A tegnapi nap a vártnál sokkal jobban sikerült, kevésbé volt fájdalmas a tömbösített speckol... A leggyakrabban használt szavak - meglepő módon - a fogyatékos és a megváltozott munkaképességű voltak. Megszámlálhatatlanoknak bizonyultak. A kezdeti strigulázás abbamaradt.
A Láthatatlan kiállítás félelmetes volt először, de abszolút hozzá lehetett szokni, kár lett volna kihagyni. Kétség kívül nagy segítséget jelentett Napocska és KoboldFiú (hamar nevet kapott, mert...) jelenléte, a kézfogás és a kedves helloénvagyok érintések. A Panda Hotel kevésbé nyerte el tetszésemet, óriási katyvasz alakult ki a fejemben, nem tudom megítélni a vállalkozást, bár tény, hogy a karitatív jellegük - és itt nem a foglalkoztatásra gondolok - példaértékű.
Tartottam attól, hogy nehéz lesz kezelni ezeket a fogyatékkal élő embereket, hogy megrázóbb lesz lelkileg. De annyira derűsen "látják" a világot, hogy egy pillanatig sem sajnáltam őket - nyilván nem úgy... -, nem éreztem rosszul magam. A hazaút pedig csak egy utolsó megerősítés volt.
Mondjuk a gyerekszüléstől egy időre elment a kedvem... - gondoltam Rád Mormi! És tuti, hogy soha nem fogok babakönyveket olvasni vagy hogyan neveld a gyereked kézikönyvet venni...
Bodó kutya a hátán alszik. Szerintem embernek hiszi magát:) A franciaágyon piheg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése