A héten bepótoltam a Nemzetis előadásokból a lemaradásomat. A Hazafit nekünk! elképesztően klassz alapanyag, de egészen hosszan lett tálalva, konkrétan belefáradtam. Pedig érdekes az előadás - a színpad alatt játszódik -, nyilván klasszak a színészek, a téma pedig nagyon fontos. László Zsolt ohhwáó! A téma, a téma pedig valamiért régóta foglalkoztat, már a Brokeback Mountain a gimiben is tetszett - nem is értette a magyar tanárom. Pedig ma már a választ is tudom, hogy miért :) A szerelem az oka.
Olyan érzésem van, mintha az egész város a Hamletről beszélt volna eddig, nyilván nem. Nagyon vártam, tényleg kultelőadás. AR zseniális, ez az évadban a legjobb rendezése. Nehéz volt megírni, szenvedtem egy sort, igazából kevés a 6000 karakter, legalább mégegyszer ennyit tudnék róla értekezni, szóval tömörítettem, és kihagytam.
A gogoli-történet kimaradt, de majd az első sikerélmény után elmesélem.
Szerintem előbb vagy utóbb konyhatündér leszek, és ha egyszer lesz kinek főznöm, még az is lehet, hogy nem marad éhen, és boldog lesz.
Szerintem előbb vagy utóbb konyhatündér leszek, és ha egyszer lesz kinek főznöm, még az is lehet, hogy nem marad éhen, és boldog lesz.
Ha még nem mondtam volna, szörnyű a vizsgaidőszak, most épp azért mert van.
Én marha elkezdtem a Párhuzamos történeteket, ahelyett, hogy Corneille-t, Racine-t és Moliere-t olvastam volna - hiba volt, tudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése