Eszmélet

Eltelt az első hét és többnyire csalódást jelentett az iskola - persze voltak kivételek.

A kötelező körökön túl írtam, megjelentem, tonbzódtunk az előkészítőn. Megnéztük végre a Final Cut-ot, ami rendkívül szórakoztató, de nem lehet nem találgatni, elkezdeni azonosítani a filmrészleteket, zenéket.

Rendíthetetlenül rajongok továbbra is a kórházas sorozatokért, most épp a Private Practice van soron - marha klassz, csak a tipik "betegségem" itt is előjött, mindig eszek, ha nézem, márpedig szintén véres... Viszont kicsit sok már, hogy minden részben gyerekszülést látok, így én egy darabig tuti nem akarok! (Nem mintha...)

Az igazi éjszakázás lehet, hogy a végét járja, nemtudom, átlendülünk-e.

Ez a Vidéki Színházak Fesztiválja jó kezdeményezés, de a mai Scapin mellé ment. Trill Zsolt hiába eszméletlen, most kevés volt ahhoz, hogy hátán vigye az előadást, rutin-színjátszást láttunk -  már nem jelent újdonságot, egymás után több előadást látva elmúlt a varázsa. A tetszés, a szórakoztatás volt a cél, ami többnyire - persze nem nálam -, de be is jött, zabálták, vastaps volt... Szóval Purcarete lehet világklasszis, lehet a román színjátszás fenegyereke, ez most akkor sem volt jó - értem a csődként való véleményezést, mert számomra (!) is az.