Az idővel gazdálkodni nem lehet. Pont. Kész. Ez van. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik, főleg ha az embernek kismillió tennivalója van/lenne...
Lassan, de biztosan - főleg ezekben a percekben - túlteng az agyam/szemem Nádas Péter interjúktól és a sok egyforma kérdéstől, felkészületlen butáktól (persze akad kivétel)... Na majd, ha egyszer...
Az utóbbi napok kezdeti lelkesedésemet kiegészítve furcsán teltek... rohanás, könyvkeresés, könyvtár... véletlen és direkt találkozások, várakozás és jajne! érzés, ami talán végre észhez térít! egy érdekes koncert és egy 'nincskedvemmenni' osztálytalálkozó, ami hozzáállásomhoz hasonlóan mély nyomokat hagyott bennem, bár voltak jobb percei is... Azt hiszem kezdek kiábrándulni. Talán van, amit/akit el kell engedni és akkor könnyebb lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése