Ahogy tetszik

Durvulnak a dolgok, én meg fáradok. Nagyon. Így történt, hogy átaludtam a BookClubot - a csodatelefon is aludt...

Homburg herceg olvasata klasszság, háát még...

Rendesen szomorkodtam, hogy nem mehetek A filozófusos beszélgetésre, mert nem tudtam átíratni a HoppArtos jegyemet. Az Ahogy tetszik abszolút kárpótolt. Klassz volt a kezdet: közönség között beolvadó színészek, majd a nagy "kivonulás". Katona László egy kis ördög, Mucsi sóhajától (is) elkap a nevetés, háát még ha megszólal, Scherer Péter szintén egy bohóc, Kiss Diána Magdolna operaepizódjától rendesen rázott a hideg, egyébként végre karakterében is nagyon jó volt - nem úgy, mint a Nehéz istennek lenniben -, Roszik Hella helyes fiú és a többiek sem rosszak. A koncepció ötletes, sokszínű, de a vége szöveg kicsit sántít - kár érte.

A kiszámíthatatlanság (na meg a túl sok stressz újabban) kikészít.

Közben csudajó apró apróságok történnek :)

Hölgyem, Moszkva, vodka

Ha a nyílt próba ohhwáó, majdnem biztos, hogy a kész előadás is az lesz. A Nordost egy durván jó, nagyon kortárs témájú előadás, ami elképesztően jól működik.

Forgács Péter nagyot alkotott, biztos arányérzékkel vitte színre ezt a dokumentumdrámát. Csinált egy abszolút minimálelőadást, ami pőreségében a leghatásosabb. Nagyon egyszerűen szöveg és színész elementáris erővel hat. Nem is kell hozzá semmi, csak egy kis fény. Fullajtár Andrea és Pálmai Anna istennők (továbbrais), Bodnár Erika pedig végre jó.

Kéremszépen: a művésznő átél.

Meghatároznak

Rendesen jegyzeteltem a héten, hogy majd mit írok, ha egyszer eljutok odaáig, hogy leüljek, mert nem volt erőm/időm a nagy rohanás és élet közepette.

Találkoztam Térey mesterrel, szuper volt a könyvbemutató, dedikált nekem - néha előveszem megnézni :) -, csevegtünk a készülő Radnótis Protokollról - nagy egyetértés van köztünk Fekete Tibit illetően. Egy hiperszende határozottság. Tényleg fontos a kortárs író-élmény, az élő szerzős találkozás. Meghatároz. Margócsy tanár úr beszédmodora(hibája) rém vicces, SBvel pedig másodszor találkoztunk- csak annyit mondok: hello stranger!

Közben már majdnem karácsony van - az Andrássy mini Champs Elysées-vé változott, a Batthiányra is megérkeztek az angyalok.

Kedden volt 44 éves. Hiányom van!

Kaktuszember

Háát bezárt a Golden Dragon. A sokadik Schimmelpfennig szöveg után már nagyon otthonosan néztem az épp aktuálisat. Gothár Péter legalább olyan díszlettervező, mint rendező, nagyon klassz tereket álmodik. A Hangya és a Tücsök, mint visszatérő motívum nagyon durva megjelenítést kapott - kicsit továbbgondolta Hajnóczyt. Fullajtár Andrea tényleg egy istennő, durván klassz férfi szerepben is, Tenki Réka végre nem naiva, Mészáros Béla, Hajduk Károly, Kocsis Gergely meg csak pont olyan szuper, mint szokott, na jó a kiszolgáltatott tücsöktestű MB kicsit jobb, mint... Ötletes a színpadi utasítás használata, a nemváltás, azért a panelek ellenére tud ez a német.

Felfedeztem egy új kultúrintézményt is a Kazinczy utcában, kis csoporttársaimmal olyan helyen voltunk, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy az ami - álmomban talán.

Nem lett igazi a meglepetés. Legközelebb...

Térey mesterrel befejeztük a Protokollt. Elképesztő, de tényleg. Holnap megyek is, megnézem őt élőben - nem mintha nem láttam volna már :)

Woyzeck minthaPárizsban

Az annyira várt, vágyott Woyzeck ezennel kipipálva. Olyan nagyon kettős érzés. Részben tényleg olyan hatása van, mint egy musicalnek, nem mindig jön ki a Waits-dal, viszont a próza - meg egy-egy dal - felhozza annyira, hogy nagyon klassz. A színészi játék verhetetlen, tényleg borzongató, csak az összhatást illetően hiányzik ez az érzés. Keresztes Tamás tuti, hogy nem százas :) Fekete Tibi ohhwáó, Jordán Adél is, az meg külön klassz, hogy mit tudunk KTvel folytatott kettősével - Andor gyönyörű. Nagy Ervin, Bezerédi, Lehel és Elek Feri hozzák a formájukat. Olyan hmhm érzés, de a vágyotthoz képest kevés.

Nagyon tetszett tegnap, amit egy nénitől hallottam telefonálás közben. Arról beszélt, hogy milyen jól érzi magát a Katonában - bár nem tudja, milyen lesz az előadás -, mert ide nem sznobságból járnak az emberek, nincsenek túlcicomázva. Természetes, hogy itt vannak, egyszerűen szépek a színek, akár Párizsban is lehetne. :) Na, ezt sajnos nem tudom, mert ott még nem jártam színházban, mindenesetre nagyon klassz volt hallani.

Kicsit szétestem, de majd...

Értem

A tobzódás netovábbja, na meg a fokozódó stresszé.

Wenders Pina Bausch filmjét tényleg látni kell, nagyon szép, de olyan szinten megterhelő, hogy... Mégis nagyobb a híre - már-már mítosz -, mint amilyen élmény a film. A 3D meg ötletes, néhol borzongató, de nagyon fárasztó a szemnek.

Útálom, mikor a jól megkomponált időbeli terveimet keresztülhúzzák semmi kis csúszások - például egy filmet, hogy nem lehet pontosan kezdeni... Rejtély.

Csalódás volt A pitbull cselekedetei. Hosszú, terjengős, egy rendezői gesamtkunstwerk. Az utolsó szereplőpáros cselekményszála abszolút kihagyható lenne... NZs nyilván egy tündér, őrültfigyelmes, a teste meg... :)

Mostmár a sokadik lakásszínház ez az Ibsent a nappaliba. Furcsán bájos és rendkívül szórakoztató meg valós ez a játék. Ördögh Tamástól én egészen le vagyok nyűgözve :)

Pont a vizsgaidőszak előtt találnak meg a klassz lehetőségek. Az univerzum - vagy mifene - összeesküdött értem :)

hello stranger!

Vannak napok, mikor - minden ok nélkül - olyan szinten kelek bal lábbal, hogy magamat is nehéz elviselni, nemhogy másokat :) Még jó, hogy tudok róla, így a mai nap csak a legszükségesebb dolgokat akceptáltam és rohantam is haza.

De előbb felfedeztem a könyvtárban egy szupercsendes és gyönyörű olvasótermet - pont ma szidkozódtunk a Tanárnővel - ide fogok járni tanulni!

Tanulok és töltődöm - a következő három nap kultúrterápia :)

Kívánj!

Nemtudom, mit jelent átaludni a bűvös '11.11.11.11:11-et, mindenesetre sikerült. :) Majd jövőre '12.12.12.12:12-kor jobban figyelek, és nem bízom a technikára magam. Eyébként meg ősidők óta mindig ugyanazt kértem, és eddig még valahogy nem tapasztaltam, hogy megvalósult volna... Lehet, hogy ezért aludtam.

Néha kicsit kételkedem abban, hogy a mindenféle elemzés nem csak belemagyarázás-e. Például Sándor bácsi Beszél a fákkal a bús őszi szél verse a háttérinformációk (Julis naplójából tudjuk, hogy...) hiányában nehezen szólna a maszturbációról...

Ennyi egyforma embert én még nem láttam egy helyen. Minden nagymotoros ugyanúgy néz ki. Rémes. Nem baj, megkerestem a jövő heti kultúrpénzt.

Kiscsillag, nem viszel haza?

Úgy kezdem, hogy nem kezdem, hanem folytatom.

Johanna a Nemzetiben kevés. Hiányzik a miértje, a feszültség, az érdekesség... Az eleje és a vége nagyon klassz. A kezdet NZs meg a tyúkok, zseniális - na és ahogy a tapsnál örült, háát kész :) - a vég meg Johanna mágjahalála és szentté avatása, ami nagyon hasonlít az AR féle Bárkás Koldusoperához. A köztes rész kevésbé izgalmas, bár Bánfalvi Eszter karakteres Johanna. Kevés és egyszerű, csak nyomokban ismerhető fel az igazi AR. Kár.

És nem jelent meg a szövegkönyv... Ez nem jelent olyan jót... Ahogy a rendezés formátuma sem...

A lakásszínház valami egészen másfajta élményt ad. Amikor nem tudod, hogy ki színész és ki nem, amikor nem tudod, hogy mi valóság és mi improvizáció, amikor része vagy a játéknak... A Vándoristenek egy bántóan őszinte előadás, és igaz, éppen ezért durva. Ez nem játék. Ez a valóság. NZs-ben van valami. Ez az állítás továbbra is áll, sőt... A köszönőviszonyunkat meg nem tudom hova tenni :) - egyelőre!

Heti narancsadag, meg szerzői fotó. Mi lesz itt kéremszépen :)

Megint hétfő

Konkrétan ma majdnem megszakadtam. Vészesen közeleg a vizsgaidőszak. Annyi könyv volt nálam hazafelé, hogy könyvárusnak is simán beillettem volna.

A mai olvasópróba tényleg olyan volt, mint amilyen egy ilyen felolvasósdi lehet - ráadásul Schimmelpfennig Nő a múltból drámája jó is. Kicsit szöszöltünk is vele, dramaturgnak lenni legalább annyira klassz, mint szerkesztőnek, vagy mégolyanabb.

Szendrey Júliáról, Charlotte-ról, meg Kazinczy kamu vér-sztorijáról már nem is nyilatkozom... :)

Lovarnő

Úgy szeretnék egy kis esőt! :)

Időttölt

A rövidfilm nehéz műfaj - sokból hiányzik az a befejezetlen, de felfokozott állapot a végén, ami miatt érdekes, és folytatható lenne, ha készülne belőle nagyjátékfilm. A tegnapi háromból jóindulattal is csak az egyik volt érdekes, a többi csak szimpla semmi vagy még rosszabb, mert bosszantóak - na az nem jó... Megírtam, meglátjuk olvasható lesz-e...

Van annak valami gyermeki bája, amikor spontán módon a földön vacsorázunk a szobánkban. Régen nem volt Bodó, aki bele akart mászni az ételbe :)

újságírónak lenni=menő

Az milyen, mikor azért lobbiznak, hogy AR interjút készítsek?

:) jaj, ha rajtam múlna...

Mondjuk nem kicsit csinálnám össze magam!

Hajnali láz

A Szép új világ egy regény. Nem egy dráma. Mint ahogy már sokszor láttuk, regények színpadra adaptálása igencsak nehéz feladatnak bizonyul. Más a szerkezet, a karakterábrázolás... Na már most, a Huxley regényben nincsenek dramatikus alakok, vagy csak nagyon szolidak, a történet pedig bármennyire is klassz olvasva, színházban unalmas. Egyedül a vége válik igazi színházzá, mikor a vadember Shakespeare-t szavalva érvel, de akkor már késő.

Most épp az a munkám, hogy regényt olvasok :)

(ha az utóbbi idők beszélgetéseire gondolok, ez tényleg luxus, de...)

A hangya és a tücsök

Aki a Melankólia után kardjába akart dőlni, na az a Somewhere után tuti, hogy bele is dőlt. Unalmas, érdektelen, jaj...

Senki sem szólt, hogy Beckettről megfeledkeztem, és gondolatban a Godot-t csak úgy, simán Brechtnek tulajdonítottam - mindez a könyvespolc legtetején turkálva esett le, meg én is majdnem.

A Tom Waits zene igazán szuper - nagyon rá vagyok kattanva a Woyzeckre -, az alakuló november is, a Narancs, na a Narancs meg... :)

Hajnóczy tud valamit!

Protokolláris érdeklődés

Térey (vagy én/mi) most ért(ünk) meg erre. A Protokoll sziporkázó, nagyon mai, olvasmányos és nem nehezebb azért olvasni, mert verses formában íródott regény - ez hülyeség -, mert valahogy nem úgy verses. A kaktuszember már végérvényesen Fekete Ernő(Tibi) az én fejemben. Eddig ohhwáó!

Kicsit féltem, hogy majd nem hat úgy azért, mert fent ülök az ál-karzaton, de annál ez sokkal erősebb. Rába Róland fösvénye tényleg a színészekre koncentrál - miközben nagyon is meg van ez rendezve. Blaskó Harpagon és Törőcsik Frosine elképesztő. Nem szerettem különösebben Blaskót - most sem -, de ez nagyon találó, pontos játék. A kis picurka néni pedig egy furfangos tündér. Ez a majdnem díszlet nélküli minimál előadás Moliere humora és a színészi teljesítmény miatt pont elég, nincs hiányérzet.

Elfelejtettem, de újra meg újra eszembe jut, hogy amikor a kislányra vigyáztam hazafelé találkoztam a Köntörfalak egyik helyszínével - az a szép fás udvar...

Gondolkodom, hogy mi a vonzó Pestben és mi Budában. Az összes nagy író Budán élt, de Pestre járt élni. Márai szerint ez világnézet, Térey szerint is...

Még elmélkedem.