Felnőttlét

Az elégedetlenség egy új szintjét fedeztem fel magamban. Milyen fantasztikus már, hogy saját magamnak is tudok újat mutatni!:)

A kötelező izéken kívül a villámgyors Narancs látogatásom megint gondoskodott a napi jóérzésről. Még Neki is megdicsért... Imádom!

Az esti koncert másképp volt jóó, mint először. Annyira hangulati előadás volt az első fele, hogy öröm volt ezt a fajta melankóliát hallgatni. Azért volt némi delfinhang és mosolygás is, meg hát csacsogás a zenészekkel, puszi, ezaz...

Imádom, hogy a nagyon közeli barátaimmal detto egyezik a politikai véleményünk. Egy pohár bor,... mellett eszemecsere a mindennapokról, csak úgy, mert fontos!

Azt gondolom, hogy holnap - illetve ma, mert ma már ma van - új alapokra helyeződik a kapcsolatunk. 5-8-ig kiállok/lunk az elveinkért, protezsáljuk, hogy ezt nem tehetik. Ő az az ember, aki fontos és értékes annyira, hogy ott kell lennem. Muszáj. 

MűGyűjt

Rövid kötelező teendők után - értsd: iskola, zh - kávé és isteni finom svéd mandulatorta várt Napocskával. Hétvégi beszámoló és egy helyes kis béka. Gyönyörködés egy komód és egy találószekrény szépségében, még az iskolában... Ruhakeresés. 3 egészen szép bálra való, 20-as évekbeli ruhát próbáltam fel, de egyik sem tetszett. Mi lesz így? Csak nem mehetek ruha nélkül...:)

Azt hiszem ma tudatosult bennem igazán, hogy lehet, hogy lesz egy Bourel képem, méghozzá pont az, amelyikről nemrég áradoztam és meg is vettem képeslap formájában a Ludwigban. Tuti, hogy nincsenek véletlenek. Nyertem! Ha tényleg egy eredeti lesz, akkor megkeresem a fényképészt és dedikáltatom. Ez lesz gyűjteményem első darabja...

Travail

34387 karakter, 10 oldal, nemtudomhány óra. Azt kell mondanom megérte, mert ez a dicséret teszi igazán értékessé a munkát és varázsolja 2 perc alatt szebbé a napomat:)

Nem csak JegyÚr, de tegnap éjjel óta MorciÚr - ha így folytatja új nevet kell kapnia...:) - is tudja már, hol lakom.

Olyan stresszhelyzet volt ez, mintha vizsgáznék. Rendesen rámjött a köhögés és a fokozott szomjúság, amit csak olyankor produkálok, ha...

Hátmiértvigyorogsz? :)

Natürlich Wien

Adventi Bécs. Egy szombat a mostmár sokévi megszokás szerint. Egy hagyomány. Hajnali kelés, rövidke buszút, amin aludni és "mesét" is lehet hallgatni. Miről? Sacher tortájáról és feleségéről, aki okosan kihímezte a terítős aláírásokat, na meg Cilike fánkjáról vagy az aranypor és a Winer Schnitzel kettőséről; Mária Teráziáról, véletlenül egy kicsit Napóleonról, sőt a többi kedvesen ismerős történetet is hallottuk legkedvesebbTanárnőmtől, akinek csak Mucika.

Egy váratlan találkozás és egy egész nap.

Michelangelo rajzai az Albertinában, ámulás a Stephansdomban és séta, amíg a lábunk bírja. Fridat kerestük, de sehol sem leltük. Nagyon fájt a szívem, de aki megtalálta, az sem jutott be, mert kilométeres sorok álltak egész nap... Így azért kevésbé fáj. Andalogtunk az ottani Duna-parton, ami sokadszori megállapításra sem olyan szép, mint itthon. Strauß tuti nem a bécsi Kék Dunáról írta keringőjét.

Karácsonyi vásár, Mariahilfer straße, hideg, forró kávé és irány haza. Fájdalomdíjként megnéztük a Frida Kahlo filmet, ami most igazán tetszett.

Újra hóesés, szélvihar, hideg. Tényleg tél.

Szerelmem megint mellényúlt. Választása nem mondható sem érdekesnek, sem... Látnom kell, mit tud színésznőként, mert a butácska naiva furcsán taszító. Egyetértek és igazán becsülöm Mácsait, amiért azt mondta egy nem sikerült darabra (Tóték), hogy "akkor ezt nem mutatjuk be", ahelyett, hogy egy nem Örkény-színvonalú előadást prezentáltak volna. Inkább nem. 

...à la nuit

Csordultig zene. Kiende. Egy elképesztő hang - még delfinül is tud:) -, egy Hegedű, aki olyan fantasztikusan játszott... és egy kedvesen ismerkedő helloFiú, aki csak úgy hang és gitár. Egyszerű dallamok nagyszerű hangzásvilágba illesztve. A legjobb koncertélmény - tényleg katarzis! -, ami szívmelengető és könnyfakasztó - nemcsak a füsttől - is egyszemélyben.

A wáóélmény után a ma reggel is hasonlóan sikerült, csak épp ellenkezőleg. Wáó, deszarulvoltam. Nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért megfontolt módon visszafeküdtem aludni, ami a legjobb döntésnek bizonyult... Na ilyet, soha többet.

Kedves Tálca nagyon helyes volt, ahogy Mr.Irónia is:)

Haragszom, nagyon rosszul esik, ezért haragszom.

A vasárnapi HP úgy látszik picit csúszik, mert gépelőLány leszek egy éjszakára, de nem akárkinek(!).

Mondtam már, hogy szeretlek?

Az egész várost ellepték a varjak. Egészen csúnyák, félek is tőlük. Bezzeg Bodóka ügyeletes prédának tekinti őket, hiába mondom neki, hogy egyszer csak felkapják karmos lábukkal vagy éles csőrükkel és akkor vagánykodhat.:)

Ma megismertem Napocska tündéri kishúgát, aki nemcsak szép, de nagyon okos is. Tudja mondani szépen, hogy Dorka.:) Kis pillekönnyű baba, picike puha kezekkel.

Mostmár tényleg azt gondolom, hogy nekem borzasztó egyszerű örömet okozni... csak tudni kell a titkot.:)

Ma a Narancs volt a világ legjobb helye és rendesen vigyorogva másztam le a Naphegy-térről. Győztem! Mindent megírhatok. A minden nyilván túlzás, de azt a 2-3-at igen. Nem kiabálom el, nehogy..., de egészen jól hangzik és minden csodás. 

Nem fogadom, de

Nem leszek türelmetlen és elégedetlen. Annak örülök, ami van, törekszem a szebbre-jobbra, teszem a dolgom és élvezem a jelent, mert ez is fontos része a jövőnek.

Egészen direkt távolságtartó tudok lenni.

Morminak nagyon igaza volt, mikor azt mondta, hogyha egyedül nem érzem jól magam, a "nem egyedül" ezen nem változtat... 

A Műhely egyre jobb, a hangulat is kialakult, méghozzá nem is akárhogy. Haladunk a munkával is... A Fiú, aki olyan nagyon helyesen zrikál, ma olyat alakított... durván jót mondott az egyik Gyümölcsnek... :)

Azért útálom, ha sokat esik az eső, mert szerencsétlen gilisztákat erősen koncentrálva úgy kell kerülgetni, hogy véletlenül! szét ne trancsírozzam őket. 

Kultúrfölény

A meg nem valósult... események győztesei: Narancs, ami nagy szívfájdalmat okozott valljuk be, egyébként is folyton fáj, nade... meg a szombati fiús délután, aminek keretén belül nem csak a Csendest mutattam volna meg, hanem ittunk volna egy kis forraltbort és  - a lényeg - végre hosszasan beszélgettünk volna...

De annyira azért nem volt rossz, mert: Stylewalker nightoztunk, ami nagyon jó hangulatban telt. A kortárs divat és design lelőhelyek azért nagyon szimpatikusak, mert nem fogyasztásra ösztönöznek, hanem fogadnak... bárkit. Bár többet ismertem már, most tágítottuk a látókört. Egy olyan tálat mindenképpen nagyon szeretnék!

Munkácsi Marci - mi már csak így maradunk - nagyon tetszett. Elképesztően jó fotókat rakott össze a Ludwig, csak az volt a problémám, hogy sok olyan falfelület volt, ahol még-még elfért volna jónéhány kép vagy legrosszabb esetben ismeretterjesztő-szöveg/idézet, mert a fehér falak elborzasztanak. A fotóriporter című szuper újság MM száma kielégítő - bár még nem olvastam el -, de az elképesztő kategóriás a 3 számot egyben tartalmazó 2005-ös PestiNapló képeit feldolgozó kiadvány, ami hát csúcs. Móricz a búzamezőn, Karinthy egy napja, Munkácsi meg Escher(!) fotók és sok más, mindez pedig 260 oldalnyi válogatás... és még kapható is, nem is horror kategóriában, hanem egyszerűen csak 3 lap áráért, ami igazán a korrektség jele. 

Megtaláltam ma a kedvenc Bourel képemet is, amiről nem akartam elhinni, mikor először láttam, hogy ez bizony itthon készült. A Jégbüfé "kirakatában" - ahogy már jellemeztem a typique image-t - áll egy férfi kávét iszik és a tejhab a szája fölött helyes bajszot ragaszt rá; kissé morcos, kémlelei a "kinti" világot és annyira Paris, je t'aime...

Elhatároztam, hogy nem fröcsögök róla, mellette, mert hát minek. Volt már majdnem rosszabb is, túléljük és pont. De nagyon haragszom a MüPára, rettenetesen gusztustalan dolognak tartom, amit csináltak, ezért egy jóó darabig - még ki kell találnom pontosan meddig - nem megyek hozzájuk - a Ludwig kivétel, mert az külön intézmény az én fejemben, akkor is ha egy épületben vannak... Nyilván nagyon sajnálják majd és nyugodtan ki lehet röhögni, de így lesz. Balikó darabot se láttam egyet se a Nemzetiben, akármennyire is jó állítólag a 12 dühös ember... A Magyar ünnepet nagyon várom - az első kritika szerint emelt fős... -, de addig is míg eljön az én időm decemberben, meg kell teremtenem a nyugodt olvasás feltételeit, mert itt az idő Závada, Idegen testünk. 

Volt jobb

Egy tartalmasan szar nap áll a hátam mögött, hivatalosan is vége. Sok kötelező kör után már csak az interjúírás szépségei vártak rám, ami be kell vallanom, korántsem volt olyan hű, de vonzó dolog, mint ahogy gyakorlatilag máskor sem. Kurva sok melóval jár és még akkor sem biztos, hogy jóó lesz.

Alig várom, hogy lássam végre, hogy feltöltődjek, na és elmehessek szombaton... De előtte még a fiúké a terep.

Mérleg

Nem haladtam a munkámmal; nehéz volt az interjú; majdnem elkéstem a főszerkesztős izéről - hangsúlyozom, majdnem -, ami ráadásul nagy-nagy csalódás volt; nem voltam a Narancsban..., és még Ő sem volt ott a műhelybeszélgetésen - ez fájt ma majdnem a legjobban -, de még csak Závada sem. 

Mondhatnám, hogy ez egy igazán szar nap volt (majdnem sírtam a metrón), de:

megcsináltam! a telefonos interjút a profi pasival; kaptam egy holnapi! HVG-t; beszéltem Vörös Róberttel, aki nagyon kedves volt és interjút ad nekem a következő anyagomhoz; megtudtam, hogy Závada, hogy lett színész a darabban! és lebeszéltem a fiúkkal a pénteki-szombati programokat.

Egyrészt borzasztó és nem is értem, hogy még ép vagyok, másrészt valószínűleg lesz ennél rosszabb is...

Dolgos

Sosem tudok elég korán indulni, hihetetlen.

Vezetők letudva, inkább nem mondanék semmit...

Első interjúalanyom a jogtudós, adatbiztos, egykori ORTT elnök jól megijesztett az első pillanatban, mikor kérdésemre közölte, hogy őt nem érdekli a médiatörvény - a téma, amiről szól az interjú... Ehhez képest egészen jól sikerült a beszélgetés, dolgozok vele még egy kicsit(!) és meglátjuk.

Azt álmodtam, hogy átaludtam a mai interjúmat és a főszerkesztős izét is. Nemtudom, hogy ez a bennem lévő feszültséget jelzi vagy a kialvatlanságot, merthogy a hétvége kivételével minden nap úgy kelek, mint aki bele akar halni az ébredésbe... pedig még csak nem is nagyon álmodok, szépet meg annyira sem.

Azért a mai napi jóérzésem majdnem biztosan garantálva van:) Elég könnyű nekem örömet okozni!

Halló, halló, nagy baj van kérem...

Ma nagyon szerettem telefonálni. Mindkét alanyom vállalta az interjút, ami gigantikusan jóó, felkötöttem a gatyámat... És egy Fiúval olyan jóó első telefonélményem volt, hogy csak na! Időben keresett, kedves és még érdeklődik is, nem csak illendőségből...:)

Húú, igazi 20-as évekbeli szédítő nőszemély leszek:)

A reggeli könyv, kávé és ... trió remeknek bizonyult.

Kattogok, hogy a szociológus végzettségű, könyveihez nagy-nagy kutatómunkát folytató íróm, vajon ír vagy mesél... Amikor azt mondja, hogy Adynak lehetett egy eltitkolt fia, aki a cselédtől és nem Csinszkától született... Igaz nagyon elfoglalt volt Berta... Ady szerelme, Babits felesége, Márffy múzsája... értem én... melós egy dolog lehetett...

É(l)j

A Berlin-videók egészen érdekesek. Mennyire érthetetlen, hogy a sikeres szépíró (Szív) szóban, milyen nehezen nyilvánul meg, édesen zavarban van, pedig hát szuperintelligens...

Závada, mint színész?! az általa írt darabban! Ohhwáóóó!!! Úgy énekel, hogy azt látni kell! Hátha most is majd dalra fakad... :)

Szeretnék éjjel egy háztetőn helyes kis asztal mellett borozgatni A Fiúval - apró hiba a gépezetben, Ő még hiányzik -, miközben könyvekről(!), filmekről, színházról(!), kiállításokról, politikáról(!) - és mindenmásról elmélkedünk...

Nemvagyoktürelmetlen!Nemvagyoktürelmetlen!Nemvagyoktürelmetlen! 

Szemle

Belehalt a teámba... a kis dög.

A cenzúra miatt bizonyos részeket ki kellett szedni a könyvből, de a rajongók, barátok és a feleség(!) sajátos reakciója révén mégiscsak olvasható volt a megcsonkított tartalom. A könyvet beragasztásokkal, kiegészítésekkel látták el... Hát nem tökéletes fricska? Kicsit HP-re emlékeztet... Nagyon sajnálom, hogy igazából nem mozognak a fényképek szereplői, nem bagoly hozza az újságot és nincsenek olyan összeírt könyveim, mint neki... 

Bodóka ma kirándulni volt Apáékkal. Elmentek a piacra... Hihetetlen, hogy mennyire a család központi személyisége :)

Minden alkalommal, mikor a Naphegy-térre megyek látom ahogy az emberek egyedül vagy párban, esetleg társaságban finomnak tűnő sütit esznek és kávét vagy bármi mást isznak, miközben a "kirakat" pultján támaszkodnak, csacsogva vagy némán... Olyan jó nézni, az ilyesmiről mindig Párizs jut eszembe, ahogy a múzeumlépcsőn napozásról is... Bár mindig rohanok és csak villanásnyi ideig szemlélem a Jégbüfét, ahová mostmár muszáj betérnem! - Anya szerint 25 éve ugyanolyan szuper hely, pont ennyi ideje él a városban és nem otthon.

"Érezze magát újságírónak!"

Annyi minden kimaradt...

Találkozók, rohanás, éjszakába nyúló cikkírás, menekülés, könyvtár...

A tökéletes reggeli, hivatalosan is: kürtöskalács és (általam készített) tejeskávé. C'est magnifique...

Nagyon szeretem.. Egyre jobb, kedvesebb (két hete egyfolytában), remélhetőleg eredményesebb. Újságíróiskolákról a karácsony előtti számban... Kicsit meglepődtem, de érkezett is a gyors indok, még mielőtt elszomorodom... "mert akkor másfélszer annyian veszik a lapot" ó, igen? :) Jah, és nem akarja átírni, meghúzni, kidobni... Logikailag jól felépített jók a mondatok, csak van még 2000 karaktere :) Jöjjön Rémecske...

Az egyik legkedvesebb dicséret, mert látszik, hogy IronikusIntelligenciaÚr olvassa a Narancsot, tudja a nevemet és érdeklődik... :) 

Szerintem a csütörtök mostantól hivatalosan is a Fiúké. FanFiúval és Vele moziztunk, most ők választhattak filmet, de abszolút elégedett vagyok, nézhető, sőt, jó volt. Megállapítottuk, hogy szegény(?) Ben Affleck jobb rendező, mint színész, bár most nem volt rossz... Jövő héten elviszem őket a Csendesbe és nem kávét fogunk inni... :)

Olyan régen volt már, hogy majdnem elfelejtettem, milyen amikor tele van színházjegyekkel - a ráadásul csodaszép - pénztárcám. JegymesterÚr nagyon kedves volt - mint mindig -, pont ezt szeretem a Nemzetiben és minden kedvenc dologban, hogy nem okoznak csalódást. Ő is úgy örült, hogy megyünk és mi, ketten, együtt - mondjuk ő kérte...! - alig várom, hogy torlódjanak az élmények :)

Berlin, Drágám! Nagyon szeretnék tavasszal Berlinbe menni. Talán Párizst eltolhatjuk picit, mert ott már voltam kétszer, viszont itt még nem és a kortárs írók antológiája annyira elnyerte a tetszésemet, hogy nagyon mehetnékem van. Petri a leghelyesebb, aki barátkozik az olvasószemüveggel és nem érti, hogyan lehet olyan gyorsan "piszkosra nézni a lencséket". Szinte mindenki ír, aki fontos, számít vagy érdekel. Legkedvesebb mégis Szív, akinek a novellája teljesen A diadalív árnyékát idézte, mintha Remarque Ravicja átugrott volna egy calvadosra Berlinbe... Ohhwáóóó :)

Psszt

A könyvtár csöndjébe menekültem, ami még mindig nem tiszta csend, de a hegedűszó, na meg Carla Bruni a fülemben egész jól kizár mindent és mindenkit. Az újságíró iskolás sztori majdnem kész, csak némi plusz info, na meg fogyasztható hangulati elemek kellenek hozzá. Még egy kis éjszakai műszak...

Viszont se film, se könyvkritika...

A folyamatos tárgyalások, kötelező körök egészen fárasztóak, hát még a személycserével kapcsolatos majdani teendők.

Meglepően sokan vannak a könyvtárban. Még itt is... 

Bor, jazz...

Havonta egy hétfő majdnem csak és kizárólag a Kommódról szól. Nem meglepő, hiszen speckol, megjelenés - ohh meghozták a nyomdából! -, lapterjesztés - na azzal csak csínyján - és az esti örömködés. Ez az este más volt. Egyrészt furcsán kevesen voltunk, SzépFiú sem volt ott meg más sem... Viszont eljött BölcsTanárnőnk, akivel remek beszélgetést folytattunk, nagyon érdekes volt, élveztem.

A Műhelyes állapot talán változóban van, meglátjuk, ki mennyire gondolja komolyan... Mondjuk azért kíváncsi vagyok, hogy...

Vészesen fogy az idő, tornyosulnak a teendők, nade muszáj színházba mennem, méghozzá a héten. Muszáj... Annyira hiányzik...

Nem kezdődik...

Vasárnap és vasárnap.

A sokfogásos ebéddel csak az a baj, hogy utána mozdulni sem tudok és akkor a jajmileszvelem részével nem is foglalkoztunk. Húsleves, rántott hal-sültkrumpli-tartár, vörösboros marhaprökölt, gyroshusi, aranygaluska. Nyilván nem ettem mindenből... Halpárti vagyok, a borfogyasztás ezen formája holnapra marad, a gyrost pedig nem szeretem... Még így is óriási leszek, ha így folytatjuk... És még ők mondják, hogy...

Vasárnap és vasárnap.

A másik része kevésbé tetszik,sőt... elég már a folytonos harcból és elégedetlenségből... 

Petite mindig színt hoz a vasárnapi ebédekhez. Jöhetne többet... Furcsán nézett, amikor... De nagyon tetszett, ahogy Apa helyeselt, miközben kifejtettem, hogy vagyunk olyan viszonyban, hogy... 

Az, hogy ma többnyire semmittettem kicsit frusztrál, méghozzá a sok-sok tennivaló miatt, de nem aggódom, nyomás alatt mindig attraktívan termékeny vagyok :)

Nem ilyen voltál, mindig...

Folyton piszkálnak. A baj csak az, hogy igazuk van, így azért még nehezebb... Pedig Ő azt mondta, hogy nem látszik rajtam, ami azért némiképp jóérzéssel tölt el, bár én is tudom, itt az idő!

Újra és újra elbizonytalanodom.

De egy valamit tudok. Fetisizmusom következő áldozatát már ismerem. Gyönyörű :) Talán a Mikulás elhozza nekem vagy ahogy türelmetlen magamat ismerem, én.

Az ügyeletes házitündér -egyébként még mindig KirályLány - szerepkörben eláztattam a fél fürdő- és előszobát. A zuhany épp nem Bodóka testét érte, hanem Apát és a falat, mert nem hitt nekem... Mókáztunk.

A sok munkából nem lett kevés, sok maradt.

Nem kár...

Beadandó készítés helyett LegLánnyal chateltem és rátaláltam az új kedvencemre.

Séta, kávé-süti, némi keserű múltidézés, majd a világ legjobb ötlete - a gyönyörű napsütésben kiültünk a Nemzeti Múzeum lépcsőjére. Elképesztően hangulatos volt. Beszélgetés mindenről. Gossip Girl-érzés, utazás, gyerekkérdés, na meg a karrier... Színházba megyünk és moziba, sőt akárhova... Picit elgondolkodtam. Talán Ő is. Egészen rossz mostmár, hogy pont Neki nincs neve... Többnejűség... Nem. Nem, de... Séta, na és sosem - vagy nem nagyon - hittem volna, hogy mi ketten...

Sajnálom, hogy a SzobrászFiú kiesett... A Narancs még mindig... Amikor ma találkoztam Mr.Életmóddal, majdnem megdicsértem a tegnapért, de aztán mégsem. MorciÚr különösen kedves.

