Csupa ügynök-sztori vesz körül. EP, A vizsga, készülök a Tavaszi tárlatra, mert egyik lelkes kis tollunk klassz kritikát írt róla. Na, ez ám az öröm, amikor tényleg (még nekem is) kedvcsináló.
EP nyomán - Egy nő - meg fogom írni a férfi változatot.
Útálom, mikor van benne valami, de igazából meg nem működik. Mikor írásban egyszerűen minden brilliáns, van játék, meg összekacsintás... Meg azt, hogy most épp nem tartjuk a kapcsolatot, mégis eszembe jut, de dacból nem hívom, pedig szeretném, hogy a neve hallatán önkéntelen mosolyra húzódik a szám, pedig semmi értelme.
Útálom, hogy semmi értelme. Hogy itt tartunk. Megint, még mindig.
Hogy semmi nem változik, miközben de, csak mégsem úgy.
Útálom, hogy telik az a rohadt idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése