Úgy kezdem, hogy nem kezdem, hanem folytatom.
Johanna a Nemzetiben kevés. Hiányzik a miértje, a feszültség, az érdekesség... Az eleje és a vége nagyon klassz. A kezdet NZs meg a tyúkok, zseniális - na és ahogy a tapsnál örült, háát kész :) - a vég meg Johanna mágjahalála és szentté avatása, ami nagyon hasonlít az AR féle Bárkás Koldusoperához. A köztes rész kevésbé izgalmas, bár Bánfalvi Eszter karakteres Johanna. Kevés és egyszerű, csak nyomokban ismerhető fel az igazi AR. Kár.
És nem jelent meg a szövegkönyv... Ez nem jelent olyan jót... Ahogy a rendezés formátuma sem...
A lakásszínház valami egészen másfajta élményt ad. Amikor nem tudod, hogy ki színész és ki nem, amikor nem tudod, hogy mi valóság és mi improvizáció, amikor része vagy a játéknak... A Vándoristenek egy bántóan őszinte előadás, és igaz, éppen ezért durva. Ez nem játék. Ez a valóság. NZs-ben van valami. Ez az állítás továbbra is áll, sőt... A köszönőviszonyunkat meg nem tudom hova tenni :) - egyelőre!
Heti narancsadag, meg szerzői fotó. Mi lesz itt kéremszépen :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése