Terhes bagázs

Idén először kimaradt a nyílt nap. Van némi hiányérzetem egy bizonyos személyt illetően, de majd csak pótolom valahogy.

Helyette elmentünk a Nők lázadására, az ugyanis, amit Varga István mondott vérlázító:

"Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé, és elsősorb
an azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak."

Bájos volt:_sok nő és gyerek, meg a szolidáris "kedvesek". Megcselekedtük, amit...

Sőt beiktattuk Ai WeiWeit is, ha már a megnyitón a tömeg miatt nem sok mindent láttunk. Érdemes volt. Van egy-két vicces kattanása a csávónak: Duchamp-vállfa, napraforgómag, macska, hegedű, cipők. A ciklámen "kapdbe" szoborhoz nem igazán tudok hozzászólni, bár ha turnéztatják, és épp a parlamentnél jár, azért egy közös fotót elfogadnék.

Zsótér Csongorjához a felvétel minősége miatt még nem tudok hozzászólni, de annyira nagyon érdekes, hogy csak na!

Pörgés van ezerrel, munkával és mindenféle jóval.

Eszmélet

Eltelt az első hét és többnyire csalódást jelentett az iskola - persze voltak kivételek.

A kötelező körökön túl írtam, megjelentem, tonbzódtunk az előkészítőn. Megnéztük végre a Final Cut-ot, ami rendkívül szórakoztató, de nem lehet nem találgatni, elkezdeni azonosítani a filmrészleteket, zenéket.

Rendíthetetlenül rajongok továbbra is a kórházas sorozatokért, most épp a Private Practice van soron - marha klassz, csak a tipik "betegségem" itt is előjött, mindig eszek, ha nézem, márpedig szintén véres... Viszont kicsit sok már, hogy minden részben gyerekszülést látok, így én egy darabig tuti nem akarok! (Nem mintha...)

Az igazi éjszakázás lehet, hogy a végét járja, nemtudom, átlendülünk-e.

Ez a Vidéki Színházak Fesztiválja jó kezdeményezés, de a mai Scapin mellé ment. Trill Zsolt hiába eszméletlen, most kevés volt ahhoz, hogy hátán vigye az előadást, rutin-színjátszást láttunk -  már nem jelent újdonságot, egymás után több előadást látva elmúlt a varázsa. A tetszés, a szórakoztatás volt a cél, ami többnyire - persze nem nálam -, de be is jött, zabálták, vastaps volt... Szóval Purcarete lehet világklasszis, lehet a román színjátszás fenegyereke, ez most akkor sem volt jó - értem a csődként való véleményezést, mert számomra (!) is az.

csak a 3. emeletig ne jussak el!

Munkával telt az elmúlt két hét. Megjelent a rövidfilmes duplavisszhang, elkészült a bábriport. Interjúztam próbát néztem, és nagyon tetszett, tényleg. Ezentúl irány a bábszínház.

Tobzódtam a programokban, szokás szerint.

Volt Alexandra-pódium beszélgetés - Csáki az igazgatókat szólítja meg, szép sorban. Pintér Béla érdekes delikvensnek bizonyult, de végtére is, csak nem tudta levetkőzni kritikusi-ellenszenvét. Pont jókor, mikor a JAK-videó Vidnyánszky és Koltai - enyhén összevágott - vitájáról ellepte az internetet.

Megnyílt a rendhagyó kiállítás az MNG-ben, háát...

A Havanna szeretlek! nézhető, de sokkal gyengébb, mint az eddigi szkeccsek.

Viszont a Megáll az idő őrültjó volt moziban, tényleg klasszik - 80 éves a Toldi.

Belevetettük magunkat az éjszakába, és csodás volt :)

És ezennel elkezdődött az évad, megvolt az első őszi előadás. Moha kecskeméti Buborékok rendezése vendégeskedett a Tháliában, és bár az első két felvonás Bolha a fülbe-érzést keltett, a harmadik meghozta az ismert jóérzést, miközben az egész bővelkedett a zseniális megoldásoktban verbális gegekben, amitől nyilván oda meg vissza vagyok.

Kezdődik a tanév, ez egy nemsemmi év lesz, ha minden igaz.