Olyan sokat változott. Pici apróságok, amik még jobbá tették. Az Egyszer élünk... a tavalyi évad egyik legértékesebb előadása. Stohl szerepét most AR játssza, nem kell mondanom, hogy milyen klassz - kis érzékeny... :)
Csapatban járni színházba, na az is klassz! Tanárnő, Mr.Kepes, meg TGy, akinek a híres sárkányát :) is ismerem már, Adele és Boyfriend... Az egyik Narancsfiúval is nevetve konstatáltuk, hogy tegnap nem találkoztunk színházban, miért is...
Meglepődtem, hogy Bánfalvi Eszter haját tényleg lenyírták a Johanna premieren. Sajnálom, most vagy megvárom míg megnő, hogy újra levághassák - nyilván nem! - vagy megnézem művi eszközökkel. Jaj ezek a premierek :)
Ha már bemutatókon nyafizok: ma felhívott az a srác (!), és tett egy olyan ajánlatot... Kínált egy mai meg egy holnapi prömiert - a holnapiért vérzik a szívem, legszívesebben inkább nem mennék Szegedre -, és azt mondta, arra gondolt, ezentúl félévente meglep valamivel... :)
Ma fogtam magam, és kipróbáltam, mi lesz, ha tél lesz. A délelőtti lyukas órámban bekucorodtam a Szabó Ervin fotelébe, és a frissen vásárolt (!) Narancs, meg Ulickajám társaságában eltöltöttem két kellemes órát.
A Shakespeare kurzuson mindig azt érzem, hogy "jaj nem olvastam minden S-t", mert körülbelül evidenciaként kezeli a kedves tanár úr, hogy Te ezt mind tudod...
Most épp befejezem életművésznői pályám, aztán meg jöhet Büchner, hogy szombaton képben legyek.
Olyan szépen cseng az a mondat, jaj... :) :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése