Kis vákuum keletkezett a vizsgaidőszak érdemi részében, ami így nem is igaz...
A vizsgák pakolgatása, az újra előtörő maximalizmus megnehezítette a helyzetet. Na meg a temérdek idő az első vizsgáig, ami nyiván ritmuszavart okozott. De így az Európai drámatöri maximálon túli, az Európai színháztöri viccesen könnyű és kedves, a Magyar drámatöri pedig minden beszarás ellenére klasszság, őrületesen nagy és igazán jóleső, hízelgő dicsérettel :) Most még van egy Magyar színháztöri, és vége a dalnak.
Kezdődhet a nyár, ami igazából már elkezdődött. Állandósult találkák, "bulik", meccsnézés... Végéhez ért a színház is, Serban Suttogások és sikolyok vendége mellett megvolt Mundruczó Szégyene is, ami háát elképesztő, nagyon durván hatott, akkor is, ha megfeleltethető minden a Mundruczó-formakánonnak, és teljesen kiszámítható volt. Igaz, hogy ugyanazokkal a színészekkel dolgozik (én még nem unom őket), nade Zsótér elég nagy frissességet hozott, Miska kutyus meg aztán főleg. Ritkán fog el a zokogás - színházban -, de ez durva volt.
Volt még Szerelemtérkép: Nyáry Krisztián a készülő könyve miatt kapott már hideget-meleget egyaránt, de ez a definiálatlan felolvasó-est klassz volt Elek Ferivel és Bartsch Katával.
A Múzeumok éjszakája idén sem maradt ki, Tihanyi a Kogartban ohhwáó, főleg az első emelet, Mapplethorpe a LuMúban AR tárlatvezetésével szintén, ami bájosan őszintére sikerült, és azáltal, amit mondott, egészen máshogy néztünk egy-egy képet, elmúlt a zavartság, a szemérmesség. Még hazafelé beugrottunk a zsinibe is, olyan otthonosan furcsa érzés abban a közegben létezni, mindig.
A hello stranger érzés változatlan, akkor is, ha nem is stranger, éjszakánként találkozunk, de... Csak a szokásos.
Igazán naiv kis dinka vagyok :)
