A Szép új világ egy regény. Nem egy dráma. Mint ahogy már sokszor láttuk, regények színpadra adaptálása igencsak nehéz feladatnak bizonyul. Más a szerkezet, a karakterábrázolás... Na már most, a Huxley regényben nincsenek dramatikus alakok, vagy csak nagyon szolidak, a történet pedig bármennyire is klassz olvasva, színházban unalmas. Egyedül a vége válik igazi színházzá, mikor a vadember Shakespeare-t szavalva érvel, de akkor már késő.
Most épp az a munkám, hogy regényt olvasok :)
(ha az utóbbi idők beszélgetéseire gondolok, ez tényleg luxus, de...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése