Igazi nő?

A Senki fája kicsit olyan, mint Sisso blogja. Nagyon személyes, néha ködös, érthetetlen - szeretem, hogy nem konkrét. Ez a picike könyv fontos, mert közben megtanulod magad/a helyzeted értékelni. De ilyen rosszul kiadott könyvet belülről én még nem láttam, elképesztően ronda és következetlen a tagolása. Egyébként pedig terjedelméből adódóan, témája kibontása miatt egy hosszú novella.

Játszol, vagy...

Azt kaptam, amit vártam. A One day pont azt az érzést nyújtotta, amit a trailer alapján, na meg aztán a könyv olvasása után sejtettem.

Szép és szomorú. Olyan nagyon valóságos. Csak semmi szirup, van viszont vicc, meg értelem - nyilván kevésbé árnyalt, mint a könyv, de abszolút nézhető.

Lehet, hogy nagyon érintve érzem magam - Noninak nem tetszett...

Meglepően jó még a Társas játék. Igényes, magyar, mindennapi. Remek színészek - Básti Juli karaktere majdnem (!) egyenlő Weér Rebekával :) -, a Nemzetis Martinovics Dorina, a sokat fogyott Thuróczy Szabolcs, a nagy orrú Pokorny Lia, az ismeretlen, de nagyon szép Balsai Móni, na meg Simon Kornél, akinek nem túl jó hírét csak hallomásból ismertem - nem igaz!

Krízis

Ez a Krétakör már nem az a Krétakör. Ez a színház, már nem olyan színház...

Nagyon furcsa, valós, rendkívül pontos előadás a Papnő. Ezek a fiatal gyerekek tudat alatt, a lényükkel hatnak igazán - egy egészen egyszerű történet, és a nem várt hatás. A videóbejátszások annyira jóra sikeredtek, hogy tényleg felmerült bennem, mennyi fikció és mennyi valóság építi az előadást. A stop-módszer és a nezők bevonása elképesztően klassz - a kérdés-válasz, na meg az éneklés!

A diáktüntetés bulis indulása után beszédek, videók következtek. Rengetegen voltunk, klassz volt, és a kis csapat, akikkel voltam, egészen előre jutott a rózsák és vicces táblák között. Sajnos megint előbb le kellett lépnem, mert most nem késhettem el a Trafóból. Nem is.

Sweet honey

Lars von Trier lehet, hogy mester, de az biztos - ez nagyjából az interjúból is kiderül -, hogy szereti kínozni a nézőit. A Melankólia egy hosszú szenvedés. A két részből - 1. rész: Justine, 2. rész: Claire - álló opusz első fele kicsit már idegtépő - Kirsten Dunst elképesztő -, aztán már elviselhető, sőt...

Az ilyen világvége hangulatú (témájú) film után nincs jókedve senkinek, nekem mégis olyan furcsa jóérzésem lett a villamosúttól (!) - talán azért, mert itt még nem tartunk.

Egyébként a rúzsom olyan fokú látványosságot kelt, hogy az már tényleg vicces :)

"Ne basszunk már szekéren"

Mohácsiék a BKF-en.

Ez már önmagában teljesítmény, háát még a beszélgetés ismeretében.

Kissé nehezen indult - nagyon kedvesek voltak -, viszont - sajnos, mint sok esetben (lásd: Zsótér) - egészen egyszerű magyarázatok állnak az ötleteik és megvalósításuk mögött.

Mégis érdekes volt, nekem.

...kérlek, meséld el nekem...

Jaj, és azt majdnem elfelejtettem, itt a nagy gondolkodás közepette, hogy Az anyaság mítosza nem kismama torna volt, légzőgyakorlatokat sem végeztünk - többnyire unatkoztam, meg jól megbizonyosodtam róla, hogy egészségesen gondolkodom erről a témáról, szerintem :)

Holnap tesztelem a kislányon ;)

Ezt ne!

Nagyon zavar, hogy még tényleg mindig ezen agyalok.

Jaj, Morminak van igaza

Milyen jó lenne, ha néha (!) hallgatnék másokra...

A hazugság mindig kiderül, mindig! Igazságban verhetetlen vagyok.

Én vagyok én, te meg te...

Szembenézni azzal, ami/aki vagy...

A saját Anyukám is mondta már kicsit másképp, de az nyilván más. Viszont amikor minden előjel nélkül, csak úgy egzecíroztatni kezdenek, na azt igazán nehezen viselem.

Sznob...

"Eredetileg:"úrhatnám polgár", aki a nemesek szokásait és életmódját utánozza, előkelősködik, az előkelőkhöz dörgölózik. Ma főleg a divatos művekért, művészekért és művészeti irányzatokért tüntenően rajongó, kifinomult ízlésével és bennfentességével hivalkodó ember."

Lehet, hogy hivalkodó vagyok, bár ezt így nem mondanám. Azt meg főleg nem, hogy a divatos dolgokért rajongok. Nem kérkedek direkt (!) bántó módon az eszemmel, a sikereimmel...

Nem venném senkitől zokon, aki így gondol rám, kivéve azoktól, akik ismernek. Na itt a probléma, lehet, hogy nem jól...

(Egyébként pedig szép dolog csupa jóindulatból úgy minősíteni másokat, hogy ez nem kölcsönös. Tudom, tudom, megint a blogos közlés...:)

Zsótér

A Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban elképesztő. Brecht, mint már mondtam tanulmányozandó, na de ez...

Lakásszínház az Akácfa utcában. Bántó közelség, borzongató történet(ek) és karakteres, felismerhető zsótéri megoldások.

A tehetséges Máté-Dömötör osztály a várt színvonalat hozta, egészen különleges élmény.

Zsótér Sándor egy különc tündér. A kedvesség és szerénység netovábbja.

Nemet mondani

Megvolt az első őszi tüntetés. Az Új Színház előtt rengeteg ismerős, és kedves idegen arc volt - akik mind valami nagyon hasonlót gondolnak, mint én -, sok felszólaló, előadó, üzenő... Klassz kis hangulat, szerencsére semmi atrocitás - megcselekedtük, amit...

Viszont a Krétakörös előadásról olyan szépen elkéstem, ahogy illik. Soha - de soha - nem késtem el színházból, most sikerült, és elképesztően szomorú voltam, de a Trafó a legnézőbarátabb hely, őrültkedvesek - átírták a jegyet csütörtökre, szóval "csak" a beszélgetésről maradtam le, az előadást láthatom. Így nyilván borul minden, főleg én...

Egészen szürreális élmény volt ez a mai nap: vágtató póni az Árpád hídon, hazavonuló huszársereg, katonai platós teherautó civil "utasokkal" a Margit hídon, meg lovashintó szintén itt. Mintha egy feje tetejére állított 50 évvel ezelőtti, lelassult városba kerültem volna. Egészen furcsa.

Azt hiszem eljött az idő, hogy (majdnem) fikciót írjak végre.

TF filmrendező igazi művész attitűddel él és beszél - érdekes mit mond a sajtóról, Márairól egy kávé mellett, némi alkohol társaságában.

Apropó Márai - el kell olvasnom az Egy polgár vallomásait, tudnom kell, hogy én is úgy olvasom-e, ahogy Kiskopasz...

Simple

Egy egész hét. A szünet(ek) előtti utolsó. Volt jó, s jobb.

Kicsit elég már.

Találkoztam rég nem látott baráttal, ismerőssel - úgy vágytam már egy olyan igazi beszélgetésre, mint amilyen a csütörtöki volt az Iszodában.

Csendes hét volt - a tobzódás a végére maradt. Többnyire EP meg én voltunk, könyvtárban, itthon - mégsem olvastam túl sokat... Pályáztam, Ungvárnémeti jóvoltából öregedtem, meg vágyakoztam. Moziba akarok (!) menni! Megyek.

A tegnapi Chorus Line-ról inkább nem is mondok semmit, csak azt, hogy ez nem az a Novák Eszter volt, vegyük úgy, hogy még nem láttam...

"Reflektálok, tehát vagyok."

Csupa ügynök-sztori vesz körül. EP, A vizsga, készülök a Tavaszi tárlatra, mert egyik lelkes kis tollunk klassz kritikát írt róla. Na, ez ám az öröm, amikor tényleg (még nekem is) kedvcsináló.

EP nyomán - Egy nő - meg fogom írni a férfi változatot.

Útálom, mikor van benne valami, de igazából meg nem működik. Mikor írásban egyszerűen minden brilliáns, van játék, meg összekacsintás... Meg azt, hogy most épp nem tartjuk a kapcsolatot, mégis eszembe jut, de dacból nem hívom, pedig szeretném, hogy a neve hallatán önkéntelen mosolyra húzódik a szám, pedig semmi értelme.

Útálom, hogy semmi értelme. Hogy itt tartunk. Megint, még mindig.

Hogy semmi nem változik, miközben de, csak mégsem úgy.

Útálom, hogy telik az a rohadt idő.

"a helyzet fokozódik."

Megrökönyödve tapasztaltam, hogy egyesek a szabad, érdeklődő, kedves kommunikációt, mint olyat, nem ismerik. Nem igazán értem, hogy egy tanárral folytatott beszélgetés, miért lenne bűn... Konklúzió: ezek hülyék.

Továbbá a túlzott udvariasság káros - nekem.

Az Olympos High School az Ódryn egy nagyon klassz szaladgálós darab. Nagyon mai módon mesélik el Odüsszeusz történetét némi (plusz) görög mitológiával kiegészítve. Ha tanár lennék, tuti megnézném a diákokkal, mert a színészi és bábos megjelenítés, meg ez a fajta minimál interaktivitás igen jót tesz a kevésbé klassz tananyagnak. Ezt is megírom :)

Ascher egy tündér. De tényleg. Szeret szerepelni - ezt ő mondta -, tehát ehhez mérten mesélt a Woyzeck elképzeléseiről, a történetről, zenéről... Aztán próbáltak kicsit. Elképesztő abszurd drámát varázsolt a Büchner-szövegből és a Waits-zenéből a Katona színpadára. Jordán Adél egy csoda, Keresztes Tamás ijesztően nemnormális, sorolhatnám még a neveket, de majdnem mindenki szuper. Szerintem ezzel az előadással indul a Katona évad - bár A mi osztályunkat még nem láttam -, mert ez jelentheti mindazt, amit ez a színház képvisel - persze csak ha a maradék 3 hétben nem rontják el. Nem.

Lélekben már nagyon készülök a szünetre - még több mint egy hét -, pedig őrültsokat kell tanulnom, ha jót akarok.

Most éppen moziba vágyom nagyon - látnom kell A vizsgát, meg háát a One day csütörtöktől itthon is a mozikban.

Derítő

A heti színház második adagja a majdnem random Katona előadás. Megszöktünk helyes kis csoporttársaimmal a tanóráról, és színházba mentünk. Megnéztük A filozófust, aminek a nyílt próbáját látva - meg persze az előtte lévő Kiskopasszal folyó drámaelemzés miatt - nagyon kíváncsiak voltunk. Last minute-os jegyet kaptunk, de botrányosan kevés néző volt, az utolsó 5 sor totál üres volt, ami egy négy-öt napja bemutatott darabnál elég kínos.

A Katona évadfüzet borzasztó gagyira sikeredett, na ezért kár volt...

Bessenyei összesen kétszer játszott drámáját most Gothár Péter vette elő, vitte színre, egészítette ki egésszé. A porosnak tűnő darab hátrányaiból előnyt kovácsolt a rendező, a végeredmény: egy élvezhető vígjáték rengeteg apró, sokatmondó megoldással, amit Katonásan oldott meg a társulat kiválasztott része. Tenki Réka és Ötvös András elmélyült, klassz filozófusok - Párménió megformálója, néha kiköpött Fekete Ernő -, Fullajtár Andrea szokásos csodáját kicsinyke szerepében hozza, míg Pálmai Anna, Borbély Alexandra és Mészáros Béla, meg Tasnádi Bence néha őrjítő vagy nagyon helyes szerelmesek, itt van még Kocsis Gergely Pontyija, aki háát zseniális "filozófus". Üdítő egyfelvonásos, már csak a nézők hiányoznak.

Nagyon helyes, kis kuckós a Narancs új szerkesztősége. Olyan, mint amikor a Reszkessetek betörökben Kevint száműzik a padlásszobába - na pont ilyen a felvezető lépcső -, majd színes falak között a tetőtérben kisebb-nagyobb helyiségekben szorgos újságírók csinálják a lapot, meg a...

Nem is tudom, eddig, hogy nem jutott eszembe, hogy tőle kérjek útmutatást. Klassz érzés kicsit oda tartozni.

Még...

Háát a lényeg kimaradt :)

Az én Apukám ma elvitt engem vígaszdíjként ebédelni, ha már más nincs, aki ilyesmit tenne... Nagyon finomat ettünk, utána szereztünk még némi édességet is - mint egy igazi gyerek :)

A másik fontos momentum a Mundruczó-előadás díszlete, ami elképesztő - kis parasztház meg fészer, előtte minden csupa föld és - én még ilyet színpadon soha nem láttam, rögtön a Nyugalom jutott eszembe - az előadás felében esik az eső, csöpög és tócsa keletkezik, sár lesz... Őrültjóó!

Nem zsidó

A dolgos hétvége után - Kommód meg Narancs - folytatódik a tobzódás, de csak szépen, elosztva a héten, mert nem lehet mindig túlzásba esni...

Heti színház 1 pipa. Mundruczó a Trafóban. Méghozzá ez egy egészen más Mundruczó, mint amit eddig én ismertem - olyan furán normális. És pont ezért még nem tudom, hogy elégedett vagyok-e. Mert nagyon kerek, kusza történet ez a Tiszaeszlári Solymosi Eszter, ami rendezői technikáját tekintve tartja magát az elvárásokhoz, de nem elég hatásos. A Mundruczó-féle ingerküszöb annyira feljebb van, hogy hiányt érzek.

Ez a második idegen nyelvű előadás pár napon belül - az angol Kentridge:Woyzeck után most egy német Mundruczó. Annyira nem jön be, mert nem tudok maximálisan a színpadra koncentrálni, miközben azért értem is a szöveget felirat nélkül is, és érdekes nagyon ez a fajta befogadási élmény... Arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy az emlékezetemben másképp maradnak-e meg ezek az előadások, mint a magyar nyelvűek, jobban megkopnak-e.

Titkon életművésznő vagyok. Ulickaja után Esterházy következik, méghozzá a mester Javított kiadása - hogy majd vitába szállhassak Marcival, na meg hogy... :)

Foglalkoztató

Ez a sok kérdés mostanában...

Mi az, hogy bábszínház? Ha van érvényes definíciója a műfajnak, nagyon szeretném tudni - megtudom -, mert míg a Re:Hamlet előadástól rendesen szenvedtem - útáltam! -, addig Kentridge Woyzeckje lenyűgöző volt. Egyrészt az összművészeti elemek használata csodás, másrészt megint újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem, amiket nagyon szeretnék feltenni valakinek...

A tököm tele van már az újságszerkesztéssel, de tényleg!

A lovam ma a ház előtt várt, éjszakára istállóba tettem. Tavasszal - legkésőbb nyáron - lovagolni tanulok, ez lesz a cél, hamár az elefánt dolog egyelőre elérhetetlennek bizonyul.

A heti ötszöri színház ezennel megvolt, és nem hittem volna, de a holnapra nemet mondtam, mert meg/eltelt a befogadókészségem, muszáj némi szünet a jövő hét előtt.

Ismerős állat

Szegedi utazás pipa. Bodolay Három nővér pipa. Csapatépítés pipa.

Partizánakció során bevettük a szegedi színház nézőterét, és csináltunk 19 helyet. A legmegdöbbentőbb az egészben nem is a darab volt - minőségi-e vagy sem -, hanem az, amit a vidéki közönség - minden rosszindulat nélkül - művelt. Elképesztő milyen más az ingerküszöb, mennyire másképp hat a szöveg, mi számít poénnak. Durva.

Egészen jól megy nekem ez a tanár néni szerep - a speckolon is ilyesmit játszok, most az utazásnál is én voltam a főnök...

Egészen vicces, mikor vadidegen férfi három órás utazás után a telefonban úgy köszön el, hogy "... megyek csibém" :) Kár, hogy nem velem beszélt... :) Kedves, bár M. szerint mindenféle állatos becézés kerülendő... és háát a 3 óra, az csak 3 óra :)

Lesz-e folytatás?

Olyan sokat változott. Pici apróságok, amik még jobbá tették. Az Egyszer élünk... a tavalyi évad egyik legértékesebb előadása. Stohl szerepét most AR játssza, nem kell mondanom, hogy milyen klassz - kis érzékeny... :)

Csapatban járni színházba, na az is klassz! Tanárnő, Mr.Kepes, meg TGy, akinek a híres sárkányát :) is ismerem már, Adele és Boyfriend... Az egyik Narancsfiúval is nevetve konstatáltuk, hogy tegnap nem találkoztunk színházban, miért is...

Meglepődtem, hogy Bánfalvi Eszter haját tényleg lenyírták a Johanna premieren. Sajnálom, most vagy megvárom míg megnő, hogy újra levághassák - nyilván nem! - vagy megnézem művi eszközökkel. Jaj ezek a premierek :)

Ha már bemutatókon nyafizok: ma felhívott az a srác (!), és tett egy olyan ajánlatot... Kínált egy mai meg egy holnapi prömiert - a holnapiért vérzik a szívem, legszívesebben inkább nem mennék Szegedre -, és azt mondta, arra gondolt, ezentúl félévente meglep valamivel... :)

Ma fogtam magam, és kipróbáltam, mi lesz, ha tél lesz. A délelőtti lyukas órámban bekucorodtam a Szabó Ervin fotelébe, és a frissen vásárolt (!) Narancs, meg Ulickajám társaságában eltöltöttem két kellemes órát.

A Shakespeare kurzuson mindig azt érzem, hogy "jaj nem olvastam minden S-t", mert körülbelül evidenciaként kezeli a kedves tanár úr, hogy Te ezt mind tudod...

Most épp befejezem életművésznői pályám, aztán meg jöhet Büchner, hogy szombaton képben legyek.

Olyan szépen cseng az a mondat, jaj... :) :(

a ... forradalma!

Csak emlegetni kell őket... :) Kentridge-en RA-val egyöntetű mosollyal konstatáltuk, hogy kínos ez a nyáladzás, pont ezen a véleményen volt RS is - akit még nem különösebben emlegettem, mert még nem ismerem úgy a munkásságát, de háát elképesztő koponya az tuti. Kentridge - közelebbi "barátainak" William - vetített művei - installációi/meséi/performanszai - egészen eredetiek, némelyik révbe ejtő - főleg a vonulós, meg az árnyéktánc. Őrült kíváncsi vagyok a szombatra, de addig el kell olvasnom a Woyzecket, mert most mindenhol ez megy majd, azon kívül, hogy Wilson fantasztikumáról hallok már hetek óta.

Bájos, mikor JM tanárnő operarészletet vetít és közben kiegészítő mozgással énekel kicsit.

A Forte Társulat Revolutionje egész klassz volt, bár engem nagyon zavart, hogy a lírai részekbe belepiszkáltak a harsány váltásokkal - nyilván ez a koncepció. Grecsó Zoli azon kívül, hogy egy gyönyörű férfitest még tehetséges táncos is, aki rendkívül kedves zokniban és melegítőben...

Viszont az éjszakai Ódry előadás nem mozgatott meg különösebben, lényegében unatkoztam, hiányoztak a tehetségek az osztályból, akik épp - többek között - Katonás bemutatóra készülnek. (Picit sem frusztrált, hogy három kritikus nagyágyú mellett ültem.)

Kicsit el vagyok keseredve Narancs-ügyben, de csak lendületbe jövök már...

Megint színház, a héten harmadszor, és még csak szerda van...

+/- 6 év

Mindjárt, mindjárt következik a... beszámoló, de minden, tényleg minden előtt:

ő nyert, ezt nem tudom überelni sehogy, ha akarnám se...

Niki - megérdemli, hogy a rendes nevét használjam - nyert.

Legközelebb

Minden félévben van egy olyan tanárom, akinek az óráját olyan nagyon jó várni. Probléma, ha az óra elmarad, egy egész hét kimarad... Volt rá példa, hogy nagy csalódással zárult a hello!, hogy azóta is haragszom. Lehet, hogy a rajongós énemet el kéne zárni, bár az már nem én lennék :) Ugye? (GyP, RA, AR és a többiek... )

A rendkívül okos és intelligens férfiemberek hajlamosak a gonoszságra - de nem velem ;)

név+dialógus

Érdekes ez A filozófus. Bessenyeit olvasni nem olyan klassz, de beszélni róla, elemezni annál inkább, próbát látni egy készülő előadásból meg egyenesen szuper. Azért is nagyon klassz, mert nem kirakatpróba volt ez a mai, hanem egy igazi Gothár. Nagyon részletes a koncepció, amit a látottak töredék volta miatt nem látok még át teljesen, de kifejezetten ígéretes - ez is. Elfogult Katona vagyok :)

Vicces volt ez a mai csoporttalálkozó jelleg is, bár még mindig túl feszes...

Zsótér dramaturgja kétségtelenül Brecht szakértő, de nincs tanári vénája lássuk be, a 6 óra pedig csak 6 egész óra. Viszont el kell olvasnom sorba őket, Kurázsi mamával kezdve, mert őrültjó. Dilettáns módon a középiskolában a Godot-val elijesztik a diákokat, pedig háát...

Festőbácsi egy tündér, a Nemzetis csajszi emlékszik rám, és...