A meg nem valósult... események győztesei: Narancs, ami nagy szívfájdalmat okozott valljuk be, egyébként is folyton fáj, nade... meg a szombati fiús délután, aminek keretén belül nem csak a Csendest mutattam volna meg, hanem ittunk volna egy kis forraltbort és - a lényeg - végre hosszasan beszélgettünk volna...
De annyira azért nem volt rossz, mert: Stylewalker nightoztunk, ami nagyon jó hangulatban telt. A kortárs divat és design lelőhelyek azért nagyon szimpatikusak, mert nem fogyasztásra ösztönöznek, hanem fogadnak... bárkit. Bár többet ismertem már, most tágítottuk a látókört. Egy olyan tálat mindenképpen nagyon szeretnék!
Munkácsi Marci - mi már csak így maradunk - nagyon tetszett. Elképesztően jó fotókat rakott össze a Ludwig, csak az volt a problémám, hogy sok olyan falfelület volt, ahol még-még elfért volna jónéhány kép vagy legrosszabb esetben ismeretterjesztő-szöveg/idézet, mert a fehér falak elborzasztanak. A fotóriporter című szuper újság MM száma kielégítő - bár még nem olvastam el -, de az elképesztő kategóriás a 3 számot egyben tartalmazó 2005-ös PestiNapló képeit feldolgozó kiadvány, ami hát csúcs. Móricz a búzamezőn, Karinthy egy napja, Munkácsi meg Escher(!) fotók és sok más, mindez pedig 260 oldalnyi válogatás... és még kapható is, nem is horror kategóriában, hanem egyszerűen csak 3 lap áráért, ami igazán a korrektség jele.
Megtaláltam ma a kedvenc Bourel képemet is, amiről nem akartam elhinni, mikor először láttam, hogy ez bizony itthon készült. A Jégbüfé "kirakatában" - ahogy már jellemeztem a typique image-t - áll egy férfi kávét iszik és a tejhab a szája fölött helyes bajszot ragaszt rá; kissé morcos, kémlelei a "kinti" világot és annyira Paris, je t'aime...
Elhatároztam, hogy nem fröcsögök róla, mellette, mert hát minek. Volt már majdnem rosszabb is, túléljük és pont. De nagyon haragszom a MüPára, rettenetesen gusztustalan dolognak tartom, amit csináltak, ezért egy jóó darabig - még ki kell találnom pontosan meddig - nem megyek hozzájuk - a Ludwig kivétel, mert az külön intézmény az én fejemben, akkor is ha egy épületben vannak... Nyilván nagyon sajnálják majd és nyugodtan ki lehet röhögni, de így lesz. Balikó darabot se láttam egyet se a Nemzetiben, akármennyire is jó állítólag a 12 dühös ember... A Magyar ünnepet nagyon várom - az első kritika szerint emelt fős... -, de addig is míg eljön az én időm decemberben, meg kell teremtenem a nyugodt olvasás feltételeit, mert itt az idő Závada, Idegen testünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése