Térey (vagy én/mi) most ért(ünk) meg erre. A Protokoll sziporkázó, nagyon mai, olvasmányos és nem nehezebb azért olvasni, mert verses formában íródott regény - ez hülyeség -, mert valahogy nem úgy verses. A kaktuszember már végérvényesen Fekete Ernő(Tibi) az én fejemben. Eddig ohhwáó!
Kicsit féltem, hogy majd nem hat úgy azért, mert fent ülök az ál-karzaton, de annál ez sokkal erősebb. Rába Róland fösvénye tényleg a színészekre koncentrál - miközben nagyon is meg van ez rendezve. Blaskó Harpagon és Törőcsik Frosine elképesztő. Nem szerettem különösebben Blaskót - most sem -, de ez nagyon találó, pontos játék. A kis picurka néni pedig egy furfangos tündér. Ez a majdnem díszlet nélküli minimál előadás Moliere humora és a színészi teljesítmény miatt pont elég, nincs hiányérzet.
Elfelejtettem, de újra meg újra eszembe jut, hogy amikor a kislányra vigyáztam hazafelé találkoztam a Köntörfalak egyik helyszínével - az a szép fás udvar...
Gondolkodom, hogy mi a vonzó Pestben és mi Budában. Az összes nagy író Budán élt, de Pestre járt élni. Márai szerint ez világnézet, Térey szerint is...
Még elmélkedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése