Táska, zakó, óra, cipő...csakösszerakjuk!

2 nap. Egy jól induló kedd és egy pocsék szerda remek vége.

Amikor a nagyonhelyes és wáó kékszemű (eddig nem is láttam) újszerelmem haditudósítóval érkezik, valljuk be, elég jól indul a reggel. Akkor is, ha kedd reggel 8 óra van. Elképesztő stílusú, világlátású pasas... bármit kérdezhetsz! Haha:) nagyonnagyon! Aztán a pörgő hihetetlen dumájú pasi és a vicces videók! "Hobbim? Hobbim az unokáim..." És végül, de nem utolsó sorban, vicces kritikaóra. Minden nap tanulok vmi újat, ezért járok iskolába! "...vagy jó vagy nem rossz"

Azt hiszem mindezek tükrözik fizikai/ lelki állapotomat, amihez éjszakába nyúló+ hajnali olvasás jár, izgulós médiapolitika prezentáció - ahol a vendégelőadó szintén elég jóó -,  kultúrafinanszírozási finomság,  jaj és a legédesebb: tálca:)... Ki merem jelenteni, hogy ez volt a hét legszarabb napja...bár még csak szerda van...ennél rosszabb tuti nem lesz! Bár a vége megmentette az életemet, vicces, mikor egy speckolon 3-an vagyunk! Remélem így is marad... Akad, aki nem változik... Ne is!

(belegondoltam és ha így folytatom nem lesz hely a sok szerelmemnek...megoldjuk!)

Idő

Az idővel gazdálkodni nem lehet. Pont. Kész. Ez van. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik, főleg ha az embernek kismillió tennivalója van/lenne...

Lassan, de biztosan  - főleg ezekben a percekben - túlteng az agyam/szemem Nádas Péter interjúktól és a sok egyforma kérdéstől, felkészületlen butáktól (persze akad kivétel)... Na majd, ha egyszer...

Az utóbbi napok kezdeti lelkesedésemet kiegészítve furcsán teltek... rohanás, könyvkeresés, könyvtár... véletlen és direkt találkozások, várakozás és jajne! érzés, ami talán végre észhez térít! egy érdekes koncert és egy 'nincskedvemmenni' osztálytalálkozó, ami hozzáállásomhoz hasonlóan mély nyomokat hagyott bennem, bár voltak jobb percei is... Azt hiszem kezdek kiábrándulni. Talán van, amit/akit el kell engedni és akkor könnyebb lesz!

Tényleg...

Hol is kezdjem?

• irtó helyes, jó táskás(amit Napocskának megszereznék... + ha már tervezek/kérek... nem lenne rossz egy kis tavasz sem, hogy ne legyen szegénykém koszmós, bár a sárszoknya már csak szabadalomra vár:), oóóó még mindig mennyire helyes pasi, akinek ráadásul esze is van!
• nagydumás, aki 4 órakor kel, ezért fáradt...
• jó kezdetű és nem mellesleg előéletű kritika kurzus, ami mint, műfaj igen csak közel áll orientációmhoz
• a kissé furán beszélő, pörgő, körmondatokban megnyilvánuló dumagép x2
• az eddig nem ismert olvasószerkesztő, aki nagy-nagy lájkot(úgy döntöttem, hogy ezentúl így írom...)érdemel!
• és a régóta figyelt személy, akit kipróbálásra ítéltem(tetszett neki:P)... első alkalom: egész jóó, sőt!

• nade az eddig is legjobban várt óra, ami "csak" speckol, nade milyen?! és kivel?! na és a tematika... ohhh!

...ez csak a kezdet!...

Nembajazhogymárnem20vagyok,csakmégmindignemelégsok...nembaj... 

Abbahagytam... a blog keretein belül nem jön át  - vagy legalábbis csak részben - ez az extatikus érzés... Nyilván nem vagyok normális, de ezt senki nem is vitatja:)

-->prezentációk, könyv, könyv, újság... koncert, osztálytalálkozó:) és mégnemtudommi vár rám!   

Már is - After the end

Méltó ünneplés... kellemes nap, családi kör és figyelmes barátok kedvesebbnél kedvesebb szavai. Igazán az egyik legjobb érzés:)

Na és a ráadás! Fantasztikus este, naná, hogy színház:) mi más...

After the end (utolsó előadás) a Merlinben. Rába Roland és Láng Annamária kétszereplős drámája valódi élmény, furcsa érzés. Atomtámadás... egy hős férfi, aki megment egy lányt. Vagy mégsem? Hosszú, hideg napok, egyik a másik után. Két barát - nemtúl közeliek, de azért barátok -, két élet és a kényszer szülte egymásratalálás . Zúgó rádió, porciózott élelem és egy társasjáték. Sokasodó konfliktushelyzetek, bizonytalanság és a teljes esztelenség. Lassan lépdelő idő, ami során felszínre törnek a valódi érzések, a múlt és a jelen kétségei.  Remek előadás. Fokozatosan kibontakozó történet, folyamatos feszültség(óriási ötlet a sötétség és a technozene egyvelege, mint vágási technika a 'jelenetek között') és egyszer csak vége, nincs tovább.

Mire képes a szerelem? Elképesztő... Az asszociáció abszolút drága Molina(Köszisziacsók!) volt...naná!

Tudtam, hogy jóó színész, tapasztaltam... az antennáim is jeleztek... nade, hogy ennyire! Iszonyúan hiteles. Egyik pillanatban már-már tényleg féltem és aztán... 

