Definiál

Csalódások hete.

Moha a Bolha a fülbe című vicckategóriába tartozó előadásával sokkolt - a hétfő volt a mélypont, míg Bodó Viktor rég várt Anamnesisével nem sikerült elkápráztatnia. Sajnos.

Közben folyton drámázunk, hol jobban, hol kevésbé.

Olyan csodafinom rákocskákat ettem, hogy az valami mennyei - pálcikával!

Az Üdlakos előadáselemzéstől alélhatnékom támad, így a sajátommal összehasonlítva...

Nehéz az emberekkel, a sokkal felnőttebbekkel úgy kommunikálni, ha nemhogy felnőtt, de szinte emberszámba sem vesznek. Ez szívás.

Beadandótenger írására készülök, na meg a vizsgákra... Közben körvonalazódik a nyár, terveket gyártok :)

És az a kérdés zakatol bennem: megbecsülnek-e...?

se

Közmédiumokról szóló konferencia.

Hello stranger!

Botrányos Abramovic kiállítás, egyszerűen nem is értem... Hihetetlen! A két teremből és egy előtérből álló exhibition egy harminc perces filmből, és annak dokumentumaiból - fotók, vázlatok - és az így készült filmből áll, ami így önmagában kicsit sem elég!

A Karnyóné-gyakorlatok ohhwáó :) egészen különleges bábnélküli bábelőadás. Működik a dráma, ötletbörze az egész... Klasszság, no.

Majd csak egészen kicsit, plátóiba nyomom.

Addig is, amíg...

Valaminek értelme is lesz.

Párhuzamos történetek

A Könyvfesztivál egy mini könyves paradicsom, ahol nagyon klassz beszélgetések résztvevője lehet bárki. Nádas Péternek elképesztő humora van, klassz program volt, Forgách András meg pont jó partner: nem félt az íróóriástól.

A Szirénének súlyos dráma, nemcsak feszült koncentrációt, de némi türelmet is kíván, igazi Nádas - mondanám -, Dömötör András átment a vizsgán, méghozzá jelessel.

Szeretem bennünk, hogy nem feszülünk bele semmibe, megengedjük magunknak a spontaneitást, ami mindig szuperül sül el, ma is :)

Egyszerűen olvadozom, ha szép fiatal férfiak kezében gyönyörű gyereket látok! Háát még ha nem is a sajátjuk...

Nessun dorma

Az iskolai taposómalom megvan, működik, bár amikor nagyon várt, klassz órák maradnak el, azért az kicsit fáj.

Novák Eszter Üdlakja (Csongor és Tünde álnéven:) csodás: a szcenika, a zeneiség és ez a fájóan szép "mese" együtt...

Őrületes volt így az Ivanov másodszorra is, utoljára. Soha nem láttam még ehhez hasonló ovációt, álló tapsot a Katonában - nagyon örültek.

Hal és vodka.

Közben futom a köreimet, kicsit - nagyon - fájt a lábam, de egynapi pihenő után, ma újra ringbe szálltam, ez ám az életérzés! Mostmár tudom. Büszke vagyok :) Bár a lábam szüntelenül fáj.

A nyávogó hangot adó madár a páva? Nem tudom eldönteni, ki köszön mindig...

Jah, és a Narancs :) A Narancs, a Narancs.

Présent

Három napja rovom a szigetköröket - ne túlozzunk, napi egyet, ami 5350 m - egyre többet futok, ami azzal jár, hogy egyre inkább érzem, vannak testrészeim, sőt izmaim is, ami ennyi mozgásnélküli idő után, egészen új.

Zenén és barátnőn kívül olyan társat találtam a futásban, akit akárki megirigyelhetne - rég láttam mókust, még Schönbrunnban évekkel ezelőtt, na meg ma. De állandó köszönőviszonyban vagyunk a híd alatti pad meg én, ahol egyszer talán nem egyedül ülök majd, na meg a kisállatkert lakóival, a pónikkal, gólyákkal, és a fára mászó pávával.

A Virágos Magyarország új operett valami olyan zseniális lesz, hogy látni kell. Méghozzá annak is, aki hozzám hasonlóan egyébként hidegrázást kap az operett műfajától. Kovács Dániel-Vinnai András az eredeti francia(!) operetthagyományt éleszti újjá, kortárs társadalomkritika az egész, illeszkedve a kánoni normákhoz. Az eddigi kedvenc dalom a Lobbi a hobbim című opus :)

Mundruczó Frankeinstein-tervétől kicsit vagy inkább nagyon többet vártam, nem szorongtam, nem hatott úgy, egyedül Róland és a szerepbeli őszinte kinyilatkoztatása sokkolt, de ez azért kevés.

Goda Gábor őrültnehéz falat.

A Mika Tivadar pedig megkaphatná a Színészmulató előtagot... Dj dr Vajdai pedig még mindig közel sincs a Narancsbuli színvonalához - viszont egész éjjel szépséges emberek vettek körül, hiába.

csibészség

Bodó Viktor nagy felfedezése zajlik, miközben nyilván már felfedeztem. A Ledarálnakeltűntem olyan szinten ohhwáó, hogy még az idegesítő környezet is megszűnt. (Nehezen viselem el nézőtársaimat...) A per és valami olyan zenei egyveleg, ami megteremti az összetéveszthetetlen stílust. A szokásos karakterjegyeken túl groteszk, furán jó atmoszférát teremt. Rég volt ilyen...

Ahol megszakad. Ott folytatom. Zenés könyvbemutató, klassz versek, Závada - egyre több ismerős.

Nagy kaland!

szeszély

Csodás Kétfejű fenevad megint.

Kedvenc Tanárnőm, na és Berlin.

Kedvesvidék, húsvét, nagy család.

Plusz kilók, csoki,

És jöhet a fogyás.

Lolita

Nem bírta a gyűrődést!

Olyan szinten összefolynak a napok, hogy az már zűrös, pedig szünet van.

Zsótér 1/2 kegyelműje igazi néznivaló képeskönyv. Kerek egész adaptáció - nem az! -, remek szereplőkkel, igazi (vizsga)előadás. Nem úgy, mint az eredetileg mindössze 18 oldalas Szép Ernő-mű. Az Isten madárkáitól mentsen az ég - egyedül a madárjáték volt értékelhető.

Az olvasmány- és filmélmények is gyülekeznek, közben meg pótoljuk az összes barátos találkát: Leglány meg Napocska, minden napra jut valaki

Utolsókra járunk, most épp a Dilettánsok volt(ak) soron.

Narancsos tobzódás és mosolyáradat van...