Csak emlegetni kell őket... :) Kentridge-en RA-val egyöntetű mosollyal konstatáltuk, hogy kínos ez a nyáladzás, pont ezen a véleményen volt RS is - akit még nem különösebben emlegettem, mert még nem ismerem úgy a munkásságát, de háát elképesztő koponya az tuti. Kentridge - közelebbi "barátainak" William - vetített művei - installációi/meséi/performanszai - egészen eredetiek, némelyik révbe ejtő - főleg a vonulós, meg az árnyéktánc. Őrült kíváncsi vagyok a szombatra, de addig el kell olvasnom a Woyzecket, mert most mindenhol ez megy majd, azon kívül, hogy Wilson fantasztikumáról hallok már hetek óta.
Bájos, mikor JM tanárnő operarészletet vetít és közben kiegészítő mozgással énekel kicsit.
A Forte Társulat Revolutionje egész klassz volt, bár engem nagyon zavart, hogy a lírai részekbe belepiszkáltak a harsány váltásokkal - nyilván ez a koncepció. Grecsó Zoli azon kívül, hogy egy gyönyörű férfitest még tehetséges táncos is, aki rendkívül kedves zokniban és melegítőben...
Viszont az éjszakai Ódry előadás nem mozgatott meg különösebben, lényegében unatkoztam, hiányoztak a tehetségek az osztályból, akik épp - többek között - Katonás bemutatóra készülnek. (Picit sem frusztrált, hogy három kritikus nagyágyú mellett ültem.)
Kicsit el vagyok keseredve Narancs-ügyben, de csak lendületbe jövök már...
Megint színház, a héten harmadszor, és még csak szerda van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése