Csak a szél

Kicsit nagy spättel láttam a nagyon fontos Fliegauf-filmet. Féltem tőle, joggal. A Csak a szél őrültjó, egészen hátborzongató, durván hat. Soha nem éreztem azt, hogy nem akarok itt élni, vagy hogy annyira végtelenül kilátástalan legyen a helyzet, mint most. De én szégyelltem el magam mások gaztette miatt, mert olyan országban nem szeretnék élni - sem most, sem máskor -, ahol ilyesmi csak úgy megtörténhet.

Gogol köpönyege

A jó dolgokra érdemes várni. Talán ez a mondat tényleg igaz. Muszáj, hogy az legyen. Most legalábbis annak tűnik. Kétségbeesés, beletörődés, elengedés után végülis csak összejött. A Narancs-szerelem most vetélytársra talál. Csodaizgalmas az egész!

Egyébként meg, úgy általában - csak hagy ne kelljen a végtelenségig várni!

szégyen!

Undorító szokás a hazudozás. Egyszerűen nem elegáns. Visszatetsző és hiteltelenné tesz. Mindig a farkast kiáltós mese jut róla eszembe, vagyis többet hogy lehet hinni annak az embernek...

Kijátszani azt a valakit, aki mindent megtesz érted, szemét dolog. Nagyon.

Annyira útálom, hogy igazam van. Néha olyan jó lenne, ha tévednék...

gyere, gyere...

Pocsék egy elfogalatság a beadandó-írás. Főleg, ha önként vállalt szobafogsággal párosul. Semmitmondó egy hét volt ez. Narancs és a szombat esti fröccsözés volt a nagybetűs kivétel, de azért ez így a nyár és a vizsgák elején, elég szegényes.

Ezen változtatni kell.

Mondjuk ez volt az első olyan hét, amikor kedvemre napozhattam délelőttönként az erkélyen - persze, csak ha az időjárás is úgy akarta -, kiolvastam hipp-hopp az újságot, meg ezernyi mást össze...

Terveket gyártok, csak félek, sokminden csak gondolat marad.

Mennyire, de mennyire várom már Mundruczót...

... vagy sem

A vasárnap esti programmal kezdődik a hét. Jeles Andrásnak híre van, nem kicsi, ráadásul színháztörténeti jelentősége sem csekély. Ma Kaposváron tanít, és diákokat rendez, meg néha vidéken mást. A Téli utazás a Stúdió K-ba érkezett, vendégként, és háát ohhwáó. Annak ellenére az, hogy a felétől egészen unatkoztam, de az a látásmód, megjelenítés, ötletes színészvezetés, amit az 1 óra 40 percben láttunk, na, az nem semmi.

Mától vizsgaidőszak, neki kellene állni a heti beadandóknak...

Ehelyett Térey Kovalikról és az operajátszásról elmélkedik, mesél a "Krétakörös" drámáiról, meg Szomoryról, aki sajnos egyelőre fekete lyuk a műveltségemben.

Legyen úgy!

Kicsit táncos volt ez a hét, az utolsó szorgalmi. Bozsik Yvette Lány, kertbenjével indult, vasárnap. Klassz életrajzi ihletésű előadás, humoros táncszínház a Kamrában. Szerdán meg kaptam egy jegyet Frenák majdnem első előadására, a Gördeszkákra, ami egy egészen más nyelven szól, mint a mai előadásai, de ami közös mindben, az a nagyon személyes, őszinte hang, és az, hogy voltaképp minden előadás az emberi sérülékenységről szól. Ez a mostani a gyerekkorát jeleníti meg, részben: süketnéma szülők gyerekeként született 8. gyereknek a családba, majd az apukája halála után intézetbe került, mert az állam úgy ítélte meg, hogy egy süketnéma nő nem tud 8 gyereket felnevelni... Mintha egy legalább 200 éves történetről lenne szó, közben meg 50 sincs. Csodás a tárgyhasználata, a tánc kifejező ereje, a meghökkentő zeneiség - csak azon a beszélgetésnek imitált valamin ne maradtam volna...

Radnóti Zsuzsa órája most már egészen unalmas volt, Hegedűs D. Gézáról meg hagy ne kelljen semmit mondanom. Elég annyi, az önazonosság meg ő, két külön fogalom. De a Találkozásból szépen olvasott fel, egyedül akkor nem hitte, hogy színpadon van.

Volt a héten egy klassz Térey-könyvbemutató is, egészen helyesek voltak, izgalmas rövid esszéket írt a mester, Fekete (Tibi) Ernő olvasott, VGy meg Csobánka Zsuzsa beszélgetett okosan. Igazán jó szívvel...

Phaedra, elemzés, kritika, négyesek meg ötösök, és egy Narancs-visszhang.

Ma valami rendkívül bájosat láttam. Azért néztem meg a bábelőadást, mert Borkáról és Dorkáról szól. Pálfi Kata, Fehér Dániel és Ivanics Tamás játsszák a Borka Mumusföldönt, amiben Borka (PK) a szertelen kislány babájával, Dorkával büntetésből elkerül a mumusokhoz. Nagyon helyes kis történet, szép és vicces bábokkal. Annyi gyerek volt, hogy picit megijedtem, de egészen jól viselkedtek, és nagyon élvezték.

Vizsgák és a nyár, ez jön most.

Hiába

Alulmaradtam a lelkesedéssel folytatott versenyben. Olyan kis piszlicsáré dolgok is le tudnak törni, és olyan mérges tudok lenni... Pedig most olyan jól jött volna egy kis bátorítás, egy kis pozitív megerősítés. Majd máshonnan.

Szóval, annak ellenére, hogy nyilván még abszolút tobzódás van, most épp nem jó. Kétnapi munkát fektettem egy előadáselemzésbe, és nem érzem a jegy alapján - mivel más értékelést nem kaptam -, hogy megérte volna. A nagyon vágyott válasz sem érkezett meg azóta sem, sőt már értelmét sem nagyon látom annak, hogy akkor most bármit is sürgessek...

Jól kisírtam magam a Grey's Anatomy évadzáró részén. A többit majd nemsokára. Jaj!

Kis herceg(nő)

De soha ne légy, ki a sorba beáll,

Mások után, ameddig élsz.

Soha ne szégyelld, ha máshogy élsz,

Amíg érzed, hogy így többet érsz.

Soha ne szégyeldd, legyél önmagat,

Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd.

(És hogyha döntöttél, mondd, hogy tévedtél,

S kezdd újra el, úgy hogy önmagad leszel.)

Akarat

Tegnap még legalább annyi minden eszembe jutott, mint amennyit leírtam. Rájöttem, hogy nagyon beszélgethetnékem van, vagyis volt. Csak úgy, kötetlenül, bármiről, na ez az, ami az utóbbi időben, pont az idő általános hiánya miatt kimaradt.

Szedegetem összefele magam, nagyon koncentráltan kell most létezni, hátha jól alakulnak a dolgok, és akkor muszáj kész lennem a vizsgákkal hamar, hogy elmehessek. Sajnos már nagyon beleéltem magam, így egyrészt kevesebb az esély a megvalósulásra, másrészt simán szar érzés lenne, ha nem sikerülne.

Mérges vagyok alapvetően, hogy az emberek kommunikációképessége egészen gyatra, nehéz így bármit is akarni... Na, azt meg, hogy hülyének néznek abszolút nem tudom elviselni. Szóval, ezennel nem hagyom magam...

Spiró Az imposztorját olvastam ma, és háát valami csúcs. Egyrészt a keletkezés története sem érdektelen - Major Tamás -, másrészt maga a dráma egy őrültjó Tartuffe elemzést hordoz a saját történetén túl. Nagyon megörültem ennek a felfedezésemnek, és már ott tartottam, hogy egy illetékesnek írok is egy ohhwáó tartalmú emailt, de aztán visszafogtam magam, és nem tettem. Bár még kacérkodom picit.

Képtelenségekről álmodozom mostanában. Kicsit paradoxnak érzem az egészet, mert abszolút tisztában vagyok a helyzettel és a körülményekkel, mégsem érdekel.

Utolér

Megint majdnem egy hét telt el, és nem jutok el mostmár sokadszor odáig, hogy leüljek írni. Pörgés van, meg volt. A szokásos programok meg mostmár a "rendes" tanulás és a beadandó-írás is teljesen leköt, semmire sincs időm, egyre kevesebbet alszom, ami probléma.

Kimaradt az Artus-élmény megosztása. Láttuk az Ulysses nappaliját, ami egy egészen különleges térben játszódó előadás. Egy régi gyárépület a bázis, amely egyes részei képzőművészek műtermei - ezeket sajnos nem láttam -, más helyeken pedig színházat csinálnak. Az előadás tere frappansán rímel a címre, rengeteg fehér kanapé, kisasztal, és sok lámpa egy helyen. Az előadás epizodikus jellegébe belefért a tánc, a színház, a film, némi zene, sőt kollektív bor és ropi fogyasztás is. Két végén égettük a gyertyát egy 3 éves kislánnyal közösen. Különleges este volt.

