Vonzó

Ma már azt tudom mondani, hogy tetszett a tegnapi Tarr Béla. Közben nem mindig, sőt..., utána épphogy és ma már igen. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű A torinói ló, de megérte. Igazi agyalós film, ebben az életkorban csak kellő utánaolvasással együtt lett világos. Amint igényem lesz rá - szerintem hamarosan -, további kalandokba bonyolodok a mesterrel.

A ma ötven éves Mácsai azt mondja: "A színház erotikus vonzalom." Háát igen... :)

Újra és újra igazi gyöngyszemeket lelek szakdolgozás közben.

Végre egy hely, ahol minden könyv megvan, amire szükségem van. Őrült jól tudok választani ;)

KedvencTanárnőmmel a telefonos eszmecsere is ohhwáó, na meg háát Ő maga úgy amblok.

Belépés

Eljutottam a Színmű könyvtárába, sőt már olvasójegyem is van. Irtó kedvesek a nénik/nőcik, csak az a baj, hogy nincs internet. Igazából ez az egyik óriási előnye is, mert nem oszlik meg a figyelmem...

Ma majdnem az ElképesztőokosNarancsosFiúval ebédeltem... legközelebb a majdnem már nem lesz ott! :) Csináltam magamnak megint gépelnivalót is... Szuper! :)

Jah, és az első színikritikám a holnapi Narancsban. Ez ám a boldogság! :)

Ohhwáó :)

Szóval, túl vagyok ezen a szakdolgozati konzultáción... háát bele kell húznom, de minden rendben lesz. Egy pillanatra azért elakadt a lélegzetem, de nincs baj...

Dávidokkal az interjú nagyon jó hangulatban telt, jó dolgokat mondtak, ügyesek nagyon. És még egy-két kockát is mutattak csak nekem a rövidfilmből. Elképesztően jó lesz, már ennyiből látom. Nem áradozok, pedig tudnék, de még hogy... :)

A Pocahontas cipőm pedig dönörű!

VendégVasárnap

Hogy örültek az ikrek a gyümölcs- és zöldségkosárnak... :) Irtó édesek voltak. Pakolták ki-be a plüssöket, dobálták, vitték az anyukájuknak, apukájuknak megmutatni... (Jah, és a saláta levelei lecsatolhatók voltak, úgy ahogy a banán is tépőzáras.) Jót játszottunk, viháncoltak kedvükre. És a végén maguktól puszit is adtak :)

Amúgy tök jó a cikk! :) Ezt, ha megjelenik kirakom a parafatáblámra, az elsőt :), csak hogy a miheztartás végett lássam...

Három nő

Igazán nagyon jó volt a Nordost nyílt próba a Katonában. Tetszik a dokumentumdráma műfaja, na meg ez a várható puritánság, ahogy a három nő mesél. Forgács Péter is mesélős kedvében volt, sőt videót is vágott az alkalomra, az a zene zsigerbevágó volt - ami háát az ilyen keleti dallamok sajátja. Fullajtár Andrea és Pálmai Anna csak úgy próba közben is elképesztőek, hamar szerepben vannak, nem is akárhogy, míg Bodnár Erika egyelőre - lehet, hogy direkt, bár szerintem nem - sejtelmes maradt. A 2002-es moszkai színházi túszdrámára igen, de a mozzanataira nem emlékeztem. Durva. Gondolkodtam, van-e szimbolikája, hogy színházban történt mindez vagy csak ott elég sok ember volt... Nemtudom.

Magányos Maria

Őrülten menő 100 forintos tiszteletjeggyel! színházat nézni. Lehet, hogy így kezdődik minden? :) Nyilván nem, mindenesetre vicces és nagyon furcsa érzés. Most kivételesen nem írom meg részletesen , mit láttam, hátha máshol olvashatjátok ;) De annyit azért elmondok, hogy Duras alaposabb tanulmányozásra szorul - klassz volt az előadás előtt a Különóra -, na és hogy az Udvaros egy istennő, ha ezt eddig még nem mondtam volna... Olyan szomorú, hogy megint aggódni kell valamiért! Most épp a Trafóért, ami háát elképesztően színes, és borzasztó lenne szétverni egy ilyen helyet is!, ami valódi, sokféle értéket képvisel. Nemár!

Napi menü

reggeli: bruschetta - ezt mondjuk közösen csináltuk

ebéd1: paradicsomos, olivás masni á la Dorka

ebéd2: tejszínes, tárkonyos, brokkolis masni á l' Anya

Őszintén, lehet fogyókúrázni ilyen ételek mellett? Szerintem nem, legalábbis nekem nem sikerül...

(legközelebb csinálok fotókat, mert ráadásul gyönyörűek is!)

Nem aggódom!

Ha időnként túlteng bennem az önbizalom, na annak mindig pofáraesés a vége. Így volt ez most is, miért is ne... Útáltam az egészet!

De azt az emberi figyelmetlenséget és nemtörődömséget, amit tapasztaltam még inkább. Útálom, hogy nem lehet az emberekre számítani, hogy soha nem lehet nekik hinni. De nem baj. Innentől kezdve én is önző dög leszek, és magasról teszek az egészre. A túlzott önbizalom másnak se tesz jót, majd rájön, amikor újra fel kell állni...

Munka van!

A hét első fele gyakorlatilag csak muss dolgokból állt - speckol, MM megbeszélés, Narancs értekezlet -, bár egyik sem volt rossz, sőt volt, ami a szokásos járulékos jóérzést is megadta, a kivétel LegLány volt. Csak ültünk a múzeumlépcsőn - kávét szürcsöltem -, sütött a nap, és beszélgettünk. Végre :), szuper volt!

Hogy miben sántikálok? :) Csak semmi rosszaságban, csupa jóságot csinálok, amik remélem meg is jelennek ;)

És persze őrülten aggódom. Ott tartok, hogy húzom ki a naptáramból a jobbnál jobb programokat, minimálisra redukálom a nemvagyokitthon időt, hogy ne bolonduljak meg.

Cél: szakadjon le a csillár!

Ma az egész napot Csáki Judittal töltöttem. Persze nem úgy... :) Interjút gépeltem, Zárórát néztem, Literás netnaplót olvastam - szeretem, hogy szinte hallom a hangját... - meg töménytelen mennyiségű kritikákat. És mindezt a szakdolgozatom kedvéért. Azt kell mondanom piszok nagy mázlim van, hogy arról írok, amit imádok, mert így ez az idő ha nem is ajándék, de jóleső időtöltés. Nyilván fogok még szenvedni, de alapvetően kijelenthetem: tudok én választani :)

Mi tesz boldoggá?

Napi mém a Lányok után szabadon :)

• frissen húzott ágyneműben aludni
• amikor a zuhany alatt állok és csak folyik a víz
• amikor hazaérve Bodó úgy örül, mint senki más
• amikor érzem az aludtkutya illatot
• hogy Noni van nekem
• amikor könyvet vagy színházjegyet veszek
• a Színház
• elbújni egy jó könyvvel
• ha fogod a kezem
• a hal
• ha a nevemet olvasom az újságban
• ha Apától virágot kapok
• nyáresti séta a Balaton parton
• amikor először pakolok az új táskámba
• egy jó beszélgetés, amitől több leszek
• Párizs
• ha azt mondod: ...

Cicamica

Piritós, vaj, füstöltlazac, fetasajt, na és pritaminpaprika meg paradicsom: az ízek orgiája. Fennséges reggeli. Csak hümmögtem percekig, ahogy szoktam :)

Gondolkodom a mi tesz boldoggá dolgon, és háát meg kell állapítanom, az egyik dolog a hal.

Bódulat

Olyan borzasztó sokmindent kell mondanom, hogy eddig bele sem mertem fogni. Igazán jó érzés egy újabb iskolai órát hétről-hétre várni. Az élet szépet piszok rég láttam, már alig emlékeztem rá. Arra viszont jól, milyen szuper volt egy évvel ezelőtt is minden óra után még beszélgetni, még vitázni az adott könyvről, filmről M.-mel.

Gyönyörű kis jóidős cipőt találtam magamnak. Csak lenne már meleg is hozzá...

Kedvenc könyvesboltomban szert tettem pont arra a két könyvre, amikre nagyon vágytam. Egyik jobb, mint a másik. Azt se tudom melyiket olvassam. Az egyikből M. részletet olvasott fel a Jelenben - háát én, hogy imádom, ha olvasnak nekem:) A másik pedig forrás a szakdolgozatomhoz. György Péter Apám helyett című könyve sodró történelmi-napló-énregény, míg Koltai Tamás Színházparadoxon című műve egy önmagával folytatott dialógus, mondhatjuk, éninterjú mindenről, ami kapcsolódik a színházhoz. Odáig meg vissza vagyok tőle, hogy olyan dolgokról beszél, amire nagyon kíváncsi vagyok, mert hiányosságként élem meg, na meg mindenről, ami ma is része a színházkultúrának, amit láttam, akit szeretek...

Két napja szemüvegben vagyok, mert kockás a szemem.

De nem csak átlagos kíváncsiság van bennem, hanem őrült, vak buzgalom, na és ohhwáó érzés.

Közben gyűlnek a programok a naptáramba, aggodalom ült a fejemre a szakdolgozat miatt, és még ráadásul Anya is itthon lesz három! hétig. Mondanom sem kell, soha jobbkor... De megoldom... Beveszem a könyvtárakat!

Máté Gábor ZáróraLány Katonás Hatvan percében elképesztően édes, a végén tényleg nem bír vele. :) Incselkedő, jóhumorú, sármos... Ohh! Alig várom, hogy Bouvard-ként lássam, meg hogy...

Közeli borzongás

A Festőműhelyben tartott Sperr-darab több szempontból is különlegesen hat a befogadókra. A helyszín és az, hogy szalmazsákokon ülünk a tér közepén, miközben a színészek körülöttünk, illetve közöttünk járkálnak sokkal átélhetőbbé teszi az előadást, mi is szerves részei vagyunk. A Vadászjelenetek Alsó-Bajországból olyan fájdalmas témákat boncolgat szélsőségesen negatív értelmezésben, amit nehéz megemészteni. A színészek profán módon megfogalmazva hozzák a szokásos magas művészi kvalitást, de mindannyiuk közül kiemelkedik (a bájos nagypocakos Péterfy Borin kívül) Stohl András, aki háát eszméletlen jóó. "Az én életem!" - üvölti 10 centire tőlem egy bőröndön ülve. Kirekesztés, fájdalom, magány, boldogtalanság... Robi nemcsak jól választ, de az arányérzéke is kiváló, minden másról, ne is beszéljünk... :)

Egész este Winkler Nórával szemeztem. :) Színházba menet pedig elkészítettem az időbeosztásomat, vázoltam a tennivalóimat, ami a szakdolgozatot illeti és ami nem.

Felisút

Az eddigi legjobb. Mikor libabőrös leszel és az elcsukló hangú felszólaló mondandójától Neked is összeszorul a szíved... Igazi élmény, mikor az Astoriától a Ferenciek teréig, na és egészen az Erzsébet hídig szinte egybefüggő embertömeget látsz és tudod, mind azért jöttünk, hogy... Kulka és Csákányi igazán jó választás voltak, de a lelkesítő egyetemista beszéde és a franciás Lángh Júlia mellett, még a Akkezdet Phiai is csúcsratartók. Már kedvenc plakátom is van! Monsieur...

Folytatás a Kiadóban. Ezt nagyon szeretem bennünk :)

Vava és a többiek

Két pici gyerek. Még babák. Ikrek. Édesek és kis kedvesek, nagyon különleges napot szereztek nekem, mert alapvetően nincsenek körülöttem ilyen korú gyerekek - sőt igazi gyerek korúak már gyakorlatilag szinte egyáltalán... - viszont nagyon vágyom a közelségükre. Ilyenkor mindig olyan jó érzéssel konstatálom, hogy nem lesz itt baj... Egyszer.

Nagyon érdekes volt látni, hogy egy azonos korú kisfiú és kislány mennyire különbözik egymástól, mennyire más fejlődési szakaszban vannak.

Nem tudom mit vártam, mire számítottam, de hogy elsők között kapjon Kossuth-díjat... Elképesztő pofátlanságnak tartom, arról ne is beszéljünk: aki 2008-ban nem vette át, és most "megkapta újra", amit nyilván Akitnemnevezünknevéntől - ezentúl nem mondom a nevét, ha nem muszáj, mert említésekor árad belőlem az útálat - széles vigyorral az arcán fogadott.

Találkozás önmagammal

Önismeret, önmenedzsment, siker, krízismenedzsment, idő... Egy fa és egy montázs. Fárasztó, de igen hasznos két napból állt ez a hétvégi tréning, amibe még egy kis háztűznéző is belefért. Nagyon helyesek Ők ketten :)

Közben Németh Gábor pihen velem. Ötletes és már-már egyedi a mű szerkezete, a téma pedig jó ideje vonz: Zsidó vagy?

Egy lányról

Végeztem Jane Eyre-ral. Nagyon olvasmányos, sodró cselekményű egy könyv, és ez a része tetszett is, mert hiányzik belőle a nagyregények minden hibája, viszont gyakorlatilag azok minden bája is. A lineáris szerkezettel nem lett volna nagy problémám, de az, hogy az elbeszélő megszólít: "nyájas olvasó", na ettől és hasonszőrű társaitól rendesen minden alkalommal a hideg rázott. Szerencsére nem ezzel volt tele a regény, de nem vagyok nyájas és ne szólongasson, figyelek. A másik problémám a helységnevek hiánya, a legtöbb ...-os változata igenis zavart. Szerintem nem tartozik a világirodalom legfontosabb regényei közé, ez van. Kétségkívül egy jó kis fejlődésregény és a női karaktere emlegethető a nagyok között, de például elfelejtette az írónő befejezni. Sokáig nem értettem, hogy az An Educationben, miért válaszolja Jenny, hogy Mr. Rochester vak volt, de az utolsó 30 oldalon tényleg az, nyilván a filmben a kérdés nem volt benne...

Üde

Nem tudom, mi van, de hogy fél 7-kor - igen reggel fél 7-kor - kivet magából az ágy, na ez valami egészen nem normális dolog. (a dátumozás ellenére ma már ma van :) csütörtök) Erősen gondolkodtam - ilyen korai órán, mint Micimackó - és arra jutottam, lehet, hogy a szervezetem így akar besegíteni, hogy mindent megcsináljak, és a végén ne váljak hisztérikus nőszeméllyé vagy szimpla futóbolonddá.

Petíciót aláírni, méghozzá egy kulturális létesítmény megmentése érdekében nemes dolog, ráadásul egy perc törtrésze alatt meg is van...

Én vagyok a Te...

Azt nem tudom, hogy Esterházy tud-e drámát írni - szerintem tud -, vagy hogy a szövegei mennyire színpadképesek, de azt tudom, hogy ez a mai revüként aposztrovált darab - ami saját magáról is véleményt mond - igazán érdekes és élvezetes. A szerző valódi intelligenciájáról tanúskodik, hogy az őt ért kritikát humorosan jeleníti meg, sőt az előadás kicsit önmaga paródiája is, miközben az Úrról szól. Az Úr - direkt nem mondom, hogy isten - egyszerre bibliai, sőt madáchi, de valójában egy igazi középkorú férfi, akit egyébként arkangyalok (szegény Róland) vesznek körül. Egy férfi, aki a teremtéssel küszködik, hangosan elmélkedik az elmúláson, miközben folyamatos önellentmondás az élete. Znamenák István remekül jeleníti meg a bölcs humorú és érces ironiájú Esterházyt, aki talán önvallomást (is) írt. Van még nekünk egy Királynőnk, aki leginkább Mária Terézia alteregójaként súly és egyéb elmúlásbéli problémákkal küzd a tükör előtt, meg egy kicsit sajnálkozik, hogy nem született gyermeke. Molnár Piroska valódi uralkodó, aki egy szempillantás alatt változik vénülő szemlélővé. Schell Judit Amálja egyszerre engedelmes orosz beütéses szolgáló, aggódó feleség és önmagáról megfeledkező emancipált, öntudatra ébredt valódi nő. A Fiú, Szabó Kimmel Tamás őrületes energiákat jelenít meg, hol önmagával viaskodó, bakancsban trappoló neonáci, hol haldokló apjáért aggódó gyerek, majd újra valami egészen más... Az intertextualitás királya most is remekel, de az egyik kiszólás során, saját stílusát is fricska éri - "meg lehet nézni" -, szójátékai wáó érzést generálnak, miközben folyamatosan súlyos terhekkel küzdünk...

A fotók gyönyörűek és a hatás így is ohhwáó, nade mindezt élőben látni... Visszafojtott lélegzettel lassan haladva néztem a Szüts-festményeket, majd nem bírtam tovább... Leültem egy - kevésbé kényelmes - székre és csak néztem. Csak ültem és néztem. Nem tudtam betelni a látvánnyal. A W.G.M.S. magányos útonról én magam jutottam eszembe, ami fájdalmas felismerésként nem engedett szabadulni a képtől. De a Sebald nyári viharban is percekig sóhajtozásra késztetett. Nagyon tetszik, nagyon, de ez talán nem újdonság. Szükségem van rá, órákig tudnám nézni, sőt napokig csodálnám vagy csak úgy örökké habzsolnám a vizuális élményt.

Nem retten...

A Katona készülő előadása - aminek ma a nyílt próbáján jártunk - valami elképesztően jó lesz. Ascher Tamás kiváló pedagógus lehet, mert nagyon figyelmesen magyarázott a közönségnek, amellett, hogy instrukciókat osztogatott vagy éppen sírva beszélő, ugató és egyéb részleteket imitált. Elek Feri és Máté Gábor kettőse kiváló kísérletező tudós duó lesz, akik háát messzemenőkig lehengerlőek. Szirtes Ági nem elég trampli, de el tudja játszani - vélekedett a rendező - csúcs egy nőszemély... Némi Flaubert lemaradást érzek, de ez pótolható. :) A Bouvard és Pécuchet kapcsán - amely az emberi butaságról szól - a szerző levelezése során azt is leírta, hogy ha megírja könyvét száműzik majd Franciaországból, de Európából is... ezt ugyan nem érte meg, mert meghalt.

Dilettánsok lesz a címe és Forgách András(!) írja/írta a szöveget. Garantált...

„a földnek határai vannak, de az emberi butaság határtalan” Szegény Flaubert nagyon ismerhette az embereket.

Volt ma még egy igazi Tartuffe-élményem is. Körszínpad, középen egy nagy kör alakú asztal, na és körbe-körbe nézők... Idegesítő, nyafka, "ugató", ugráló kutyák - olyanok, amiket az aluljáróban legszívesebben arrébb rúgnál... -, és kosztümös színészek "támadása" négy oldalról. Vannak bizonyos rendezői jegyek, amik felismerhetően egyedivé teszik a munkáit... László Zsolt egy útálnivaló, szexis Tartuffe, míg Stohl egy idegesítően jóó Orgon. Dorka Elmirája igazán odaadó, míg Gáspár Kata hisztérikus Mariane-je remekül kiegészíti a rövidke feltűnést okozó Valért, na meg a "cseszd meg"-testvért, Haumann Mátét. A Parti Nagy szöveg helyenként nagyon direktre sikeredett, de rengeteg helyes szóvicc és szófordulat teszi igazán könnyeddé az átiratot. Nagyon más, de sokkal jobb befejezést nyert a mű. Az asztali aktus és a zárókép önmagukért beszél, így lett valódi a kívánt mondanivaló.

Mindent túl él?

Jártam mandineréknél. Megnéztem, meghallgattam. Pont. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam hozzászólásokat, bezzeg most a Závada-videóhoz. Ha én ezt tudom... Ezzel eldőlt a nem létező közös jövőnk... Hogy lehet Őt bántani? Háát nem látják, hogy egy tündér? :)

Már pont moziba vágytam, mikor jött ez a Narancsos vetítés. Egy durvánjó német filmet láttunk - címe: 3 -, ami azt a megütközően fájdalmas értelmezést verte belém, miszerint soha, senkiben nem bízhatunk igazán. A legnagyobb félelem szerintem az, hogy nem marad senki... A Kino artmozis élménye nagyon jól esett, hát még a világraszóló sajttortájuk!

Nem is mondtam még, hogy levelet kaptam Magyarország Kormányától. Szépen kitöltöm a kérdőívet és holnap bedobom az egyik postaládába. (Elég vicces, hogy a címzett Magyarország Kormánya, az irányítószám pedig 1848!)A szkeptikusok szerint nincs értelme, szerintem meg hamár van egy ilyen lehetőség akkor élni kell vele! Engem megnyugtat a tudat, hogy megcselekedtem, amit...

Távlat

A Dorka drága/drága Dorka megszólítástól minden körülmények között olvadozom. Nincs mit tenni, gyönyörű alliteráció... :)

Szerdánként munkába menni szuper dolog, főleg, ha olyan dicséret fogad, mint ma. Nem ömlengek... Imádom! (ma megint újságáruslánynak néztem ki - pótoltam a múlt hetet)

Mások szövegét szerkeszteni érdekes, na és kicsit perverz dolog is, nagyon vissza kell fognom magam időnként, hogy ne én írjam át...

Ohh... Bezzeg a szakdolgozat...

Zöldség

Azzal már elég rég szembesültem, hogy mindennek van világnapja, éppen ezért nem is okozott akkora meglepetést, hogy március 1. az újrapapíré. Na jó az elnevezése először meghökkentett, azt hittem rosszul olvastam... Tudtátok, hogy 1 kg papír előállításához 5 kg fára van szükség, ugyanakkor egy tonna papírhulladék feldolgozása 12 öreg fát ment meg a kivágástól? A szelektívőrület, ami egy ideje hatalmába kerített olyan jóérzéssel tud eltölteni. Apró öröm...