Na és azok a felismerő szemek és a helyes félmosoly...

AzAz

El se tudom képzelni, hogy az elkövetkező napok délelőttjeit nem kutyagyerekkel fogom tölteni... pedig nagyon itt van már az ideje, hogy iskolába menjek... már várom is! Kíváncsi vagyok! Előadások, gyakorlatok, tanárok... és remélehtőleg régi-új emberek. Úgyis kicsit antiszociális lettem az utóbbi hetekben, de ennek vége!

Az AZAZ, azaz az Ódry Színpad egyik előadása, hihetetlenül szórakoztató élmény(bár nem mindenkinek). Vicces, kicsit őrült történet remek szereplőkkel. Abszolút ígéretes fiatal színészek, akik nemcsak helyesek, kedvesek... hanem valóban tehetségesek is. A darab kortárs katyvaszként jellemezhető, van benne minden...tényleg minden!:) A szereplők egyszerre több karaktert játszanak, a történet alapja a Tízparancsolat egyike, Ne ölj!, az író Vinnai András, a rendező Alföldi Róbert.

• egy narrátor(Molnár Áron), aki bár nagyon jóó, számomra nem elég szimpatikus 
• egy polipszerű szörny + Gyárfás a kísérletező kémikus, (vagy) ahogy tetszik, drogbáró + Dr. Pulsen(Fehér Tibor), szuperjó 
• Rexi kutya, aki beszél és átveszi az uralmat az emberek felett + Luca, Gyárfás pelenkázásra szoruló barátnője, aki vmi új szer kísérleti alanyaként egy aprócska gikszer folytán lebénult + a narrátor kissé skizofrén mamája(Tarr Judit), sziporkázó, wááóó
• vadász I. + Szabolcs, a megcsalt hősszerelmes(Farkas Dénes), aki  még mindig remek és már szimpatikus
• Bernadett(Alberti Zsófia), aki ha 2-nél több gyerek van a villamoson megvárja a következőt, akinek álláspontja szerint, szülők a féltehetségekbőlből lesznek. Hihetetlenül markáns vélemény pár percben arról, miért ne legyen vkinek gyereke...döbbenetesen elgondolkodtató
• Sebestyén, az önjelölt egyszemélyes társulat, összművész, ügyeletes szívtipró(Szatory Dávid), maximálisan minden szempontból kielégítő alakítást nyújt, kiváló!

Igazából mind-mind nagyon jók! 

• Földes Eszter egy kisfilmben nyújtott alakítása során már feltűnt unikális ízlésemnek -  a Mátyássy Áron rendezte Május-Júniusban -, de a mostani átalakulása is eszméletlen:) didergő, rettegő feleségből, vadállati, már-már ijesztő nőszeméllyé képes átváltozni 
• Barabás Richárd enyhén túlfűtött háziúr szerepe szuperhiteles, túlteng benne a szexus...
• Mohai Tamás állat módjára viselkedő, hűdemenő csávója, Taksony totálbrutál
• Egyedül Ruzsik Kata lóg ki a sorból karakterei és önmaga teljesítménye folytán is, bár egy szerep az nem szerep... 

Azt hiszem hosszabb távú ismerkedési folyamatra számíthat részemről, Kedves Ódry Színpad!

Talán...

Szeretném hinni, hogy van azaz ember, akire érdemes várni! De nemtudom, hogy megéri-e! Múló idő, üres szavak, kósza percek és a mindent elrontó ábrándok... Igen, valójában saját magunkból csinálunk totálisan dilettáns személyt, amiért nagyon tudunk - főleg utólag - haragudni, ki másra, mint saját magunkra. Talán ez a legrosszabb. 

Nem vagyok egy önostorozó, depressziós alkat. Mégis ilyenkor február 6 és 14-e között valahogy mindig furcsa melankólia veszi át az uralmat felettem. Nemjóérzés. Nem az idő múlása az, ami zavar, hanem ami kimarad...elmarad, elvész... és nem tudom lesz-e valaha. 

Muszáj, hogy legyen! Bár van "B" terv, mert sose lehet tudni... maradok perverz otpimista, naiv reménykedő!:)

Élet: színházjegyek, könyv - kell ennél több?

Gyorsan telnek a napok... kezd beindulni az élet! Ezt már szeretem!

Majdnem el is felejtettem, hogy eljött a szakirányok eredményhirdetése:) tudtam én, hogy nem kell aggódni! Ott a helyünk és kész:) nah jó, azért volt idő, mikor rettegtem, hogy nem vesznek fel nyomtatottra és akkor kardomba dőlök - főleg ha lenne - vagy hasonló finomságok, mert én nemtanulokmást! De szerencsére, és persze hála nekem/nekünk, - merthogy helyes társaim is vannak/lesznek - minden rendben. Sikerült!

Vannak dolgok, amikhez ragaszkodom... sőt nem tudok nélkülük élni! Ez nagyon komoly dolog nálam, szóval teszek érte/ellene.

Amikor frissen nyomtatott színházjegy kerül a kezembe, az hasonlóan szuperjó érzés, mint amikor új vagy régi könyvet lapozunk és meghatározó érzés, illat. Szóval Mein Kampf, Orfeusz alászáll, Lear király vigyázz! Jövök:)

Még csak annyit, hogy a Kukorelly jutalomkönyv, amit apától kaptam egészen másról szól, mint azt én gondoltam, de nem baj, mert nagyon érdekes(főleg a szerkesztése) és Darvasi után egészen új szín! Tündérvölgy...