Állatokban gazdag volt a hétvége - szőlőben felbukkanó őzikék, vidra a parton, ez így elég is lett volna, egyáltalán nem hiányzott, hogy úton hazafelé elénk ugorjon egy másik őzi, bár szerencsére túl nagy baj nem történt -, és ma ez egy egészen más minőségben, metaforikus értelemben folytatódott is...
Gyűlölöm, ha hülyének néznek. Márpedig szerintem (!) egy tanárnak nem ez a feladata! Mindenesetre az önbecsülésem a helyére került, megint jelentéktelen kis senkinek érzem magam, amiért igen hálás vagyok. Nem.
Minden rosszaságot félretéve folytatódnak a Párhuzamos történetek, és ez valami királyság! A hét további részét hátradőlve, kedvem szerint töltöm. Mert megtehetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése