Aki a Melankólia után kardjába akart dőlni, na az a Somewhere után tuti, hogy bele is dőlt. Unalmas, érdektelen, jaj...
Senki sem szólt, hogy Beckettről megfeledkeztem, és gondolatban a Godot-t csak úgy, simán Brechtnek tulajdonítottam - mindez a könyvespolc legtetején turkálva esett le, meg én is majdnem.
A Tom Waits zene igazán szuper - nagyon rá vagyok kattanva a Woyzeckre -, az alakuló november is, a Narancs, na a Narancs meg... :)
Hajnóczy tud valamit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése