Visszaszámol

Mivel nálam kétszer kezdődik az év, nem emlékezhetek (pontosan) mindenre. De azért nagyon koncentrálok:

státuszváltozás: 1+1

újságok az életemben, ahol tevékenykedek: 2

leadott kilók száma: 0

felszedett kilók száma: 0-nál több

káros szenvedélyek: eggyel több mint volt

csalódások: 1+1

hello stranger élmény: 1

sikerek száma: van egy pár :)

Szerelmeim száma: nemtudom, sok vagy igazából... (de nem félek, hogy egyedül és kövéren, farkaskutyák martalékaként halok meg - ez nem teljesen igaz, de...)

kiiratkozások száma: 1

ohhwáó élmények száma: megszámlálhatatlan

rosszaságok száma: megszámlálható

blogok száma: 2 (az egyik közös)

posztok száma: 236 (+2)

Közben rájöttem, hogy nem tudok összegezni, mert annyi minden történt, ami miatt számot vethetnék... Nem fogadok meg semmit, mert nem csak egyszer kell egy évben elhatározni ezt-azt, de: nem kezdek alkoholista, munkaholista, lelkisérült, barátnővel rendelkező hímekkel, e célból kerülöm a durván nagy korkülönbségű egyedeket is, és igyekszem nem kapkodni, nem türelmetlenkedni.

Kész a következő féléves tervem.

Szép volt 2010!

Jah, még...

Majdnem elfelejtettem, hogy tegnap igazi KirályLánnyá avanzsáltam, mert a kedves vidékről kaptam egy szuper koronát, amit a nyakamban kell hordani. Csodás:)

Ha Petite nem lenne ki kéne találni. Tényleg:)

De ma végülis szerepzavarba keveredtem. Hamupipőke módjára válogattam a lencsét, miután Apa meg én jól bevásároltunk. Olyan szép karfiolt választottam, és találtam olyan olasz sóspálcát is.

Szépség

Elképesztő film, ohhwáó érzés. Natalie Portman gyönyörű, igazi hattyúhölgy. Fehér és fekete. És ahogy táncol... Vincent Cassel egy szexisten, olyan tekintete van, hogy nemmondommitcsinálnék - dee... :) Sokszor félelmetes a film. Black Swan. Nemhiába útálom a madarakat. A balettnál nincs gyönyörűbb. A hattyúk tava pedig nekem a legszebb, Csajkovszkij zenéjéhez nincs hasonló. Úgy vágyom rá. Nagyon. Igazi klasszikus előadásra, tütüvel és harisnyával, tollas fejdísszel... Ohh! :)

Panem et circenses

Rengetegszer jártam ott. Évek óta nem, és az újbóli látogatás egészen rossz élményt okozott. Igazán szép emlékeimre gondoltam, miközben ezt a musicalparódiát néztem. Semmi más definíciót nem tudok adni. Lehet, hogy kritikus leszek. :) Elképesztő értetlenség uralkodott bennem: teltház, folyamatos vastaps - jelzem, elszoktam a jelenetek közötti tapstól... - és ohhwáó érzés az emberek arcán. Pedig ebben a színházban játszanak igazi műfajilag abszolút stimmt darabokat is, nem is akárhogy. De ez...

A legrosszabb a taps volt. Nem esett jól. Olyan fura érzés volt, hogy nem szeretnék tapsolni.

Érdekes, hogy az elmúlt években mennyit változott - ma azt mondanám javult - az ízlésem:) Teljesen más. Ennek részben Ő az oka... Jól választottam:)

Bon Appétit

Torkig vagyok az ételekkel. Mindenért ők a hibásak. Rosszul vagyok az evés gondolatától is. Lassan már gurulásra is képes leszek, szóval rendesen sírógörcsöt tudnék kapni újra meg újra... Na, de nem nyöszörgök. Pont ebben az élethelyzetben kell megnézni a Julie & Juliat, mert így nem akarok közben enni. Ez a film pont nekem való. A főzéstudományom és a mentalitásom pont olyan hektikus, mint a kis vörösé. Olyan jókat nevettem, miközben magamra ismertem, pont így csapkodok vagy rugdosom a kukát:) Nemtudom engem hányan olvasnak - titkon kíváncsi lennék:), bár lehet, sőt valószínűleg frusztrálna, pont ezért nem teszek az ügy érdekében lépéseket -, de helyes kis történet ez a közalkalmazottról, akiből gourmet író lesz.

"Én igazából ám francia vagyok. Tényleg. Biztos, hogy az." Ezt akár én is mondhattam volna, mert pont így gondolom. :) Tudni illik ugyanis, hogy csőstül...

Nemtudom, hogy gondoljátok, de az ágyban történnek a legjobb dolgok. Egy hete mást sem csinálok - jórészt -, csak ágyban vagyok. Azért holnap kiteszem a lábam a lakásból is!

Még az igekötőid is...

Száműzetésem az internetnélküliség világában kicsit! elhúzódott. Elmaradt a Boldog Karácsonyt Nektek, de remélem azért mindenkinek szépen teltek az ünnepek. Itt minden csodás - még mindig -, ezért nem is ecsetelném mihogymerre...

(Ez egy hosszú bejegyzés lesz, szólok előre:) mert sokminden kimaradt az elmúlt héten.)

Kezdjük ott, hogy a virtuális világ beszivárgott az álmaimba, hamár a valóságban nem volt... Aztán, milyen szuper álmom volt Vele, akitől érdekes módon többen is egészen erélyesen féltettek: LegrégebbiLány, Bobi és még NonplusultraFiú is. Megosztotta velem, mire lenne szükségem, majd valami egészen más helyen folytatódott a kicsit sem kusza - á, dehogy - álmom.

Megtaláltam azt a helyet, amit simán nevezhetünk a könyvek katedrálisának. Nem, ez nem valami mese... Eddig még csak olvastam róla, de látnom kell! Maastrichtban egy régi, elhagyatott katedrálist - mi mást - könyvbirodalomnak rendeztek be, elképesztően csodás lehet belépni...

Sokmindent láttam/hallgattam/olvastam, egy kis ízelítő: kiolvastam a karácsonyi Narancsot elejétől a végéig. Szerintem - elfogultság nélkül - szuper lett. Csákányit látni kell! Az Ortutay naplókat nem veszem meg - Nádas gyakorlatilag leírta a lényeget, meggyőzött, hogy ne. Ha újra vehetek magamnak könyvet - merthogy 2723 oldalnyi új könyv várja, hogy elolvassam (helyük természetesen nincs a polcon) + az elmaradások... - akkor a könyvudvaros listán kívül Térey Protokollja lesz az első. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mit tud, na és azt hiszem felnőttem a Mesterhez is. A sok kosztümös film között láttam egy mesét is, aminek a főszereplőjének polcos fenekű királylány ruhája volt, teljesen, mintha könyvespolcot - könyvek nélkül - hordott volna a hátsóján... Csodás volt! Na meg arra vetemedtem, hogy hírTVt néztem. Inkább ne is beszéljünk róla...

Ha ezentúl megkérdezik a címem, csak annyit fogok mondani, hogy "jobbra a második felé, arra reggelig":)

"Az egyik szexfilmet néz a másik kártyázik." Ez azon a délutánon szaladt ki Apa szájából, mikor bejött a szobánkba, Noni valóban passziánszozott - már nagyon szenvedett:), tényleg függő:) -, én meg a Nyugalmat néztem. Hm. Nagy Maritól tényleg, még mindig odáig meg vissza vagyok. Bár a madaraitól rosszul vagyok. Ohhwáó Dorka is tudja, hogy "az a lényeg, hogy francia legyen, és vitaminos." Mostmár nevetni is tudok ezen a filmen, ez a fanyar humor... kész:)

Ennél csak az viccesebb, amikor a facebook oldalát olvasva hangosan kacagok, már várom, hogy élőben is hallhassam a zrikálódását. Egyébként nagyon szép Fiú...

Bodóról is szólnom kell. CsodaKutya - akinek legújabb barátai közé tartozik Bari, Szürkület, na és a karácsonyi ajándék Pet - nem nagyon érti, mi az a karácsony - hiába magyaráztam -, de nagyon élvezi:)

Nincsenek szavak

Az utóbbi évek (értsd, mióta a Szerelmem) egyik legjobb előadása. A legutóbbi ohhwáó rendezése az Ármány és szerelem volt, most meg ez a Závada csoda... Minden perce jelentős agymunkára késztet. Elképesztő. Nagy Mari egy utánozhatatlan jelenség. A Nyugalomban játszott madárrajongó, enyhén dilis, szakadt nemtudomdefiniálni nőszemélye miatt lett az egyik kedvencem. Weiner Jankája elegánsan bohókás, rendkívül okos és határozott. Söptei Andrea igazi Emma, nekem a könyvben sem a szívem csücske, de remek bemutatás. Egy igazán szép test (Gáspár Kata), és élvezője Szabó Kimmel Tamás, aki hát, olyan, mint mindig:) Palcsika (Mátyássy Bence) egyszerre kacagtató és lebilincselő, hol hülyegyerek, hol kisfelnőtt, akiből pap lesz. A Kar egy szuperjó ötlet, nem zavaró tényező, mert a darabbal él, egyenrangú, mégis kiegészít, színesít a három férfi, három nő hangja, megjelenése. Karmester az úszómester széken, fent. A fejkapkodós díszlet egyik legérdekesebb pontja, mikor a nemtetsző könyveket halomba gyűjtik a bedarálás előtt és Janka épp a Závada Idegen testünkkel hadonászik. Vagy amikor a színház és sajtó szabadságáról(!) beszél Szatory Dávid - a szerelmes lelkész - és kihallatszik a zsidó származás hátrányos megkülönböztetése...

Závada hangja - merthogy Ő Gábor Dezső, akiről beszélünk, levelei formájában Ő is beszél, de sosem jelenik meg - kedvesen símogató. Ő maga pedig egy tündér, úgy mosolyog :)

Összetett kor, kissé kusza történet. Magyar ünnep. Találkozás az értelemmel, hol máshol, mint a színházban :)

Egy látni kell kategóriás előadás. Élmény, hihetetlen (de) élmény :)

Nem nyár, nem szerelem

Szilvaevős Áttentő megint főszerepben: Viktor a diplomata, aki igazából csak lakatos. Átveri a szebbnél szebb nőket, de nem ám azért, hogy testileg jól kihasználja őket, és ha már nem elégítik ki megfelelően szexuális igényeit továbbáll. Nem, nem. Csak az igaz szerelmet keresi - igen, hát egészen furcsa módon. Jah, és retteg már a házasság gondolatától is. Róland remek nagyszínpados rendezése, ami végre egy olyan előadás, ami tényleg(!) mozgatja a színpadot. Zenés csábítások. Jó estét nyár. Jó estét szerelem. Péterfy Bori igazán helyes pocakkal táncol és énekel, Kátya pedig egy olyan számmal kápráztat el mindenkit, hogy csak na! Schell Judit már régóta hivatalosan is szupersztár, tegnap is, ma is... Kedvenc KisÖregeim tündérek, egyszerűen nem lehet betelni azzal a pár perccel... ahogy Törőcsik rózsát árul, és Garas fejben készül a halálra... A plakátot is értem, vágyom arra az egy vagy két dalra - Radnay Csilla is durván jó mostmár sokadszorra (tegnap, Bánk bán, János vitéz).

A baráti - felnőtt - karácsony igazán helyesre sikerült. Azt éreztem, hogy tényleg örülnek. Finom vacsora, hópihegyártás, fontos dolgok, levél... Hazafelé azon gondolkodtam, hogy legalább két - biztos - embert, tényleg barátot ettől az iskolától is kaptam, méghozzá elég érdekesen a végefelé... Sokmindent kaptam Tőlük, segítettek magamra találni, remélem én is tudtam legalább egy keveset adni. Nem is tudom, mi lett volna, ha...

Babamuri

Igazi vigadós előadás. Bár Móricz nem a szívem csücske - kicsit se -, ez a darabja színpadon nagyon szórakoztató, látszólag(!) könnyed, abszolút emészthető, igazán kikapcsolós. Ha össze kell foglalnom röviden, miről szól ez a buli, akkor azt tudom mondani, hogy a férfiak sokat isznak, énekelnek, táncolnak, na és orrvérzésig püfölik egymást, hol, hát hol, a kocsmában, na és van benne - nyilván - egy kis szerelem is: intrika, lányszerelem és a feleség feladatköre, alias szerelemféltés. László Zsolt egy isten, igazi szeretgetnivaló, makacs férfi; Stohl pedig zseniális, az az infantilizmus és az a sok szín, amit meg tud jeleníteni ilyen nagyon rövid idő alatt, elképesztő... Könyörgöm nézzétek meg színpadon, mielőtt véleményt alkottok róla, mert személyiségének ez a része utánozhatatlanul jóó!  Nem sorolom a jobbnál jobb neveket. Nívós szereposztás, sok-sok tehetség és önfeledt kacajok közötti Úri muri, hol máshol, mint a...

Utolsó tanítási nap az iskolában. Valahogy az ilyen végső dolgoknak olyan hamar vége lesz, hogy szinte észre sem vesszük, nem érünk rá belegondolni. A Narancs a legjobb műhely - mondta FigyelőÚr. Népszabi elintézve, kicsit később érkezem...

Olyan jó volt ez a mai babázós délután:) rendesen hálás vagyok Napocskának! Gyönyörű és hihetetlenül okos gyerek Traktorka. Tudja a nevem, kaptam puszit, na és még telefonáltunk is mielőtt eljöttem. Igazi élmény volt:) 

A legnagyob...

Lehet, hogy már mondtam. Nem rémlik, de ki tudja... Szerelmes vagyok.:) 

Háát, milyen őrületesen jó kezemben tartani az extra vastag újságot, benne a saját cikkemmel a 82. oldalon; milyen szuper dolog koccintani a szerkesztőség tagjaival, csacsogni velük a teleport dobozban és azon kívül; milyen tündér már a liftől kalimpáló Ő.

Hogy én hogy szeretek ott lenni. 

Élni tanul

Folytonos mosolysorozat volt ez a nap. Hol egy pozitív értékeléssel, dicsérettel teli üzenet, hol a nevem birtokos személyjellel ellátott változata okozott igazán szép perceket. Egy váratlan telefonhívás azért kibillentett nyugalmamból - egy percre -, de nincs ok az ijedtségre. Egy újabb beszélgetés egy újabb szám... 

Egy-egy fiú, na és a már-már szerelmetes szakma hoz újra és újra lázba.

Arra riadtam reggel - de még félálomban rekedtem -, hogy az összes!, tényleg az összes cikkemből eltűnt a cím és a lead. Vagy hülye vagyok vagy kezd az agyamra menni a cikkesdi, a beadandótengerről ne is beszéljünk, ami csak-csak apad, de nem fogyott még el. 

Hercegnő ismer. Tudja mit eszem és mit nem, na és, hogy az általam választott ebédből, mit hagyok meg. Szegénykém túl sokat evett már velem, jó érzés, hogy ismer:)

Tanulok. Visszafogom magam - sokaknak jobb lenne, ha tényleg csendben maradnék:) Nem taszítom zsigerből, akit nem kéne... főleg Őt nem.

Nagyon figyelek!:)

Mosolyka

Háát mennyire gyönyörűen kezdődik a nap, ha az ember ilyen sorokra ébred... :) Már megérte felkelni. Egy hétfő reggel. Egy email meg egy sms. Csodaszép! Ennyi a boldogság?!

KözösTöbbszörös

Nem is tudom hová legyek örömömben... A tényfeltárás, na meg a fotós telefon. Lassan az egész Narancs benne lesz a telefonkönyvemben... :) Jó és még jobb hírek.

Gyakorlatilag be vagyok zsongva színházilag - meg egyébként is. Alig várom, hogy szerda legyen és a kezembe vehessem, aztán meg csütörtök és szombat-vasárnap. Most épp egy ohhwáó (dekár, hogy foglalt) Fiúval chatelek és csak ámulok:)

Pont arra vágyom!

Váratlan Hello!

Ezentúl soha nem készülöm túl a dolgokat, mert a legjobb dolgok nem akkor történnek, ha...

Elszaladtam színházjegyet venni:) és a jegyirodába belépve, levéve a sapkám, kesztyűm tekintetemmel JegyUrat kerestem. Nála akartam jegyet venni - mint mindig - koncentráltam is, így sikerült nem észrevennem SzívSzerelmemet pont velem szemben. Aztán mégis csak sikerült. Mosolyogva köszönt és annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem zavarban lenni:) Vettem jegyet a várva-várt elődásra, méghozzá Tőle(!) és hát még a szakdolgozatomhoz is beszerveztem. Pedig KedvencSzíniKritikusom azt mondta, hogy nem fog sikerülni, mert ezekben a zűrös időkben nem ad senkinek interjút. Háát de:) Milyen bátor voltam... (azért nem volt nehéz az orra előtt ülve, mert kedvesen természetes, mint...) Csodajó volt:)

Ez volt a napom fénypontja. Mostmár biztos vagyok benne, hogy megéri, mert ha nem állok ki valamiért, bármi legyőzhet.

Dobby

Végre eljutottam nemtudom, hány hét után a HP 7 első részére. Király. De tényleg. Izgalmas, részletes, hű a könyvhöz, de nem érthetetlen - legalábbis szerintem, bár mivel mindet olvastam, nem tudhatom igaziból. Nagyon tetszett! Az egyik résznél akkorát ugrottam, hogy egy porcikám se érintette a széket - még jó, hogy nem 3D-s, mert simán infarktust lehetne kapni... Viszont borzasztó szomorú - még sírtam is -, mikor Dobby meghal. Ahogy tartja a KisHülyét a kezében és Ő meg csak haldoklás közben megjegyzi, hogy milyen jó, hogy vele van a Barátja és milyen szép itt... Aztán eltemetik, mint egy babát. Természetesen a végénél jajdoklás közepette nem akartam felállni, mert nincs vége. De. Júliusban folytatás. Igaza van a Manónak, a tengerpartnál és a víznél nincs szebb, akkor is ha hideg van, mint akár most itthon. Tiszta Balkán... 

Most múlik...

Ez egy nagyon ambivalens nap. Nagyon kétségbeestem és borzasztó rossz érzés volt, hogy nincs senki(m).

Nagyon érdekes, hogy a végén még pont Ő hagyja itt az országot. Remélem nem.

Két magában beszélő színészt (Keresztes Tamás, Mucsi Zoltán) is láttam ma és rendesen konstatáltam magamban, hogy háát igen, senki sem normális, miért pont ők... De akkor eszembe jutott. Egy beszélgetés alkalmával azt mesélte valaki, hogy a durva próbaidőszak közepén időnként van olyan, hogy észre sem veszi, hogy mondja a szövegét. Simán lehet ez is...:)

A fotóriporter is egy külön létforma. Nagyon okosan fura volt és hát az a szó, hogy sínbusz! Megnézem a filmet róla...

Olyan jó Veled, LegLány levelezni:) Csinálhatnánk úgy is, mint régen: franciául. Vagy a másik két nyelven is. Vagy trikolorban(!)... az lenne az igazi:)

Visszaszámolok! (na, nem Karácsonyig...)

Búsuló Szerelmes

Lehet szexi a harisnyám, lehet szép rövid ruhám; lehet tollas fejdísz a hajamban, lehet fekete körmöm... Ohh, 20-as évek! Igazából annyira mindegy. Pont olyan, mint a farmer-póló-tornacipő. Jah, nem, az sokkal pozitívabb élményt hagyott bennem. Lehet, hogy velem van a baj, csak azt nem tudom, hogy mi. Sejtem, de arra nincs gyógyír.

Nem fogom elmondani szóban, mert véletlenül(!) sem szeretném, hogy bárki félreértse, de Neked elmondom. (Csendes leszek, mint régen. Befogom.)

Szerelmes vagyok. Nagyon. Ennél csak egy dolog jobb, de a fentiek tekintetében, az valahogy nem akar összejönni. Nekem nem megy? Anya azt mondta, hogy nem lehet mindent egyszerre akarni. De én... Ezek szerint Életem megkérdezésem nélkül választott...

Az egyik széles mosollyal köszön. A másik kedvesen foglalkozik velem - nem is keveset -, érdeklődik, kérdez... Elégedett a munkámmal és a rovatvezető figyelmébe ajánlja, mert ez egy nagyon jó cikk:) A rovatvezető - a harmadik - pedig egy kis idő múlva - még haza sem értem - ír egy emailt, hogy "kedves én, ez egy tök jó cikk". Nem is kell javítani rajta. A képkeresők hosszú utat jártak be, de azt gondolom, megérte. Szeretném hinni, hogyha elég kitartó vagyok előbb-utóbb - nyilván az előbbe nem megyek tönkre - minden sikerülhet. Mindenesetre szerelmes vagyok és ez jóó:)

Ohh, Te...

Muszáj elmondanom, hogy mostmár tényleg, hivatalosan is megállom a helyem a konyhában. Nem fogok éhenhalni, bár ettől azért én magam sosem féltem... Apa minden piszkálása ellenére - gumis muffin... haha - igen jól sikerült a süti, rendesen büszke vagyok.

A videóban nyújtott alakításomra :) már sokkal kevésbé, ahogy azt sem tenném kirakatba, amit a hétfő estéről mondtak...

Majdnem elfelejtettem, hogy mekkora szívfájdalom ért - amire azért valahol mélyen fel voltam készülve, de... A kép nem = a képeslap szóval. Tehát, ha elég naiv kis hülye vagy, mint én, inkább ne hidd el, hogy nyertél egy Bruno Bourel (fény)képet, mert biztos, hogy nem! Még nincs meg a gyűjteményem első darabja, de lesz olyanom. Ezek után még mindig az áhított Szüts-kép szerepel az első helyen - elérhető vágyaim között. Mondjuk a kedvenc esernyős, mintha Londonos vagy az újak közül egy szép...:)

Mondtam, hogy...

Nem. Nem és nem. Rögzísd, hogy: nem!

Nem csinálom végig mégegyszer, nem teszem tönkre magam. Nincs rá szükségem. Nem nézünk hátra, csak ha szép... Most nem!

Mégmég

Nem hagyom! Nem engedem, hogy elrontsák a jókedvem! Senkinek!

Holnap lesz az a nap, amitől minden hónapban rettegek. Már az első elégedetlenkedő email meg is érkezett. Kicsit ingerülten, enyhén kioktatóan, de beismerően válaszoltam... Haragszom magunkra, amiért folyton biztosítjuk a támadási felületet.

De folytatódik a csodás hét, pont ott, ahol abbahagytuk, mert annyiraannyira jó volt, hogy azt el sem tudom mondani. :)

Csak még egy...

Csak az ember olvas.

Milyen szép mondat. A szuper szlogenen kívül nagyon igaz és a mostani hektikus helyzetben a plusz tartalma egyszerűen gyönyörű:)

Nagyon tetszik nekem. Egyre több szituációban látom és egyre inkább azt gondolom, hogy Igen. Nem ismerem, de szeretném...

Olyan furcsa volt kimondani azt, amit egyébként nem szoktam. Nem jó érzés bevallani, de talán itt az ideje. Valamit valamiért.

Hogy mondjam el?

Egyszerűen nem találok szavakat. Hihetetlen!

Csupa-csupa csodás dolog történt ma velem. Mr.Figyelőnek nagyon tetszett a magyarázat, amivel késésem indokoltam, kedvesen mosolygós volt. Szexi(Táskás)TanárÚrtól rendesen olvadoztam, mikor elkezdett magyarázkodni, miért nem volt ott szerdán a Színháznál... Nagyon érdekes, hogy keveset találkozunk és soha nem tudunk rendesen a feladatra koncentrálni, mert mindig másról is beszélünk, most éppen HP-ről, a színházról, Szerelmemről - akivel kapcsolatban jól el is szomorított... -, de azért egy picit az apropóról is. Rendesen tűrtőztetnem kellett magam (már megint), hogy ne ugorjak neki annak a fiúnak, aki nemcsak tudatlansága és elfogultsága miatt esik a szék jobb oldalára, de NépszabiÚrtól kapok újságot! Tónika vendége nagyon szugerálós volt, minek ülök az orra elé? Pont ezért tetszett...

Na és aztán...

A találkozás KedvencSzíniKritikusommal elképesztően jól sikerült. Pont olyan! Nemcsak a szakdolgozat szempontjából volt érdekes és hasznos, hanem sokminden más miatt is. Megnyugodtam, mert nem költözik el - Ő már csak tudja... :) Ötletet adtam és beszélgettünk - mondjuk így - közös munkahelyünkről, az interjún kívül rendesen csacsogtunk... Hát mire, ha nem erre...! Szuper lenne a szárnyai alatt gyakornokoskodni egy elsőrangú, nívós kritikai oldalnál. Wáó!

Amikor MorciÚr smsben szól, hogy ne menjek be potyára (úgy, mint máskor), mert neki most el kell mennie... Háát :) Nem hittem el, hogy Ő írt... Fejlődés a köbön! Mondtam már, hogy: Imádom?! 

Nemtudom, mi történik, csak azt, hogy szerelmes vagyok a szakmámba, a kollégákba, hosszú idő után újra hiszek az emberekben, őszintén tudok Nekik örülni. Már nagyon hiányzott!

Jól megy...

Újra forrásban vagyok. A visszhangok igen lelkesítőek, pedig már kezdtem belefásulni a beadandók sűrűjébe. 

Kitöltöttem, megírtam, átírtam, sőt össze is írtam. Nagyon tevékeny nap volt ez a mai, pedig még sehol sem tartok. Nem tudom, mi történt, de szinte egyáltalán nem vagyok frusztrált, csak úgy jól vagyok:) Lehet, hogy öregszem...

Azért napom fénypontja mégiscsak az a 10 perc volt, amikor imádott újságom főszerkesztője(!) telefonos interjút adott nekem:) Jah, meg KedvencSzíniKritikusom levele és annak tartalma:)

SzerelmesTiltakozó

A tegnapi lelkes, aktív, gondolkodó lény státusz ma megkapta a magáét. Beteljesült, amire vágytunk. Azt mondtuk, ideje, hogy valaki az asztalra csapjon, és azt mondja: Elég!

Kedves barátaim és üzletfeleim! Vegyetek fehér címlapos Narancsot meg ÉS-t, mert így kell tüntetőleg megmutatni (értelmiségi eszközökkel), hogy nem értünk egyet. Nem. A kör bővül... Lehet, hogy az "internet" is elfehéredik.

A gyakornoki pozícióm új színeket ölt. Elképesztően imádok bent lenni, csupa pozitív élmény. A szerkesztőségi megbeszélés summás gondolatai és poénjai, a személyes dicséret, sokszoros érdeklődés, segítség, ismerkedés Pandival... és a kedves hello!k tömkelege. Mind-mind a napom fénypontjai, amitől egész napra mosolyoghatnékom van.

Életem első tüntetése. Ott kellett lennem, nem véletlenül. Elvhű vagyok, nekem ez is nagyon fontos! Kedvesen barátságos kis tömeg voltunk, egy-egy megkapó személyiséggel. KedvencSzíniKritikusom nagyon vehemensen osztotta ki a bácsit, élmény volt hallgatni a felvilágosítást. Kukorelly olyan helyesen, mosolyogva köszönt, egyre többször Závadába botlok, véletlenül... Nagyon tetszett, hogy nem fél, hogy hálás, SzívSzerelmem.