt róla. Na, ez ám az öröm, amikor tényleg (még nekem is) kedvcsináló.

EP nyomán - Egy nő - meg fogom írni a férfi változatot.

Útálom, mikor van benne valami, de igazából meg nem működik. Mikor írásban egyszerűen minden brilliáns, van játék, meg összekacsintás... Meg azt, hogy most épp nem tartjuk a kapcsolatot, mégis eszembe jut, de dacból nem hívom, pedig szeretném, hogy a neve hallatán önkéntelen mosolyra húzódik a szám, pedig semmi értelme.

Útálom, hogy semmi értelme. Hogy itt tartunk. Megint, még mindig.

Hogy semmi nem változik, miközben de, csak mégsem úgy.

Útálom, hogy telik az a rohadt idő.

"a helyzet fokozódik."

Megrökönyödve tapasztaltam, hogy egyesek a szabad, érdeklődő, kedves kommunikációt, mint olyat, nem ismerik. Nem igazán értem, hogy egy tanárral folytatott beszélgetés, miért lenne bűn... Konklúzió: ezek hülyék.

Továbbá a túlzott udvariasság káros - nekem.

Az Olympos High School az Ódryn egy nagyon klassz szaladgálós darab. Nagyon mai módon mesélik el Odüsszeusz történetét némi (plusz) görög mitológiával kiegészítve. Ha tanár lennék, tuti megnézném a diákokkal, mert a színészi és bábos megjelenítés, meg ez a fajta minimál interaktivitás igen jót tesz a kevésbé klassz tananyagnak. Ezt is megírom :)

Ascher egy tündér. De tényleg. Szeret szerepelni - ezt ő mondta -, tehát ehhez mérten mesélt a Woyzeck elképzeléseiről, a történetről, zenéről... Aztán próbáltak kicsit. Elképesztő abszurd drámát varázsolt a Büchner-szövegből és a Waits-zenéből a Katona színpadára. Jordán Adél egy csoda, Keresztes Tamás ijesztően nemnormális, sorolhatnám még a neveket, de majdnem mindenki szuper. Szerintem ezzel az előadással indul a Katona évad - bár A mi osztályunkat még nem láttam -, mert ez jelentheti mindazt, amit ez a színház képvisel - persze csak ha a maradék 3 hétben nem rontják el. Nem.

Lélekben már nagyon készülök a szünetre - még több mint egy hét -, pedig őrültsokat kell tanulnom, ha jót akarok.

Most éppen moziba vágyom nagyon - látnom kell A vizsgát, meg háát a One day csütörtöktől itthon is a mozikban.

Derítő

A heti színház második adagja a majdnem random Katona előadás. Megszöktünk helyes kis csoporttársaimmal a tanóráról, és színházba mentünk. Megnéztük A filozófust, aminek a nyílt próbáját látva - meg persze az előtte lévő Kiskopasszal folyó drámaelemzés miatt - nagyon kíváncsiak voltunk. Last minute-os jegyet kaptunk, de botrányosan kevés néző volt, az utolsó 5 sor totál üres volt, ami egy négy-öt napja bemutatott darabnál elég kínos.

A Katona évadfüzet borzasztó gagyira sikeredett, na ezért kár volt...

Bessenyei összesen kétszer játszott drámáját most Gothár Péter vette elő, vitte színre, egészítette ki egésszé. A porosnak tűnő darab hátrányaiból előnyt kovácsolt a rendező, a végeredmény: egy élvezhető vígjáték rengeteg apró, sokatmondó megoldással, amit Katonásan oldott meg a társulat kiválasztott része. Tenki Réka és Ötvös András elmélyült, klassz filozófusok - Párménió megformálója, néha kiköpött Fekete Ernő -, Fullajtár Andrea szokásos csodáját kicsinyke szerepében hozza, míg Pálmai Anna, Borbély Alexandra és Mészáros Béla, meg Tasnádi Bence néha őrjítő vagy nagyon helyes szerelmesek, itt van még Kocsis Gergely Pontyija, aki háát zseniális "filozófus". Üdítő egyfelvonásos, már csak a nézők hiányoznak.

Nagyon helyes, kis kuckós a Narancs új szerkesztősége. Olyan, mint amikor a Reszkessetek betörökben Kevint száműzik a padlásszobába - na pont ilyen a felvezető lépcső -, majd színes falak között a tetőtérben kisebb-nagyobb helyiségekben szorgos újságírók csinálják a lapot, meg a...

Nem is tudom, eddig, hogy nem jutott eszembe, hogy tőle kérjek útmutatást. Klassz érzés kicsit oda tartozni.

Még...

Háát a lényeg kimaradt :)

Az én Apukám ma elvitt engem vígaszdíjként ebédelni, ha már más nincs, aki ilyesmit tenne... Nagyon finomat ettünk, utána szereztünk még némi édességet is - mint egy igazi gyerek :)

A másik fontos momentum a Mundruczó-előadás díszlete, ami elképesztő - kis parasztház meg fészer, előtte minden csupa föld és - én még ilyet színpadon soha nem láttam, rögtön a Nyugalom jutott eszembe - az előadás felében esik az eső, csöpög és tócsa keletkezik, sár lesz... Őrültjóó!

Nem zsidó

A dolgos hétvége után - Kommód meg Narancs - folytatódik a tobzódás, de csak szépen, elosztva a héten, mert nem lehet mindig túlzásba esni...

Heti színház 1 pipa. Mundruczó a Trafóban. Méghozzá ez egy egészen más Mundruczó, mint amit eddig én ismertem - olyan furán normális. És pont ezért még nem tudom, hogy elégedett vagyok-e. Mert nagyon kerek, kusza történet ez a Tiszaeszlári Solymosi Eszter, ami rendezői technikáját tekintve tartja magát az elvárásokhoz, de nem elég hatásos. A Mundruczó-féle ingerküszöb annyira feljebb van, hogy hiányt érzek.

Ez a második idegen nyelvű előadás pár napon belül - az angol Kentridge:Woyzeck után most egy német Mundruczó. Annyira nem jön be, mert nem tudok maximálisan a színpadra koncentrálni, miközben azért értem is a szöveget felirat nélkül is, és érdekes nagyon ez a fajta befogadási élmény... Arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy az emlékezetemben másképp maradnak-e meg ezek az előadások, mint a magyar nyelvűek, jobban megkopnak-e.

Titkon életművésznő vagyok. Ulickaja után Esterházy következik, méghozzá a mester Javított kiadása - hogy majd vitába szállhassak Marcival, na meg hogy... :)

Foglalkoztató

Ez a sok kérdés mostanában...

Mi az, hogy bábszínház? Ha van érvényes definíciója a műfajnak, nagyon szeretném tudni - megtudom -, mert míg a Re:Hamlet előadástól rendesen szenvedtem - útáltam! -, addig Kentridge Woyzeckje lenyűgöző volt. Egyrészt az összművészeti elemek használata csodás, másrészt megint újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem, amiket nagyon szeretnék feltenni valakinek...

A tököm tele van már az újságszerkesztéssel, de tényleg!

A lovam ma a ház előtt várt, éjszakára istállóba tettem. Tavasszal - legkésőbb nyáron - lovagolni tanulok, ez lesz a cél, hamár az elefánt dolog egyelőre elérhetetlennek bizonyul.

A heti ötszöri színház ezennel megvolt, és nem hittem volna, de a holnapra nemet mondtam, mert meg/eltelt a befogadókészségem, muszáj némi szünet a jövő hét előtt.

Ismerős állat

Szegedi utazás pipa. Bodolay Három nővér pipa. Csapatépítés pipa.

Partizánakció során bevettük a szegedi színház nézőterét, és csináltunk 19 helyet. A legmegdöbbentőbb az egészben nem is a darab volt - minőségi-e vagy sem -, hanem az, amit a vidéki közönség - minden rosszindulat nélkül - művelt. Elképesztő milyen más az ingerküszöb, mennyire másképp hat a szöveg, mi számít poénnak. Durva.

Egészen jól megy nekem ez a tanár néni szerep - a speckolon is ilyesmit játszok, most az utazásnál is én voltam a főnök...

Egészen vicces, mikor vadidegen férfi három órás utazás után a telefonban úgy köszön el, hogy "... megyek csibém" :) Kár, hogy nem velem beszélt... :) Kedves, bár M. szerint mindenféle állatos becézés kerülendő... és háát a 3 óra, az csak 3 óra :)

Lesz-e folytatás?

Olyan sokat változott. Pici apróságok, amik még jobbá tették. Az Egyszer élünk... a tavalyi évad egyik legértékesebb előadása. Stohl szerepét most AR játssza, nem kell mondanom, hogy milyen klassz - kis érzékeny... :)

Csapatban járni színházba, na az is klassz! Tanárnő, Mr.Kepes, meg TGy, akinek a híres sárkányát :) is ismerem már, Adele és Boyfriend... Az egyik Narancsfiúval is nevetve konstatáltuk, hogy tegnap nem találkoztunk színházban, miért is...

Meglepődtem, hogy Bánfalvi Eszter haját tényleg lenyírták a Johanna premieren. Sajnálom, most vagy megvárom míg megnő, hogy újra levághassák - nyilván nem! - vagy megnézem művi eszközökkel. Jaj ezek a premierek :)

Ha már bemutatókon nyafizok: ma felhívott az a srác (!), és tett egy olyan ajánlatot... Kínált egy mai meg egy holnapi prömiert - a holnapiért vérzik a szívem, legszívesebben inkább nem mennék Szegedre -, és azt mondta, arra gondolt, ezentúl félévente meglep valamivel... :)

Ma fogtam magam, és kipróbáltam, mi lesz, ha tél lesz. A délelőtti lyukas órámban bekucorodtam a Szabó Ervin fotelébe, és a frissen vásárolt (!) Narancs, meg Ulickajám társaságában eltöltöttem két kellemes órát.

A Shakespeare kurzuson mindig azt érzem, hogy "jaj nem olvastam minden S-t", mert körülbelül evidenciaként kezeli a kedves tanár úr, hogy Te ezt mind tudod...

Most épp befejezem életművésznői pályám, aztán meg jöhet Büchner, hogy szombaton képben legyek.

Olyan szépen cseng az a mondat, jaj... :) :(

a ... forradalma!

Csak emlegetni kell őket... :) Kentridge-en RA-val egyöntetű mosollyal konstatáltuk, hogy kínos ez a nyáladzás, pont ezen a véleményen volt RS is - akit még nem különösebben emlegettem, mert még nem ismerem úgy a munkásságát, de háát elképesztő koponya az tuti. Kentridge - közelebbi "barátainak" William - vetített művei - installációi/meséi/performanszai - egészen eredetiek, némelyik révbe ejtő - főleg a vonulós, meg az árnyéktánc. Őrült kíváncsi vagyok a szombatra, de addig el kell olvasnom a Woyzecket, mert most mindenhol ez megy majd, azon kívül, hogy Wilson fantasztikumáról hallok már hetek óta.

Bájos, mikor JM tanárnő operarészletet vetít és közben kiegészítő mozgással énekel kicsit.

A Forte Társulat Revolutionje egész klassz volt, bár engem nagyon zavart, hogy a lírai részekbe belepiszkáltak a harsány váltásokkal - nyilván ez a koncepció. Grecsó Zoli azon kívül, hogy egy gyönyörű férfitest még tehetséges táncos is, aki rendkívül kedves zokniban és melegítőben...

Viszont az éjszakai Ódry előadás nem mozgatott meg különösebben, lényegében unatkoztam, hiányoztak a tehetségek az osztályból, akik épp - többek között - Katonás bemutatóra készülnek. (Picit sem frusztrált, hogy három kritikus nagyágyú mellett ültem.)

Kicsit el vagyok keseredve Narancs-ügyben, de csak lendületbe jövök már...

Megint színház, a héten harmadszor, és még csak szerda van...

+/- 6 év

Mindjárt, mindjárt következik a... beszámoló, de minden, tényleg minden előtt:

ő nyert, ezt nem tudom überelni sehogy, ha akarnám se...

Niki - megérdemli, hogy a rendes nevét használjam - nyert.

Legközelebb

Minden félévben van egy olyan tanárom, akinek az óráját olyan nagyon jó várni. Probléma, ha az óra elmarad, egy egész hét kimarad... Volt rá példa, hogy nagy csalódással zárult a hello!, hogy azóta is haragszom. Lehet, hogy a rajongós énemet el kéne zárni, bár az már nem én lennék :) Ugye? (GyP, RA, AR és a többiek... )

A rendkívül okos és intelligens férfiemberek hajlamosak a gonoszságra - de nem velem ;)

név+dialógus

Érdekes ez A filozófus. Bessenyeit olvasni nem olyan klassz, de beszélni róla, elemezni annál inkább, próbát látni egy készülő előadásból meg egyenesen szuper. Azért is nagyon klassz, mert nem kirakatpróba volt ez a mai, hanem egy igazi Gothár. Nagyon részletes a koncepció, amit a látottak töredék volta miatt nem látok még át teljesen, de kifejezetten ígéretes - ez is. Elfogult Katona vagyok :)

Vicces volt ez a mai csoporttalálkozó jelleg is, bár még mindig túl feszes...

Zsótér dramaturgja kétségtelenül Brecht szakértő, de nincs tanári vénája lássuk be, a 6 óra pedig csak 6 egész óra. Viszont el kell olvasnom sorba őket, Kurázsi mamával kezdve, mert őrültjó. Dilettáns módon a középiskolában a Godot-val elijesztik a diákokat, pedig háát...

Festőbácsi egy tündér, a Nemzetis csajszi emlékszik rám, és...

kiBírom!

Ilyen lelkesen többet nem megyek értekezletre, mert csak a baj van velem... De megoldom! Nehogymár én ne!

Kiskopasz egy csoda - energiabomba -, elképesztő! Lassan már kokettálunk... :)

Bodó Viktor Kockavetője a zsenialitás egy szelete, olyan nagyon működik és annyira hat, hogy egyelőre még írni is nehéz róla, pedig már tegnap volt... Egyébiránt tilos gyönyörű férfiaknak elém ülnie a párnasorba, mert zavarják a koncentrációt - egy Spáh meg egy Závada...

... ,mint a többi

Udvaros Dorottyára.... Tudtam, hogy van benne valami, ami nagyon ismerős, a hangja, időnként a hangsúlyok, és néhány gesztus. JM tanárnőről a csodaszínésznő jut eszembe - becsuktam a szemem, miközben mesélt ma, és Őt láttam :)

Ez volt az első szar hétfő. Egyrészt a nátha már kezdett elviselhetetlen méreteket ölteni, másrészt az emberi gonoszság és/vagy ostobaság rendkívül bántó tud lenni, de teszek rá, tehetnek egy szívességet...

Cserébe hosszan értekeztem a főszerkesztővel, remélem nem hiába ;)

Összefoglalom magam

Most épp azért nem írok, mert olyan klasszul zsúfoltak a napok, hogy örülök, ha bezuhanok az ágyba esténként/éjszaka.

A kortárs társtöri előadás a BKF-en szuper, bár IR előadása kihagyható lenne...

A Dardenne testvérek Srác biciklivelje szomorúan közhelyes, miközben értem a szocio téma fontosságát, csakhát ez így kevés.

Lessing Emilia Galottija meglepően jó, míg a másik Lessing, a Nobel-díjas Doris nem éppen a várakozásoknak megfelelő.

Na, dehát a klasszság tetőpontja az, hogy legújabb szerelmetes (kiskopasz) tanárom kétféle Tartuffe értelmezésétől azt hittem elalélok. Annyira csúcsszuper a pasi, olyan szintű információdömpinget zúdít ránk, hogy az már tényleg jóó.

Lakást is avattunk a héten, a Víg utcai hajlék ezúttal őrültklassz felnőtt beszélgetések helyszíne volt. Nagyon szeretek M.-mel beszélgetni, mindenről! :)

Egy munka kipipálva, erre egy főszerkesztői telefon után (!) lett még egy :) A fenntarthatósági nap nagyon helyes keretek között zajlott, rendkívül élveztem. Lehetett játszani, mindenfélét ültetni, beszélgetni, vagy beszélgetést hallgatni, közben meg csupa olyan dolog vett körül, amiben én is hiszek.

A babázás - J. szülinap - is megvolt, olyan furán jó érzés, mikor ezek a manók már emlékeznek rám, és az ő saját kis baba nyelvükön külön hangutánzó néven szólítanak :)

A mi osztályunk őrültjó lesz. Máté Gábor ügyesen választ darabot, érthetően instruál, és utána tündéri módon mesél, meg GyP-t olvas :) Bár a Kamra elképesztően kicsi, és az elvetemültséget a fél négyzetméteren, földönülés prezentálja legjobban. Azért szeretem nagyon az ilyen kultprogramokat, mert utána olyan máshogy jár az agyunk, hogy irtó klassz beszélgetések kerekednek belőle, és A pontból egy egészen messzi K pontig jutunk, vagy mégtovább.

Néha olyan, mintha baj lenne, de nincs nagy, csak időnként kicsit mind szétesünk, hogy kicsit másképp, megint összerakjuk magunkat.

Van valami letörölhetetlen mosoly az arcomon, mert azt csinálom amit szeretek, akkor amikor akarom, és úgy ahogy nekem tetszik. Szerintem ez a szabadság netovábbja :)

És lehet, hogy a Grey's Anatomy minden egyes epizódján kitör belőlem a sírás vagy zokogás, de akkor lennék egészen ijedt, ha nem így volna...

Áhitat

Festőbácsi (Szüts Miklós) röpkiállítása - Spiró szóalkotás - a Nemzeti Színház festőműhelyében olyan, de olyan klassz volt, hogy... Először is egy tündér, másodszor gyönyörűek a legújabb képei, és a róla szóló portré pedig nemcsak információdús, de hasonlít egy picit a mi beszélgetésünkre is, édesen őszinte. És hát amikor létrán állva szemléli a gigantikus akvarellt, hogy sikerült... háát csúcs! :)

Még egy éve is sokmindent megadtam volna azért, hogy meghívót kapjak tőle, hát még, hogy egy ilyen exkluzív tárlaton részt vegyek... És tessék... :) Márcsak egy képre vágyom, nagyon! :)

Minden más

Kicsit langyos volt ez a mostani Nemzeti nyílt nap. Nem volt olyan nyüzsgő, kaotikus, csak olyan...

A nap fénypontja az este volt. A Szent Johanna próba egyrészt nagyon érdekes - R. mindig olyan beavatóan viselkedik ilyenkor, mesél, plusz információkat mond, minden abszolút érthető azoknak is, akik még nem láttak ilyet... Bánfalvi Eszter remek Johanna lesz, bírom őt nagyon! El kéne olvasni Shawt-t. A rendhagyó irodalomóra azon része, amit láttunk/hallottunk nem volt rossz, de olyan hűde újat sem hallottam, viszont a Romagyilkosságok dokumentum-drámapályázat középső felolvasószínházi előadása nagyon klassz volt, ígéretes drámaalapanyag, meg háát Básti Juli egy istennő! Volt még (parasztvakító-hogy ez milyen csúnya szó!) színpadtechnika, meg kiállításmegnyitó GyP-vel, de nélkülem. A fösvény próba bejutásakor sem voltunk elég rafkósak, emiatt picit szomorkodom, Rólandot látni rendezni... Meg háát jutott Belőle egy kevés, ami már nagyon-nagyon hiányzott!

Tér-idő kontínium

Tengernyi információ, csordultig naptár, na meg a folytonos rácsodálkozás. Nagyon klasssz, de tényleg. Még a szociális helyzetem nem kielégítően biztos a csoportban, de nagyon igyekszem...

Furcsa dolog ez a munka intézménye. Majdnem hivatalos munkaemailre azt a választ kapni, hogy nagyon szép neve van... :) egészen mosolyfakasztó, nemvárt feladatot kapni meg háát őrültjó, hogy én jutok eszébe, rám gondolt...

Az elkövetkező időkben drámaköteteket fogok kérni, minden mennyiségben, mert felháborító, hogy nincs bent a könyvtárakban (jókora többesszám), amire szükségem van.

Naivából szak"barbár"

Korai óralátogatás, bevásárlás, kétfogásos vacsorafőzés - ez mi, ha nem hőstett :)

Az utalások fele megvan, de a másik fele hiányzik, vagyis rendkívüli dolgok következnek... Itt tényleg mindenki azt szeretné, ha hét napból ötöt színházban lennék. Hm :)

Olyan nagyon tekervényes történetről van szó, hogy ilyen késői órán azt se tudom már, ki kivel van, pedig ez még csak az eleje... Ohhjaj...

Irány az ágy!

Tetszés volt célom

Olyan nagyon sajnálom, hogy a Krétakör fénykorában még majdnem gyerek voltam. Nagyon!

A hamlet.ws őrült klassz. Három szereplő (Gyabronka József - alias Hakapeszi:) -, Nagy Zsolt és Rába Róland :) ), akik kisujjból lenyomják az előadást - csak hárman (!) - úgy, hogy énekelnek, zenélnek, néha akrobata mutatványokat csinálnak, miközben nincs semmijük - se zene, se jelmez, semmi. Csupán egyetlen könyv van, amiből a szerencsés (?) néző helyenként felolvashat, de akad olyan is, aki mellett ülve, némi bíztatást várva játszanak egy-egy szerepet. Őrültklassz érzés, mikor egyikőjük mellettem ül és nekem meséli a sztorit, vagy mikor Nagy Zsolt csak szimplán majdfelfal. Ezt a fajta elképesztően közvetlen színházat szeretem igazán. Úgy váltogatták abszolút követhetően szerepeiket, hogy az egy picit sem volt zavaró vagy parodikus. Ez a profizmus. Nagyon informatív volt az előadás után következő beszélgetés is: Schilling Árpád tehetsége abban mutatkozik meg igazán, hogy nagy rendezőkhöz méltan, meg tudja magyarázni a koncepció miértjét, nagyon komplex válaszai vannak. Furcsa érzés, mikor valaki úgy bántóan őszinte,hogy közben senkit sem bánt...

Az első nap a masteren hosszúsága ellenére egészen jó volt - már egy kedvenctanárom is van.

Érdekes kérdés, hogy hol leszek az elkövetkező két évben, ha nem színházban - gyanítom ágyban, párnák közt... :)

Intelligens és boldog

Diplomás nőszemélynek lenni pont olyan, mint előtte...

Elviselhető ceremónia - Kepes András kedves beszéde -, finom ebéd - hm, azok a tengeri falatok... - és az esti kalandozás. Útálom (!) a játszmákat - a véletlenül nem veszlek észre otrombaságot meg főleg... Annál is inkább, mert a kedves megnyilvánulás - hiába - semmissé válik.

Új ismertséget kötni mindig klassz, akkor is, ha nemértem... :)

Interjúalanytól a legjobb bókot kapni, még a virtuális keretek között is nagyon klassz a dicséret.

Kicsit össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy működik az igazi felnőtt élet...

Mindenesetre a cél, egyszerre lenni intelligensnek és boldognak! Hátha sikerül...

Itt a vége

Furán jelentősége lett a holnapnak. Talán a készülődés teszi, a családi ebéd, hogy fontos lett mindaz, amit nem is vágytam egy kicsit sem.

Rendkívül szép a gyűrű :) (kár hogy egy másikról le kellett mondanom a férjhezmenés reményében... kínos, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust (!), hogy azt hordjak, ami tetszik... nem vall rám... kicsit kétségbeejtő, milyen lemondásokkal jár ez a státusz.)

Érthetetlen az is, ahogy az évek során eltávolodunk egymástól... Még jó, hogy pont annyi meghívóm van, amennyire szükségem van - bár Bodó itthon marad :) -, mert a végén még ez is frusztrációt okozna.

Kár lenne érte...

Csak egy kis...

Hát mi a boldogság, ha nem az, hogy az általam írt kis szösszenet nemcsak megjelenik, hanem pont úgy, ahogy írtam: rímmel, gúnnyal, mindennel együtt. Ez ám! ;)

Klassz kezdettel indult a sokelőadós társtöri. Kepes András előadónak pont olyan klassz mesélő, mint a tévés munkái során, Rozgonyi Ádám egy nagyon megnyerő ismeretlen rendező, míg TGy és kedvencTanárnőm szokásos, magas színvonalú formájukat hozták - ez hiányzott anno annyira TGy szemináriumáról, hogy ő maga beszéljen.

Kicsit idővesztett lettem, kezdenek összefolyni a napok, de pont ellentétesen, mint a nyáron, most a sok tennivaló teszi folytonossá a hetet, és a helyzet csak fokozódik.

Megint számolok :)

Pótlék

Az éjszakai munka egyenlő az érthetetlen rímképzéssel, aminek a szerkesztő valószínűleg - biztos! - nem fog örülni, mindenesetre én magam remekül szórakoztam. Lehet, hogy itt az ideje újra próbálkozni a versekkel, vagy mindez csak "szóbuzera"?

Szörnyű ez az atlasz, amiről írtam, förtelem.

Míg a másik - nem a problémás, a másik - sztori megint rendkívül szerteágazó, sokszereplős, részben érthetetlen, de csupán egyelőre, jó úton haladok a megvilágosodás felé.

Inspiratív kezdet

Szerintem ez az iskola tudja, mi tesz boldoggá :)

Először is némi órarendi változásnak köszönhetően, hogy, hogynem, tudok járni az értekezletre - viszlát szívfájdalom!

Másrészt az őrültklassz órákhoz pont ilyen tanárok passzolnak... Hello Novák Eszter, Fuchs Lívia és a többiek!

Egyébként pedig kutatás, TDK-OTDK, alternatív Erasmus és társaik... A cél Berlin vagy valamilyen német nyelvterület magyar alkotóval...

Ohwáó :)

J'adore la début

Elkezdődött.

Kezdetét vette egy újabb évad. Színházzal kezdeni a szeptembert a legklasszabb dolog, ami történhetett. Mindjárt-mindjárt kezdődik az iskola, de a rég várt élményforrás most beelőzött.

Nem is értem... Hogy maradhatott ki Pintér Béla? A Parasztopera egy kacagtatóan realista, igazi hungaromán előadás. Fekete humorával profán operaparódia - aminek közben olyan real szkeccs hatása van -, ami sajátos színpadi nyelvezetével válik karakterisztikussá.

Olyan nagyon jól esett!

Még kicsit fáj a szívem - néha tényleg -, hogy ez az értekezlet dolog olyan problémás lesz az órarend miatt, de majd ügyesen megoldom. Hiszen a nagy visszatérésemről van szó, ahogy VGy is mondta...