Volt Midnight Music: Strauss Zarathustráját játszotta a BFZ, Fischer Iván meg Nietzschét olvasott. Nagyon klassz, de elég rövid, volt, bár nem voltam formában, sajnos ez meg is látszott rajtam, nem tudtam jó társasági lény lenni... Legközelebb mindenképpen babzsák fotelben szeretnék ülni, vagy csak simán a földön feküdni.

Hivatalból megnéztem újra a Ledarálnakeltűntemet - ebből írtam a szcenikai beadandót, meg ez lesz az az előadás, amit szépen végigelemzek -, másodszorra is nagyon működik, még mindig el vagyok varázsolva Bodó infantilis zsenialitásától.

Aztán túl vagyunk az első zh-n is, a kedd éjszaka miatt nem volt gáz, hála 9 témakörnek és vagy 43 kérdésnek sima ügy volt. Eljött szerdán Goda Gábor beszélgetni, készültünk rendesen, klassz kérdéseket raktam össze, és jól is sikerült, érdekes volt nagyon KSKPSZ meg hát egy tündér volt előtte :) Meg aztán másnap is, nyilván olvadoztam.

Az e heti olvasmány Racine Iphigéniája volt, meg Füst Milán Boldogtalanokja. Racine már túlságosan kiszámítható, viszont a Füst-darab valami kurvajó! Bepótoltuk a Nórát is, ez volt a legjobb drámatöri óra idén, az utolsó.

Elmerészkedtem Vidnyánszky Tóték rendezésére a Tháliába, ahol Határon túli magyar színházak szemléje van. Háát nagyon érdekes. Felfüggesztettem minden előzetes tudásomat, véleményemet, és csak az előadást néztem, ami egészen jó is volt, nemcsak nézhető, de még érdekes is, és hát Trill Zsolt valami eszméletlen. Viszont a nézői reakció, az ováció és állótaps, ami az előadás végén volt, na az valami elképesztő volt. Ha őszinte örömből és elégedettségből fakadt volna mindez, nyilván nem lenne vele baj, de ez egy demonstratív gesztus volt, annak meg, lássuk be, gusztustalan.

Ma Radnóti Zsuzsa néni tartott órát - igen, pénteken is iskolában vagyok... -, kis csalódás, sok ismert és kevés új, de annál érdekesebb információ.

Máté Gábor a hibás, hogy most így megszaladt a kezem. Egy 2007-es Színházba nagyon klassz naplót írt, így megjött a kedvem, bepótoltam, amit be kell, ami belémszorult.

Hidas műsor

Ilyen hőségben nem lehet iskolába járni, főleg, ha a terem egy katlan vagy szauna - kinek mi. Szóval szenvedünk, miközben meg vicces ez az előnyár.

A szerdai előadáselemzés, vagyis az Üdlak befejezése és Nádas Találkozása valami egészen ohhwáó volt - az meg, hogy végre valahára kedvenctanárom is tudja a nevemet, na az ám a klasszság :)

Végre képben vagyok a Philther-projekt kapcsán, már csak be kéne kerülni, de csak szép lassan...

Nagyon várok egy emailt, elég jóó dolgom lenne, ha ez most összejön :) 

Pihegősre sikerült a hét, és még csak most jön a java, a rendes seggelős tanulás.

De azért kimentünk ma Moszkvába, megnéztük hol épül a ház, milyen messze van a Duna - durva nagy váltás lesz. De majd, ha elérünk a hídig, átmegyünk rajta! ;)

Találkozás

A hirtelen jött nyár hirtelen érzéseket hozott. Olyan tudathasadásos állapot uralkodott szombat-vasárnap, mintha egy nyári hétköznap lett volna, mikor Anya-Apa nincs itthon, közben meg elutaztak, hétvége volt... De ez a furcsaság nagyon klassz volt. Végre Nonival is hosszabb időt töltöttünk együtt, mint amennyi mostanában életviteli dolgaink miatt jellemző.

Volt semmittevés, első napozás az erkélyen, papucsot húztam...

Elkészült nagy nehezen a Hamlet-beadandó, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok az eredményre!

Az ajtó valami egészen fantasztikusan szép film! Abszolút ohhwáó élmény, annyira, hogy a nyáron elolvasom a regényt - hamár szégyen szemre semmit nem sikerült még Szabó Magdától olvasnom, valahogy kívül esett a látó- és érdeklődési körömön.

Nádas Péter Találkozását meg épp most emésztem, de már megint olyan extázisban vagyok attól, hogy a nyáron őt fogom tervszerűen olvasni, hogy furcsán jó érzés ilyesmiről álmodozni :)

Mondanám, hogy valami van a levegőben, de unalmas is, és valószínűleg nem is igaz, hacsak nem a sok pollen.