Szerintem marron az igazi. 

Az új táska/tárcacsodámba fényképnek is van helye. Lehet, hogy nem SzívSzerelmemet vagy Bodót kellene beletennem... Ki mást? 

A hétvége munkával telik. Mennyi van...

tévésmaci

Nem is igazán értem. Mármint nyilván a koprodukció válasz lehet a miértekre, de egy ilyen friss filmet leadni a tvben úgy, hogy még bőven játsszák a mozikban... Még az is lehet, hogy elmentem volna, nade ha már így alakult, ágyból néztem a Kolorado Kidet. Egy igazi Narancsos film. Egészen vicces, hogy többen is részesei a filmnek, nyilván nem meglepő :) Egy tisztességes 56-os film. Mr.Életmód remekül fogalmazott, talán annyival egészíteném ki, hogy remek színészekkel. A Katona fél társulata így vagy úgy felsorakozik és azért még annyit mondanék, hogy a Szabadság, szerelemmel véletlenül sem hasonlítanám össze.

A címadás kiváló: vad messzi táj, ez...(BudapestBár-Kiss Tibi-régi idők) Nagy Zsoltra borzasztóan kíváncsi vagyok, milyen színházban. Vígbe hív...

A Szélesvászon egy nagy rakás... Pedig...

Két filmjelenet van - inkább három -, amit szeretnék abszolválni:)

Klimpírné

Ohh:) Kell egy zongora! ;) Na meg egy...

Milyen fura... amikor úgy volt, hogy... Vettem egy szuperszexi piros kiegészítőt, ami még sosem volt rajtam... (szerintem elsiettem, ez lehet az oka... pedig ha valaha látta volna...:)

A NarancsNap nyomdai herce-hurcával és LegLánnyal egészült ki. Míg előbbitől majdmeghaltam, addig Ő nagyon hiányzott már. Olyan jó, mikor az értekezleten tényleg számít, hogy ott vagyunk, kedves és kíváncsi ránk. Elképesztően intelligens (lehet). Hm.

FanFiú pont akkor hív, amikor rá gondolok. Milyen rég...

Azért volt egy hír, ami ma rendesen sokkolt, bár jól titkoltam, máshonnan közelítettük meg a tényt... A végén még elveszi.

F(Ny)omaték

A tegnapi nap a vártnál sokkal jobban sikerült, kevésbé volt fájdalmas a tömbösített speckol... A leggyakrabban használt szavak - meglepő módon - a fogyatékos és a megváltozott munkaképességű voltak. Megszámlálhatatlanoknak bizonyultak. A kezdeti strigulázás abbamaradt.

A Láthatatlan kiállítás félelmetes volt először, de abszolút hozzá lehetett szokni, kár lett volna kihagyni. Kétség kívül nagy segítséget jelentett Napocska és KoboldFiú (hamar nevet kapott, mert...) jelenléte, a kézfogás és a kedves helloénvagyok érintések. A Panda Hotel kevésbé nyerte el tetszésemet, óriási katyvasz alakult ki a fejemben, nem tudom megítélni a vállalkozást, bár tény, hogy a karitatív jellegük - és itt nem a foglalkoztatásra gondolok - példaértékű.

Tartottam attól, hogy nehéz lesz kezelni ezeket a fogyatékkal élő embereket, hogy megrázóbb lesz lelkileg. De annyira derűsen "látják" a világot, hogy egy pillanatig sem sajnáltam őket - nyilván nem úgy... -, nem éreztem rosszul magam. A hazaút pedig csak egy utolsó megerősítés volt.

Mondjuk a gyerekszüléstől egy időre elment a kedvem... - gondoltam Rád Mormi! És tuti, hogy soha nem fogok babakönyveket olvasni vagy hogyan neveld a gyereked kézikönyvet venni...

Bodó kutya a hátán alszik. Szerintem embernek hiszi magát:) A franciaágyon piheg...