Ezentúl soha nem készülöm túl a dolgokat, mert a legjobb dolgok nem akkor történnek, ha...
Elszaladtam színházjegyet venni:) és a jegyirodába belépve, levéve a sapkám, kesztyűm tekintetemmel JegyUrat kerestem. Nála akartam jegyet venni - mint mindig - koncentráltam is, így sikerült nem észrevennem SzívSzerelmemet pont velem szemben. Aztán mégis csak sikerült. Mosolyogva köszönt és annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem zavarban lenni:) Vettem jegyet a várva-várt elődásra, méghozzá Tőle(!) és hát még a szakdolgozatomhoz is beszerveztem. Pedig KedvencSzíniKritikusom azt mondta, hogy nem fog sikerülni, mert ezekben a zűrös időkben nem ad senkinek interjút. Háát de:) Milyen bátor voltam... (azért nem volt nehéz az orra előtt ülve, mert kedvesen természetes, mint...) Csodajó volt:)
Ez volt a napom fénypontja. Mostmár biztos vagyok benne, hogy megéri, mert ha nem állok ki valamiért, bármi legyőzhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése