A dolgos hétvége után - Kommód meg Narancs - folytatódik a tobzódás, de csak szépen, elosztva a héten, mert nem lehet mindig túlzásba esni...
Heti színház 1 pipa. Mundruczó a Trafóban. Méghozzá ez egy egészen más Mundruczó, mint amit eddig én ismertem - olyan furán normális. És pont ezért még nem tudom, hogy elégedett vagyok-e. Mert nagyon kerek, kusza történet ez a Tiszaeszlári Solymosi Eszter, ami rendezői technikáját tekintve tartja magát az elvárásokhoz, de nem elég hatásos. A Mundruczó-féle ingerküszöb annyira feljebb van, hogy hiányt érzek.
Ez a második idegen nyelvű előadás pár napon belül - az angol Kentridge:Woyzeck után most egy német Mundruczó. Annyira nem jön be, mert nem tudok maximálisan a színpadra koncentrálni, miközben azért értem is a szöveget felirat nélkül is, és érdekes nagyon ez a fajta befogadási élmény... Arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy az emlékezetemben másképp maradnak-e meg ezek az előadások, mint a magyar nyelvűek, jobban megkopnak-e.
Titkon életművésznő vagyok. Ulickaja után Esterházy következik, méghozzá a mester Javított kiadása - hogy majd vitába szállhassak Marcival, na meg hogy... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése